Tengermély érzelem (9. fejezet)

9. fejezet

(Katie szemszöge)

Péntek délben ért haza, fáradtan rogyott az étkezőben egy székre. A gyerekekbe a héten ördög bújt, teljesen kifárasztották az idegeit a hétvégére.

Meglepetésére James már otthon volt és ebéddel várta. Nagyon jól esett neki, hogy csak le kellett ülnie a kész ebéd mellé, és még fel is szolgálták azt részére.

Mikor James megkérdezte milyen programja van délutánra, már akkor tudta, hogy el akarja hívni valahová. Alig tudta leplezni a kíváncsiságát, és figyelnie kellett magára, hogy közönyösen mondja el a délutáni terveit.

Mikor megtudta, hogy James a tengerparton akar vele sétálni rögtön elmúlt mindenféle fáradtsága.

Az, hogy látta amint a férfi a szőnyegen kuporog és vágja a kartonból az általa rajzolt figurákat, megmelengette a szívét. Erre vágyott Tommal is, hogy együtt legyenek, érdekelje az, amit ő csinál, és most mindezt egy másik férfitól kapta meg.

A tengerparton séta közben úgy érezte kiugrik a szíve a helyéről akkorákat dobbant attól, ha véletlenüla a keze Jameséhez ért, vagy ahogy észrevette a férfi milyen pillantásokat vet rá.

A sziklák átmászása közben többször is odanyújtotta a kezét neki a férfi segítségképen. Ezt is annyira kedvesnek, udvariasnak és figyelmesnek találta. Thomas ilyen esetekben előre ment volna otthagyva őt.

Mikor leültek és a naplementét nézték, James tárgyilagos hozzáállása ahhoz a gyönyörű látványhoz teljesen kihozta a sodrából. Viszont amikor James megfogta a kezét, és halk, érzéki hangon bocsánatot kért tőle egészen közel hajolva és még közelebb hajolva nem tudta mi ütött belé. Azt a két centi távolságot, ami még köztük volt ő szüntette meg.

Megcsókolta a férfit, aki első pillanatban gyengéden, meglepetten csókolt vissza, aztán átvette az irányítást, karjai a derekára csúsztak és ettől az érintéstől józanodott ki.

Mit teszek? – kérdezte magától megijedve.

A visszaúton nem bírt a férfival beszélgetni, zavarban érezte magát. Ha Thomas nem lenne – nem, nem – szakította félbe a gondolatmenetét. Erre nem is gondolok! Szeretem Thomast, ez csak egy botlás volt, egy ártatlan csók, amit a naplemente romantikus hangulata okozott. Nem fogja megtudni senki és ő is elfelejti.

Alig várta, hogy a házhoz érjenek és eltűnhessen James szemei elől. Csak akkor kezdett kicsit megnyugodni, mikor becsukta maga mögött a szobája ajtaját.

Átgondolta még egyszer nyugodtan mi történt és próbálta magyarázatot találni a viselkedésére. Azt nem tagadhatja maga elől, hogy nagyon tetszik neki James. És ahogy egyre több időt tölt vele, olyan tulajdonságait ismer meg, amit Thomasból mindig is hiányolt.

Mi lesz ezután? – kérdezte magától. Tudta nem lesz könnyű úgy tennie, mintha nem történt volna semmi, de nincs más választása. Azt még sem mondhatja Jamesnek, hogy költözzön el, mert ha még sokáig itt lakik, bel fog szeretni. Így arra az elhatározásra jutott, hogy ugyanúgy fog viselkedni, mint a csók előtt. Könnyed lesz Jamesel, akár csak egy baráttal. 

Másnap reggel, ahogy lement a nappaliba próbált könnyed lenni, de nagyon komoly erőfeszítésébe került, próbált mosolyogni is, de tudta, hogy ez sem ment.

Viszont mikor James nem akart nélküle reggelizni, ezt annyira kedvesnek találta, hogy a benne lévő feszültség elmúlt, és a mosolya is valódivá vált.

Innentől már az előtte álló délelőttre tudott csak koncentrálni, hisz ma rengeteg ember fogja megnézni milyen munkát végez a gyermekekkel, és sokban múlik majd azon a központ élete, hogy nyűgözi le az adományozókat.

Nézte Jamest, hogy oldódik fel a gyermekek között, hogy ül le az a magas férfi arra a picike székre és veszi ölbe a gyermekeket, miközben különböző figurákat készít nekik.

Annyira meghatónak találta ezt a jelenetet, és épp ekkor érkezett meg Sarah, akinek természetesen rögtön szemet szúrt James jelenléte.

Azt már tudta, hogy egyetlen nőnek sem kerüli el a figyelmét a férfi külseje. Hát ha még meg is ismernék milyen belső értékei vannak azonnal beleszeretnének – töprengett Katie.

Az éttermi ebéd után fáradtan ült a kanapéra, James pedig mellette foglalt helyet. Ez ismét olyan meghitt pillanatnak tűnt Katie számára.

Aztán hirtelen megpillantotta az oroszlánt a tv-ben, ahogy fenségesen a gyönyörű homoksárga szemeivel rá néz.

Ez a pillanat szinte felismerésként hatott rá. Éppen olyan, mint James. Nem csak a szeme színe, de éppen olyan ártatlan, kedves és meleg volt a tekintete.

Közelebbről is megnézte a férfi szemeit, hisz első perctől fogva különlegesnek találta.

Ekkor James megsimogatta az arcát, átölelte a derekát és megcsókolta.

Ő ebben a percben nem gondolkodott, az ösztönei felülkerekedtek a józan eszén. Csak viszonozta a csókot és élvezte a férfi testéből áradó meleget. Beletúrt a hajába és átfonta a karjával a férfi nyakát. Ahogy James még szorosabban ölelte magához és egyre mohóbban csókolták egymást a józan esze visszatért egy pillanatra és eltolta magától a férfit. Látta, hogy James értetlenül néz rá, de nem tehetett mást.

Felrohant az emeletre és bedobálta a dolgait egy bőröndbe. Nem tudta hová megy, csak azt, hogy el kell mennie James közeléből.

Mikor leért és a férfi megkérdezte hová megy türelmetlenül szólt hozzá, amit azonnal meg is bánt. Hisz nem James a hibás, neki kellett volna ellenállnia, így mielőtt elment bocsánatot kért.

Már sétált egy ideje a bőröndjét maga után húzva, mikor megszületett benne az elhatározás, hogy elmegy Thomashoz. Igaz nem beszélték meg, de legalább meglepetés lesz. Most szüksége van arra, hogy lássa a férfit és megerősítse magában az érzéseit Thomas iránt.

Kigyalogolta a buszmegállóba, megnézte a menetrendet és látta, hogy még fél óra van az indulásig de nem zavarta. Leült a padra és türelmesen várt, nem sietett, legalább volt ideje kusza érzelmeit rendbe szedni és átgondolni mindent.

Már késő este volt, mikor megérkezett Thomas bérelt lakásába. Volt ugyan hozzá kulcsa, de nem volt kedve keresgélni. A ház bejárati ajtó nyitva volt, így a kaputelefont nem kellett használnia.

A lakás ajtajánál lévő csengőt nyomta meg, mire hallott Thomas hangját amint kiszól:

• Azonnal megyek!

És valóban azonnal nyílt is az ajtó, bár inkább ne nyílt volna. Thomason sebtében felkapott nadrág, és póló volt, haja kuszán állt és az arcáról lefagyott a mosoly, ahogy meglátta Katiet.

• Szia! – dadogta zavartan. Hát te meg hogy kerülsz ide ilyen későn?
• Meg akartalak lepni! – válaszolta Katie, és próbált belesni a lakásba, mert Thomas nem igazán akart az ajtót nagyobbra tárni és behívni. Nem vagy egyedül? – kérdezte Katie a férfit.
• De, csak, vagyis ….
• Ki van itt?
• Csak egy kolleganőm a bankból, dolgozunk.
• Aha, azt gondolom! Soha többé nem akarlak látni! – fordult sarkon Katie, és érezte amint a látása elhomályosodik, és a könnyek végigfolynak az arcán.
• Várj Katie! – lépett ki utána Thomas a folyosóra. Beszéljük meg!
• Nincs mit megbeszélni! – fordult hátra. Menj, ne várasd meg a kolleganődet!

Katie lesietett a lépcsőn, ki az épületből és sírva ment végig az utcákon. Nem is tudta hol van, csak ment előre, a bőröndjét pedig súlyos teherként vonszolta maga után.

Talán egy órája is sétálhatott már, mikor fáradtan megállt. Nagyon késő volt, nem maradhatott az utcán. Megnézte az utcatáblát, hívott egy taxit, és egy szállodába vitette magát.

Zuhanyozás után ült az ágya szélén és próbálta átgondolni mi is történt vele.

Rajtakapta Thomast egy nővel. Szóval ezért jött ritkábban, ezért hívta ritkábban, és talán ezért is költözött el Brixhamból. Legalább mondta volna el, nem kellett volna így megaláznia, ki tudja mióta folyik ez így – gondolta szomorúan.

Már érezte, hogy nem minden tökéletes köztük, és ez az állapot nem tartható így fent sokáig, de legrosszabb rémálmaiban sem gondolta volna, hogy így lesz vége köztük a dolognak. És még neki volt lelkiismeret-furdalás egy csók miatt, vagyis kettő miatt – tépelődött a történteken.

Gondolataiból a telefonjának a csörgése zökkentette ki, de nem akart most beszélni senkivel, legkevésbé pedig Thomassal. Meg sem nézte ki hívja, csak belenyúlt a táskájába és kikapcsolta a készüléket.

Lefeküdt, de nehezen jött álom a szemére, hajnalig csak forgolódott és hol a múltra gondolt, hol a jövőre, hol Thomasra gondolt, hol Jamesre.

Mikor elaludt sem tudott nyugodtan pihenni, és néhány óra múlva nyúzottan, fejfájással ébredt.

Zuhanyozás után felöltözött, kijelentkezett a szállodából és haza indult. Már a buszon ült, mikor bekapcsolta a telefonját, amin negyvenegy darab nem fogadott hívás volt. Mind Thomastól, vagyis majdnem mind. Volt két nem fogadott hívása Jamestől is és kapott tőle egy sms-t is.

„Szia! Remélem jól vagy! Mikor jössz vissza?”

Katienek erre az üzenetre mosolyra húzódott a szája. Thomas soha nem aggódott érte, mindig természetesnek vette, hogy ő tud vigyázni magára.

Két óra múlva már a háza előtt szállt ki a taxiból. A kulcsait kereste, de ekkor jutott eszébe, hogy valószínűleg nincs is bezárva, hisz James biztos itthon van. Erre a gondolatra a szíve megint heves dobogásba kezdett. Nem is kellett csalódnia, ahogy belépett látta, ahogy James a konyhában van, és éppen készül kinyitni a sütő ajtaját.

• Szia! – köszönt halkan a férfinak.

James mozdulatlanná vált a lány hangjának a hallatán.