Tengermély érzelem (11. fejezet)

11. fejezet

James hamarabb kész lett, mint Katie, de mikor meglátta a lányt úgy érezte ezért a látványért napokig is képes lett volna várni. Egy sárga fodros aljú nyári ruhában jelente meg, a felsőrészen a fél válla teljesen szabad volt, egy sárga selyem szalag futott keresztül a mell alatt. Katie egy fehér magas sarkú könnyed szandált viselt a ruhához.

Jamest teljesen lenyűgözte a látvány, ebben a pillanatban Katiet teljesen tökéletesnek látta.

Leplezetlenül bámulta, aki ennek láttán körbeforgott, hogy megmutassa a ruha minden részét.

James közelebb lépett hozzá, megfogta a lány derekát és magához húzta.

• Nagyon szép vagy! – mondta neki.

Katie kicsúszott az öleléséből, felkapta a táskáját és mosolyogva szólt Jamesnek.

• Gyere menjünk!

James vágyott a lány érintésére, és szívesebben maradt volna vele a lakásban, de természetesen azonnal indult Katie után.

Bejárták az egész környéket, órákig barangoltak, és végül a tengerparton kötöttek ki, ahol ismét mezítláb sétáltak a homokban. Aztán az egyik mólónál megláttak egy fókát, amint a fejecskéjét kidugja a vízből, és kedvesen néz rájuk.

Katiet ez teljesen elbűvölte, vidáman fordult James felé.

• Láttad?
• Igen.
• Ugye milyen aranyos volt?
• Igen, akár csak te! – mondta James, kicsit mélyebb hangtónusban.

Katie nem mozdult csak nézett James szemébe. A férfi tartotta a szemkontaktust, és közben kezei megindultak a lány felé, aki egy lépéssel közelebb lépett hozzá, így csak néhány centi választotta el a testüket egymástól. James kezei Katie derekára fonódtak, majd felcsúsztak a hátára, és olyan közel húzta magához, hogy a lány teste az övéhez préselődött.

Érezte, hogy Katie karjai már a nyaka körül vannak, és fejét a vállára hajtja. Így álltak összeölelkezve hosszú-hosszú percekig. James érezte Katie minden egyel rezdülését, minden egyes levegővételét. Kezei simogatták a hátát és meztelen vállát. A selymes bőrének érintése teljesen elvarázsolta Jamest. Nem tudta, hogy jutott eszébe, de szerette volna az ajkaival is érezni azt, amit a kezével megérinthetett, így lehajolt a lány vállához és ajkait lehelet gyengéden a bőréhez érintette. Az érzés minden eddigi földi élménye fölé kerekedett. Szájával bejárta a lány egész szabadon hagyott vállát és nyakát, majd arcát és végül a lány ajkain állapodott meg, és gyengéden csókolni kezdte.

Érezte amint Katie lábujjhegyre emelkedik, hogy jobban elérje őt, még erősebben simult hozzá, úgy viszonozta a csókját. A lány kezei is elindultak a férfi testén. James érezte finom kezeit, amint simogatják a vállait, a tarkóját és végül az ujjai a haját szántották.

Hosszú csók volt ez, és mikor a csók véget ért akkor sem maradt abba az ölelés. Katie fejét ismét James vállára fektette és így álltak még néhány percig, majd Katie kibontakozott az öleléséből és csak ennyit szólt.

• Menjünk haza – és elindult a tengerparton visszafelé.

James szó nélkül követte, és közben a benne dúló ismeretlen érzéseket próbálta lecsillapítani.

Csöndben mentek egészen hazáig. Katie a házban sem szólt hozzá egy szót sem, csak felment az emeletre és James ezen a napon már nem látta többet.

A szobájában megtette szokásos jelentését.

Sent Eight Land jelentkezem! A mai nap nagyon tartalmas volt. Katie délelőtt visszajött, és kiderült, hogy a barátja Thomas, hogy is mondják az emberek…megcsalta. Szomorú volt, sírt, de kiderült már ő sem szerette a férfit.

Nem értem, ha nem szerette már miért sírt, de mikor megkérdeztem azt mondta éppen ezért.

Thomas idejött, azt mondta neki szereti és bocsásson meg neki.

Ha szereti, akkor miért volt másik nővel?

Nehéz eligazodni az embereken. Azt hittem, ha szerelemesek az emberek egymásba nem kell nekik más, csak a szerelmük tárgya.

A nap egy tengerparti sétával ért véget Katievel, ahol ismét megcsókoltam, de ez most más volt… 2013.szeptember 16. Vasárnap Kijelentkezés!

James reggel kipihenten ébredt, zuhanyozás és öltözködés után úgy gondolta a reggelit ismét Katievel töltheti el, de a lány nem volt sehol. Még az emeletre is felszaladt, hogy megnézze nem aludt-e el, de már nem volt a szobájában.

Valószínű még akkor elment, mikor aludtam – állapította meg. Ő sem reggelizett még kávét sem ivott, csak beült az autójába és bement az irodába. A titkárnővel leegyeztette a címeket ahová a héten mennie kell, aztán még néhány papírmunkát elintézett, majd elindult az ügyfelekhez, már egyedül.

Rebeca! Jutott eszébe hirtelen a nő. Már hívnia kellett volna, de annyi minden történt Kativel, hogy egyszerűen megfeledkezett róla. Még soha nem fordult elő vele ilyesmi, hogy elfelejtett volna valamit.

Gyorsan elővette a telefonját és kikereste Rebeca nevét és elkezdte csörgetni a számot.

• Szia! – hallotta Rebeca most valami miatt élesnek tűnő hangját. Azt hittem már meg is feledkeztél rólam.
• Nem, szó sincs róla – használta James ezt a fura szófordulatot, ezt is egy filmben hallotta, és csak most tűnt fel neki, ha Rebecával beszél, mindig a filmekből veszi a mondatokat. Nagyon elfoglalt voltam, de rólad soha nem tudnék megfeledkezni – folytatta a filmből vett szöveget. Melyik délutánod lesz szabad?
• Nem is tudom, talán a szerda este jó.
• Akkor ötre érted megyek – mondta határozottan James.
• Nem túl korai az egy vacsorához?
• Nem vacsorázni megyünk.
• Mégis hová akarsz vinni?
• Legyen meglepetés – mondta James és próbálta a hangját titokzatossá tenni, de még ő is hallotta, hogy ez egyáltalán nem sikerült neki.
• Rendben, ötkor várlak – hallotta a vonal túlsó végéről, és azt is, hogy Rebeca bontotta a vonalat.

A telefont zsebre tette és elindult a mára kijelölt ügyfelekhez megkötni a biztosításokat. Délután kettő volt, mire mindennel végzett. Ekkor jutott eszébe, hogy ő ma még egy falatot sem evett, és érdekes módon nem is érezte magát éhesnek, viszont a gyomrában valami fura kis bizsergető érzést érez már tegnap este óta. Hazafelé menet beült egy étterembe, de csak néhány falatot tudott enni. Ezután még bement egy bankba és egy jókora összeget utaltatott át a gyermekközpont részére.

A délután további részét olvasással, filmek nézésével töltötte, és valami miatt gyakran rápillantott az órájára és többször megállapította, hogy Katie ilyenkor már itthon szokott lenni.

Egész késő este hallotta, hogy a lány belép a házba.

• Szia! – köszönt oda neki.
• Szia! – viszonozta Katie is a köszönést.
• Jól vagy? – kérdezte tőle a lány?
• Igen, én jól, és te?
• Én fáradtan, úgyhogy megyek is fel – mondta kurtán Jamesnek, és el is tűnt a szemei elől.

Ugyan így ment ez a következő napon is, későn érkezett és köszönésen kívül szinte egy szót sem beszéltek, és reggel sem volt már otthon, mire James felébredt.

Szerdán ragyogó napsütéses idő volt, úgy gondolta ez éppen megfelelő a tengerparti sétához, amit Rebecával tervezett.

A lányért ment a megbeszélt időpontban. Rebeca egy rövid szűk szoknyában, egy testhez simuló blúzban, és egy hihetetlenül magas sarkú cipőben nyitott ajtót Jamesnek.

• Indulhatunk? – kérdezte James tettetett kedvességgel.
• Igen - mosolygott rá az összes hófehér fogát kivillantva Rebeca. Megtudhatom hová megyünk? – kérdezte tőle, mikor már az autóban ültek.
• Csak egy tengerparti sétára gondoltam.

Erre a mondatra Rebeca arcáról lehervadt a mosoly, igaz próbálta azonnal rendezni az arcvonásait és eltűntetni róla a csalódottságot, de James mindent le tudott olvasni mindenki arcáról, így ez nem sikerült Rebecának.

• Nem szereted a tengert? – kérdezte tőle.
• De, szeretem – válaszolta Rebeca hamis mosollyal az arcán.

Az úton nem sokat beszélgettek és azt a keveset is csak a munkával kapcsolatosan. Jamesnek feszülten kellett szavak és a beszédtéma után kutatnia, de nem sok sikerrel járt.

Már a parton sétáltak egy ideje és James próbálta a táj szépségét élvezni Rebeca társaságában is, ugyan úgy, mint Katievel tette, de a nő ebben nem volt partner.

Többnyire azzal volt elfoglalva, hogy mennyire idegesíti a homok a cipőjében.

• Húzd le, nagyszerű érzés mezítláb sétálni a homokban – javasolta neki.
• Azt még úgy sem bírom elviselni – mondta szinte nyávogva.

James erre az ölébe kapta és kivitte a mólóhoz, ahol már nem volt homok és csak ott tette le.

Rebeca eközben szorosan a nyaka köré fonta a karját és mikor James letette még akkor sem engedte el a férfit. James érezte most van itt az a pillanat, mikor meg kell csókolnia.

Meg is tette, lehajolt hozzá, száját a lányéhoz érintette, és megcsókolta. Rebeca viszonozta a csókot, sőt nem csak viszonozta inkább irányította. Mikor Rebeca elhúzódott tőle James nem érzett semmit, nem bánta, hogy vége szakadt a csók.

• Sajnálom – szólalt meg James – nem sejtettem, hogy ennyire nem szereted a homokot.
• Utálom ezt az egész kisvárost, ezt a hülye tengerpartot, már ezerszer láttam.
• Hová menjünk? – kérdezte tőle James. Moziba, színházba, vacsorázni?
• Ó, a menő éttermekbe már úgy sem jutunk be, inkább vigyél haza!
• Rendben!

A visszafelé úton próbálta kipuhatolni, hogy Rebeca mivel tölti a szabadidejét. Meg is tudta, hogy imádja a szép ruhákat, az ékszereket így sok időt tölt vásárlással. Ha szomorú vásárol, ha jó kedve van, vásárol. Esténként pedig a barátnőivel szokott beülni különböző bárokba, ahol táncolnak, szórakoznak, vagy étterembe mennek, persze csak a legmenőbb helyekre.

James azt is megtudta, hogy melyik éttermek és bárok számítanak a legmenőbbnek ebben és a közelben lévő városokban.

Rebeca lakása előtt James leállított a motort kiszállt az autóból és kinyitott Rebecának az ajtót.

• Nem jössz fel? – kérdezte Rebeca.
• Sajnos nem tehetem – mondta James, maga sem tudta miért, de nem akart ma több időt tölteni ezzel a nővel, viszont még találkoznia kell vele a küldetése érdekében. Ha nem gond majd felhívlak, és most már a kedvenc helyeid ismeretében választok helyszínt.

Látta James, hogy ez már tetszik a lánynak.

• Rendben, várom a hívásod – mondta Rebeca és szó szerint bebillegett az épületbe.

Olyan hevesen illegette a csípőjét, hogy James azon gondolkodott, hogy ezt vajon miért csinálhatja.

Visszaült az autójába és a félresikerült délutánon merengett. Nem értette Rebecának miért nem tetszett a tengerpart, miért utálta annyira a homokot, hisz Katie olyan jól érezte ott magát.

Katie felbukkanása az elméjében megint kellemes bizsergést eredményezett a gyomrában, és élénk kalapálást a mellkasában.

A héten még nem is beszéltem vele, suhant át az agyán a gondolat. Beletaposott a gázpedálba, abban a reményben, hogy a ma este nem olyan lesz, mint a tegnapi és a tegnapelőtti.

Izgatottan nyitott be a lakásba, de sötétség és csend volt mindenhol. Felment az emeletre, bekopogott a lány szobájába, de nem jött válasz. Benyitott de ott is sötét volt, Katie nem volt sehol.

A nappaliban ücsörgött a kanapén, bekapcsolta a tv-t, de egyik műsort sem találta érdekesnek, így kikapcsolta és csak ült a gondolataiba merülve.

Már nagyon késő volt, mikor Katie hazajött és egy kurta köszönés után azonnal fel is ment a szobájába.

A következő napok sem teltek másképp, Katie korán elment és későn érkezett. James általában kora délelőtt végzett a munkájával és azután csak ült a lakásban és várta, hogy Katie hazaérjen.

Pénteken úgy döntött elsétál a gyermekközpont elé, és megvárja a lányt. Látta, hogy a kolleganői, akikkel előző hétvégén megismerkedett már mind elmentek, de Katie még sehol nem volt, de türelmesen várt tovább.

Egyszer aztán a lány is feltűnt, aki lassú léptekkel sétált ki az épületből. James gyomrában a bizsergés abban a pillanatban a sokszorosára erősödött, ahogy megpillantotta. Felpattant a padról, ahol addig ücsörgött és odasietett hozzá.

• Szia!
• Hát te mit keresel itt? – lepődött meg Katie.
• Csak erre sétáltam és akkor jutott eszembe, hogy nemsokára végzel, így leültem a parkban, hogy megvárjalak.
• Értem!
• Akarsz még menni valahová? – kérdezte James.
• Nem, miért?
• Csak mert minden este olyan későn értél haza a héten. Ha van valami dolgod, szívesen elkísérlek.

Katienek fura mosoly jelent meg az arcán, amit James nem igazán tudott értelmezni.

• Nem, ma nincs semmi dolgom – mondta a lány és elindultak házafelé.

Egy darabig csendesen sétáltak egymás mellett, aztán James megfogta Katie kezét, aki erre a mozdulatra megállt, a férfira nézett, de nem szólt semmit, aztán így indultak tovább kéz a kézben.

• Megérkeztek a felajánlások a gyermekközpont részére – mosolygott Katie.
• És elég lesz a következő évre?
• Igen, még kettőre is. Ekkora adományt még soha nem kaptunk. Ezt neked köszönhetjük! – nézett Jamesre.
• Ezt meg hogy érted?

Azt nem tudhatja, hogy én is adományoztam – futott át Jamesen a gondolat.

• Teljesen elbűvölted Saraht, ezért nagyobbra nyitotta a pénztárcáját, mint szokta, és a barátait is erre kérte – mosolygott a lány.
• Nem bűvöltem el! – mondta James. Ez a ti munkátoknak köszönhető.
• Te mindenkit elbűvölsz!
• Téged is elbűvöltelek? – állt meg James és szembefordult Katievel.
• Erre nem válaszolok – és el akart fordulni a férfitól, de James nem hagyta.

Kezét az arcára tette, lehajolt hozzá és hosszan megcsókolta. Katie pedig hozzásimulva viszonozta a csókját. Majd vidáman elszaladt előle, James egy darabig állt még ott a járda közepén és nézte a lány csinos alakját.

A lakásba érve megvacsoráztak és Katie a szobájába ment. James még ült egy darabig az étkezőben, és azon gondolkodott, hogy Katievel miért megy minden ilyen könnyedén. Miért van az, hogy szeret a közelében lenni, állandóan meg akarja érinteni és csókolni.

Épp ez az, amit ki kell derítenie, hisz azért küldték ide. Meg kell tudnia, hogy miért nem Rebeca társaságában érzi olyan jól magát, mint Katieében, hisz Rebeca gyönyörű, okos nő. Igaz Katie is okos, és nagyon szép is – tette még hozzá gondolatban James.

Aztán ő is a szobájába ment és a jelentésében is elmondta mindazt, amit az étkezőben végiggondolt.

Szombat reggel Katie ismét bőrönddel a kezében jelent meg.

• Hová mész? – kérdezte tőle James meglepődve.
• A szüleimet látogatom meg. Hétfőn este jövök.
• Nem kell hétfőn dolgozni menned?
• Nem, szabadságon vagyok. Vigyázz a házra – mondta Katie az ajtóból Jamesnek és már kint is volt az épületből.

James olyan ürességet érzett ebben a pillanatban, ami szinte fizikai fájdalmat okozott neki. Ott állt és próbálta kitalálni mit is csináljon Katie nélkül a hétvégén.

Rebeca – jutott eszébe. Megpróbál Rebecával fejlődést elérni.

Felhívta és megbeszélte vele, hogy este hétre érte megy, és megbeszélték, hogy egy menő klubba fognak ma este elmenni.

Délelőtt még beindította a mosógépet, és mikor a gép kimosott a ruhákat át akarta rakni a szárítóba, de a szárító nem volt üres. Kivette belőle Katie ruháit, amik között fehérneműk is voltak. James összehajtogatta a ruhákat, és közben szinte látta hogyan állhatnak a falatnyi ruhadarabok Katie testén. Ennek hatására valami egészen fura érzése támadt a lábai között. Nem tudta mi okozta és azt sem tudta mit tegyen, hogy elmúljon. Próbálta figyelmen kívül hagyni a dolgot, és egy idő után meg is szűnt.

Délután James elment egy ékszerüzletbe és egy gyémántkövekkel díszített karláncot vásárolt Rebeca számára.

Már a szórakozóhely előtt álltak az autóval, mikor James kihalászta a zsebéből a díszdobozt, majd Rebeca felé fordult, és odaadta neki az ajándékot.

Rebeca úgy felvillanyozódott a karlánc láttán, hogy James alig ismert rá. Nem tudta, hogy egy ékszertől ilyen boldogságot és elégedettséget érhet el a nőnél.

Rebeca azonnal fel is tette az ékszert és megelégedéssel nézegette. A gyémántok ugyan úgy ragyogtak a rá eső fénytől, mint Rebeca ruhája. Most nyoma sem volt az elegáns öltözéknek Rebecán. A sminkje is kifejezetten erős volt, ami nélkülözött mindenféle visszafogottságot.

Egy klubba mentek Toryuay városában, ami Brixham mellett található. Rebeca szerint ez a klub volt a legmenőbb a környéken.

Ahogy beléptek a helyiséget félhomály uralta, nagyon hangos zene szólt, és rengetegen voltak. Sokan táncoltak, mások a pultnál tolongtak italokért. Rebecán látszott amint beértek, hogy tetszik neki minden, alig értek a táncparkettig azonnal megállt és tekeregni kezdett a zenére. James megállt mellette és nézte, ahogy erotikus mozdulatokkal táncol a tömegben. Rebeca a vállára tette a kezét, és így próbálta rávenni, hogy ő is mozogjon. James viszont teljesen képtelennek érezte magát erre, hogy ilyen zenére ilyen módon táncoljon, ezért inkább odaszólt, vagyis inkább odakiabált Rebecának, hogy menjenek és igyanak valamit, és el is indult a pulthoz, ahová a nő követte.

• Mit kérsz? – kérdezte tőle.
• Egy tequilát – mondta Rebeca.

James kért egy tequilát Rebeckának, magának pedig egy tonikot. A lánynak odanyújtotta az italt, aki szinte egy húzásra lenyelte és szólt Jamesnek, hogy kér még egyet.

Azt is szinte azonnal ledöntötte és már ment is vissza a táncparkettre Jamest magával húzva. A férfi kelletlenül ment Rebeca után és kényszerítette magát, hogy mozogjon. Néhány perc után Rebeca visított egyet, amit James nem tudott mire vélni, aztán néhány újabb perc elteltével kiderült, hogy örömében visított, amiért meglátott néhány ismerősét.

Azok a nők is hasonló képen ki voltak öltözve, mint Rebeca, sok sminket viseltek, és csillogó ruha volt rajtuk is.

Rebeca bemutatta Jamest a barátnőinek, és rögtön a karján lévő láncot is felmutatta.

A barátnői elismerően néztek végig a férfin, és még nagyobb figyelmet szenteltek a karkötőnek. Azután beszélgetni kezdtek - vagyis kiabálni, ugyanis az üvöltő zene miatt csak erre volt lehetőségük, ha érteni akarták egymást – és nevetgélni.

James az egész előtte zajló beszélgetésből és nevetgélésből nem értett semmit. Egy ideig próbált Rebeca közelében maradni, de aztán megunta a dolgot és szólt neki, hogy visszamegy a pulthoz.

Kikért magának még egy tonikot, aztán körbenézett a helyiségen. A terem másik végében ismerős arcon akadt meg a tekintete.

Katie! – ugrott össze a gyomra. Oda akart menni hozzá, de ebben a pillanatban jelent meg Rebeca aki a nyakába vetette magát és megcsókolta. Ő szinte nem is viszonozta a csókot csak szabadulni akart, és Katiet megkeresni.

Mire Rebeca abbahagyta az ölelgetését már nem látta Katiet, hiába kutatta át az egész helyiséget. Visszament Rebecához aki megsértődöttséget tettetve kérdezte tőle, hogy hol volt, de a válaszra már nem is volt kíváncsi, csak arra kérte Jamest, hogy kérjen neki és a barátnőinek italt.

Az est hátralévő része is hasonlóan telt. Rebeca és a barátnői jöttek mentek a bárpult a tequilák és a táncparkett között.

Hajnali három óra volt, mire Rebeca azt mondta Jamesnek, hogy lassan indulhatnak haza. Amint beültek az autóba Rebeca azonnal el is aludt. Azt sem vette észre, hogy megállt James a ház előtt és az ölében felvitte a lakásához. A táskájából előkereste a kulcsát és bevitte, majd a nappaliban lévő kanapéra fektette. Ahogy így nézte elmosódott sminkkel, borzos hajjal, tudván hogy a sok ital miatt alszik ilyen mélyen, egyáltalán nem találta tökéletesnek, még csak szépnek sem.

Beült az autójába és mielőtt még hazament kiautózott a tengerpartra, ami a móló körül ki volt világítva. Levette a cipőjét és mezítláb sétált a hűvös homokban. Valami vibrálót érzett a testében, valami nyugtalanítót.

Katiere gondolt és arra, hogy látta amint Rebeca megcsókolja őt. Nincs még tisztában az emberek érzelmi kapcsolataival, de tudta, hogy ezzel megbántotta Katiet. Erre nem is gondolt akkor, mikor az egész gyakorlásos dolgot kitalálta.

Csak mereven el akarta érni a célját, de ma éjszak rájött, hogy rosszul fogott hozzá. Nem kellett volna a külső alapján eldöntenie kibe is akar majd beleszeretni. Kiválasztotta a legszebb nőt, akivel az első héten találkozott, de rájött, hogy abban a nőben a szépségen kívül nincs semmi, hiába ember.

Mikor a felkészítésen vett részt sokszor hallotta, hogy az emberek valami miatt a külső értékek helyett a belső értékeket helyezik sok esetben előtérbe. Akkor ez annyira értelmetlen volt számára, de már érti, miért teszik ezt.

Az ő világában mindenki egyforma, mindenki tökéletes, érzelemmentesen élik az életüket, nem mérgesek, nem idegesek, nem vidámak, nem mosolyognak, nem boldogok, nem szomorúak, nem szerelmesek csak vannak, teszik azt, amiért létrehozták őket.

De itt a földön minden egész más. Katie mellett megtapasztalt már vidámságot, feszültséget, csalódottságot, és még sok olyan érzést, amiről nem tudja, hogy micsoda.

Rossz alanyt választott! Ezt már biztosan tudta. Katie az a nő, akibe képes lenne beleszeretni. Őt tudná védelmezni, érte tudna aggódni, őt tudná csókolni, őt tudná szeretni!

Visszaült az autóba és hazament. Jelentést tett, ahol elmondta mire döbbent rá az éjszaka folyamán, és azt is, hogy most már tisztában van azzal, hogy mit kell tennie addig, míg a földön van.