Tengermély érzelem (4. fejezet)

4. fejezet

Egy pillanatra sem gondolt Rebecára, hogy milyen volt vele együtt lenni, és hogy kapott tőle egy búcsúpuszit. A gondolatai már Katienél jártak. Azt találgatta mit csinálhat, vajon lefeküdt-e már, vagy még mindig a mágneseivel van elfoglalva, vagy esetleg a konyhában foglalatoskodik.

Az ajtó előtt állt, kereste a zárba illő kulcsot, és valami érdekes érzése volt benne, ami úgy érezte szétfeszíti. Belépett a lakásba, ahol teljes sötétség fogadta, Katinek semmi nyoma nem volt. Ekkor az a valami, ami a belépés előtti pillanatokban feszítette a testét összegyűlt egy kis gombóccá, és lesüllyedt a gyomra aljára.

A villanyt fel sem kapcsolva ment a szobájába, ahol leült az ágya szélére és figyelte, az emeletről nem szűrődnek-e le zajok, de nem hallott semmit.

Kezébe vette a tv távirányítóját és bekapcsolta. Néhány percig nézte, aztán a csatornaváltó gombot nyomogatta több percig, de nem talált semmit, ami lekötötte volna a figyelmét. Épp ki akarta kapcsolni a készüléket, mikor megjelent a képernyőn egy számára ismerős szituáció. Egy férfi és egy nő ült egymással szemben egy étteremben. A nő sokat beszélt, a férfi viszont nagyon keveset. A vacsora után a férfi hazafuvarozta a nőt, bekísérte az ajtóig, ahol a nő feltette a kérdést.

• Bejössz egy italara?

A többi már nem hasonlított arra, ami ma este vele történt.

A férfi követte a nőt a lakásába, és iszogatás helyett párosodtak, vagyis szexeltek, javította ki magát gondolatban James.

Valószínűsítette, hogy Rebeca is ezt várta el tőle, hogy felmenjen hozzá, és megtegyék azt, amit ezek az emberek itt a képernyőn.

Nem tudta helyesen tette-e, hogy nem ment fel hozzá, lehet, ha megteszi, és megtörténik a kettejük közötti testi kapcsolat a szerelem érzése is rátör.

Elővette a kis szerkezetet és bejelentkezett.

Sent Eight Land jelentkezem! A tegnapi este folyamán beköltöztem egy házba, amit egy nő, Katie Hamilton bérel, én lettem a lakótársa. Vele a kommunikáció sokkal könnyebben megy, mint bármelyik másik emberrel. Ő az a nő, akit láttam a gyermekközpont előtt a gyermekcsoporttal. Véletlen, hogy éppen az ő lakótársa lettem.

Megvolt az első találkozás a szinte tökéletes nővel. 2013.09.07. Szombat Kijelentkezés!

Az adóvevőjét kikapcsolta, lezuhanyozott és ő is lefeküdt. Az éjszaka közepén felébredt, és ha jól gondolta álmodott. Még soha nem fordult elő vele, sőt nem is hallotta soha, hogy valaki az Albedoiak közül álmodott volna. Ez az emberekre jellemző tulajdonság. Az emlékei az álmáról nem voltak teljesen tiszták és összefüggőek, de annyira emlékezett, hogy Katie szerepelt benne, mintha együtt vacsoráztak volna valamilyen étteremben, de azon a helyen még nem járt.

Hosszú időbe telt, mire visszaaludt, és reggel is korán ébredt fel. Ismét érezte a fáradtságot, és a kialvatlanságot.

Vasárnap lévén nem kellett mennie sehová, így az interneten és a youtobon a recepteket és a főzés praktikáit tanulmányozta. Erre nem készítették fel őket a kiképzés folyamán. Körülbelül fél órája böngészett a különböző receptek között, mikor az emeletről zajokat hallott leszűrődni. Figyelmét rögtön ezekre az apró neszekre fordította. Hallotta amint Katie kimegy a fürdőbe, majd néhány perc múlva visszatér a szobába. Aztán valószínűleg beágyazott, valamit még szöszmötölt és párosával szedve a lépcsőn leszökdécselt a földszintre.

Ettől a pillanattól kezdve már Jamesnek sem volt kedve tovább a receptekhez. Zuhanyozott, felöltözött – ami nem sok fejtörést okozott neki, hiszen az öltönyein és az ingein kívül egy farmere, egy pólója és egy pulóvere volt – és kiment a konyhába.

Katie a hűtő előtt állt, és a tartalmát vizsgálta.

• Jó reggelt! - állt meg James a lány háta mögött néhány lépéssel.
• Szia! – fordult meg Katie. Készítek neked is egy kis kávét!
• Köszönöm!

James leült az asztalhoz és nézte a lány, hogy veszi le a két bögrét és tölti bele a kávét, majd a tejet, aztán hogy teszi be egyszerre mind a kettőt a mikroba melegedni néhány másodpercre. Miután kivette a bögréket, két-két kiskanál cukrot tett mindkettőbe, majd az egyiket James elé tette, a másikkal a kezében leült ő is az asztal mellé.

A férfi ezeket a mozdulatokat nézve kellemesen érezte magát. Nem tudta mi ez az érzés, de az ellentéte annak, amit az este érzett, mikor hazajött és nem találta ébren a lányt.

Katie egy újságot tett a férfi elé, egy másikat pedig ő maga kezdett el olvasni, miközben kavargatta a kávéját. James követte a példáját, ő is kavarta a kávéját, és elkezdett olvasni.

Még soha nem olvasott olyan napilapot, ami valóban az akkor aktualitásokat tartalmazta. Persze a kiképzésen látott régebbi lapokat, de azt csak tananyagként tanulmányozta. De most ahogy olvasta a híreket, és átnézte a hirdetéseket egész mást érzett az olvasásuk közben. „Nyílt nap a Berkenye Utcai Gyermekotthonban” olvasta hangosan a szavakat.

• Tessék? – kapta fel a fejét a saját olvasmányából Katie.
• Itt azt írják, hogy nyílt nap lesz a gyermekotthonban, ahol dolgozol.
• Igen, az tartunk a jövő hét végén.
• Ez mit jelent?
• Azt jelenti, hogy azok, akik eddig nem ismerték a központ működését, és szeretnék megtudni mivel is foglalkozunk, azok ezen a napon bejöhetnek, betekintést nyerhetnek a munkánkba. Többnyire gyermekeknek tartunk kézműves foglalkozásokat, családoknak versenyeket különböző programokat kínálunk. Arra is lehetőség van, hogy a hasonló problémával küzdő családok megismerkedjenek, tapasztalatot cseréljenek, és tanácsokkal segítsék egymás életét.
• Én is elmehetek? – kérdezte James. Fogalma sincs honnan jött ez a kérdés, mert nem érezte, hogy a fejében megfogalmazódott volna, csak azt hallotta, hogy kimondta.
• Természetesen! – mosolygott Katie.
• Ma én főzök! – váltott témát James.
• Rendben, nem ellenkezem! – válaszolta Katie. Úgy is sok tennivalóm van a jövő heti program miatt.
• Mit kell csinálnod?
• Mindenféle kellékeket kell vásárolnom a nyílt napra.
• Tudok segíteni?
• Igen tudsz! Délután elkísérhetsz vásárolni.
• Ok! – mondta James és a mosoly ismét az arcán volt, amit határozott fejlődésként élt meg. Igaz azt nem értette, hogy ez miért csak Katie közelében történik meg vele. Az este Rebeca mellett teljes mértékben képtelen volt rá.

Katie behajtotta az újságot, felvette az üres kávés bögréjét, elvette James elől is, elmosta mindkettőt, majd elindult az emelet felé szó nélkül. James nézte a lányt egészen addig, míg a födém el nem takarta az egész alakját. Ő is felállt, visszament a szobájába, kitakarított, betette a ruháit a mosógépbe, megtisztította a cipőjét, közben minden pillanatban fülelt. Figyelte az emeltről leszűrődő hangokat. Nem sok minden hallatszott, néha egy-egy apró neszen kívül semmi. James azon gondolkodott mit csinálhat a lány.

Miután végzett a tennivalóival a konyhába ment azzal a gondolattal, hogy rántottát süt. Elkezdte kipakolni a szükséges dolgokat, mikor eszébe jutott, hogy nem tudja hány tojást üssön fel Katinek. Fel kell mennem hozzá – gondolta magában, és ismét az a kellemesen feszítő érzés töltötte el az egész testét.

Lassan lépkedett fel a lépcsőn, odament a lány szobájának ajtaja elé és óvatosan bekopogott.

• Tessék! – hallotta bentről Katie hangját.

Benyitott, és látta amint a lány az ágyon ül törökülésben, és különböző könyvekkel van körberakva, egyet pedig a kezében tart kinyitva. Messziről csak annyit látott, hogy nagy színes képek vannak mindegyikben.

• Bocsánat a zavarásét – mondta. Nem is tudta honnan jöttek elő ezek a szavak, tanulták ugyan az illemet, de ez olyan természetes volt számára. Csak azt szeretném megkérdezni, hogy hány tojásból kéred a rántottát?
• Rántottát készítesz reggelire?
• Igen.
• Háromból – válaszolta Katie.
• Milyen könyvek ezek? – lépett közelebb az ágyhoz James.
• A kézműves foglalkozáshoz keresek belőlük ötleteket, és összeírom, hogy mit kell venni délután.

James egy könyvet a kezébe vett, és átlapozta. Különböző eszközökből egyszerű figurák készítését mutatta be. Letette a könyvet, és körbenézett a szobában. A nagy franciaágyon kívül volt még egy komód, fölötte egy kép, két éjjeliszekrény, és egy hatalmas szekrény aminek a két középső ajtaján tükör volt. A bútorok elegánsak voltak, természetes fa színűek, amin látszott a gyönyörű erezet.

• Akkor megyek és elkészítem a reggelit, öt perc múlva kész.
• Rendben köszi, megyek én is rögtön.

James jobban szerette volna, ha azonnal lejön vele és együtt vannak a konyhában, de nem szólt semmit, csak kiment a szobából, behúzta maga mögött az ajtót és visszatért a reggeli készítéséhez.

Öt perc múlva valóban kész is volt a rántotta és végre Katie is megérkezett. Megterített és már az asztal mellett ülő lány elé tette a reggelit, teát is készített mellé.

• Mióta itt lakom, még soha senki nem készített nekem reggelit, és semmi mást sem. Köszönöm és jó étvágyat!
• Neked is Katie!

Most először ejtette ki a lány nevét, de ez a szó megbizsergette egész testét. Nem volt könnyű számára megélni ezeket az érzéseket, ami Katie közelében uralja a testét. Nem tudta mit miért érez, mi lehet az oka, és hogy mit jelenthet.

Miután befejezték a reggelit, James mosogatni kezdett, Katie pedig eltörölgette az edényeket és a helyére rakta. Közben nem beszélgettek, James még mindig a fura érzéseit próbálta magában elemezni.

• Kimegyek, lenyírom a füvet – mondta Katie és az előszobában a papucsát egy sportcipőre cserélte és már kint is volt a házból.

James is felhúzta a cipőjét és a lány után ment. Látta amint a garázsból kitol egy fűnyírót, bedugja a konnektorba és beindítja, majd szépen sorban elkezdi végigtolni a füves területen. Nézte néhány percig, majd odament, nem szólt semmit, csak kivette a lány kezéből a fűnyírót és ő fejezte be a munkát. Mikor végzett visszatolta a garázshoz, és ebben a pillanatban Katie is ott termett.

• Itt a helye – és el akarta venni Jamestől a fűnyírót, de véletlenül a férfi kezére tette a sajátját.

James a lány tenyerét a kézfején melegnek és bársonyosnak érezte. Jól esett volna neki, ha még tovább ott tartja Kati a kezét, de a lány hírtelen visszahúzta.

Most már tényleg a fűnyírót fogta meg és betolta a sarokba.

• Köszi a segítséget! Még ezt sem nyírta le senki helyettem – és az arcán ott volt az elmaradhatatlan mosolya.
• Nagyon szívesen. Most pedig bemegyek és ebédet főzök!
• Hm, micsoda álom pasi! – sóhajtott egy hatalmasat Katie komoly képpel, de fél pillanat múlva ismét ott volt a vigyor az arcán.

James is nevetett, ma már másodjára – futott át a gondolatai között. Együtt mentek be a házba, James nekilátott az ebédfőzésnek, ami úgy ment neki, mintha mindig is csinálta volna. Katie segíteni akart neki, de James nem engedte, így a lány kényelmesen elhelyezkedett a kanapén és bekapcsolta a tv-t.

James főzés közben többször is a lányra nézett, aki az esetek nagy részében a tv képernyőjére szegezte szemeit, de pár alkalommal az is előfordult, hogy összetalálkozott a tekintetük. Ilyenkor Katie zavartan kapta el a férfiról a szemét. James megszokta, hogy megbámulják az emberek a tökéletes kinézete miatt, de Katie ez alól kivétel volt. Akkor sem, mikor először találkoztak és azóta sem vette észre, hogy kitüntette volna a figyelmével a külseje miatt. Kivéve most, bár lehet, hogy ez természetes az embereknél, ha sokáig kettesben vannak valakivel, többször ránéznek egymásra.

A férfi megterített és szólt Katienek, hogy kész az ebéd. Katie az asztalhoz ült, és megkóstolta az elé tett ételt.

• Ez eszméletlen finom – ujjongott az első falat után. Nem végeztél te véletlenül valami szakács tanfolyamot?
• Reggel megnéztem a youtobnon hogy készítik. Az annak számít?
• Hát ezelőtt nem gondoltam volna – nevetett csilingelő hangon Katie.
• Örülök, hogy ízlik – mondta James, és ő is nekilátott az étel elfogyasztásának.

Igazán kellemes volt az ízek harmóniája, de ahogy eddig is ha Katie mellette volt nem tudott úgy koncentrálni az ízekre. Sokkal jobban érdekelte az, amit a lány mond és csinál, mint a szájában érzett aromák.

Miután befejezték az evést közösen elmosogattak, és a megbeszéltek szerint elindultak bevásárolni a jövő hétvégi foglalkozáshoz.

• Várj, felszaladok a listáért – szólt vissza Katie Jamesnek, és valóban szaladt is fel az emeletre.

Néhány perc múlva lefelé is ugyan úgy kettesével szedte a lépcsőt, mint felfelé, miközben a kezében egy teleírt cetlit tartott.

• Megvan, mehetünk!

Beültek az autóba, aminek az ajtaját James udvariasan kinyitotta Katie előtt, a filmekben is így szokták – gondolta magában.

• Köszönöm! – hallotta a lány hangját, miközben az beült.

James megkerülte az autót és ahogy kinyitotta a kormány melletti ajtót érezte, hogy a jármű belsejét már belengte Katie kellemes, nőies illata. „Nőies” – töprengett el egy pillanatra. Ez a szó még soha nem jutott eszébe.

Katie most is navigálta Jamest, és mindenről tudott beszélni, amit csak meglátott. Őt ez nem zavarta, sőt kifejezetten tetszett neki a lány csacsogása.

Hamar a bolthoz értek, túl hamar is, James még szívesen autózott volna Katie társaságában. Az üzletben mindenféle dolgot árultak, James sok mindenről nem is tudta, hogy mire való.

• Mit csinálsz? – hallotta maga mellett Katie hangját, miközben egy fura dolgot fogott a kezében, amiről sejtelme sem volt az emberek mire használhatják.
• Nézegetem ezt a ….
• Ezt a lyukasztót? – vette ki a kezéből a lány a szerkentyűt.

Egy papírlapot fogott a kezébe, a lyukasztóba helyezte és megnyomta. Az alján egy levél formájú kis papírdarab esett ki a lány tenyerébe.

• Tessék! – nyomta a kis levelet James kezébe, miközben ismét érezhette a lány érintését, de ez az érintés még röpkébb volt, mint a délelőtti.
• Ez mire való?
• Díszítésre.
• Mit díszítesz vele?
• Ha eljössz a központba, megtudod – kacsintott Katie Jamesre és a másik polcon lévő fura dolgokhoz lépett.

James ezután nem az árucikkeket figyelte, hanem a lányt. Tetszett neki, ahogy levesz egy-egy terméket a polcról, körbeforgatja, nézegeti, mielőtt a kosárba rakja.

• Szerinted melyiket vegyem meg? – kérdezte Katie Jamestől tanácstalan arccal, miközben a férfi számára két ismeretlen árut tartott a kezében.
• A megfelelőbbet.
• Mind a kettő megfelelő.
• Akkor a strapabíróbbat.
• Ezek egyformák.
• Akkor mindegy melyiket.
• De csak majdnem egyformák.

James kivette Katie kezéből azokat a valamiket, amiket benne tartott, alaposan megnézte mind a kettőt, az egyiket visszatette a polcra, a másikat pedig visszaadta Katinek, úgy hogy közben ismét megérinthesse a lány kezét.

• Köszönöm! – ragyogott a mosoly ismét Katie arcán.

Még körülbelül fél órát töltöttek az üzletben, aztán kimentek az autóhoz, James betette a vásárolt furcsaságokat a csomagtartóba, majd hírtelen ötlettől vezérelve a lányhoz fordult.

• Már ha vásárlásba kezdtünk szükségem lenne néhány ruhára. Segítesz kiválasztani?
• Igen, nagyon szívesen – lelkendezett Kaite. Milyen ruhára gondoltál? Feltételezem nem öltönyre, ha jól láttam abból van jó néhány.

James ismét mosolygott, amit lassan kezdett megszokni. Már kezdte érteni mi is készteti az embereket erre a dologra.

• Hová menjünk? – kérdezte James, mikor már az autóban ültek. Abban bízott, hogy jó messzire, hogy minél több időt tölthessen Katievel.
• Át kellene mennünk a szomszéd városba, van ott egy bolt, ahol nagy a választék, és elfogadható áron van minden. Igaz ez neked nem számít – az utolsó pár szónál lehalkította a hangját, mintha csak magának mondta volna.
• Rendben átmegyünk – mondta James, és valami vibráló érzést érzett az egész testében. Ez lenne a vidámság? – futott át az agyán.

Katie ismét belekezdett a navigálásba, és szokás szerint most is beszélt. Jamesnek ez nagyon tetszett. Jól esett hallania a lány hangját, sok érdekes történetet megtudott a lány múltjáról, ugyanis ha útközben Katie meglátott egy házat, vagy egy üzletet ahol valamikor járt, és ott valami érdekes dolog történt vele azt elmesélte neki. Érdeklődéssel hallgatott végig minden történetet, különböző kérdéseket tett fel a lánynak. Most éppen a színház előtt hajtottak el, ami első látásra is nagyon megtetszett neki.

• Ó a színház – sóhajtott fel Katie.
• Mi van vele?
• Itt volt az első randim. A fiú, akibe akkor szerelmes voltam ide hozott.
• Milyen darabot néztetek meg?
• Semmilyet.
• Akkor miért hozott ide?
• Van itt egy kávézó, ott voltunk.
• Érdekes.
• Még csak 15 évesek voltunk. Emlékszem milyen idegesen készültem, egy teljes napba került, mire sikerült kiválasztanom, hogy mit vegyek fel – nevetett, miközben a semmibe nézett, aztán folytatta. Egy narancsüdítőt kértem, ő pedig colát. Nehezen találtunk beszédtémát, mindketten idegesek voltunk. Aztán mikor kimentünk a színházból megtörtént.
• Mi? – kérdezte James, mert Katie elhallgatott és tekintete merengővé vált.
• Az első csók. Megcsókolt, és én olyan boldog és izgatott voltam. A szívem majdnem kiugrott a helyéről.
• Micsoda, majdnem kiugrott a helyéről?
• Ne mondd, hogy te még nem éreztél ilyet. Mondjuk, mikor először megcsókoltál egy lányt.

De éreztem ilyet, sőt érzek is, méghozzá, mikor a közelemben vagy – gondolta magában James, de természetesen ezt nem mondhatta el Katienek.

• Éreztem! – mondta, miközben Katiere nézett.
• Na, ennyit az én szerelmi életemről. Mesélj most te valamit.
• Mégis mit?
• Most van barátnőd?
• Barátnőm?
• Igen, van-e olyan nő az életedben, akibe jelenleg szerelmes vagy?
• Nincs. Még!
• Még? Ezt meg hogy érted? Tetszik valaki?

Jamest ez a kérdés elgondoltatta. Tetszik-e neki valaki? Talált egy nőt, aki szinte teljesen tökéletes. Gyönyörű, okos, de….. Nem tudta befejezni a mondatot.

• Hú, nagyon elhallgattál, ami csakis annyit jelenthet, hogy beletrafáltam. Kialakulóban van valami valakivel.
• Igen, így is lehet mondani – válaszolta James.
• Nem akarsz róla beszélni?
• Még nem – mondta James, de maga sem tudta miért adta ezt a választ.
• Rendben, akkor nem faggatlak tovább… egyenlőre – tette hozzá, és egy huncut mosolyt villantott James felé, aki válaszul visszamosolygott. Ez a mosolygás dolog igazán tetszett neki.