Szívcsobbanás - 8. fejezet

Laura minden ügyeskedése ellenére a következő napot is a hálószobában töltötte. Este mikor Georg hazajött az előző napi vidámsága helyett feszülten lépett be a szobába. Most is lemehetett a kertbe sétálni, ahol még alaposabban megnézte a terasz tetejét, persze vigyázva arra, nehogy Georgnak feltűnjön valami. Ismét együtt kellett vele vacsoráznia, és igyekezett kedves lenni vele.

• Úgy látszik a volt barátod fel akarja veled venni a kapcsolatot! – szólalt meg Georg a vacsora után.

Erre a mondatra akkorát dobbant a szíve, hogy majd kiesett a helyéről. Georg látva az érdeklődését felröhögött.

• Ne reménykedj! Egyértelműen elutasítottad. Megírtad neki, hogy nem akarod látni soha többé, és hogy nem tőle vagy terhes!
• Ezt nem teheted! – kiáltotta.

Képtelen volt tovább tettetni a kedvességet.

• Ezért még börtönbe fogsz kerülni – kiáltotta Georgnak és az ajtó felé rohanta.

Az ajtó zárva volt, de kétségbeesve és dühösen próbálta meg feltépni. Rugdosta, kiabált, de hiába. Egy idő után Goerg odament hozzá és elcibálta az ajtótól, felvitte a hálószobába és rázárta az ajtót. Ő szinte önkívületbe esett, csak másnap reggel ébredt fel. Sokáig feküdt az ágyon csukott szemmel. Akkor is úgy tett mintha aludna, mikor Georg kinyitotta az ajtót és valamit letett az éjjeli szekrényre. Érezte, hogy a férfi még egy darabig állt az ágy mellett, és valószínűleg őt nézte, aztán kiment és visszazárta az ajtót.

Noah járt a fejében. Kereste és ez egy kis reményt adott neki. Nem tudja miért csak most, miért nem hamarabb. Lehet időre volt szüksége, hogy átgondolja mit akar, de ő nem volt türelmes, hanem ide jött. Ide a saját börtönébe.

A nap gyötrelmesen telt számára, de megpróbálta összeszedni magát, és végiggondolni, hogy szabadulhatna ki innen. A kertből látta, hogy a terasz teteje nem túl magas. A gardrób ablakán ha kimászna, és lejutna a terasztetőhöz onnan talán sikerülhet az egyik oszlophoz épített virágtartón leereszkednie. Ennek érdekében kedvesnek kell lennie Georggal, és azt elérnie, hogy legalább a házban mászkálhasson egész nap.

Ez az ötlet erőt adott neki, és megfogadta magában, hogy bármit is tegyen, vagy mondjon Georg, nem fogja elveszíteni a fejét.

Az estéjük egész „jól” telt. Sikerült a szerepében maradnia, de még nem merte megemlíteni, hogy engedje napközben az egész házat szabadon számára. Tudta, hogy meg kell erősítenie a férfi bizalmát. Ezért igyekezett mindent megtenni. Két nap múlva elérkezettnek látta az időt és este mikor Georg felkísérte a szobába felhozta a témát.

• Georg!
• Tessék?
• Nem bírok már ebben a szobában lenni egyedül egész nap. Úgy érzem beleőrülök. Engedd meg, hogy szabadon járhassak a házban. A lenti ablakokon rácsok vannak, az ajtót bezárhatod. De itt meg fogok halni! – mondta és ebben a pillanatban így is érezte.

Georg nem szólt semmit, csak rázárta az ajtót. Nagyon sokáig nem tudott elaludni, csak az járt a fejében egész éjszaka miért mondott igent Georgnak, miért költözött ide, mi történt a férfival, hogy ezt teszi vele. Ő azt hitte szereti, és soha nem gondolta volna róla, hogy képes ilyesmire. Nagyon sokára bírt elaludni és az a pár óra alvása is nagyon feszült és nyugtalan volt. Reggel mikor Georg bement hozzá már fent volt, de úgy tett most is, mintha aludna.

Mikor a férfi kiment a szobából hallotta, hogy a kulcs elfordul a zárban. Hatalmas csalódást érzett, és könnycseppek bújtak elő lezárt szemhéja alól. Eltelt legalább öt perc azóta, hogy Georg rázárta az ajtót és megint hallotta a férfi lépteit a folyosón és ismét hallotta a zár kattanását. De Georg nem ment be hozzá, csak a távoldó lépteket lehetett hallani.

Ekkor a szívét egy kis remény öntötte el. Felült az ágyban és figyelt, hogy Georg mikor megy el. Nem is sokat kellett várni, a lenti ajtó nyílt és bezáródott. Az ablakhoz ment és látta, hogy Georg az autóba ül és kigördül a ház elől. Még várt úgy 15-20 percet. Nem mozdult az ablakból, csak az utat figyelte, hogy Georg nem jött-e vissza valamiért. Leszaladt a földszintre és szétnézett telefont keresve. Persze nem gondolta komolyan, hogy talál egy készüléket, de azért megnézte.

Aztán felrohant a gardróbba felöltözött, majd kinyitotta az ablakot és megrémült a magasságtól, a hatalmas tetőtől, amin le kellett másznia. Felvett egy gumitalpú sportcipőt, azt gondolta az jól fog tapadni a tető anyaház. Vett egy nagy levegőt, és nekiindult.

Félve mászott ki az ablakon és egy fél perc múlva kint állt a tetőn. Itt még tudott kapaszkodni az ablakkeretbe, de ha egy lépéssel is lejjebb ér, már nem lesz lehetősége semmiben sem moegfogószkodnia.

Négykézlábra ereszkedett és lassan elkezdett curikkolni a terasztető felé. Néhány perc alatt elérte. A terasz teteje szinte vízszintes volt, csak enyhe lejtése volt lefelé. Itt már bátrabban haladt és hamar el is érte a szélét. A dolog neheze itt következett. Ha nem lenne ekkora pocakja könnyedén lejutott volna, de így nagyon óvatosan kellett leereszkednie annyira, hogy a lábával megtalálja a virágtartót. A hasától nem fért, így ki kellett fordulnia kicsit oldalra, ezért szinte csak az egyik kezével tudott kapaszkodni. De olyan erősen markolta a tető szélét, ahogy csak tudta. Mikor megérezte a lába alatt a virágtartót úgy érezte sikerülhet a szökése.

Óvatosan leereszkedett és két perc múlva a talajra tette a lábát. Boldogság fogta el, és szaladt az utca felé. Volt egy kis kerítés, ami leválasztotta a hátsókertet az előkerttől, de ezt minden nehézség nélkül átmászta. Az utcára érve azon gondolkodott mit tegyen, menjen be egy szomszédhoz segítséget kérni, vagy rohanjon a szüleihez. Egy másodpercnyi gondolkodás után úgy döntött becsenget a szomszéd házba. Félt ha az utcán marad, és Gerog véletlenül visszajön meglátja és újra bezárja.

Szerencséjére azonnal ajtót nyitottak neki.

• Jó napot kívánok! Egy kis segítséget szeretnék kérni. Itt lakom a szomszédban és kizártam magam. Felhívhatnám önöktől a szüleimet? – kérdezte az ajtót nyitó középkorú nőt.
• Természetesen! Jöjjön beljebb!

Mikor belépett a ház ajtaján úgy érezte megmenekült. Gyorsan tárcsázta a szülei számát, az kicsöngött néhányat és aztán meghallotta az anyukája hangját.

• Szia anya!- mondta izgatottan. – Azonnal gyertek értem!
• Baj van?
• Gyertek gyorsan!
• Ok!

Idegesen várta, hogy a szülei autóját meglássa, és közben próbált barátságosan beszélgetni.

Öt perc sem telt bele meglátta a piros autót és gyors búcsú után az utcára szaladt. Az autó megállt, és ő azonnal beült hátra.

• Siessetek, menjünk el innen!
• Mi a baj? – kérdezte aggódva az apja!
• Csak menjünk! Otthon elmondom!

Az apja a gázba taposott és őt elfogta a sírás. Hiába kérdezgették az úton mi történt képtelen volt megszólalni. Mikor bementek a szülei házába, tudott megnyugodni kissé. Leültették, vizet adtak neki és végre érzett annyi erőt magában, hogy elmondja mi történt vele.

• Hívom a rendőröket! – mondta az apja határozott hangon.
• Ne! Képtelen vagyok rendőrségre járni.
• Nem maradhat büntetlen! És ha ezután sem fog békén hagyni? Ezt jelenteni kell!
• Rendben! – adta meg magát, és arra gondolt az apjának igaza lehet. Ez hogy most el tudott szökni, nem garantálja, hogy ezután nyugta lesz a férfitól.

A rendőrség tíz percen belül kiérkezett. Mindent elmondott nekik részletesen és mire elmentek úgy érezte annyi ereje sincs, hogy ülni bírjon.

Felment a szobájába lefeküdt és pár percen belül mély álomba merült. Mikor felébredt hírtelen nem tudta hol van. Ismét azt a rettegést érezte, amit Georg házában. Mikor az álom fátyola még magasabbra emelkedett az elméjéről jött rá, hogy a szülei házában van, a régi szobájában. Lement a földszintre ahol az édesanyja aggódva nézett rá.

• Annyira sápadt vagy! Gyere egyél valamit.
• Rendben! – mondta és leült az asztal mellé.

Igyekezett minél többet enni, hisz napok óta szinte semmit nem evett, és most szüksége van az energiára. Vacsora közben beszélgettek és próbálták kitalálni mi lesz vajon Georg sorsa. Hisz semmi bizonyítéka nincs, csak a szava.

• Anya! Ne mondjunk semmit mamának. Csak magát okolná a történtekért, hisz tudod mennyire akarta, hogy átköltözzek Georghoz.
• Igazad van, ne izgassuk fel.

Mikor befejezte az evést, az apja számítógépéhez ült, és megnézte az e-mailjeit.

Látta, hogy több levél és jött Noáhtól de már mind meg volt nyitva. Elolvasta az elsőt:

„Drága Laura!

Annyira sajnálom, hogy csak most szereztem tudomást arról, hogy gyermekink lesznek! A szerencsétlen véletlenek összjátéka volt, hogy nem kaptam meg sem az e-mailjeidet, és kicsörögött az a telefonszám, amit hónapokkal ezelőtt lecseréltem. Gilliantől tudom, hogy terhes vagy. Próbáltalak hívni, de nem vetted fel, ezért írok.

Biztos dühös vagy rám, hisz azt hitted nem akarom a gyerekeket. De akarom őket! És téged is! Gyötrelem volt számomra az elmúlt időszak, de úgy gondoltam tiszteletben kell tartanom a kérésedet. Abban bíztam nap mint nap, hogy meggondolod magad, és keresni fogsz. Hazautazom, beszélnünk kell!

Szeretlek!

Noah”

Még utóiratban ott szerepelt a férfi új telefonszáma.

A következő levelet is megnyitotta:

„Drága Laurám!

Itthon vagyok! Most tudtam meg, hogy elköltöztél, hogy visszaköltöztél Georghoz! Találkoznunk kell! Vedd fel a telefont, vagy hívj!

Kérlek!”

A harmadik levélre kattintott ami Noáhtól jött:

„Ezt ne e-mailen keresztül beszéljük meg! Mondd a szemembe hogy nem szeretsz, és hogy nem az enyémek! Hívj fel, találkoznunk kell!”

Gondolta, hogy Georg a nevében utasította vissza Noáht, erre lehetett ez az utolsó a válasz, de nem volt kedve a Gerog által írt levelet elolvasni.

Kavarogtak benne az érzelmek. Annyi mindenen ment keresztül, mióta Noah elutazott. Kiderült hogy terhes, ráadásul két babát vár, a gyötrődés az apaság kérdésével kapcsolatosan, a fájdalom, hogy Noah nem jelentkezett, hogy képtelen volt utolérni, az hogy Georg napokig egy szobába tartva zárta, aztán a szökése a tetőn keresztül.

Aztán felállt a gép mellől, elkérte az anyja telefonját és felhívta a férfit.

• Noah Tok! Tessék?

Ahogy meghallotta a férfi hangját a szíve a torkában dobogott és alig bírt megszólalni.

• Szia! – mondta rekedtes hangon. Laura vagyok!
• Óh, annyira örülök hogy felhívtál! Hol vagy? Beszélnünk kell!
• A szüleimnél vagyok!
• Add meg a címet, azonnal indulok!
• Rendben!

Lediktálta a címet aztán elköszönt a férfitól és feszülten várta, hogy odaérjen és újra láthassa.

Az autóút körülbelül 3 óra volt, de Noah ettől jóval hamarabb megérkezett. Csengetett és ő azonnal ajtót nyitott.

Mikor a férfi meglátta a hatalmas terhével pillanatokig néma maradt, csak nézte gömbölyödő, hatalmas hasát.

• Gyere be! – mondta neki.

Noah közelebb lépett, de nem ment el mellette, hanem megállt közvetlenül előtte és magához ölelte. A karjai azonnal a nyaka köré fonódtak, és zokogás tört ki belőle. Percekig csak sírt és olyan erősen ölelte a férfit, hogy belefájdult a karja.

Noah ránézett, letörölte a könnyet, majd megcsókolta. Érezte ahogy a férfi kellemesen puha, meleg ajkai az övéhez érnek, és ettől olyan kellemesen érezte magát, ahogy hosszú hónapok óta nem.

Mikor képesek voltak egymástól elszakadni bementek és leültek a nappaliban. A szülei visszahúzódtak a szobájukba, hagyták, hogy megbeszéljék a dolgokat.

• Annyira sajnálom, hogy nem tudtál elérni! – mondta Noah.
• Nem, én vagyok a hibás. Én ragaszkodtam annyira ahhoz, hogy ne folytassuk a kapcsolatunkat, de be kell látni, hogy tévedtem. És most nem csak a terhességemre gondolok. Hiányoztál! Nagyon!
• Nekem is! Folyton arra vártam, hogy meggondold magad! Visszajövök! Otthagyom az állásom, a régi helyem megvan Newcastlben.
• Ha megszülettek a lányok utánad mehetünk, ha szeretnéd!
• Lányok! -  nézett Noah a hasára, majd mellé térdelt és megsimogatta.
• Igen! Lányok! – mosolygott.
• Annyira bánt, hogy eddig nem lehettem mellettetek.

Ekkor megszólalt a telefon, a rendőrség hívta. Elmondták neki, hogy Georgot letartóztatták, előzetesben van, de holnap be kell mennie a rendőrségre.

• Rendben, ott leszek! – mondta mielőtt letette a telefon.
• Hová kell menned? – kérdezte Noah.
• A rendőrségre.
• Miért?
• Georgot letartóztatták.
• Letartóztatták?
• Igen! Napokra bezárt a házába és a tetőn keresztül kellett megszöknöm. Feljelentettem.
• Mit csinált? Mondj el mindent.
• Mikor nem jelentkeztél beleegyeztem, hogy visszajövök hozzá. Furcsa módon soha nem kérdőjelezte meg az apaságát. Úgy gondoltam, hogy a gyerekeknek jobb lesz családban felnőni. Számomra egyértelmű volt, hogy te nem akarod őket – nézett Noahára akinek fájdalom suhant át az arcán, de nem szakította félbe –úgy nézett ki még mindig szeret, azt hittem idővel talán képes leszek elfelejteni téged és talán ismét felélednek bennem az érzések iránta. Egyik nap találtam egy orvosi papírt, amiben egyértelműen leírták, hogy meddő. Ezt még akkor csináltatta, mikor együtt voltunk és nem sikerült teherbe esnem. Nem mondta el, hagyta hogy évekig magamat hibáztassam és járjam az orvosokat. Mikor megjött kérdőre vontam, és el akartam tőle költözni. Nem engedte, bezárt a hálószobába és napokig ott tartott. Ma reggel sikerült megszöknöm, az egyik tetőtéri ablakon keresztül másztam ki és leereszkedtem a teraszon.
• Úr Isten! Szerencse hogy nem esett bajod!
• Most telefonált a rendőrség, hogy letartóztatták és holnap be kell mennem.

Noah átölelte és szorosan húzta magához. Végre biztonságban érezte magát és odaadóan bújt hozzá. Percekig ültek így összeölelkezve.

• Szeretlek! – szólalt meg Noah. – Soha többé nem hagylak el!
• Én is szeretlek! – mondta, majd hosszú csókban forrtak össze.

Még jó ideig beszélgettek, elmondta neki mennyire bántotta, hogy olyan helyzetbe keveredett, hogy nem lehetett biztos abban ki a gyermekei apja.

• Tudod mindig tisztességesen éltem az éltem, soha nem csaltam meg azt, akivel együtt voltam. Nagyon bántott, és lelkiismeret furdalásom volt a gyermekeimmel szemben.
• Ne emészd magad! Minden rendben van, ezután mindig együtt leszünk, és együtt neveljük fel a lányainkat.

Még beszélgettek egy darabig, aztán bekopogott a szülei szobájába és bemutatta nekik Noáht. Éjfél is elmúlt, mikor Noáhval felmentek a szobájába, addig a nappaliban beszélgettek, és próbálták kitalálni, hogy legyen tovább. Abban bíztak, hogy Georgnak elég lecke lesz a rendőrségen eltöltött idő, és nem kell többet tartaniuk attól, hogy bántani akarja.

Elment zuhanyozni, a férfi pedig követte. Szégyenlősen vetkezett le előtte, hisz mióta nem találkoztak igen csak megváltozott az alakja.

• Gyönyörű vagy! – szólalt meg Noah, mintha tudta volna, min jár az esze.

Odalépett hozzá egészen közel és megsimogatta a hasát, aztán egy ponton megállt a keze.

• Mozognak – kiáltott fel, és látszott az arcán hogy meghatja az, amit érez.

Aztán lehajolt és megpuszilta ott, ahol az előbb a keze volt. Laura megsimogatta a férfi haját és boldog volt. Boldog, hogy végre együtt lehet azzal, akit annyira szeret.

Egymás mellett feküdtek az ágyban és szorosan Noához bújt, aki egyik kezével átkarolta, a másikkal pedig a hasát simogatta.

• Nem értem, hogy gondolhattad komolyan, hogy nem érdekeltek? – kérdezte tőle.
• Mi mást gondolhattam volna? Hetek teltek el te nem vetted fel a telefont, nem hívtál vissza, nem válaszoltál a leveleimre.
• Nem érezted mennyire szeretlek?
• Nem kerestél egyszer sem, mióta elmentél.
• Ha tudnád mekkora önuralom kellett ahhoz, hogy ezt meg tudjam tenni. Arra vártam, hogy te jelentkezz, mivel te utasítottad el annyira egyértelműen a folytatást.
• Én meg abban bíztam, hogy jelentkezel, hogy nem bírod nélkülem.
• Mennyire buták is voltunk! – mondta Noah.
• Igen, ez így van. Ha valamelyikünk is hallgat a szívére másképp alakultak volna a dolgok.
• Nem kellett volna ezeken a szörnyűségeken keresztül menned! Annyira sajnálom, hogy nem voltam melletted!
• Hol fogunk élni? – kérdezte rövid hallgatás után.
• Te hol szeretnél? Én mindenhová követlek.
• Azt hiszem jót fog nekem tenni, egy kis környezetváltozás. Egy hónap múlva megszületnek a gyerekek és ha minden rendben lesz, szerintem hat hetes korukban átköltözhetünk hozzád.
• Rendben!
• Holnap ha végeztem a rendőrségen utazzunk vissza Newcastlbe. Nem akarok itt maradni.
• Ahogy csak akarod – mondta Noah, és megcsókolta.

Rövidesen mindketten elaludtak. Álmában ismét Georg hálószobájába volt bezárva, és azon gondolkodott, hogyan szökhetne meg. A következő pillanatban pedig eszébe jutott, hogy megnyugodhat, hisz már megszökött. Aztán a gyerekeket tolta a babakocsiban, és valamiért elfordult. Mire visszanézett a babakocsi üres volt, a gyerekeit Georg elrabolta, és ő sírva rohant utánuk!

• Laura! Laura! Nincs semmi baj! - hallotta Noah hangját.
• Mi az? – kérdezte álmosan.
• Sírtál álmodban.
• Álmomban Georg elrabolta a kicsiket.
• Nyugodj meg, ez a valóságban soha nem történhet meg! Vigyázok rátok!

Noah szavai megnyugtatták, szorosan bújt a karjaiba és visszaaludt. Reggel mikor felébredt, rögtön Noáht kereste. A férfi ott feküdt mellette és őt nézte.

• Jó reggelt! – mosolygott.
• Szia! – suttogta neki.
• Majdnem egy éve erről ábrándozom, hogy ismét melletted ébredhessek reggelente. Gyönyörű vagy!

Válaszként megcsókolta és közben kezével bejárta a férfi izmos felsőtestét. Noah keze sem maradt nyugton. Először az arcát simogatták, majd lecsúszott a vállaira, aztán óvatosan a mellét is megsimogatta. Ő is lejjebb haladt és már a keze Noah boxerében volt. Simogatta a megduzzadt férfiasságát, amitől a férfi hangosan felnyögött. Ő csak folytatta, amit elkezdett és érezte, hogy rajta is elhatalmasodik a vágy.

Noah megmozdult, levette magáról az alsónadrágot és őt is megszabadította a hálóingétől. Először csak végignézett a testén aztán apró csókokkal borította mindenhol. A melleinél kicsit többet időzött, aztán lejjebb haladt, a hasán keresztül egészen a nőiességéig. Mikor nyelvével végigsimította ismerősen kellemes érzések törtek fel benne, és nagy sóhaj hagyta el a száját. Noah nagyon érzékien bánt vele. Aztán mikor majdnem a csúcsra ért abbahagyta és mögé feküdt. Hátulról nagyon óvatosan hatolt belé, és lassan elkezdett mozogni. Ezektől az apró, lassú, figyelmes mozdulatoktól kellemes bizsergés járta át az egész testét a lábujjától a feje búbjáig. Közben Noah a nyakát csókolgatta, ami külön örömforrás volt számára. Mikor már majdnem elérte a csúcsot gyorsabb mozgásra késztette a férfit és néhány másodpercen belül a kéjes érzés villámként csapott le rá és élete leghosszabb orgazmusában volt része.

Szembefordult Noáhval, és hosszú csókkal jutalmazta. Aztán lejjebb csúszott úgy, hogy kényelmesen a szájába tudja venne a férfiasságát. Most ő kényeztette Nohát egészen addig, míg el nem jutott a csúcsra. Egy darabig szótlanul feküdtek egymás mellett élvezve egymás meztelen testének az érintést.

Együtt mentek el a rendőrségre, ahol ismét el kellett mondania, Noah hogyan tartotta fogva. Aztán a rendőrökkel együtt elmehetett a férfi lakására, hogy összeszedje az iratait és a holmijait.

Noáhval másnap visszautaztak Newcastlbe és a lakásán rendezkedtek be. Elmentek és végigjárták a bababoltokat, és mindent megvettek, amire szükség volt. Otthon boldogan bontották ki a vásárolt dolgokat és berendezték a lányok szobáját. Este fáradtan ültek a szobában és nézték hogy sikerült. Aztán gondolt egyet és megkérte Noáht, menjenek át Gillianhoz. Meg akarta lepni. Mikor már majdnem a háza előtt jártak megszólalt a telefonja és Gillian nevét látta kiírva.

• Szia! – szólt vidáman a telefonba.
• Szia! Hogy vagy? Tudod hogy Noah hazajött?
• Igen? És mit csinál itthon? – nézett Noáhra pajkosan.
• Még nem keresett?
• Nem! – mondta annyira komolyan, amennyire csak tudta. – Miért keresne?
• Jajj, lehet haragudni fogsz rám! – szabadkozott Gillian.
• Miért mit csináltál?
• Elmondtam neki, hogy terhes vagy, és hogy ő az apa.
• Hogy tehetted ezt?
• De te is meg akartad neki mondani! Nem azért nem válaszolt, mert nem akart, hanem mert nem kapta meg a leveleidet.
• Komolyan? – mondtat tetetett megdöbbenéssel a hangjában.
• Azért jött haza, mert meg akart keresni. Nem hívott?
• Nem! – rázta mosolyogva a fejét.
• Nem értem! – mondta csodálkozva a barátnője. Most hol vagy? – kérdezte tőle.
• Ha kinyitod a bejárati ajtódat meglátod!

Egy másodperc sem kellett az ajtó szinte kivágódott. Gillian meglepetten bámulta őket, amint kéz a kézben állnak az ajtajában. Örömkönnyek között borult a barátnője a nyakába.

• Annyira örülök nektek! – mondta s Noáht is átölelte. – De gyertek beljebb! Meséljetek el mindent.

Bent Laura elmesélte, min kellett keresztül mennie Georg házában.

• Tudtam, hogy azzal a pasassal nem stimmel valami! – mondta Gillian.
• Igazad volt! De soha nem hittem volna róla, hogy képes ilyesmire.

Ekkor megszólalt a telefonja és egy ismeretlen számot írt ki.

• Laura Russel, tessék! – szólt bele a készülékbe.
• A rendőrségről hívom! Csak tájékoztatni szeretném, hogy Goerg Tokot bizonyíték hiányában elengedtük.
• Uram isten? Mit tehetek most?
• Annyit tud tenni, hogy egy távolságtartási végzést kér ellene. Egyebet sajnos nem tehetünk.
• Köszönöm! – tette le a telefont csalódottságot és félelmet érezve.

Erősen szorította meg Noah kezét, mintha onnan akarna bátorságot meríteni.

• Mi történt? – kérdezte tőle Noah aggodalommal a szemében.
• A rendőrség hívott. Elengedték Georgot, nincs ellen elég bizonyíték.
• A te szavad semmit nem ér?
• Ezek szerint nem. Azt mondta elindíthatunk egy eljárást, hogy távolságtartási végzést kérjek ellene.
• Gondolod, hogy fog még zaklatni? – kérdezet Gillian.
• Fogalmam sincs. De amilyen őrült módon viselkedett, nem hiszem, hogy csak úgy belenyugszik, hogy eljöttem.
• Hátha megijedt, azért csak eltöltött néhány napot a fogdán – szólalt meg Noah és bátorítóan nézett rá.
• Remélem igazad van!
• Legyetek óvatosak! – mondta Gillian.