Megérdemlem? (9. fejezet)

9. fejezet

• Amy szállj már be! – hallotta ismét Caleb hangját.
• Köszi azonnal jön a busz – válaszolta.
• Jajj, ne kéresd ár magad! Gyere! – szólt határozottan a férfi ismét.

Amy érezte, hogy mindenki őket nézi, így gyorsan beült, és becsukta az ajtót, amit talán nagyobb erővel is tett, mint kellett volna, aminek nyomán hatalmas csapódás hallatszott, és az autó is beleremegett.

• Bocs! – mondta szégyenlősen. A buszok ajtaját nem kell bezárni – habogta idegesen.
• Semmi gond! – mondta Caleb nyugodtan, és kilőtt az autóval a buszmegállóból.

Amy úgy érezte belepréselődik az ülésbe. Ilyen hírtelen gyorsuló autóban még soha nem ült. Rápillantott a műszerfalra, de nem tudta a kijelző közül melyik mutathatja a sebességet. Ekkor Caleb az ujjával megkocogtatta az egyiket, ami 98-at mutatott, és közben könnyedén fogta fél kézzel a kormányt és ellenállhatatlan mosolyt villantott Amyre.

• Mit szeretnél tőlem? – kérdezte a férfitől hideg hangnemben.
• Hogy sikerült az edzés?
• Fárasztó volt.
• Azért vagy ilyen csípős hangulatban? – mosolygott még mindig Caleb.
• Nem vagyok csípős hangulatban! – ellenkezett Amy.
• Akkor elárulod miért voltál velem olyan elutasító a tréning végén?
• Caleb, ne kínozzuk már egymást – mondta halkan.
• Kínozni egymást? – ismételte a férfi a szavait. Én egész másra gondoltam, de ha te így szereted?! – vont vállat a férfi miközben kacarászott.
• Jajj, ne humorizálj már! – nézett rá Amy mérgesen.
• Akkor adj rendes választ!
• Mit akarsz tudni? Te akartál mindent titokban tartani, te jöttél be hozzám hajnalban ittasan, és neked van valakid.
• Miről beszélsz?
• Figyelj ide – nézett Amy határozottan Calebre. Én független ember vagyok, és eszem ágában sincs eltitkolni, kivel vagyok együtt. Te pedig teljesen az ellentétem vagy, van valakid és én csak maximum titkos szeretőként jöhetnék képbe. Köszönöm ebből én nem kérek. Meg egyébként is, elnéztelek a tréningen, ahogy körbekaptak az emberek, ahogy flörtöltek veled a csinos nők. Hát ebből nem kérek, nem fogok érted nap, mint nap megküzdeni. Nekem félmegoldások nem felelnek meg!

Amy a mondandója végén elfordította a fejét a férfitól és mereven kifelé bámult az ablakon. Levegőt is alig mert venni, várta a reakcióját. Néhány percre csönd telepedett közéjük, mikor Caleb megszólalt.

• Honnan veszed, hogy van valakim?
• Láttalak már együtt benneteket, csak még akkor nem tudtam, hogy a barátnőd. Azt láttam, hogy bizalmas viszony van köztetek, de azt hittem talán valami régi kapcsolat.
• És hogy jöttél rá, hogy együtt vagyunk?
• Láttam egy közös képet rólatok, éppen azon a hajnalon, mikor ismét be akartál feküdni az ágyamba.
• Elolvastad mit írtak rólunk?
• Nem – válaszolta Amy halkan.
• És azt honnan veszed, hogy én titokban akartam tartani, ami köztünk történt?
• Honnan? – nézett Amy ismét Calebre. Hiszen az éjszaka közepén felöltöztél és átmentél a saját szobádba nehogy meglássa valaki reggel, hogy tőlem mész ki.
• És azt honnan veszed, hogy nekem elég a félmegoldás?
• Csakis abból, hogy nem vagy független és titokban töltöttél el velem néhány órát.

Eközben megérkeztek Amy háza elé, ahol Caleb keményen a fékre taposva megállt. Szó nélkül kiszállt, és átment a másik oldalra, de addigra már Amy is kint volt az autóból.

• Felmegyek hozzád! Egy-két dolgot meg kell beszélnünk – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

Megfogta Amy kezét és elindultak a lakásba. Idegesen kereste meg a kulcsait és mikor beléptek, Caleb maga felé fordította és hevesen megcsókolta a lányt, aki minden ellenkezés nélkül viszonozta azt. Még a csókot be sem fejezték, mikor megszólalt a férfi telefonja. Kibontakozott Amy öleléséből, és kivette a zsebéből a készüléket. Amy is látta mikor elővette, hogy „annak” a nőnek a képe jelent meg a képernyőn a Gina felirattal.

• Tessék, mi a baj? – szólt bele aggodalmasan a telefonba Caleb.

Néhány percig hallgatta, amit a telefonba mondott neki a nő, aztán letette a telefont.

• Most el kell mennem, ne haragudj! – mondta Amynek.

Egy csókot akart még adni Amynek, de ő elhúzódott tőle. Kinyitotta az ajtót, a férfi kiment mellette.

• Tényleg sajnálom! – szólt még vissza a folyosóról a férfi.

Amy nem szólt semmit, csak becsukta az ajtót mögötte. Iszonyú mérges volt magára. Miért hagyta, hogy Caleb azt tegyen vele, amit akar? Ha nem szólal meg a telefonja már az ágyban lettek volna. De megszólalt és a barátnője hívta, ő pedig szaladt. Megalázottnak érezte magát.

Ez volt az utolsó, hogy a férfi ilyet tett vele. Soha többé nem áll szóba Calebbel, határozta el magában. Az edzésekre sem fog eljárni, nem akar a stadionban összefutni vele. Fogta is a telefonját és írt az edzőnek egy sms-t, hogy az edzés után átgondolva a dolgokat mégis arra az elhatározásra jutott, hogy nem akar a csapatban játszani, de megköszönte a lehetőséget.

Az idegességtől és az sok futkározástól teljesen kimerültnek érezte magát. Feltette a Boyce Avenue legújabb koncertlemezét, és megpróbált aludni, de nem tudott. Csak pörgött az agya, gondolatai csapongtak össze vissza. Először a férfit hibáztatta, hogy hogy lehet ilyen szemét alak. De aztán rájött, hogy mindenhez két ember kell. Most is képes lett volna lefeküdni vele, hogy tudja, hogy van barátnője. Ő sem jobb a férfinál. Ezen megállapítás után két órát forgolódott mire sikerült végre elaludnia.

Reggel fáradtan ébredt az óra csörgésére. Nehezen mászott ki az ágyából, és egész nap nem szabadult ettől a levert, nyugtalan érzéstől. Próbált a munkába temetkezni, és minél kevesebbet gondolni Calebre és a vasárnap történtekre. El kell felejtenie a férfit és élni az életét tovább. Vidámnak és boldognak kell lennie, mint mielőtt megismerte. De sajnos ezt nem volt ilyen könnyű éreznie, mint kimondania.

Szerdán kopogtak az irodája ajtaján.

• Tessék – szólt ki.
• Szia! – lépett be Thomas.
• Szia! – állt fel meglepetten Amy a székéből. Te meg hogy kerülsz ide?
• Az sms-ed miatt jöttem. Nem értettem miért gondoltad meg magad olyan hírtelen. Úgy láttam jól érezted magad. Elmondanád, hogy mi áll a döntésed mögött?
• Hú, az nem egyszerű dolog.
• Nem tudom mi történt abban a rövid időben, ami az edzés és az üzeneted között történt, de hidd el, hogy jól mozogsz a pályán és szívesen látnálak a csapatomban.
• Nem is tudom, mit mondjak – sütötte le a szemét Amy zavarában.
• Tudod mit? Ne mondj semmit – mondta mosolyogva Tomas. Csak gyere el holnap, és ha azután is úgy érzed nincs ehhez kedved megértem, és nem kereslek többet.
• Rendben – mondta Amy.
• Akkor holnap látjuk egymást!
• Igen!
• Szia!
• Szia! – mondta a meglepetéstől még mindig nem teljesen magához tért Amy.

Visszaült a székébe és elgondolkodott azon, amit Thomas mondott. Igaza van, el kell mennie az edzésekre. Miért is ne menne, hisz tényleg élvezte és ügyes is volt. Calebbel meg ha találkozik, egyszerűen levegőnek nézi és kész. Végül is az ő cégénél dolgozik, itt is összefuthat vele, mégsem mond fel a munkahelyén. Nem is tehetné, hisz a hitele miatt szüksége van a pénzre.

Már a pályán melegített a többi lánnyal, mikor meglátta, hogy Caleb a lelátón ül, és figyeli az edzésüket. Ettől annyira izgatott lett, hogy nem tudott rendesen koncentrálni, és egy két dolgot elügyetlenkedett. Alig várta, hogy vége legyen és rohanhasson az öltözőbe, hogy eltűnjön a férfi szeme elől.

Az öltözőben megbeszélték a lányokkal, hogy beülnek egy sörözőbe kicsit szórakozni, ismerkedni. Nem sok kedve volt hozzá, de úgy gondolta jobb, mintha otthon gubbaszt és sajnálja magát.

Az este egész jól telt, rengeteget beszélgettek és nevettek. Amy arra lett figyelmes, hogy néhány lány Calebről beszélget. A férfi testvéréről volt szó, hogy gondjai vannak a droggal, és hogy Caleb próbálja kihúzni a gödörből, de nem sok sikerrel. Nem bírta tovább a félszavakat hallgatni, odament hozzájuk és rákérdezett.

• Mit tudtok a testvéréről?
• Te nem hallottad? – kérdezte az egyik szőke hajú lány.
• Azt sem tudtam, hogy van testvére – válaszolta.
• Van egy húg Gina – folytatta a szőke lány.

Ebben a pillanatban mintha villám csapott volna Amybe. Gina, aki telefonon hívta nem a barátnője volt, hanem a testvére.

• Szóval a lényeg, hogy rászokott a drogra. Caleb már több elvonóra is elvitte, de mindig visszaesik. Most ráadásul van egy néhány hónapos gyereke és nem nagyon törődik vele. A kicsiről is Calebnek kell gondoskodnia.
• És hogy néz ki Gina?
• Alacsony, vékony, hosszú barna hajú nő.

Akivel többször is együttlátta Calebet az a testvére volt, ő meg féltékenységi jelenetet rendezett. Nevetségesnek érezte magát. Nem bírt tovább itt maradni a lányokkal, elköszönt tőlük, hívott egy taxit és hazament.

Egész úton azon törte a fejét, hogy mitévő legyen. Hívja fel a férfit és kérje meg, hogy kezdjenek előröl mindent, vagy várja ki hogy Caleb keresse meg?

A lakásába érve mégis a telefon után nyúlt, kikereste a férfi számát és idegesen várta, hogy beleszóljon.

• Amy? – jött a vonal másik végéről a meglepett hang.
• Igen én vagyok!
• Örülök, hogy hívtál!
• Beszélni szeretnék veled, át tudsz jönni hozzám? – kérdezte izgatottan.
• Valami baj van?
• Nem, nincs semmi baj. Remélem – tette hozzá.
• Azonnal ott vagyok – válaszolta Caleb és megszakadt köztük a vonal.

A telefon óta 20 perc sem telt el és már Caleb kopogtatott az ajtón. Amy olyan ideges volt, hogy szinte remegtek a lábai. Odament az ajtóhoz kinyitotta, és a férfi aggódó arccal lépett be a lakásba.

• Mi a baj? Olyan ijedtnek nézel ki? Bántott valaki? – ölelte meg a lányt.

Amy kibontakozott az öleléséből és leültette a férfit a kanapéra ő pedig mellé ült.

• Elnézést kell kérnem tőled, olyan hülyén viselkedtem veled.

Calbe még mindig nem értette mit akar mondani.

• Féltékeny voltam, mint ma kiderült a testvéredre. Hallottam milyen sok családi problémával küzdesz, én pedig úgy viselkedtem veled, mint egy hisztis liba. Pedig általában nem vagyok az, csak a közeledben – próbált mosolyogni. Szóval azt akarom mondani, ha lehet, kezdjük elölről. Már ha te is így gondolod.

Caleb nem szólt semmit, csak gyengéden megcsókolta Amyt, közben átölelte és magához húzta a lányt. Amy viszonozta Caleb közeledését, szorosan bújt a férfihoz és néhány másodperc múlva már az ingét gombolta. Caleb is megszabadította őt a ruháitól, és a itt a kanapén lettek egymáséi. Amy élvezte a férfi gyengédségét és figyelmességét, igazi törékeny nőnek érezte magát a karjai között. Már egy ideje csak csendben feküdtek egymás mellett.

Amy szólalt meg először:

• Akkor úgy veszem, hogy elfogadtad a bocsánatkérésemet.
• Nyugodtan vedd úgy – mosolygott rá a férfi és puszit nyomott az orra hegyére.
• Miért nem mondtad el, mi van otthon?
• Még most kezdett kialakulni a kapcsolatunk, nem akartalak ilyesmivel terhelni.
• És a tréningen miért nem jöttél be hozzám a harmadik éjszaka?
• Akartam, de telefonáltak, hogy Gina megint magára hagyta a babát, és eltűnt. Egész éjszaka telefonálgattam, próbáltam megtalálni. Vissza is akartam jönni, de nem tudtalak otthagyni.
• Óh, én meg mindenféle elméleteket gyártottam, hogy miért is nem jöttél át.
• Sajnálom, el kellett volna mondani, csak tudod nem egyszerű ilyesmiről beszélni. Próbálok mindent megtenni, de egy ilyen függőségi betegségből nagyon nehéz kigyógyulni.
• A kisbaba egészséges?
• Szerencsére igen.
• Kisfiú, vagy kislány?
• Egy gyönyörű kislány Dotty, 5 hónapos, de máris nagyon okos.
• Mi van az édesapjával?
• Olyan nincs neki?
• Hogy-hogy?
• Gina nem tudja ki az apja.
• Ó, sajnálom. És Gina, most hogy megszületett a lánya sem képes változtatni az életén?
• Sajnos nem, az első két hónapban úgy tűnt talán végre minden rendben lesz vele, de aztán kezdett eltünedezni. Otthagyta a kicsit egyedül. A szomszéd hívott fel, hogy nagyon sír a gyerek. Odarohantam, Gina sehol, a szomszéd néni segítéségével láttam el Dottyt. Megkértem, hogy vigyázzon rá, míg előkerítem a húgomat. Bejártam minden drogos tanyát mire rátaláltam, teljesen be volt állva. Sajnos nem ez volt az utolsó eset, egyre többször fordul elő. Akár mennyi pénzt is adok neki soha nem elég, és persze nem a megélhetésükre költi.
• Miért nem veszel fel valakit, aki ott van velük és segít a gyerek körül.
• Próbáltam, de ha belövi magát úgy viselkedik, hogy senki nem marad meg mellette. Már hárman hagyták ott. A szüleink már rég meghaltak, így én próbálok helytállni.
• Nagyon sajnálom!
• Na és had halljam, miket gondoltál még rólam?
• Kettősséget éreztem benned. Úgy éreztem van benned valami, ami miatt jobb, ha elkerüllek, viszont volt valami, ami húzott hozzád. Aztán mikor elkezdtél a fociról beszélni, az a szenvedély és alázatosság a sport iránt teljesen lenyűgözött.
• Engem pedig a harciasságod, amit az első találkozásunkkor láttam. Abban a pillanatban beléd szerettem.
• Belém szerettél? – kérdezte Amy suttogva.
• Igen, rögtön!

Amy megcsókolta a férfit és csak ennyit mondott neki:

• Én is szeretlek!