Megérdemlem? (10. fejezet)

10. fejezet

Caleb Amynél maradt éjszakára. Hajnalban csörgött a férfi telefonja, amit álmosan vett fel.

• El kell mennem! – mondta Amynek, miután letette a telefont. Ginával van valami gond.
• Rendben! – mondta Amy halkan.

Caleb adott egy rövid csókot neki, aztán sietősen felöltözött és elment.

Amy még mindig érezte magán a férfi illatát és boldog volt. Caleb elmondta neki, hogy szereti és végre ő is fenntartások nélkül szabadjára merte engedni az érzelmeit a férfi irányába. Még mindig nem volt biztos abban, hogy ő, egy ilyen átlagos lány megérdemel egy ilyen férfit, mint Caleb, de próbálta az ilyen gondolatait minél mélyebbre elrejteni az elméjében.

Rövidesen fel kellet kelnie, nehogy elkéssen a munkából. Olyan érzése volt, mintha nem is a földön járna, hanem fölötte lebegne. Egész nap csak vigyorgott, és a boldogságtól nem bírt a munkájára koncentrálni. Nap közben sms-t kapott Calebtől, amitől úgy érezte még magasabban lebeg.

A következő hetekben találkoztak amennyit csak tudtak, de nehezen tudták összeegyeztetni az idejüket. Caleb edzései délután kezdődtek és sokáig tartottak, Amy napközben dolgozott. Szombatonként meccs volt – amit Amy természetesen soha nem hagyott ki – vasárnap délután Amynek volt edzése.

Sokszor előfordult, hogy amikor együtt tudtak volna lenni Gina telefonált és Caleb elrohant, Amyt otthagyva.

Ő megértette, hogy Caleb megpróbál Ginán segíteni, de úgy érezte ezt a problémát máshogy kell kezelni.

Egyszer szóbahozta ezt a témát Calebnek:

• Beszélnünk kell Gináról – mondta neki, kicsit bátortalanul. Érezte, hogy ez nagyon érzékeny téma Caleb életében.
• Mire gondolsz? – kérdezte a férfi.
• Arra, hogy neked is élni kell az életed. Nem irányíthat az ő hangulatingadozása mindent.
• Mit tehetnék? Még kicsi volt mikor a szüleink itt hagytak bennünket. Nekem kellett volna rá vigyázni, de nem tettem. Rossz társaságba keveredett, de nem vettem észre hogy baj van, már csak akkor, mikor késő volt. Saját magammal voltam elfoglalva. A sérülésem után csak sajnáltam magam, amiért nem tudok tovább focizni, aztán a sikert hajszoltam az üzleti életben, utána elkezdtem edzősködni. Csináltam mindent, csak vele nem törődtem.
• Nem hiszem, hogy ez így lett volna.
• Akkor most nem tartanánk itt. Kötelességem gondoskodni róla, róluk.
• Nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás, hogy ő füttyent, te meg szaladsz. Soha nem fog felelősségteljesen cselekedni, ha te mindig ott teremsz, és megoldod helyette a problémát.
• Mit tudsz te erről az egészről?
• Tudom, hogy nem könnyű, de neked is van életed!

Ekkor megszólalt Caleb telefonja, és Amy tudta, hogy Gina az, és hogy a férfi miután leteszi azonnal el fog rohanni.

• El kell mennem!
• Gondoltam – mondta talán kicsit gúnyos hangon Amy.
• Nézd, én ennyit tudok neked nyújtani, ha elég jó, ha nem akkor sajnálom!

A férfi ezekkel a szavakkal elrohant a lakásból, Amy pedig letaglózva nézett utána. Jól értette, amit a féri mondott? Vagy elfogadja ezt, hogy az életének bármelyik pillanatban ugrik a testvére kedvéért, vagy pedig fel is út, le is út?

Mikor felhozta ezt a témát, nem gondolta, hogy itt lyukadnak ki. Ő csak azt akarta, hogy találjanak ki valamit közösen, hogy mit tehetnének, miben segíthetne, mert ez így nem maradhat. De a férfi rögtön támadásnak vette a szavait.

Próbálta később felhívni Calebet telefonon, de nem vette fel. Idegesen feküdt le, sokáig nem is tudott aludni, csak forgolódott. Úgy érezte a feje szétrobban a sok gondolattól, ami egyszerre akart felszínre törni benne. Bizonytalanságot, és fájdalmat érzett. Nem érezte biztosan, hogy a férfi valóban szereti-e őt, és ez óriási fájdalmat okozott neki. Nem akart a testvérével versenyezni a figyelméért. Úgy gondolta Calebbel együtt keresnek megoldást a problémára. Szerette volna megismerni a kis Dottyt és Ginát is. Segíteni akart Calebnek, de csak egyszerű és egyértelmű elutasítást kapott a férfitól.

Már éjfél is elmúlhatott mire elaludt, de álma nyugtalan volt. Kisbabákkal álmodott, akik egyedül voltak egy házban és csak sírtak. Ő fel akarta venni egyiküket, de egy ismeretlen nő elé ugrott, hogy ne nyúljon hozzá egyikhez sem, mind az övé. Ekkor megjelent Caleb is és kitessékelte a szobából. Azt mondta neki, hogy ez az ő családi ügye, ne szóljon bele.

Görccsel a gyomrában, izzadságban úszva ébredt. Még nem kellet kelnie, de már nem bírt tovább feküdni az ágyban. Kiment főzött magának egy kis kamillateát, úgy gondolta attól majd megnyugszik. Miután ivott egy pohárral elment lezuhanyozni, felöltözött és elindult dlgozni.

Néhány héttel ezelőtt, mikor Caleb azt mondta neki, hogy szereti a föld fölött lebegve ment a munkába, most pedig úgy érezte, mintha ólomból lenne mindene, alig bírt lépkedni.

Egész nap várta a férfi hívását, de az nem jelentkezett. Este ismét ő próbálta elérni, de most sem vette föl a telefont és másnap sem hívta fel.

Nem tudta mit kellene tennie, talán el kéne mennie hozzá személyesen, hogy beszéljenek. De most jutott eszébe, hogy nem is tudja, hol lakik a férfi, sem azt hogy hol lakik Gina.

Elgondolkodott, hogy vajon mit is jelenthet ő ennek az embernek, akit ő mindennél jobban szeret, és még csak azt sem tudja hol él!

Ez a felfedezés maró fájdalmat okozott számára. Tudta, hogy nem lett volna szabad beleszeretnie. Azt is tudta, hogy nem lehet olyan szerencsés, hogy egy ilyen férfi odaadó szerelmét élvezhesse.

Teltek a napok, de Caleb nem jelentkezett. Nem telefonált, nem írt sms-t, nem ment el Amyhez.

Következett a szombat, ami azt jelenti, hogy délután meccs lesz. De ezen a napon sem történt semmi. Amy gondolkodott mit tegyen? Menjen ki a stadionba és próbáljon ott találkozni a férfival? Végül úgy döntött, hogy nem tesz semmit. Talán jobb, ha most lesz vége, még mielőtt igazán elkezdődött volna. A szívét és egész testét marcangoló fájdalom helyett most mélységes szomorúságot és csalódottságot érzett.

Csalódott magában!

Nem volt képes a férfit maga mellett tartani néhány hétnél tovább. Sőt igazából nem is volt mellette soha. Nem avatta be az életébe, nem számított rá semmiben.

Eltelt még egy hét úgy, hogy semmit nem tudott Calebről. Aztán péntek este kopogtak az ajtón. Amy gyomra összerándult a hangra, tudta hogy Caleb az. Kinyitotta az ajtót és valóban a férfi állt a folyosón.

Szó nélkül lépett be a lakásba, Amy becsukta mögötte az ajtót. A férfi lassan levette a kabátját majd szembefordult Amyvel.

• Bocsáss meg! – mondta lágy hangon, miközben a lány szemébe nézett.

Amy nem tudott megszólalni, csak állt Calebbel szemben, a szemeibe könnyek gyűltek. A férfi közelebb lépett hozzá, letörölte arcáról a legördülő könnycseppeket.

• Mondj valamit! – kérte a lányt.

Amy még mindig képtelen volt válaszolni, csak elfordult a férfitól. Da Caleb nem engedte, megfogta a derekát és magához húzta. A még mindig szakadatlanul folyó könnyeit már a csókjaival itatta fel az arcáról, majd hosszan, kérlelőn csókolta meg. Amy persze nem tudott ellenállni a férfi közelségének. Érezte a fűszeres illatát, amitől szinte megbódult, engedelmesen nyíltak szét ajkai és szenvedélyesen csókolt vissza.

Még sokáig ölelték egymást, aztán a férfi leült a kanapéra és az ölébe húzta Amyt.

• Annyira sajnálom azt, ahogy viselkedtem – súgta két csók között. Mondj végre valamit!
• Nem tudom, mit mondhatnék. Hiányoztál! – szaladt ki Amy száján az, amit érzett, pedig nem akarta ezt mondani. El kellene küldenie a férfit, soha többé nem kéne kapcsolatba kerülnie vele. Tudta ezt az eszével, de a szíve egész mást diktált.
• Látod! Mégis tudod, mit kell mondani – mosolygott Caleb.
• Ez véletlen volt – mondta kicsit durcásan Amy.
• Remélem azért mégsem! Sokat gondolkodtam az elmúlt napokban, és rájöttem, hogy igazad van! Változtatnom kell a dolgokon, de ehhez te is kellesz!

Amynek erre a mondatra felragyogtak a szemei, és remény ébredt a lelkében.

• Valóban?
• Igen! Végig gondoltam mit tehetnék, de komoly dolgokra foglak megkérni, és ha úgy gondolod, hogy ez túl sok neked akkor …
• Nem! – szakította félbe Amy. Ebben a percben nem hitte, hogy kérhetne tőle olyat a férfi, amire nemet mondana. Kérhetsz bármit, mindenben melletted állok!

Caleb ennek a mondatnak a hallatán szorosan magához ölelte Amyt, és szenvedélyesen megcsókolta.

• Az elmúlt napokban elintéztem néhány dolgot – folytatta Caleb. Először is a törvény előtt én vagyok Dotty gyámja, Gina lemondott a szülői jogairól. Sajnos nem volt más választás, de egyedül nem tudok róla gondoskodni. Nem akarom, hogy babysitterek neveljék, azt szeretném, hogy igazi családban nőjön fel.

Amy szíve a torkában dobogott. Türelmetlenül, izgatottan várta a szavakat, amiket Caleb ezután fog kiejteni.

• Tudom, hogy csak néhány hónapja ismerjük egymást, és tudom azt is, hogy nem lesz könnyű, hisz rögtön egy kisbabát is kapsz, de szeretném, ha a feleségem lennél. Mielőtt még válaszolnál azt is tudnod kell, azért kérlek erre, mert szeretlek. Jobban, mint eddig bárkit, veled szeretném leélni az életem. Ha igent mondasz, mindent megteszek, hogy boldoggá tegyelek!

A mondatai közben térdre ereszkedet és a zsebéből elővett kis ékszeres dobozkát kinyitotta, és Amy felé nyújtotta olyan átható tekintettel, aminek láttán Amyben olyan érzelmek dúltak amilyeneket soha életében nem érzett.

- Igen! – mondta a sírástól elcsukló hangon, és ő is letérdelt a férfi elé és csókolta kifulladásig.