Megérdemlem? (2. fejezet)

2. fejezet

Meggie jelent meg az irodája ajtajában.

• Mit mondtál Calebnek? Olyan hírtelen szaladt el, még beszélni sem tudtam vele, pedig már olyan régen láttam – ült le az Amyvel szemben lévő székbe ábrándozó tekintettel.
• Tetszik neked Lewin? – kérdezte Amy Meggit.
• Őrülten szerelemes voltam belé.
• Komolyan?
• Igen, még mikor megalapította a céget, sokat találkoztunk, szoros munkakapcsolatban voltunk.
• És mi történt?
• Semmi!
• Semmi?
• Én csak messziről imádtam.
• Még mindig szereted?
• Nem, dehogyis – mosolygott még mindig ábrándozó tekintettel Meggie.
• Van valakije?
• Neki mindig van valakije, ez így volt akkor is és most is.
• Komoly kapcsolatban él?
• Ő? – nevetett most fel hangosan a főnöke. Nem, szerintem képtelen tartós kapcsolatra.
• Már abban az időben is edző volt?
• Igen, egy sérülés miatt már nem tudott játszani, akkor alapította a Cawint, egy darabig nem foglalkozott a sporttal, de miután a cég így beindult, és minden olajozottan működik nélküle is visszatért az igazi szerelméhez az ír focihoz.
• Ó tényleg, nekem még csak most esik le, hogy a cég neve az ő nevéből ered CAleb LeWIN = Calwin.
• Igen, de tökéletes névválasztás volt a részéről, hisz ez a cég valóban az övé. A semmiből hozta létre és most itt tart. Na jó, elég a nosztalgiázásból, dolgozzunk – állt fel a székből Meggie és kisietett a szobából.

Amy még emésztette néhány percig az előbb hallott információkat, aztán ő is visszafordult a feladatához.

Mielőtt befejezte az irodai munkáját még egyszer ellenőrizte a hivatalos e-maileket. Talált köztük egyet, amitől felment benne a pumpa.

Tisztelt Amy Arban!

Kérem, a holnap esti Ball-fott-tal történő tárgyaláson jelenjen meg, mivel Ön készítette elő a szerződést, szükség van a jelenlétére! A vacsora 7-től lesz, a helyszínről holnap tájékoztatom.

Üdvözlettel: Caleb Lewin

Amy forrt a dühtől! Úgy látszik Lewin mindenképp eléri, amit akar, ha nem megy el vele magánvacsorára, akkor kötelezi egy munkavacsorára. Gondolkodott, hogy tudná kihúzni magát az egész alól, de semmi nem jutott eszébe. Ez munka, és valóban ő tette meg a céggel a kezdő lépéseket az új termékük forgalmazásával kapcsolatosan, persze ez nem jelenti azt, hogy részt kellene vennie a megbeszélésen.

Átment Maggihez és elmondta neki milyen e-mailt kapott.

• Igen tudok róla, nekem is küldött.
• Miért nem te mész el, én alkalmatlan vagyok erre, nincs is hozzá semmi kedvem, és abszolút nincs rá szükség, hogy ott legyek.
• Jajj, dehogy vagy te alkalmatlan, jól fogod érezni magad meglátod, és tévedsz! Szükség van rád, mert Calebnek nem volt ideje átnézni a részleteket, te viszont tudsz mindent, ezért kért meg, hogy menj el.
• Kért??? – mondta Amy megbotránkozva. Utasított! Az imént azt mondtad működik minden nélküle is, ebbe az ügybe miért folyik bele?
• Mert a Ball-fott tulajdonosát Bob Isgart nagyon jól ismeri, és Isgar személyes sértésnek venné, ha nem lenne ott Caleb.
• Ó a fenébe!
• Miért jelent ez neked ekkora problémát, hogy elmenj?
• Nem tudom, csak még soha nem voltam munkavacsorán, pláne nem két ekkora cég tulajdonosával. Vajon ez az Isgar hoz magával valakit?
• Szerintem igen, biztos azt, aki belelát a dolgokba úgy, ahogy nálunk te.
• Ó, ha így van akkor Eric Balston fog jönni. Így 3:1 arányban leszünk.
• Milyen 3:1 arányban?
• 3 férfi és 1 nő, na mindegy kibírom valahogy.

Délután takarítás közben is végig Lewinen járt az esze, erőszakosnak és roppant sármosnak tartotta.

Mikor hazament kiforgatta az egész ruhatárát, másnap estére keresett megfelelő öltözéket.

Nem akart sem kihívó, sem trampli lenni, próbálta megtalálni az édes középutat. Sok próbálgatás után kiválasztott egy eper színű, karcsúsított, ujjatlan ruhát, aminek a derékrészére egy kis vékony szalagot úgy varrtak rá, mintha egy öv lenne rajta. Úgy gondolta felveszi a fekete térdig érő szövet kabátját, ugyanis hiába május van 15-17 foknál nincs több az óceán hűtő hatása miatt, és az eső is állandóan esik. Kikészített még egy fekete magas sarkú cipőt, és egy elegáns, nem túl kicsi táskát is.

Remélte nem húzódik majd el az este, nem akart sokáig Lewinnel lenni. Igazából nem csinált a férfi semmi rosszat, de már attól is idegesnek és mérgesnek érzi magát, ha rágondol.

A nap nehezen telt, izgult az este miatt. Napközben megkapta Lewintől az étterem nevét, ahová mennie kellett, természetesen a város legmenőbb, legpuccosabb étterme. A vacsora miatt nem fog tudni végezni a takarítással, ezért úgy döntött munka után csak a felét csinálja meg, és másnap reggel korán bemegy, hogy a kimaradt irodákat is rendbe tegye.

A haját már az este megmosta, most csak kisimította, enyhe sminket tett magára, felvette a kikészített ruhát és egy pár eper színű swarovski fülbevalót is keresett hozzá. Mikor belenézett a tükörbe meg volt elégedve magával. A melirozástól szőkének tűnő haja szépen keretezte kicsit szögletes arcát, a smink és a ruha összhangban volt és kiemelte világoskék szemét. A ruha megmutatta csinos alakját, amit a magas sarkú cipő még nőiesebbnek mutatott.

Hívott egy taxit és elindult az étterembe. Amint bement már látta, hogy Caleb Lewin az egyik ablak melletti asztalnál ül. Beadta a ruhatárba a kabátját majd az asztalhoz ment. A férfi azonnal felpattant amint meglátta őt, kihúzta a maga mellett lévő széket és így kínálta hellyel Amyt.

• Jó estét! Nagyon csinos!
• Köszönöm! – válaszolta Amy tettetett kedvességgel.

Az eddig érzett feszültsége megtriplázódott a férfi hangjának hallatán. Miután leült kinyitotta a táskáját elővette a papírokat, és elkezdte olvasgatni, hogy ne kelljen beszélgetnie Lewinnel. Nem mintha most nagyobb eredményt ért volna el ezzel az elterelő hadművelettel, mint tegnap délelőtt az irodájában.

• Hogy-hogy Ön takarítja az irodákat? – kérdezte tőle Lewin.

Semmi kedve nem volt hozzá, hogy kiteregesse az életét, miért kell neki a pénz és azon gondolkodott, hogy tudna olyan választ adni, amiben a leg kevesebb információ van.

• Szeretem a fizikai munkát is! – és egy mosolyt is megeresztett mellé. Na, ebből aztán semmit nem tudott meg az igazi indokaimról – gondolta megelégedetten.
• Fura, épp azért szoktak az emberek tanulni, hogy ne kelljen fizikai munkát végezniük.
• Úgy látszik, én kivétel vagyok.
• Igen, úgy látszik – mosolygott most a férfi.
• Mindig itt élt Írországban?
• Nem – válaszolta szűkszavúan.
• Mikor jönnek a Ball-foot-tól? – kérdezte, hogy elterelje a beszélgetés menetét.
• Jajj, elfelejtettem mondani, hogy Bob felhívott, kicsit késnek.
• Mennyi az a kicsi?
• Nem tudom, talán fél óra.

Ragyogó – gondolta magában – most itt ülhetek ki tudja meddig, kettesben ezzel az alakkal.

• Probléma, hogy addig kettesben leszünk?

Ez meg honnan tudja mire gondolok? – puffogott magában.

• Nem, dehogyis – mondta a legkedvesebb hangján, amit ebben a pillanatban ki tudott magából csalni.
• Szóval akkor hol élt, mielőtt idejött?
• Angliában.
• Ó, pedig amilyen harcias volt meg mertem volna esküdni, hogy igazi Ír.
• Tévedett! – vágta vissza győzedelmesen.
• Igen, és ez magát szórakoztatja.
• Ne beszéljünk rólam, inkább meséljen arról milyen edzőnek lenni – terelte el magáról a beszélgetés fonalát Amy.
• Mire kíváncsi?
• Mindenre! Azt tudom, hogy egy sérülés miatt hagyta abba az aktív sportot. Hogy lett edző?
• Kérdezősködött felőlem? – nézett a szemébe a férfi.
• Igen – válaszolta könnyedén.
• Nem akartam elszakadni a focitól, még azután sem, hogy már nem játszhattam. Miután a vállalkozásom már nem igényelt annyi időt, edzőként tértem vissza a pályára. Ennyi a történet.
• És szereti?
• Igen, imádom, ez az életem.

Olyan hévvel és szenvedéllyel kezdett el beszélni a fociról a férfi, ami Amyt teljesen lenyűgözte, és kicsit irigyelte is. Ő semmiért nem tud ennyire rajongani, nincs szenvedélye. Gyerekkorában mozgékony volt – és milyen vicces imádott focizni lány létére is - de már csak heti két torna maradt belőle. Rajzolgat és festeget otthon, ha van hozzá kedve, de azt is csak nagyon amatőr szinten.

Hallotta, ahogy a foci szeretete átsüt a férfi szavain, és már nem is érezte olyan idegesítőnek Lewint.

Hamar elszaladt az idő, amíg vártak, sőt rosszul esett Amynek, hogy meg kellett szakítaniuk a beszélgetésüket, mikor a két férfi megérkezett.

A tulajdonos Bob Isgar az ötvenes évei vége felé járhatott, igen jóképű férfi volt. Eric pedig egy fiatal, kisfiús képű srác. Természetesen mindketten makulátlanul elegánsan felöltözve jelentek meg.

A bemutatkozás utána vacsorát rendeltek, átestek a hivatalos dolgokon, és elkezdődött a kötetlenebb beszélgetés. Eric nem rejtette véka alá, hogy tetszik neki Amy. Figyelt minden mozdulatára, minden mondatára, mikor egy alkalommal kiment a mosdóba, ahogy visszaért ugrott, hogy kihúzza a székét. Ekkor Amy úgy látta, mintha Lewin is ugyan ezt akarta volna tenni, de Eric gyorsabb volt.

A vacsora jó hangulatban telt, majd miután asztalt bontottak és kiértek az étterem elé Eric és Lewin szinte egyszerre ajánlkoztak, hogy hazakísérik Amyt.

• Köszönöm mindkettőjüknek, de taxival megyek – nevetett hangosan és azon nyomban be is ült az étterem előtt várakozó egyik taxiba.

Ahogy kinézett az ablakon csak a két férfi megdöbbent arcát látta, ami még jobban mulattatta.

Az úton hazafelé ismét eszébe jutott Lewin milyen szenvedélyesen beszélt a fociról és ez neki mennyire tetszett.

Másnap az irodában részletesen be kellett számolnia Meggienek mindenről. Ki milyen ruhában jelente meg, mit vacsoráztak, ki mit mondott, hányig maradtak, és hogy a három férfi közül hazakísérte-e valaki.

Miután mindent elmondott, és kielégítette a főnöke kíváncsiságát az irodájába ment, és szokása szerint első mozdulata volt, hogy bekapcsolja a számítógépét és ellenőrzi az e-maileket. Ezt a levelet találta:

Jó reggelt!

Igazán jól teljesített a tegnap esti munkavacsorán, szépen összeszedetten beszélt, ügyesen rávilágított a gyenge pontokra és tökéletes megoldásokat talált a kiküszöbölésükre.

Viszont ami ennél is jobban lenyűgözött az a figyelem, amivel a fociról szóló beszámolómat követte.

Köszönetképpen egy szombat délutáni meccsre szóló jegyet ajándékozok Önnek, amit az íróasztalon talál amellett a bizonyos papírvágó olló mellett!

Remélem a meccsen újra látom!

Üdvözlettel: Caleb

A jegy tényleg az asztalán volt az olló mellett. Kezébe vette – fogalma sem volt mikor tehette oda Lewin, talán még az este a vacsora után – hosszan nézegette, majd nagyot sóhajtva visszatette.

Ellentétes érzései voltak Lewinnel kapcsolatban. Egyrészt érzett benne egyfajta arroganciát, ami talán abból fakad, hogy sok mindent elért életében az üzlet és a sport terén is, ezért úgy érzi bármit megtehet, bármit és bárkit megkaphat. Másrészt, amikor a fociról beszélt olyan alázat és odaadás hatotta át minden szavát, amilyet még soha nem tapasztalt. 

Nem tudta, hogy melyik lehet a valódi énje, a beképzelt „minden az enyém”, vagy az odaadó, „komoly sportember”.

A szombat hamar elérkezett, délután kettő volt, ami azt jelentette, ha menni akar a meccsre, akkor el kell kezdenie készülődni. Igazából még most sem döntötte el mit csináljon. Még soha nem volt semmilyen meccsen, és egyedül nem is volt sok kedve, hogy elmenjen. Azért mégis odament a szekrényéhez és elkezdett válogatni a ruhái között. Elővett egy farmert, egy egyszerű lila pamut hosszú ujjú felsőt, és előkeresett egy papucscipőt is. Kényelmesen átöltözött és elindult a buszmegállóba.

Fél órával később már a nézőtéren ücsörögött. Hatalmas tömeg volt, az emberek már kántálták a csapatok neveit. Az ő helye nem messze volt a kispadtól, gondolta Caleb majd ott lesz. Nem is tévedett, mikor kivonultak a csapatok a férfi is feltűnt, aki megkereste a tömegben és odaintett neki. Első gondolata az volt, honnan tudta ekkora tömegben hol van, de aztán máris irtó butának érezte magát, hiszen tőle kapta a jegyet és természetes, hogy tudta hová szól.

A játék elkezdődött, a hangulat egyre magasabbra tört a nézőtéren. A lelkesedés Amyt is magával ragadta, ő is kiabált, tapsolt, bíztatott. A félidőben Caleb mielőtt levonult a pályáról ismét odaintett neki és rámosolygott. Ez megismétlődött akkor is, mikor a szünet után visszatért. A második félidőben ugyan úgy folytatta a szurkolást, ahogy az első félidőben tette. Ennek köszönhetően mire a meccs véget ért már nem érezte a torkát, egy hang sem jött ki rajta. Caleb csapata nyert, hatalmas volt az ujjongás a kispad körül, és Amy körül a nézőtéren is. Caleb intett neki az egyik kezével, a másikban pedig a telefonját tartotta, mintha jelezni szeretne neki valamit. Amy elővette a saját telefonját és megnézte. Egy üzenet volt rajta:

Köszönöm, hogy eljöttél! A kijáratnál várj meg, 1 óra múlva ott vagyok! Caleb

Amy meglepődött a tegeződő viszonyon, hisz eddig magázódtak, de lehet ez is a meccs hangulatának volt köszönhető, viszont az hogy várja meg?! Esze ágában sem volt. Mire elolvasta és felnézett, Caleb már elindult vissza a csapattal az öltözőbe, ő pedig haza. Jó darabig sétált, csak két buszmegállóval arrébb ült fel a buszra.

Próbálta feldolgozni az élményt, amit a meccs adott számára. Nem gondolta, hogy ilyen jól fogja érezni magát. Minden egyes percet élvezett, nem is érti, eddig miért nem járt soha ilyen helyekre.

Caleb üzenete is felkavarta, miért kellett volna megvárnia. Adott neki egy jegyet, ő felhasználta és ennyi.

Késő este kopogást hallott a lakása ajtaján. El sem tudta képzelni ki lehet az ilyenkor, kinézett a kukucskálón és megdöbbenésére Calebet látta meg.