Megérdemlem? (12. fejezet)

12. fejezet

Miután Amy a meghatottságtól és a hírtelen jött boldogságtól ismét képes volt normálisan gondolkodni rögtön a kicsi jutott eszébe.

• Hol van most Dotty? – kérdezte a szerelmét.
• A szomszéd nénivel, ő már jól ismeri, sokszor vigyázott rá.
• Hozzuk el! – mondta határozottan.
• Most?
• Igen persze – és már fel is állt a kanapéról, maga után húzva a férfit.
• Rendben – mosolygott Caleb.

Beültek a férfi autójába, amit a ház előtt hagyott és körülbelül 20 perc múlva egy emeletes ház előtt szálltak ki. Caleb kézen fogta Amyt, magához húzta és megcsókolta.

• Néhány perc múlva megismered a kislányunkat – mondta halkan.
• Alig várom! – suttogta vissza Amy.

Felmentek a második emeletre, Caleb megállt egy ajtó előtt és becsengetett. Egy idős hölgy nyitott ajtót és felragyogtak a szemei mikor meglátta Calebet.

• Hogy-hogy máris itt vagy? – kérdezte meglepetten.
• Úgy gondoltuk a menyasszonyommal, hogy már ezt az éjszakát sem szeretnénk Dotty nélkül tölteni.
• A menyasszonyoddal? – mosolygott cinkosan a néni.

Amy biztos volt benne, hogy Caleb beavatta, milyen tervei vannak.

• Igen, ő itt Amy, a menyasszonyom – mutatott rá Caleb.

Az idős hölgy megölelte Amyt.

• Telma vagyok!
• Amy Arbon – mondta kicsit megilletődött hangon.
• Gratulálok, ez a jó fiú megérdemli végre, hogy boldog legyen! De gyertek beljebb! – invitálta őket.

Ahogy bementek a lakásba Amy ragyogó tisztaságot és modern berendezést látott. Találgatta vajon Dotty melyik ajtó mögött lehet, de Caleb már el is indult az egyik szobába és egy pillanat múlva a kislánnyal a karján jelent meg.

Dotty ragyogó szőke hajú, kék szemű kislány volt, és álmosan bújt a férfihoz. Olyan megható látványt nyújtottak együtt, ahogy Caleb az erős kezeiben oly gyöngéden fogta a csöppséget, hogy Amynek vissza kellett tartani a könnyeit.

Odalépett hozzájuk, megsimogatta a kicsi fejét, majd elvette Calebtől, magához szorította, közben beszívta kisbaba illatát.

• Szia! Amy vagyok, én leszek az anyukád – mondta Dottynak, aki csak álmos szemeivel nézett rá.
• Összeszedem a holmiját és mehetünk – szólalt meg Caleb és el is tűnt a szobában.
• Kell valami fontosat tudnom? Még nem sokat voltam kisbaba közelében – fordult Telmához.
• Ne izgulj kedvesem, Caleb mindent tud, sokat foglalkozott Dottyval. Meglátod, minden jön majd magától! – mosolygott Telma.

Caleb megjelent az ajtóban egy sporttáskával, megköszönt minden segítséget az idős hölgynek, megfogta még a folyosón lévő babaülést, lesétáltak az autóhoz és elindulta visszafelé.

• Gina hol van most?
• Elküldtem egy amerikai rehabilitációs központba, körülbelül egy évet fog ott tölteni.
• És ha visszajön? Nem akarja majd Amyt visszaszerezni?
• Nem lesz hozzá joga, de természetesen nem akarom eltiltani tőle. Ha olyan állapotban lesz, találkozhat vele, de már többet nem lehet az édesanyja.
• Értem – mondta Amy halkaln.

Néhány perc múlva megérkeztek, és csak mikor beléptek csak akkor jutott eszébe Amynek, hogy hol fog vajon a kicsi aludni.

Persze Calebnek erre is volt megoldása, a táskából elővett egy utazó kiságyat, amit egy perc alatt fel is állított.

Mivel a kicsi már vacsorázott csak egy kis teát adtak neki, tisztába tették és Dotty már édesen aludt is.

• Azt hiszem a szüleim kicsit meg fognak lepődni, ha megtudják mi minden történt velem ma este – szólalt meg Amy.
• Remélem nem lesz ellenükre a dolog – ölelte át Caleb.
• Biztos vagyok benne, hogy nem!
• És remélem az sem lesz ellenedre, amit most tenni készülök veled!
• Biztos vagyok benne, hogy nem – nevetett Amy.

Boldogan és izgatottan bújt oda Calebhez. A férfi néhány pillanat alatt megszabadította a ruháitól és a sajátjait is ledobálta magáról, de mihelyst mindketten meztelenek voltak visszavett a tempóból. Lassan vette birtokba Amy testét, megsimogatta, végigcsókolta minden porcikáját. Jól tudta mit kell ahhoz tennie, hogy teljesen felizgassa, és a csúcsra juttassa akár többször is. Persze Amy sem volt már olyan félénk, mint az első szeretkezésükkor a szállodában. Gátlások nélkül, felszabadultan tudta szeretni a férfit, pontosan tudta mit és hogyan kell tennie ahhoz, hogy Caleb ugyan úgy megtapasztalja milyen a gyönyör csúcspontja, mint ő.

Miután kiélvezték egymás testét, és kellemesen elfáradva feküdtek egymás mellett Caleb szólalt meg először.

• Nagyon szeretlek! El sem hiszed milyen boldoggá tettél ma este.
• Drága Calebem, én is nagyon szeretlek! Annyira féltem, hogy elveszítelek, hogy nem érdemellek meg téged, és az hogy veled voltam csak egy álom volt.
• Hogy te nem érdemelsz meg engem? – nézett megdöbbenve a férfi Amyre. Mikor első este megláttalak az irodában, már akkor tudtam, hogy kellesz nekem, de mindig attól féltem, hogy egy ilyen zűrzavaros életet élő férfi neked nem kell. Mikor az első időszakban a közeledéseimet elutasítottad, teljesen kétségbeestem.
• Tényleg?
• Igen, nagyon akartalak téged, de éreztem, hogy távol akarod magad tartani tőlem.
• Az eszemmel igen, de a szívem fellázadt, és az eszem fölé kerekedett – csókolta meg Amy Calebet.
• Örülök neki – kacsintott pajkosan a lányra. Viszont van ég itt valami, amit meg kell beszélnünk.
• Mi az?
• Dotty napközbeni felügyeletét meg kell oldanunk valahogy, nem tudom, hogy gondolod. Vegyünk fel valakit, vagy vigyük bölcsődébe?
• Micsoda? Megőrültél?! – vált kicsit indulatossá Amy hangja. Én leszek itthon vele!
• Nem akarlak arra kényszeríteni, hogy feladj mindent.
• Feladjak? Ne legyél már ilyen buta. Én boldogan mondtam igen arra, hogy a feleséged, és Dottynak édesanyja helyett, édesanyja legyek. Igaz még nem soka tudok a kisbabákról, de mindent meg fogok tanulni – ezzel kiugrott az ágyból.
• Hová mész – nyúlt utána a férfi, de már nem érte el.
• Azonnal jövök – nézett vissza fülig érő szájjal.

Valóban két perc múlva a tabletjével a kezében már Caleb mellett feküdt. Megsimogatta a férfi arcát, adott neki egy csókot, majd belemerült a kisbabák gondozásába.

Caleb boldogan nézte és rövid idő múlva álomba merült, Amy még egy-két órát olvasgatott, aztán odament Dotty ágyához, nézte egy darabig, ahogy alszik, aztán ő is lefeküdt.

Reggel mire felébredt Caleb már fel volt öltözve, az ágya szélén ült, Dottyval a karján.

• Jó reggelt álomszuszék – nyomott egy puszit az arcára.
• Nektek is! Hogy tudtatok úgy felkeni, hogy nem vettem észre?
• Lehet fárasztó volt, amit az este csináltál – incselkedett Caleb. De most már ki az ágyból lustaság, rengeteg az elintézni való.
• Igenis! – ugrott ki az ágyból, de most jött rá, hogy teljesen meztelen. Szégyenlősen kapta maga elé a takarót.

Caleb ezen olyan jót nevetett, mintha most mesélte volna el neki a világ legjobb viccét.

• Ki előtt szégyenlősködsz, előttem, vagy Dotty előtt?
• Nem is tudom – mondta elpirulva.

Caleb magához húzta, belesett a takaró alá és röpke csókot nyomott a szájára.

• Ha felöltöztél indulnunk kell.
• Hová?
• Megnézed, hol fogsz élni ezután?
• Hol fogok élni? – kérdezte meglepődve.
• Természetesen nálam.

Ez teljesen felkészületlenül érte, valahogy fel sem merült benne, hogy elköltöznek innen.

• De itt is tökéletesen elférünk, szeretem ezt a lakást.
• Hidd el az én lakásom is nagyon szép, van kert is, imádni fogod, és Dotty is szeretni fogja a kertet.
• Igazad van – szomorodott el kicsit.
• Ne szomorkodj, majd néha visszajövünk ide nosztalgiázni – kacsintott.

Amy nem szólt rá semmit, csak gyorsan felkapott magára egy pólót és átvette a kislányt Calebtől.

• Nincs is reggelije – szólalt meg ijedten. El kell mennünk vásárolni!
• Nyugi, már elkészítettem a tápszerét. Megeteted?
• Igen! – mondta idegesen. Ez lesz az első, hogy enni ad egy kisbabának cumisüvegből.

Caleb behozta az üveget és ő megetette a kicsit, ami semmi nehézséget nem okozott neki, sőt élvezete. Elnézte közben Dottyt milyen szép, milyen picike a keze, a lába, milyen selymes a kis szöszi haja, milyen édesen nézeget körbe.

Kicsit még babázott, aztán felöltözött és csak ekkor nézett rá az órájára.

• Atya Úr Isten! – már egy órája a munkahelyemen kéne lennem, és még csak be sem szóltam.
• Én igen, mondtam, hogy késel… úgy három évet!
• Köszönöm, hogy mindenre gondolsz – bújt oda a férfihoz, és élvezte az erős ölelő karjait.
• Menjünk, nézzük meg az új otthonunkat – bontakozott ki a férfi karjaiból.
• Rendben!

Dottyt átöltöztették, néhány dolgot összeszedtek, majd elindultak. Amy tudta, hogy nem messze mennek, de mégis óriási út volt ez számára. Tegnap még szingli volt, most meg menyasszony, ráadásul van egy néhány hónapos kislánya, és elköltözik.

A város legszebb részében álltak meg egy gyönyörű kétszintes ház előtt. Az előkertben makulátlan volt a gyep, a bejáratig különleges burkolatú járda vezetett.

• Gyere körbevezetlek! – ajánlotta Caleb, és kézen fogva végigsétáltak a helyiségeken.

A ház belülről is az eleganciát és a modern stílust tükrözte.

• Hogy tetszik? – kérdezte Caleb.
• Igazán nagyon szép tágas és … férfias.
• Átrendezheted, ahogy csak akarod – nevetett Caleb.
• Szerintem fogok élni a lehetőséggel – adott puszit Caleb orrahegyére. De most menjünk el a szüleimhez, mert van egy két dolog, amit el kell nekik mondanom.

Amy szülei örültek a boldogságuknak és rögtön megszerették a kis Dottyt, igazából velük nem is nagyon foglalkoztak úgy elbűvölte őket a göndörös kacagása és a bájossága, aminek már Amy is a hatása alatt volt.

A nap hátralévő részében vásároltak Dottynak néhány dolgot, amire szüksége volt, és kiválasztották a babaszoba bútorait, amit Amy nagyon élvezett. Elbűvölte milyen gyönyörű babaholmikat lehet kapni.

Este még Amy lakásába mentek aludni, úgy tervezték másnap Amytől átviszik Calebhez a szükséges holmikat és utána teljes családként birtokba veszik a házat.

Este fáradtan, de boldogan ültek egymás mellett az ágyon és a nyugodtan alvó Dottyt nézték.

• Mikor szeretnéd az esküvőt? – törte meg a csendet Caleb.
• Bármikor, csak az az egy kérésem van, hogy szűk körű legyen, nem akarok nagy felhajtást.
• Amit csak akarsz! – csókolta meg a férfi.
• Holnap edzésem lenne, de lemondom – szólalt meg újra Amy.
• Dehogyis! Szeretném, ha járnál, majd Dottyval elkísérünk, had lássa ő is milyen ügyes vagy!
• Rendben!

Másnap délelőtt átköltözött Calebhez, megjöttek a bababútorok is, így most már Dottynak valódi szerető otthona lett, ahol biztonságban érezheti madj magát.

Délután Caleb és Dotty valóban elkísérték az edzésre.

Kinézett a pálya szélére és látta, ahogy őt figyelik és úgy érezte ő a legszerencsésebb, legboldogabb, legszerelmesebb nő az egész világon.

VÉGE