Megérdemlem? (7. fejezet)

7. fejezet

A reggeli befejezése után Fólrával átmentek a konferenciaterembe, és a szeme sarkából látta, hogy Caleb nagyon jól érzi magát az asztaltársaságában és esze ágában sincs őt követni.

Leült az asztalhoz, ahová tegnap is, Flóra is megkereste a tegnapi asztalát. Egyedül ült még legalább öt percig, mikor megjelent Caleb és odament hozzá.

Leült mellé, és közben mintegy véletlenül megsimította a karját. Amy ettől a kis érintéstől boldogságot érzett, ami száguldozott az ereiben. Próbálta magát visszafogni, és teljesen normálisan viselkedni. Ez nagy erőfeszítésébe került, hisz szíve szerint nekiszegezte volna a férfinak a kérdéseit, hogy mit érez most, azok után, ami az éjszaka történt? De nem szólt semmit, próbált mozdulatlanul, semmitmondó tekintettel ülni a helyén. Megérkeztek az asztaltársai és elkezdődött a tréning. Hasonló formában, mint tegnap. Előadókat hallgattak, feladatokat oldottak meg, amelyek sok esetben viccesek voltak és ez feloldotta a reggeli görcsös hangulatát. Caleb figyelmes volt vele, néha lopva megérintette, amitől kifejezetten jókedvű lett.

Az ebédet is együtt töltötték, de az étkezés befejeztével Calebet telefonhoz hívták és ezután Amy már nem is látta.

Flórával a megbeszéltek szerint lementek a medencéhez úszni egyet, de a férfi most nem jelent meg, mint előző nap.

Amy felment a szobájába és reménykedett benne, hogy Caleb ott majd megkeresi és kicsit kettesben lehetnek, de csalódnia kellett. Így átöltözött és lement a konferenciaterembe. A férfi már ott volt, és szinte gyűrűt alkottak körülötte az emberek, csüngtek minden szaván, hahotáztak, talán a kelletténél kicsit jobban is. Amy leült a megszokott helyére és onnan figyelte a történéseket. Caleb volt a legmagasabb a társaságban, és természetesen a leg sármosabb is. A közelében lévők le sem vették róla a tekintetüket. Figyelték a mozdulatait, a szavait, és próbált mindenki valamit mondani, hogy ők is részt vehessenek a társalgásban, és Caleb felfigyeljen rájuk. Amy azt is észrevette, hogy nem csak a nők viselkedtek így, hanem a férfiak is. Persze valamilyen szinten ez érthető is volt, hiszen egyrészt itt mindenkinek a munkaadója volt, másrészt pedig egy közismert sportember, és az ilyenekre ragadnak az emberek nemtől függetlenül. Még néhány percig folyt a beszélgetés, aztán bejött az előadó és Caleb az asztalhoz ment. Leült mellé, és ugyan úgy, mint reggel, most is megsimította a karját, de Amynek ez az érintés nem esett jól. Talán az előbbi jelenet, amit végignézett, és kielemzett magában döbbentette rá, hogy egy ilyen körülrajongott férfit soha az életben nem tudna megtartani. Ő egy egyszerű, hétköznapi lány, semmi extra nincs benne és esélye sincs arra, hogy egy ilyen férfit, mint Caleb hosszabb ideig maga mellett tudhasson. Az első perctől érezte, hogy tartózkodnia kellene ettől a férfitól, de most jött rá, hogy miért is.

Nem nagyon tudott a feladatokra koncentrálni, a gondolatai egész máshol jártak. Nézte a férfit, ahogy beszélt, ahogy lelkesen részt vett a csapatmunkában, érezte, hogy néha rajta felejti a tekintetét, de a borús gondolatai nem akartak elmúlni.

Donald a tréning vezetője elmondta, hogy holnaptól kinti programok lesznek. Az első program foci. Sorshúzással megalkottak 4 csapatot, de Calebet kihagyták a sorsolásból. Az ő szerepe a bíráskodás lesz. Miután megbeszélték a holnapi találkozás időpontját Donald jó pihenést kívánt mindenkinek, és így vége lett a második napnak is.

Amy felállt és átment az étkezőbe, Caleb pedig szorosan a nyomában követte.

• Olyan szomorú voltál egész délután? Mi a baj?

Amy meglepődött, hogy észrevette, de esze ágában sem volt megmondani min gondolkodott.

• Semmi baj csak kicsit fáj a fejem – hazudta.
• Akkor jobb, ha vacsora után lepihensz – mondta Caleb némi aggódással a hangjában.
• Igen! – válaszolta.

Leültek enni, de Amy néhány falatnál többet nem bírt legyűrni a torkán.

• Nem vagyok éhes, megyek ledőlök – mondta a férfinak.
• Felkísérlek – állt volna fel Caleb az asztaltól, de Amy nem engedte neki.
• Maradj nyugodtan, fejezd be a vacsorát. Később találkozunk! – nézett a férfira, és maga sem tudta, hogy érti, amit mondott.

A lift felé menet azon gondolkodott, hogy vajon Caleb hogyan értelmezi a szavait. Később találkozunk, mert lejövök, vagy később találkozunk a szobámban. De majd kiderül, Caleb mit szűrt le abból, amit mondtam – gondolta.

A szobájába érve csak a cipőjét vette le, és úgy ahogy volt ruhástól rádőlt az ágyra. Rögtön eszébe jutott mit is csinált Calebbel ebben az ágyban. Az emlékek hatására azt kívánta bárcsak itt lenne a férfi és ismét átélhetné vele ugyan azt, amit előző éjszaka.

Azon kapta magát, hogy figyeli a folyosóról beszűrődő zajokat, és azt várja, hogy Caleb kopogtasson az ajtaján. De hiába várt, a férfi nem jött. Eltelt egy óra, kettő, de Caleb sehol nem volt. Lehet azért nem jön, mert fejfájásra hivatkozott, és ez a pároknál sok esetben azt jelenti, hogy nem akar a nő szexet – gyártotta az elméleteket Amy. Hírtelen ötlettől vezérelve felpattant az ágyból, lezuhanyozott, felvett egy igen szexis, kihívó ruhát, ami nem sokat takart a lábaiból, a felsőrésze is igen merészen volt kivágva, és lement a bárba.

Meg sem lepődött azon, hogy Calebet ott találta, és ismét ő volt a társaság középpontjában.

Szétnézett és meglátta, hogy Flóra ott ül a bárpultnál egyedül. Odament hozzá, és ő is rendelt egy italt.

• Jobban vagy? – kérdezte tőle a lány.
• Honnan tudod, hogy nem voltam jól?
• Caleb mondta. Azért nem hívtalak, mert azt hittem lefeküdtél.
• Vettem be egy gyógyszert, pihentem egy kicsit, már jól vagyok – hazudta.
• Örülök neki – mosolygott Flóra. Akkor keressünk magunknak pasit. Igaz neked van!
• Nekem?
• Természetesen, hiszen neked itt van Caleb.
• Szerinted nekem van itt? – nézett Amy az asztaltársaság felé, ahol még mindig legalább hatan csüngtek Caleben.
• Csak a kötelességének tesz eleget, foglalkoznia kell mindenkivel. Erről szól a csapatépítés. De látom, hogy néz rád. Nyugi a tiéd!
• Akkor nem ugyan arról az emberről beszélünk – mondta szomorúan Amy. Ő nem vette észre, hogy Caleb egyszer is ránézett volna mióta bejött.
• Látom amit látok! Nyugi értek a férfiakhoz – kacsintott pajkosan Flóra.
• Nézd ott annál az asztalnál azt a két pasit. Az egyik már tegnap kiszúrt magának, csak szerintem nincs mersze megszólítani. Odamegyünk hozzájuk?
• Hát, nem is tudom!
• Na, ne kéresd már magad! Gyere! – ezzel leszállt Flóra a bárszékről és diszkréten, de határozottan elkezdte húzni magával Amyt.

Amy – más lehetőség híján – követte Flórát. Észrevette, hogy Caleb figyeli hová mennek, és most egész jó ötletnek látszott, hogy odaüljön a férfiakhoz. Ha csapatépítés, akkor legyen csapatépítés – gondolta magában. Most úgy ült le, hogy jól láthassa Calebet és a férfi is jól láthassa őt.

A két férfi aranyos volt, az egyiknek tényleg nagyon tetszett Flóra, ez azonnal nyilvánvalóvá vált. A másik kicsit visszafogottan viselkedett, de kellemes volt vele beszélgetni.

Nem viselkedett kihívóan, de azért egyértelművé tette a Caleb egyre többet odatévedő tekintetének, hogy jól érzi magát.

Éjfél felé járhatott az idő, mikor asztalt bontottak, addigra Caleb már nem volt a helyiségben. Körülbelül egy órával hamarabb távozott az egész társaság, akikkel együtt volt. Amy elköszönt a két férfitól és Flórától is, majd felment a szobájába.

Kellemesen érezte magát, úgy gondolta Calebet féltékennyé tette, és ez elégedettséggel töltötte el. Bement a fürdőbe, lemosta a sminket az arcáról, megmosta a fogát, felvette a pizsamáját és lefeküdt.

Épp kezdett álomba merülni, mikor kopogtak az ajtaján. Először nem is volt benne biztos, hogy nem álmodta az egészet, de megint hallotta a most már hangosabb kopogást. Felkelt az ágyából és kinyitotta az ajtót.

Caleb állt ott, nem szólt semmit, csak belépett.

• Látom jobban vagy, elmúlt a fejfájásod – mondta határozott, talán mérges hangon.
• Igen elmúlt – válaszolta Amy meglepetten a férfi hangnemétől.
• És igen csak jól érezted magad a bárban.
• Igen jól! Akár csak te! – vetette oda a szavakat a férfinak.
• Á szóval erről van szó, féltékeny vagy és engem is azzá akartál tenni – mosolygott Caleb és közben átfonta karjait Amy dereka körül és magához húzta a lányt.
• Nem vagyok féltékeny, és nem is akartalak azzá tenni – hazudta könnyedén. Csak a csapatépítés arról szól, hogy ismerjük meg egymást, úgyhogy ismerkedtem.
• Aha, értem – morogta a férfi Amy nyakába és már a keze a pizsama alatt a meztelen bőrét érintette.

Amy tehetetlen volt a férfival szemben, a karjai a nyaka köré fonódtak anélkül, hogy tudatosan vezérelte volna őket. Élvezte Caleb simogatását, csókjait, és viszonzott is mindent, amit kapott. Néhány perc múlva már meztelenül feküdtek az ágyban, és megismétlődött köztük minden, ami az előző éjszakán történt.

Az is, hogy Caleb a szeretkezésük után nem sokkal visszament a saját szobájába, és Amy ismét egyedül aludt el.

Reggel Amy vegyes érzelmekkel ébredt. Nagyon jól érezte magát Caleb karjai között, de olyan fura érzése volt, hogy ő a férfinak csak maximum erre kell, hogy ne legyen magányos éjszaka, de nappal soha nem fogja felvállalni. De nem akarta most magát ezzel gyötörni, inkább felkelt, és elkészülődött.

Néhány óra múlva kint álltak a focipályán – európai focit játszottak – és várták, hogy a csapatuk sorra kerüljön. Már a második meccset játsszák, és ő idegesen készülődött. Valamikor még gyerek korában sokat focizott a fiúkkal az utcában. Ügyes is volt és nagyon szerette, de 12-13 évesen abbahagyta és inkább csak nézte a fiúkat focizás közben.

Ők következtek, felálltak a pályán, őt középpályásnak osztották be. Ahogy megkezdődött a játék, úgy érezte magát, mint mikor a lelátóról nézte a meccset. Teljesen magával ragadta a játék, és ugyan olyan ügyesen játszott, mint gyerekkorában. Úgy látszik a foci olyan, mint a biciklizés, gondolta magában. Nem lehet elfelejteni. Ügyesen cselezett, pontosan passzolt, sőt még gólt is lőtt. A többiek is észrevették, hogy milyen jól mozog a pályán és sok labdát kapott, számítottak rá a csapattársai – annak ellenére, hogy a csapatukban több volt a férfi, mint a nő. A meccs végén – amit megnyertek – gratuláltak neki és egy kicsit a középpontba került, mindenki kérdezgette, hogy hová járt focizni, és miért nem mondta, hogy ilyen jól játszik?

Amy ettől a figyelemtől zavarban érezte magát és inkább elment a mosdóba. Mikor visszajött már megkezdődött a következő meccs, és mindenki azt nézte, őt meg végre békén hagyták.

Ő viszont nem a játékot figyelte, hanem Calebet. A férfi már a negyedik meccset bíráskodja végig – amik persze csak kétszer 12 percesek voltak – de nyoma sem volt rajta a fáradtságnak. A pályán is magabiztosságot sugárzott, és látta, hogy többen őt figyelik a labda helyett. Ismét az jutott eszébe, mint előző délután, hogy hogy is tudna ő maga mellett tartani egy ilyen férfit, mint Caleb. De nem volt több ideje az elmélkedésre, mert ők következtek. Most csatárként állították be a pályára, és a játék most is ugyan úgy magával ragadta, mint előzőleg. Rúgta a labdát, kiabált, cselezett, leszerelt, passzolt, kapura lőtt, ami többször be is talált. A két félidő leteltével fáradtan, de teljesen feltöltődve és boldogan vonult le a pályáról. Kivívta a többiek elismerését, sőt Caleb is odalépett hozzá és megdicsérte a játékát. Ettől lett csak teljesen eufórikus a hangulata.

Az utolsó meccsük már a döntő volt, ebben a játékban is ügyes volt és sokban neki köszönhetően megnyerték, így ők kapták a kupát. Az este már úgy telt, hogy mindenki tudta ki is ő, összetolták az asztalokat az étkezőben és a csapatuk együtt evett. Caleb is az asztaluknál foglalt helyet és vacsora után iszogattak, beszélgettek, nevetgéltek. Több férfi is egyértelműen kifejezte, hogy tetszik nekik Amy és próbáltak a közelébe férkőzni.

Amy arra gondolt, hogy tegnap még nem volt, akivel beszélgessen Flórán kívül, most meg hogy kiderült, hogy valamennyire tud focizni, mindenki barátkozni akar vele. Eszébe jutott, hogy Caleb hogy élhette meg azt, hogy híres lett, és mindenki megpróbált jóban lenni vele.

Miközben ilyesmin járt az esze, mereven bámulta a férfit és már jó néhány perc eltelt, mikor rájött, hogy mit is csinál és zavartan kapta el a tekintetét a férfiról. Nem akarat, hogy az rajtakapja, hogy álmodozó szemekkel mered rá.

Az italtól kicsit megszédült, és úgy döntött felmegy lefeküdni. Elbúcsúzott mindenkitől, jó éjszakát kívánt és otthagyta a társaságot. Caleb is ott ült még, az ajtóból visszafordult és látta, hogy a férfi őt figyeli.

Kíváncsi volt, hogy ma éjszaka is átmegy-e hozzá. Minden esetre, ha Caleb úgy akarja, ő nem fog tudni ellent mondani neki. De hiába várta egész éjszaka, az nem jelent meg a szobájában, nem kopogtatott az ajtón, ahogy azt Amy remélte.

Reggeli közben az étkezőt vizslatta, de Calebet sehol nem látta. A tegnapi focis mutatványának köszönhetően így sem kellett egyedül ennie.

A terv a mai napra a kalandpark volt. Külön busz vitte őket a helyszínre. Már majdnem indultak, mikor Caleb felszállt. Amy látta, hogy szétnéz a buszon és mikor meglátja odabiccent neki, majd leül elől a még üresen maradt helyre. Az út nem volt hosszú, körülbelül 20 percet utaztak. Leszálltak a buszról és Caleb mellé sodródott, legalábbis úgy akarta a férfi feltüntetni, ezt Amy azonnal észrevette.

• Szia! – mondta kedves hangon Amynek.
• Jó reggelt! – válaszolt Amy. Próbált ő is kedves lenni, de csalódott volt, az éjszaka miatt.
• Készen állsz az előttünk álló feladatra? – kérdezte a férfi, miközben a hatalmas fák között kifeszített kötelekre mutatott. Vagy most is úgy fogsz brillírozni, mint tegnap a pályán? Miért nem mondtad, hogy tudsz focizni?
• Mert én sem tudtam – mosolygott Amy. És ez igaz is volt, nem gondolta, hogy még mindig ilyen jól megy neki ez a játék. Viszont a magasban kihúzott kötélpályákra nézve már koránt sem volt biztos benne, hogy itt is olyan ügyes lesz, mint tegnap.
• Csak nem félsz? – nézett rá Caleb kérdőn.
• Nem tudom, nem rajongok a magasságért, lehet tériszonyom is van, de soha nem mondanám ki konkrétan.
• Tudod mit, veled megyek, nehogy valami bajod legyen.
• Nem kell! – vágta rá, és arrébb is lépett a férfi mellől. Ezen a mozdulatán nem csak Caleb lepődött meg, hanem ő maga is.
• Mi a baj? Nem akarod, hogy veled menjek?
• Nem erről van szó, csak magam is meg tudom oldani – magyarázta magának is az előbbi reakcióját.
• Ok! Akkor más párt választok – és Caleb ezzel elillant Amy mellől.

Na ez nem sikerült valami jól – gondolta magában. Nem tudtam meg miért nem jött át az éjszaka, most meg elüldöztem magam mellől, bár nem volt nehéz – nézett szomorúan Caleb után.

A pálya valóban nem volt könnyű, és rendesen megizzasztott mindenkit. Többen voltak, - férfiak és nők is - akik nem is csinálták végig. Amynek is voltak olyan pillanatai, mikor fel akarta adni, de ilyenkor ránézett Calebre, aki könnyedén csinálta végig az egészet és erőt vett magán, összeszorította a fogait és végigment mindenhol.

A buszon mindenki oda ült, ahová ide felé jövet, így Caleb is az első ülésen foglalt helyet, ahol reggel is utazott. A társaság elfáradt, csend volt, senki sem beszélgetett, az emberek elpilledve, ki-ki a szemét lehunyva töltötte el a visszautat.

Amy is fáradt volt, csak a tájat bámulta az ablakon keresztül. Az agya szinte teljesen kikapcsolt, csak az elhaladó fákat figyelte, milyen vastagak az ágaik, milyen szép zöld a lombkoronájuk. Nem törődött most azzal mit érez Caleb iránta, vagy hogy neki milyen érzései vannak a férfi irányába. Jól esett érezni a fizikai fáradtságot a testében, az elnehezedő karjait ráejteni a combjaira.

A busz bekanyarodott a szálloda elé, és hírtelen fékezéssel állt meg, ami Amyt kizökkentette ebből a kényelmes, szinte álomszerű világból.

Ahogy leszállt a buszról Caleb ugyan olyan véletlenszerűséggel, mint reggel ismét mellé sodródott.

• Látom elfáradtál – mondta neki.
• Igen, tényleg elfáradtam.
• Este lejössz a bárba? – kérdezte Caleb, miközben mélyen a lány szemébe nézett.
• Én is ezt akartam kérdezni – termett mellettük az egyik férfi csapattársa a tegnapi focimeccsről, és reménykedő szemekkel nézett Amyre.

Amy legszívesebben nemet mondott volna mindkét férfinak, de úgy érezte elégtételt kell vennie Caleben azért mert az éjszaka magára hagyta, és a reggeli illetve a mostani pár mondatos beszélgetésükön kívül egész nap nem törődött vele. Így mosolyogva a Caleb mellett álló férfira nézett és így válaszolt:

• Igen természetesen lemegyek! – majd egy gyors pillantást vetett Calebre és felsietett a szobájába, ahol holtfáradtam vetette magát az ágyra.

Mély zaklatott álomból ébredt, megnézte hány óra van és akkor látta, hogy majdnem másfél órát aludt. Nehézkesen kimászott az ágyból, lezuhanyozott és kicsinosította magát. Mikor olyan kép nézett rá vissza a tükörből, ami neki is tetszett felvette a kistáskáját és lebillegett a bárba, ahol szinte mindenki ott volt, kivéve Calebet.