Hova tovább - 3. fejezet

3. fejezet

• Azt hiszem, beszélnünk kell.
• Miről?
• El kell utaznom, elég hosszú időre.

Erre felpattant, egy pillanat alatt legalább három variáció futott át az agyán. Vége a munkájának, velük megy, itt hagyja Liekét neki.

• Mikor, hová, meddig? – tette fel a kérdéseit sorba, ahogy eszébe jutottak.
• Két hét múlva, Ausztráliába, legalább két évig.
• Ausztráliába? – mondta ki lassan a szót, s abban bízott mire a szó végére ér valójában is felfogja, milyen iszonyatosan messze van az a hely. – Miért mész oda?
• Ott kaptam munkát. Óriási lehetőség, óriásit lendít a karrieremen, egyszerűen nem lehet kihagyni.
• Értem! – mondta, s érezte, hogy szomorúság, csalódottság terjed szét a testében. – Hiányozni fog Lieke!
• Remélem nem.
• Miért reméled?– kérdezte felháborodva.
• Abban bízom, hogy velünk tartasz. Én nagyon elfoglalt leszek, Liekének szüksége lesz rád.
• Menjek veletek? – kérdezte, s belül nagyon örült, de semmit nem mutatott Nathannak.
• Igen! Nagyon szeretném, ha velem jönnél.

Ez a „velem” szó megütötte a fülét, a „velünk”-et várta volna, de persze ennek semmi jelentősége nincs, hisz igazából „vele”, vagy is Liekével megy.

• Ezt meg kell beszélnem a szüleimmel is. Két év, egy másik kontinensen.
• Igen, megértem. Ja, és fizetésemelést is kapsz. Döntsd el minél hamarabb, mert intézni kell a papírokat.
• Ok!
• Akkor jó éjt!
• Jó éjt!

Nathan kiment, ő pedig az ágya szélére ült, s a gondolatok sűrű füst módjára gomolyogtak a fejében. Utazni akart, de a világ másik részére nem akart menni. Soha nem vágyott Ausztráliába, persze ez nem jelenti azt, hogy nem nézné meg szívesen. Ráadásul most úgy utazhat, hogy még fizetnek is érte. Liekével együtt lenni pedig nem munka számára, hanem szórakozás. Alig várta, hogy elmondhassa a szüleinek hová fog menni. Igaz tudta, hogy nem fognak neki örülni, hogy két évig távol lesz, de biztos lesz alkalmi néhányszor hazajönni.

Másnap este Nathan időben hazaérkezett, de nem kérdezett tőle semmit, s ő sem hozta fel a témát.

Miután Lieke már aludt még a konyhában pakolászott, mikor Nathan odament hozzá.

• Nos? Sikerült döntened?

Már abban a pillanatban, ahogy megkértél, hogy menjek – gondolta.

• Azt hiszem igen.
• És? – nézett rá a férfi, s látszott rajta a feszültség.

Úgy gondolta visz egy kis drámaiságot a válaszába, így várt egy pillanatot, mielőtt megszólalt.

• Nem volt könnyű – mondta lassan. – Anyuék aggódnak, hogy olyan messzire egyedül, s hazajönni sem egyszerű…
• De hazajöhetsz néhány havonta, és egyáltalán nem leszel egyedül.
• Én is ezt mondtam nekik.
• Akkor?
• Úgy döntöttem, hogy veletek tartok.

Nathan nem szólt semmit, közelebb lépett és magához ölelte. Érezte, ahogy az erős karok körbefonják a testét, érezte a férfias, fűszeres illatot. Annyira meglepődött, hogy meg sem bírt mozdulni, csak állt, és várta, hogy elengedje, de az ölelés nem maradt abba. Majd Nathan kicsit hátrébb húzódott, de még ekkor sem engedte el. A szemébe nézett s látta, ahogy az ajkai egyre közelebb kerülnek az övéihez, de ekkor kibontakozott az ölelésből és a szobájába sietett.

Nem értette Nathan miért tette ezt. Eddig nem vette észre, hogy nőként nézne rá, és ő sem adott okot arra, hogy egy bébiszitternél többet lásson benne. Nem akart tőle semmit. Ő szeretett velük élni, szerette Liekét, és nem akarta ezt elrontani.

Másnap mikor találkozott Nathannal igyekezett lazán viselkedni, mintha előző nap nem történt volna semmi különös. Persze belül feszült volt, de próbálta leplezni, és minél hamarabb eltűnni a szobájába, de rövidesen kopogást hallott. Idegesen nyitotta ki az ajtót.

• Kijönnél a nappaliba? Meg kellene beszélnünk az utazás részleteit.
• Persze!

Leült a kanapéra, azt hitte Nathan is követi, de a férfi először a konyhába ment. A hűtőből kivett egy üveg bort, felbontotta, majd elővett két poharat, ezekkel a kezében sétált a kanapéhoz. Töltött mindkét pohárba, az egyiket odanyújtotta neki, az üveget letette az asztalra, és csak ezután ült mellé.

Elmondta, hogy Rockhamptonban fognak lakni, ami egy kisváros, a Fitzroy folyó mentén helyezkedik el. Gyönyörű hely, az év 300 napján süt a nap, ami vonzza a turistákat, így elég mozgalmas hely. Nathannak egy olyan épületet kellett terveznie, amiben voltak irodák, konferenciatermek, szálloda, üzletek, wellnes részleg, boltok, mozi és különböző szórakozási lehetőségek. Az előzetes tervei tetszettek a megbízóknak, így megkapta a munkát, de a helyszínen kell lennie, hogy az építést felügyelje, a felmerülő problémákra megoldást találjon. A tervek szerint Nathan két hét múlva utazik, és ők egy héttel később repülnek utána.

• Miket csomagoljak be?
• Csak a legszemélyesebb dolgokat. Ott egy teljesen berendezett ház vár bennünket. Ami esetleg hiányzik, ott megvásároljuk.
• Liekének majd keresünk akkor óvodát, ha már ott lesztek. Remélem hamar megszokja majd.
• Biztos vagyok benne.
• Holnap el akarom mondani neki, hogy elköltözünk. Segítesz? –nézett rá a férfi komolyan.
• Persze!

Másnap este meseolvasás előtt Nathan elmondta Liekének, hogy másik országba költöznek, mutattak képeket, hogy hol fognak egy ideig élni. A kicsinek tetszettek a képek, és örült a költözésnek. Igaz, tudták nem tudja mit is jelent, hiába magyarázták el neki, majd ha ott lesznek, egy idegen környezetben, egy gyerek se lesz akit ismerne, majd akkor kell megküzdeniük a dologgal. De a kicsik nagyon alkalmazkodóak, hamar teremtenek kapcsolatot, és Gini biztos volt benne, hogy semmi gond nem lesz.

Az idő hamar elszaladt, és Nathant már a reptér felé vitték. Voltak Nathan szüleinél, a férfi az ő szüleitől is elbúcsúzott, s most hárman ültek az autóban. Ő vezetett, és arra gondolt, hogy pontosan egy hét múlva ő ül repülőre Liekével.

Még volt idő, Nathan szeretett volna időben kiérkezni. Lieke le volt nyűgözve az üvegfalon keresztül látható repülőktől. Ő leült egy székre és onnan nézte Nathan hogy magyaráz, hogy felel minden kérdésre. Jó volt őket együtt látni. Sajnálta, hogy ennyire kevés időt tölthetnek elegymással a férfi munkája miatt.

Eljött az idő, Nathannak indulnia kellett. Felvette Liekét, magához ölelte megpuszilgatta, majd letette a földe.

• Ginit nem puszilod meg? – kérdezte tőle a kislány.
• De! Megpuszilom! – válaszolta mosolyogva.

Ebben a pillanatban már oda is hajolt hozzá, s megpuszilta. Sőt, inkább röpke csókot adott, a szájára. Érezte szájának nedvességét, nyelve hegyének simítását az ajkán.

• Engem meg is öleltél – hallotta Lieke hangját.
• Apának mennie kell!
• Még egy ölelésre van időm! – mondta Nathan.

Közelebb lépett hozzá, és ahelyett, hogy látszólag megölelte volna szorosan magához vonta és hosszú másodpercekig a karjai között tartotta. A parfüm illata összekeveredve Nathanéval, az izmos férfi test, borostájának érintése az arcán gyorsabb szívdobogást, kusza gondolatokat eredményezett nála. Mikor végre kibontakozott az ölelésből zavartan fordította el a fejét a férfitól. Gyorsan felvette Liekét az ölébe, Nathan pedig elindul. Többször is visszafordult és integetett feléjük.

Sok idő kellett neki, hogy helyrebillenjen a reptéri nagy búcsúzkodás után. Kicsit félt attól, hogy fog folytatódni a dolog Nathan és közte. Csak remélni merte, hogy ezt semmi nem fogja követni, mert ő semmit nem akart Nathantól.

A néhány nap az indulásig nagyon hamar eltelt, s ő legalább olyan izgatott volt az utazás miatt, mint Lieke. Még egyikük sem ült repülőn, úgy hogy ez még tetézte az izgalmakat.

Végre eljött az indulás reggele, s most Liekét sem kellett ébresztgetni. Olyan fürgén ugrott ki az ágyból, mint még soha. Felvette a kikészített ruháit, szó nélkül megreggelizett – ami nagyon ritka volt, hisz mindig könyörögni kellett, hogy egyen pár falatot – s az ablakon figyelte mikor érnek oda a szülei, hisz ők vitték ki őket a reptérre. A búcsúzás nehezére esett, hisz soha nem volt igazán távol tőlük.

A repülő út élmény volt, de egyben nagyon fárasztó is. Hosszú volt, s Liekének volt egy elég mozgalmas időszaka, mikor alig tudta lekötni, de aztán szépen megnyugodott és az út hátralévő részét szinte végigaludta. Mikor megérkeztek úgy kellett felébreszteni, de ahogy az utazás reggelén most is azonnal kipattantak a szemei, s rögtön az apukája után érdeklődött. Nem sokkal később meg is látták, amint egy világos vászonnadrágban és egy rövid ujjú fehér ingben rájuk vár. Lieke mint egy kis lepke repült az ölébe, ő pedig direkt néhány lépésre állt meg tőlük. De ez nem sokat jelentett, néhány perccel később odamentek hozzá és Nathan ugyan úgy üdvözölte, ahogy elbúcsúzott tőle. Annyi különbséggel, hogy most csak az arcát tudta megpuszilni, mivel előrelátóan fél oldalra fordította a fejét, viszont az ölelése ugyan olyan intenzív volt, mint akkor.

Mikor megvoltak a csomagok is, beültek Nathan terepjárójába és Lieke egész úton csacsogott az apjának ő pedig figyelte a tájat, aminek ez a picike részlete is amit láthatott, teljesen lenyűgözte.

Egy kertes házakkal teli utcába értek. Az egyik elé bekanyarodtak, s Nathan leállította az autót. Kiszálltak s ő kíváncsian nézte a házat, ahol az elkövetkező két évet tölteni fogja. Kívülről nagyon szép volt, és remélte belül azt fogja látni, amit szeretne, bár ismerve Nathan ízlését nem nagyon bízott benne. De meglepetésére a ház belül kedélyes volt, otthonos, és gyermekbarát. A nappaliban kialakítottak egy kis sarkot, ahol kisasztal és kisszék volt, s egy polc, különböző játékokkal, színes ceruzákkal, kifestőkkel és meséskönyvekkel.

Kikerekedtek a szemei mikor ezt meglátta és kérdőn nézett a férfira, és némán fogalmazta meg magában a kérdést, hogy ez hogy létezik.

Nathan mintha értette volna ki nem mondott kérdését és válaszolt.

• Van egy lányom, nem élhetek olyan lakásban, ahol ő nem érzi jól magát.

Erre csak elmosolyodott és folytatta felfedezőútját a házba. Az a kellemes benyomás, ami először érte, ahogy belépett, minden helyiségben megmaradt. Az ő szobája Nathané mellett volt, Leikéjé pedig velük szemben helyezkedett el. Ki akart pakolni a bőröndökből, de Nathan szólt, hogy megmutatja a környéket és menjenek el vacsorázni. Még mielőtt elindultak megkapta a garázsban álló piros Mazda kulacsait, ezt használhatja majd a közlekedésre, de most Nathan terepjárójával indultak útnak.

A férfi megmutatta hol van az óvoda, ahová Lieke járhat majd, megmutatta hol talál boltot, megnézték azt a helyet, ahová rövidesen megkezdik a hatalmas központ építését, végül egy kis étterem előtt álltak meg.

A vacsora nagyon finom volt, s közben a látottakról beszélgettek. Ginit lenyűgözte a környék, bár a meleg, ami még így este 6 felé is 38 fok körül volt nagyon szokatlan volt számára.

• Három napig nem kell dolgoznom, holnap elmegyünk a tengerpartra – nézett rá a férfi.
• Rendben – bólintott, de közben az járt a fejében, hogy valószínű ha ez a három nap eltelik utána édes kevés ideje lesz a lányára, és próbálja majd rábeszélni, hogy kettesben menjenek.
• Aztán ha visszamegyek dolgozni Lieke is mehet óvodába.
• Nem – rázta meg a fejét azonnal.
• Nem? – nézett rá Nathan.
• Szoknia kell még ezt a hőmérsékletet, kicsit kirándulgatunk a környéken, keresünk játszótereket, hátha megismerkedünk néhány gyerekkel, ha szerencsénk van olyanokkal, akik oda járnak oviba ahová ő fog menni.
• Játszótérre megyünk? – kapta fel a fejét Lieke.
• Nem most Kincsem – mondta neki. – Most hazamegyünk, megfürdesz és lefekszel. Nagyon hosszú út áll mögöttünk, én is fáradt vagyok.

Nathan fizetett és visszamentek a házhoz. Liekét az apja megfürdette és lefektette, ő csak akkor ment be, mikor már a mesét is felolvasta neki, és ő már csak egy jó éjtpuszit adott Liekének.

Azután kiment a konyhába, szétnézett milyen élelmet talál, s összeírt egy listát, másnap mit kell vásárolnia. Nagyban el volt foglalva a listával, mikor Nathan is megjelent, s kivett a hűtőből valamit.

• Kérsz? – kérdezte tőle.

Ránézett mi van a férfi kezében.

• Nem köszi. Nem szeretem a sört.
• Ilyet még nem hallottam – mondta Nathan.
• Pedig biztosan sokan vannak, akik nem szeretik.
• Lehet, de én még egyel sem találkoztam. Akkor mit kérsz?
• Köszönöm semmit. Viszont beszélnünk kellene a holnapi napról.
• Mit?
• Említetted a tengerpartot.
• Igen, gyönyörű, biztos jól fogjátok magatokat érezni.
• Biztos vagyok benne, hogy nagyon szép – mondta. De én holnap inkább nem mennék veletek.
• Hogy-hogy nem jössz velünk? – kérdezte igen csak meglepődött hangon Nathan.
• Szüksége van rá Liekének, hogy kettesben legyen veled. Gondolom, ha visszamész dolgozni, ismét kora reggeltől kési estig bent leszel.
• Igen, valóban nagyon elfoglalt leszek.
• Szerintem jó lenne együtt lennetek.
• Igen, lehet igazad van – mondta elgondolkodó képpel a férfi. – És te mit fogsz csinálni egész nap?
• Mit csináljak? – nézett a férfira, és kis sértődöttséget érzett. Úgy érezte, mintha a férfi azzal gyanúsítaná, hogy azért nem akar menni, hogy ne kelljen Liekével foglalkoznia, és addig is pihenhessen.
• Bármit, csak kíváncsi voltam, nem fogsz-e egész nap unatkozni?
• Nem hiszem. Elmegyek bevásárolok, kipakolom a bőröndöket, és veszek magamnak néhány, ennek a melegnek jobban megfelelő ruhát, és Liekének is néhányat.
• Rendben – bólintott elgondolkodva Nathan, és eltűnt a szeme elől.

Ő visszament a szobájába, kikereste a pizsamáját a bőröndjéből, de rájött, hogy nagyon melege lesz benne, így egy hosszú pólót és egy bugyit halászott elő s elment zuhanyozni.

Amivel csak annyi probléma volt, hogy a fürdő nem a szobájából nyílt, ahogy Nathan lakásában, hanem Lieke szobája mellett volt egy nagy fürdő, amiben volt kád is és zuhanyzó is. Nathan szobájából nyílt még egy fél fürdő, így legalább osztozkodniuk nem kellett. Viszont a nagyfürdő ajtaja épp Nathan szobájával szemben volt, s valamiért ezt kényelmetlennek érezte. Persze nincs abból semmi, ha meglátja, hogy pizsamában jön ki onnan, hisz sokat látta már így, de akkor is jobb volt, mikor a saját szobájából nyílt.

Lezuhanyozott épp hogy langyos vízben a haját is megmosta s ettől kellemesen lehűlt a teste. Nem is tudta, hogy fogja megszokni ezt a hőséget. Fogat mosott és indult vissza a szobájába. Előtte egy kicsit hallgatózott, nincs-e valaki a folyosón, de nem hallott semmit. Kinyitotta az ajtót és töröközőjével a kezében lábujjhegyen indult a szobája felé.

• Nem gondolod meg magad? Nem akarsz mégis jönni?

Ettől a hangtól majd összeesett ijedtében.

• Hova? – kérdezte zavartan. Igyekezett a töröközőt úgy tartani maga előtt, hogy takarja el alsó testét, hisz bugyiban volt. Igaz igyekezett egy hosszabb pólót kiválasztani, de nem takarta úgy, ahogy ő azt szerette volna.
• Hát holnap a partra?
• Nem! – mondta határozottan Nathannak, és beszaladt a szobájába.

Pontosan tudta, mennyire látszott rajta, hogy zavarban van az öltözéke miatt, s gondolta milyen jót nevethetett a férfi rajta. Tudta másnap az első dolga az lesz, hogy vesz magának normális pizsamát. Igaz az is póló és rövidnadrág lesz, de legalább nem bugyi. Ekkor jutott eszébe, hogy van rövidnadrágja is, azt is felvehette volna aludni.

Másnap reggel Lieke és Nathan hangjára ébredt. Megnézte hány óra, és nem akart hinni a szemének. Már majdnem tíz óra volt. Még soha nem volt ilyen, hogy ő elaludjon. Persze igazából nem ment sehová, el nem késett, a munkája a konyhában – ha jól hallotta –éppen énekelt. De szörnyen szégyellte magát. Gyorsan felkapott egy nadrágot, és kiment hozzájuk.

• Jó reggelt! Sajnálom, hogy elaludtam. Biztos az időeltolódás. Miért nem keltettetek fel?
• Olyan édesen aludtál – válaszolta Nathan.
• Édesen? – ó a francba, ez bejött a szobámba? – gondolta.
• Igen, apa azt mondta mikor fel akartalak kelteni, hogy gyönyörű vagy és olyan édesen alszol, mint egy kisbaba.
• Tényleg? – lepődött meg, s érezte egy pillanat alatt elpirult. Rá sem mert nézni Nathanra, inkább hátat fordított és csak annyit mondott nekik. – Azonnal jövök.

Gyorsan lezuhanyozott, fogat mosott, felöltözött és úgy ment vissza a konyhába.

• Na, akkor összepakoljunk nektek a mai kirándulásra? – kérdezte Liekétől.
• Apával már összepakoltunk és reggeliztünk is.
• Nagyon ügyesek voltatok – nézett a férfira, és csak most vette észre milyen jól néz ki a rövidnadrágjában és a pólójában. – Megnézhetem mit pakoltatok be?
• Igen!

Lieke megmutatta mit raktak be az autóba. Ő megnézte megvan-e minden ami kell, és meglepetésére ő sem pakolhatott volna jobban. Egy dolog hiányzott, az pedig a naptej volt.

• Naptej? – kérdezte.
• Azt veszünk az úton azt mondta apa.
• Ok, csak nehogy elfelejtsétek. És ne legyél sokat a napon, mert napszúrást kapsz.
• Te miért nem jössz? – nézett rá komolyan Lieke.
• Apa nem mondta? – kérdezett vissza, mert nem akar mást előadni, mint amit Nathantól hallott.
• Azt mondta, hogy beteg vagy, azért nem jössz. Mid fáj?
• Hát…
• Megint a hasad?
• Igen – vágta rá. – A hasam.
• Megint kórházban leszel?
• Nem, dehogy is, csak egy kicsit itthon pihenek, és mire hazajössz meg is fogok gyógyulni.
• Rendben! – szaladt be vidáman Lieke a házba és ő is követte.
• Nos, átmentem a vizsgán? – kérdezte Nathan vidáman.
• Igen, én sem csinálhattam volna jobban. Ha megveszed a krémet azonnal kend be vele, had szívódjon fel kicsit mire odaértek. És ne legyen sokat napon, nehogy megégjen, vagy napszúrást kapjon.
• Igen is parancsnok.
• Csak félek, nehogy baja essen!
• Tudom, vigyázni fogok rá. De még mindig meggondolhatod magad, és te is felügyelheted jól teszem-e amit teszek.
• Biztos, hogy ügyes leszel!
• Akkor indulhatunk? – kérdezte a lányát Nathan.
• Igen! – jött a hangos válasz.

Néhány percen belül kigördült az autó a garázsból és mindketten integettek neki. Ő addig nézett utánuk, míg a kanyarban el nem tűntek.

Visszament a házba és még egyszer nyugodtan és figyelmesen megnézett mindent. Nem akarta elhinni, hogy egy ilyen csodás házban élhet. Kipakolta a bőröndöket, azután elment vásárolni. Az autó amit kapott, nagyon szép volt, és nagyon jó érzés volt vezetni. Ráfeküdt az útra és úgy siklott, hogy egy döccenést sem érzett meg.

Igazi nőként természetesen egy kicsit eltévedt, de nem bánta, hisz annyi felfedezni való volt még, hogy szívesen autózott a városban. Végül megtalálta azt a boltot, amit tegnap Nathan mutatott. Leállította az autót, s mielőtt bement volna az utcában még sétálgatott egy kicsit. Felfedezett egy kis ruhaüzletet, ahol árultak mindent, amire szüksége volt. Vásárol magának és Liekének is néhány dolgot. Ahogy kilépett az üzletből és sétált vissza az élelmiszerbolthoz az egyik ház falán meglátott egy kis plakátot, ahol a nőegylet hirdette legújabb gyűlésének időpontját. Rögtön egy dokumentumfilm jutott eszébe, amit már évekkel ezelőtt látott. Egy nőegylet tevékenységét mutatta be, éppen Ausztráliában.

Visszament a házba, kipakolt, azután újra útra kelt. A várost keresztülszelte a Fitzroy folyó. Leparkolt a közelében, és sétált egy nagyot. Őrült hőség volt, és arra gondolt, hogy Nathan vajon figyel-e eléggé Liekére. Legszívesebben felhívta volna őket, hogy minden rendben-e, de nem tehette. Nathan az apja, ő meg csak egy alkalmazott, aki vigyáz rá. Ebben a pillanatban megszólalt a telefonja. Nathan hívta.

• Szia! – szólt bele.
• Szia! Olyan kár hogy nem jöttél! Úsztam, meg fagyit ettem, meg motorcsónakáztunk is – hadarta Lieke.
• Örülök Kincsem, hogy jól érzed magad. Nem voltál túl sokat napon?
• Nem, már bejöttünk ebédelni, meg van itt egy szoba, ahová apával nemsokára bemegyünk és pihenünk.
• Nagyon jól teszitek, nagyon meleg van. Ebédeltél?
• Igen, halat ettünk, ügyesen megettem mindet.
• Tényleg ügyes vagy!

Ekkor meghallotta a férfi hangját is, amint elkéri Liekétől a telefont.

• Szia! Csak meg akartalak nyugtatni, hogy vigyáztam rá, nem égett meg és napszúrást sem kapott. Most alszik egy kicsit, utána még egy rövid időre lemegyünk a partra és aztán indulunk haza.
• Rendben!
• Akkor viszlát!
• Viszlát! – mondta ő is.

Eszébe jutott milyen jól nézett ki reggel Nathan, de gyorsan igyekezett is kiverni a fejéből ezt a képet. Eddig soha nem érdekelte, hogy néz ki, ezután sem fogja – utasította rendre magát.

A folyóparton is tikkasztó volt a hőség, így úgy döntött ő is visszamegy a házba és ledől egy kicsit.

Mikor felébredt a ház még mindig üres volt. Kiment, ivott egy kis vizet, és ekkor jutott eszébe, hogy ő egész nap egy árva falatot sem evett. Ebben a melegben eszébe sem jutott, hogy ennie kellene, éhséget meg egyáltalán nem érzett, csak folyton szomjas volt.

A vízzel a kezében leült a kanapéra a bekapcsolta a tv-t, de semmi nem kötötte le a figyelmét. Várta, hogy Nathanék hazajöjjenek, s ekkor döbbent rá, mennyire hiányoznának neki, ha valami miatt befejeződne a munkája. Igen Nathan is hiányozna neki, hisz majd egy éve minden nap látja, minden nap beszél vele.

Már nem sokat kellett egyedül lennie, hallotta, ahogy az autó begördül a ház elé, és ő boldogan pattant fel a kanapéról, és kiszaladt a ház elé.

Nathan intett neki, ő pedig visszaintett. Látta, hogy Lieke elaludt a hátsó ülésen. A férfi óvatosan kivette és bevitte a házba. Ő kinyitogatta előtte az ajtókat, és a kicsit az ágyába fektették.

• Nagyon elfáradt – suttogta a férfi.

Megsimogatta a fejét, és bezárták a szobájának ajtaját.

• Nem volt vele semmi baj? – kérdezte Nathant.
• Volt reggel egy kis hiszti, de egész jól elvoltunk egész nap. Olyan aranyosakat mondott.
• Miket? – kérdezte, és kicsit irigy volt, hogy ő nem hallotta az aranyköpéseit.
• Azt mondta: várjunk csak, engem kiégetett a nap, aztán mondtam neki milyen nagyot nőtt mostanában azt mondta azért, mert sokat nyújtózkodott. Jaj, meg mikor építette a homokvárat, és nem úgy sikerült, ahogy akarta sóhajtott egy nagyot és nagy komolyan azt monda: na, elegem van magamból. Várj, csináltam fényképeket is. Gyere, megmutatom.

Kimentek az autóhoz, és a fényképező mellett az összes cuccot behozták. Ő neki akart kezdeni elpakolni, de Nathan nem hagyta.

• Hagyd, gyere menjünk ki a teraszra, nézegessük meg a képeket. Várj, hozok magamnak egy sört. Neked? Ja, tudom nem szereted. Akkor mit?
• Vizet!
• Ok!

Nathan kivett egy ásványvizet és a kezébe nyomta. Kimentek a teraszra, ami fából volt, és ízléses kerti bútorok voltak kitéve. Közel húztak egymáshoz két széket és úgy nézegették közösen a képeket. Nathan mindent részletesen elmesélt, hol volt Lieke mit csinált, mi tetszett neki a legjobban.

Ilyen sokat még soha nem beszélgettek. Ő is sok mindent elmesélt Liekről, amiket eddig nem volt alkalma elmondani. Vagy nem tartotta fontosnak, hisz apró dolgok voltak a mindennapi életéből. Egy idő után észrevette, hogy Nathan tekintete néha a mellére téved, azután egyre gyakrabban. Egy ilyen alkalommal, mikor egy másodpercnél többet töltött a tekintete ott, egyszerűen kinyújtotta a karját, megfogta a férfi állát, és felemelte a fejét, hogy a szemébe nézzen.

• Sajnálom – mondta Nathan lassan kiejtve a szót. – Csak… - és itt elhallgatott.
• Csak? – kérdezte.
• Csak – de most sem fejezte be a mondatot.

Ehelyett odahajolt hozzá és száját az övére tapasztotta. Szörnyen meglepődött, próbált elhúzódni, de Nathan kezei már átölelték és szorosan tartották. Érezte a férfi nyelvének simogatását az ajkain, aminek hatására kinyitotta száját, s nyelveik édes táncba kezdtek. Most nem tudott gondolkodni, csak érezni. Érezni ezt a csókot, ami annyira jól esett neki, mint még egyik sem életében. Igazán komoly kapcsolata soha nem volt. Járt néhány sráccal a suliban, de érettségi óta még találkozni sem találkozott senkivel a sok munka miatt, nem hogy járt volna valakivel. És most ez a férfi csókolja őt úgy, hogy teljesen elhomályosítja a gondolatait.

Csókuk hosszú volt, és miután véget ért ő zavarban érezte magát. Megköszörülte a torkát, felállt, és szó nélkül bement a házba. A szobájában leült az ágyára és várta, hogy elmúljon a zsibbadtság az agyából. Tudta, nem helyes, amit tett, az meg kifejezetten idegesítette, mennyire jól esett neki. Fogalma sem volt, hogy fog másnap a férfi szemébe nézni. De abban biztos volt, hogy ez még egyszer nem fog megtörténni.

Szeretett volna kimenni zuhanyozni, de félt, hogy összetalálkozik vele. Egy darabig még üldögélt az ágya szélén, és figyelte, hogy Nathan mikor megy be végre a szobájába. Legalább fél óra telt bele, mire hallotta, hogy nyílik a szobája ajtaja. Gyorsan elővette a pizsamáját, ami egy rövidnadrágból és egy pántos felsőből állt. Először belesett Lieke szobájába, s csak utána ment a fürdőbe. Ahogy végzett, amilyen halkan csak tudott visszaosont a szobájába, s lefeküdt és megpróbált aludni, de nem jött álom a szemére. Már hajnal egy óra is elmúlt, mikor már feküdni sem bírt. Kiment a konyhába, töltött magának egy pohár vizet, majd kiment a teraszra. Kint hűvös szellő fújdogált, ami kellemesen bizsergette meztelen bőrét. A székekre nézett, amik ugyan úgy szorosan egymás mellett álltak, ahogy odatették még az este. Leült az egyikbe és átfutott rajta, mi történt ott néhány órával ezelőtt.

• Nem tudsz aludni?

Uram isten, itt van – gondolta magában.

• Melegem van – válaszolta, miközben a szíve a torkában dobogott.
• Most kellemes itt az idő.
• Igen – mondta, de nem nézett abba az irányba, ahol a férfi állt.

Hallotta a lépteit, amik egyre jobban közelítettek hozzá. Fel akart állni, és bemenni, de képtelen volt rá. Meg sem bírt mozdulni, csak feszülten figyelte a férfi által keltett neszeket. Érezte, hogy a háta mögött állt meg, s hallotta a lélegzetvételét is. Ő meg sem mozdult, meg sem rezdült, levegőt is alig mert venni. A következő pillanatban érezte, amint a férfi ujjai lágyan a vállához érnek, és végigsimítják azt. Ettől az apró mozdulattól megborzongott az egész teste, libabőrös lett tetőtől talpig. Ezután már nem az ujjak cirógatták a vállát és a nyakát, hanem Nathan apró csókjai. Ő még most sem mozdult, csak egy apró, áruló sóhaj hagyta el a száját. Nathan ekkor felegyenesedett, megfogta a kezét és felhúzta a székből és átölelte. Ő olyan volt, mint egy rongybaba. Tette, amit a férfi szeretett volna. Újabb csókban forrtak össze, de most már az ő kezei sem voltak tétlenek. Átölelte Nathan nyakát, s lábujjhegyre állt, hogy még jobban hozzá tudjon simulni. Nathan ajkai lefelé vándoroltak a nyakán, kezei beférkőztek a kis vállpántos pizsama felsője alá. Az érintések lázba hozták egész testét és arra vágyott, hogy ő is érinthesse Nathan meztelen felsőtestét. Lehúzta róla a pólóját és élvezettel simogatta végig izmos mellkasát, hátát. Róla is lekerült a felsője s a férfi szinte csodálattal nézte melleit, simogatta, csókolta. Ő minden érintés és csók nyomán halkan nyögött fel.

• Gyere! – fogta meg a kezét Nathan, s a férfi szobájába mentek.

Csak lépegetett a férfi után, tűzzel a testében, gondolatok nélkül. Az ágyra feküdt, Nathan pedig fölé hajolt. Simogatták, csókolták egymást, aztán a férfi a kis rövidnadrágot kezdte el lehúzni róla. Ekkor mintha kitisztult volna addig zsibbadt agya, és eltolta magától Nathant.

• Mi a baj? – kérdezte a férfi mámoros hangon.
• Sajnálom – kászálódott ki alóla.
• Mi a baj? Azt hittem te is akarod.
• Igen, akartam, de most már nem – mondta, s szétnézett, mivel takarhatná el meztelen felsőtestét, de nem látott semmit, így felkapta a párnát és azt tette maga elé.
• Miért, miért nem akarod már? Csináltam valamit, ami…
• Nem, nem – rázta a fejét. – Csak… - de képtelen volt befejezni a mondatot. – Mennem kell – mondta zavartan.

S míg átért a saját szobájába befejezte a mondatot magában. Csak azért, mert még soha senkivel nem voltam, és olyan férfival szeretnék először együtt lenni, akit szeretek, és aki viszont szeret.

Másnap reggel félve ment ki a szobájából, tudta Nathan még két napig otthon lesz, így valószínű sokat fognak találkozni. Feltett egy kávét, hisz egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem tudott aludni, és szörnyű fáradt volt. Meglátta, hogy a teraszon még mindig ott van a pizsamája és Nathan pólója. Kiment és mindkettőt felvette. Ahogy felemelte a pólót megérezte Nathan kellemes illatát, s meggondolatlanul az orrához emelte s mélyen beszívta ezt a férfais illatot. Mintha csak a férfi tudta volna mit csinál, ott termett mellette, s ő úgy érezte csupán azért van ott, hogy őt zavarba hozza. Mozdulatlanná vált, a póló szorosan az orrához és a szájához nyomva, miközben farkasszemet nézett a férfival. Nathan elmosolyodott és kivette a kezéből a pólót.

• Nekem jobb illatom van – súgta a fülébe s megcsókolta.

Tiltakozni akart, el akarta magától tolni, meg akarta neki mondani, ha még egyszer a közelébe megy hazarepül, de semmit nem tett. Sőt! Olyan hévvel csókolt vissza, mintha most is ott lennének Nathan ágyában arra készülve, hogy néhány perc múlva egymási legyenek. Ekkor meghallották Lieke hangját s mint ijedt kismadarak szakadtak el egymástól.

• Itt vagyok Kincsem – szaladt be hozzá. – Felébredtél?
• Igen, hol voltál, olyan régen kereslek!
• Itt voltam a teraszon, gyere nézd meg te is milyen szépen süt  a nap – s kézen fogva kimentek Liekével a teraszra, ahol Nathan még mindig ott állt a pólójával a kezében.
• Szia apa!
• Szia! – puszilta meg Nathan.
• Megyek készítek reggelit – mondta nekik, s visszament a konyhába.

Nem értette mit művelt már megint. Lehet egyszerűen eljött az ideje, hogy együtt legyen valakivel – gondolta magában. Csak remélte, ezután nem fog állandóan csókolózni a férfival, ha kettesben lesznek. Mert már nem bízott magában. Nagyon úgy nézett ki, hogy az történik, amit a férfi akar, mert ő egyszerűen képtelen a közelében parancsolni magának. Lehet Nathan is hiányában van a testiségnek, hisz mióta ismeri nem sejtette róla, hogy lett volna valakije. Persze alkalmi kapcsolatai biztos voltak, de itt nem ismer senkit és én maradtam – gondolta, s el is mosolyodott a gondolatain.

Leültek együtt reggelizni, ahol Lieke az előző napi élményeit mesélte el neki.

• Ma hová megyünk apa? - kérdezte váratlanul az apját.
• Hivatalosak vagyunk egy kerti partira.
• Az mit jelent?
• Azt, hogy elmegyünk egy családhoz, ahol beszélgetni fogunk, meg grillezni. Van két kisgyerek is, nem sokkal idősebbek mint te, majd játszhatsz velük. Az apukájukkal együtt dolgozom.
• Nem akarok menni – vágta be a dúrcát Lieke. – Megint a tengerpartra akarok menni.
• Jól fogod magad érezni – fogta meg a kicsi kezét. Biztos van sok játékuk, amiket még nem ismersz.
• Igen, és Gini is jön velünk.
• Nem – súgta a férfinek, úgy hogy Lieke ne vegye észre.

Nem gondolta, hogy egy ilyen látogatáson neki ott kellene lennie.

• Még pihennem kell ma is, tudod még egy kicsit mindig fáj a hasam. De ígérem, holnap már teljesen jól leszek, és bárhová el tudok menni veled.
• Akkor én is itthon maradok.
• Biztos jól fogod magad érezni. Tudod tegnap is milyen jó volt apával.
• Igen, nagyon jó volt – mondta Lieke és ismét belekezdett a tegnapi nap élményeinek az elmesélésébe.

Miután végeztek a reggelivel Liekét megfürdette, hisz az este nem volt rá alkalma, igaz a strandolás után lezuhanyozott, de jobbnak látta, ha átcsutakolja a kádban is.

• Nézd csak milyen szép kis ruhákat vettem neked tegnap – mutatta a tegnapi napon beszerzett darabokat.
• Tetszenek – nézegette Lieke őket.

Imádta ilyenkor. Igazi nő volt, felvette a ruhákat, pózolt benne a tükörben. Annyira aranyos volt. Ilyen alkalmakkor fel-fel sejlett benne, hogy az anyja mit hagy ki, és mi történhetett, hogy soha nem nézi meg. Talán egyszer meggondolja magát, és meg akarja ismerni ezt a csodálatos gyermeket.

Délután Nathan és Lieke elmentek és ő végre nyugodtan fellélegezhetett. Egész nap szörnyen feszültnek érezte magát, és kerülte Nathant amennyire csak tudta. Ahogy elmentek bekapcsolta a tv-t és ledőlt a kanapéra. Még két perc sem telt el, ő már mély álomba merült.

Arra ébredt, hogy valami a karjához ér. Először nem nyitotta ki a szemét, csak megrázta a karját, azt hitte egy bogár mászik rajta, de az érzés csak nem múlt. Kinyitotta a szemét és ekkor látta, hogy Nathan ül mellette s az ujja hegyével cirógatja a karját. Azonnal felült, és arrébb húzódott.

• Lieke hol van?
• Már az autóban elaludt.
• Akkor megint fürdés nélkül aludt el.
• Semmi baja nem lesz.
• Jól érezte magát?
• Kellett egy kis idő, hogy feloldódjon, de azután nagyon jól érezte magát, talán már-már túlságosan is.
• Rossz volt?
• Kicsit!
• Összebarátkozott a gyerekekkel?
• Igen. Sajnálhatod, hogy nem jöttél. Nagyon kedves emberek.
• Jobb volt így, Liekének szüksége van rá, hogy együtt legyetek.
• Tudom!

Nathan nem szólt többet, csak nézte s közelebb húzódott hozzá. Ő ebben a pillanatban felállt, s el akart menni, de a férfi megfogta a kezét, s visszahúzta a kanapéra.

• Maradj velem – mondta halkan s megcsókolta.

Ő ettől a pillanattól fogva el volt bűvölve, elolvadt a férfi ölelésében. Már ugyan ott jártak, ahol tegnap este, meztelen volt a felsőtestük, s Nathan ismét a nadrágjától akarta megszabadítani, mikor a vészcsengő megszólalt az agyában. Teste megfeszült, s ismét eltolta a férfit.

• Mi a baj? Mondd el? Mit szeretnél, mit tegyek?
• Nem szabadna ezt csinálnunk – mondta halkan.
• Miért? Felnőttek vagyunk, egyedül állóak.
• Ez igaz csak…
• Csak? Mondd el kérlek, tegnap is egy ilyen csak-al hagytál ott. Mondd el nyugodtan mi a baj.
• Én még nem…
• Még nem?
• Azt szeretném, ha először…
• Mit szeretnél, milyen legyen? Én vigyázni fogok rád, nagyon  – súgta a fülébe Nathan olyan édesen lágy hangon, ami a lelke mélyéig hatolt.

A férfi lágy csókokkal borította el a testét, gyengéden simogatta, s most nem érezte, hogy nem szeretnék, vagy hogy nem szeret. Ami most történt vele tele volt gyengédséggel, érzelemmel és vággyal. Nem akart elmenni, nem akart más férfit, csak Nathant s ezt a pillanatot.

Lekerült róluk minden ruha s ő megtelt feszültséggel, de Nathan annyira kedves és figyelmes volt vele, hogy ellazult, elszállt minden idegessége és megtörtén. Szúró éles fájdalmat érzett, de ez hamar elmúlt, s kellemes, számára ismeretlen érzések vették át a helyét. Nathan nem sietett el semmit, gyengéd volt és figyelmes. A mozdulatai épp annyira voltak erősek és gyorsak, amennyire lenniük kellett. Aztán az ölében fokozódó vágy egyszer csak bombaként robbant szét, s az egész testét a gyönyör hullámai rázták meg. Zihálva kapkodta a levegőt ettől az érzéstől, s lehunyt szemmel élvezte a testét átjáró édes, izgalmas hullámokat. Nathan nemsokára ugyan olyan sóhajokat hallatott, mint néhány perccel korábban ő.

Egy darabig még ott feküdtek összebújva a kanapén. Nem gondolkodott, csak élvezte azt a nyugodt állapotot, ami most szétáradt az egész testében.

• Gyere menjünk be a szobámba – szólalt meg Nathan egy idő után.

Ő szó nélkül követte s bebújtak a férfi ágyába. Nathan nem mellé feküdt, hanem fölé kerekedett, s csókjai nyomán a vágy ismét felkorbácsolódott mindkettőjükben. Ez az együttlétük még mámorítóbb volt számára, mint az első alkalom.

Egymáshoz bújva aludtak el, anélkül, hogy egyetlen szót is szóltak volna egymáshoz. Reggel az ajtó nyílására ébredt. Ahogy odanézett meglátta Lieke szőke fejecskéjét. Ebben a pillanatban, ő úgy ahogy volt – anyaszült meztelenül – legurult az ágyról. Leesett a parkettára, s még egy mozdulattal már az ágy alatt is volt. A parketta kellemetlenül hideg volt, de semmiképp nem akarta, hogy Lieke az apja mellett találja az ágyban.

• Szia apa! Voltam Gini szobájában, de nincs ott. Nem tudod hol van?
• Nézd meg a konyhában.
• Ott már néztem.
• Akkor néz ki a teraszra, lehet kiment friss levegőt szívni.
• Jó! – mondta vidáman a kislány s kiszaladt a szobából.
• Előjöhetsz – nézett a férfi nevetve az ágy alá.
• Nem olyan nevetséges! Tudod te milyen hideg, és milyen kemény?
• Nem esett jól, hogy olyan kemény volt?
• Nagyon vicces! – mondta. – Adj egy pólót vagy valamit.

Nathan kivett a szerkényből két pólót az egyiket odaadta neki, a másikba ő bújt bele.

• Úr isten a ruháink a nappaliban vannak szanaszét! – mondta, s gyorsan kiment Nathan szobájából.

Megkereste Liekét, aki azon ügyeskedett, hogy a teraszra nyíló ajtót ki tudja nyitni, de nem sikerült neki.

• Szia Kincsem! – köszönt neki.
• Szia! Téged kerestelek, hol voltál?
• Zuhanyoztam! Azt hittem még alszol.
• Már fent vagyok és mindenhol kerestelek.
• Mit szerettél volna?
• Semmit, csak tudni hol vagy.
• Most már megtaláltál. Fel kellene öltöznöd, megreggelizünk, és kitaláljuk hová megyünk ma?
• Oda ugye te is jössz?
• Igen, megyek!
• Te felöltöztél már?

Ekkor jutott eszébe, hogy egy szál póló van rajta, igaz elég hosszú, takarja minden hol.

• Nem, ez a pizsamám, én is felöltözök.
• Ez az apa pólója.

Ó már is lebuktam – gondolta.

• Neki is van ilyen pólója, meg nekem is.
• Ő nem alszik benne.
• Kényelmes, én ezért használom alvásra.

Liekével elindultak a szobájába, s közben Nathan is előkerült.

• Nézd apa, Gininek olyan pólója van, mint neked, de ő alszik benne.
• Néha én is szoktam – mondta Nathan hatalmas vigyorral a képén.

Lieke bement a szobájába ő pedig odasúgta Nathannak, hogy szedje össze a nappaliból a ruhákat.

A reggeli után elmentek sétálni a környékre. Találkoztak a szomszédokkal is, bemutatkoztak, és megbeszélték, hogy valamelyik este elköltenek egy közös vacsorát.

Igyekezett nem gondolni arra, ami az éjszaka történt köztük, s úgy viselkedni, mint eddig, de ez hatalmas energiájába, és odafigyelésébe került. Ő Nathanon semmit nem vett észre, vidám volt és fesztelen, de ő tisztában volt vele, hogy bármennyire is igyekszik, nem tud ugyan ilyen lenni. Most bánta, hogy az este olyan gyenge volt. Az éjszaka csodálatos dolgokat élt át, de tudhatta volna, hogy a nappal már nem lesz olyan csodálatos a férfi mellett. Nem próbálta magában tisztázni mit érez, vagy mit nem érez iránta. Ahányszor ilyen irányú gondolatok merültek fel benne, gyorsan elterelte a figyelmét.

Egy kellemes étteremben ebédeltek, azután visszamentek a házhoz Liekét lefektették, ő pedig nekilátott takarítani.

• Hagyd! – szólt neki Nathan. – Hétfőnként jön egy hölgy, aki végigtakarítja a házat. Neked ezzel nem kell foglalkoznod.
• Jól esik ebben a szép házban takarítani.
• Tetszik?
• Igen! Meg is lepődtem, hogy nem olyan stílusú, mint a lakásod.
• Gondoltam kipróbálom milyen egy ilyen házban élni.
• És milyen?
• Eddig tökéletes – kacsintott rá, és már ott is termett mellett, s karjait a dereka köré fonta.

Ebben a pillanatban, feltolult az agyában az a sok gondolat, amit egész nap el akart nyomni kettőjükkel kapcsolatban. A kérdések ott voltak sorban. Mit érzel irántam? Mit érzek irántad? Csak szexelünk? Lesz ebből több is? Tetszem neked? Csak azért kellek, mert itt vagyok? Miért feküdtem le veled? Miért neked adtam a szüzességem?

De a nyelve egyetlen szót sem volt képes megformálni, viszont mikor Nathan ajka az övére tapadt, annál ügyesebben képes volt nyelvével simogatni a férfiét. Aztán ez a sok kérdés egyesével eltűntek a fejéből és már csak arra gondolt, hogy hogyan simuljon hozzá úgy, hogy minél jobban érezze. Mintha valami neszt hallott volna maga mögött, és ijedten ellépett a férfi mellől.

• Mi történt? – nézett rá értetlenül Nathan.
• Azt hittem Lieke!
• Még jó hogy nem ugrottál be a kanapé alá!
• Nagyon vicces! – mondta gúnyosan, és el is illant az előbbi hangulata, amit a csók okozott. – Jobb ha magamra hagysz, dolgom van!
• Ok! - mondta a férfi és eltűnt a szobájában.

Most a takarítás megnyugtatta, pedig eddig nem igazán foglalkozott ezzel. Bár még soha nem is volt ilyen feszültség benne. Azt gondolta, a szextől majd lenyugszik, nem ilyen felspanolt lesz. Talán meg kéne ismételni – gondolta és ez a gondolat mosolygásra késztette. Miután Lieke felkelt az apjával játszottak. Nathan leült a kislány szobájába a földre és együtt babáztak. Ő csak belesett a nyitott ajtón keresztül úgy, hogy ne vegyék észre. Annyira aranyosak voltak, ahogy öltöztették a babákat, orvoshoz vitték, mikor beteg lett. És ekkor elhangzott az a kérdés, amitől félt, hogy neki fogja először feltenni.

• Apa, nekem hol van az anyukám?

Ő talán még izgatottabban várta a választ, mint Lieke.

• Tudod az anyukád…. – látta hogy tanácstalanul néz fel, s ebben a pillanatban észreveszi őt.
• Gyere Gini. Nézd mit játszunk. Neked nincs kedved csatlakozni?
• De, szívesen – ment oda hozzájuk.

Tisztában volt vele, hogy Nathan azt remélte eltereli vele a kislánya figyelmét, és szerencséjére sikerrel is járt, de nem fogja tudni örökké kerülni ezt a témát. Nagy jót játszottak együtt. Estefelé, mikor kicsit hűlt a levegő a játékot az udvaron folytatták. Fogócskáztak, labdáztak, bújócskáztak. Lieke boldog volt, aranyos, imádni való. Miután elaludt ő is lefekvéshez készülődött, hisz az éjszaka nem sokat aludt. Ahogy kilépett a fürdőből Nathan ott állt és úgy nézett ki, mintha rá várt volna, de nem szólt semmit, csak nézett rá.

• Szeretnél valamit? – kérdezte tőle.
• Szeretnék – lépett közelebb, és megcsókolta. – Téged – súgta két csók között.

Tiltakozhatott volna, de nem tette. Nathan a szobájába vezette és lassan vette le róla a pizsama felsőjét.

• Ugye ezt azért vetted, hogy megőrjíts?
• Azért vettem, hogy ne bugyiban meg pólóban mászkáljak előtted.
• Abban is kívánatos voltál, de ez a kis vállpántos ruhadarab és ez a fenekedre feszülő nadrágocska még izgatóbb – simogatta meg a fenekét.
• Pedig nem ez volt vele a szándékom, csak meleg van.
• És ezek a mellek – simogatta őket szinte csodálattal.
• Tetszenek? – s incselkedve elhúzódott tőle.
• Tökéletesek – lépett utána s már nem csak simogatta, de csókolgatta is őket, aminek nyomán a vágy mindkettőjükben felkorbácsolódott.

Hajnalban visszament a szobájába, nem akart úgy járni, mint előző reggel. A következő nap Nahtan már dolgozni ment, mire ő felkelt a férfi már nem volt otthon. Nem is bánta, szüksége volt rá, hogy kicsit nélküle legyen, és át tudja gondolni a dolgokat. A szex nagyszerű volt, Nathan igen figyelmes és ügyes szeretőnek bizonyult, de úgy érezte rossz dolgot tesz, s emiatt lelkiismeret furdalása volt. Nem tudta mit érez a férfi iránt, és arról hogy Nathan mit érez iránta még annál is kevesebbet.