Feladom (7. fejezet) 

7. fejezet

A következő napok, hetek, hónapok is ilyen boldogságban teltek Cassy számára. Együtt töltötték az ünnepeket, megismerték egymás barátait, és szüleit is.  Többnyire Cassy lakásában tartózkodtak, hogy reggel ne kelljen még munka előtt hazaautóznia.

Sok időt töltöttek Ryan barátaival, és még többet is töltöttek volna, ha kevesebbet dolgozik. Ryan sokszor eljött vele hamarabb a baráti összejövetelekről, mert neki pihennie kellett, mivel reggel kezdődött számára a műszak. Egész más volt az életritmusuk, ezért kevesebbet tudtak együtt lenni, mint amennyit szerettek volna.

Február közepén jártak, egy csütörtök este épp moziból mentek haza, mikor Ryan elmondta, hogy másnap el kell utaznia egy rádiófelvételre és magával hívta.

• Tudod, hogy nem tehetem.
• A vendégek – mondta Ryan szomorúan.
• Tudod, ha előre szólsz, meg tudom oldani, de nem tehetek róla ez ilyen munka.
• Igen, de nem tudok mindig előre szólni, mert ezt is nemrég tudtam meg. Olyan sok helyre mentem már nélküled, ahová szerettem volna, ha elkísérsz.
• Tudom, de meg kell értened.
• Értem én – válaszolta a férfi és látta rajta, hogy lezártnak tekintette a témát.

Az este úgy folytatódott, mintha ez a beszélgetés meg sem történt volna köztük.

Egy következő alkalommal Ryannak el kellett utaznia egy hétre és szerette volna ha vele tart, de ő megint elutasította a munkája miatt. Ez a következő hónapokban még jó néhányszor megtörtént. Egyik alkalommal, mikor ismét nem tudott elmenni vele azt mondta neki Ryan:

• Cassy, hagyd itt az egészet! – és átölelte.
• Ezt hogy érted? – kérdezte tőle, és valóban nem tudta mire gondol.
• Arra, hogy add el az üzletet, a házat és költözz hozzám!

Nagyon meglepődött a férfi szavain, és nagyon-nagyon jól esett neki, amire kérte. Hirtelen átfutott a gondolatain milyen lenne minden reggel Ryan ágyában ébredni, sokkal többet együtt lenni vele, mint így. Viszont a másodperc töredék része alatt az is felötlött benne, hogy mi van, ha a férfi elhagyja. Mihez fog kezdeni? Nem biztos, hogy fel tudja adni az önállóságát és a függetlenségét.

• Komolyan gondolod? – kérdezte tőle.
• Halálosan komolyan! Szeretném, ha hozzám költöznél.

Nem válaszolt, csak kibontakozott az öleléséből és leült a kanapéra. Ryan mellé ült és megfogta a kezét.

• Mi a baj?
• Semmi, csak annyira hirtelen jött.
• Nem akarod? – kérdezte tőle Ryan.
• Nem erről van szó, csak tudod, szeretem amit csinálok. Ha itt hagyom a munkám, mivel foglalkoznék? Valamit csinálnom kell, nem lehetek munka nélkül.
• Majd találsz magadnak olyasmit, ami nem köt le ennyire. Tudod, hogy szeretnék több időt veled tölteni.
• Tudom, hidd el én is.
• Akkor mondj igent!
• Még át kell gondolnom! – állt fel Ryan mellől, és a konyhába ment inni, mintha szomjas volna.

Visszapillantott a férfira, és látta rajta, hogy szomorú. Nem akarta megbántani, hisz mindennél jobban szereti, de nem akart csak tőle függeni. Már évek óta önálló, és nem adhat fel mindent egyik percről a másikra, ezt Ryan sem kérheti tőle.

A férfi néhány perc múlva felkelt a kanapéról és odament hozzá.

• El kell mennem, mert holnap még sok intézni valóm van, holnap után pedig indulnom kell.
• Rendben! – mondta, és érezte, hogy ebben a pillanatban valami megváltozott köztük.
• Akkor majd hívlak – adott Ryan rövid csókot neki és lement a lépcsőn, hallotta amint felveszi a kabátját és becsukódik mögötte az ajtó.

Egész éjszaka nem aludt. Azon gondolkodott, amit Ryan mondott. Tudta, hogy nagyon szereti a férfi, érezte, de nem kérheti tőle, hogy adja fel a teljes életét. Fogalma sem volt mégis milyen munkát találhatna, ahol olyan rugalmasan tudna dolgozni, hogy mindig, vagy legalábbis többnyire Ryannel tarthasson. És ez az időszak, ami közösen mögöttük van, Ryan nyugodtabb időszaka volt, hisz túl volt a turnén és csak kisebb fellépései voltak a környéken.

Mikor elkezdtek együtt járni nem is gondolt bele, hogy ez az eltérő életmód ilyen komoly problémákat fog szülni köztük, pedig gondolhatta volna.

Éjfél is elmúlt mire elaludt, de nyugtalan volt az álma. Reggel korán ébredt, és első dolga volt, hogy felhívja Ellit.

• Szia! Baj van? – kérdezte tőle Elli álmos hangon.
• Igen!
• Mi a baj?
• Ryan azt kérte adjam el az üzletet meg az egész házat, és költözzek hozzá.
• És ez baj? – kérdezte meglepődve Elli.
• Mit csináljak utána?
• Legyél Ryannel!
• Nem tehetem. Ha nem dolgoznék, teljes mértékben tőle függenék.
• Ez nem baj! Szeret téged, és azt akarja, hogy vele legyél.
• Igen, de mi van akkor, ha már nem fog szeretni? Mihez kezdek akkor?
• Mit foglalkozol most ezzel? Ha én lennék a helyedben, már ott is laknék nála. Mikor kért meg erre?
• Az este.
• És te mit mondtál?
• Hogy meg kell gondolnom. Láttam rajta, hogy rosszul esett neki. El is ment, nem töltötte velem az éjszakát.
• Nekem is rosszul esett volna.
• De nem tehetem, hogy itt hagyok csapot-papot.
• Te tudod, de én nem sokat gondolkodnék a helyedben!
• Ok! Köszi! – és letette a telefont.

Szerinte Elli nem értette meg igazán, mitől fél. Mindig utálta, ha másokra volt utalva, és ha igent mond Ryan ajánlatára teljesen elveszíti az anyagi függetlenségét.

Egész nap várta Ryan hívását, de a férfi nem kereste. Este kilencnél nem bírta tovább felhívta.

• Szia! – hallotta Ryan hangját, és valami háttérzajt.
• Szia! Minden rendben van? – kérdezte tőle, és azon gondolkodott, hol lehet.
• Igen persze.
• Hol vagy?
• Beültünk egy italra a haverokkal, gondoltam fáradt vagy ezért nem szóltam.
• Értem! Akkor jó bulizást! Szia! –
• Szia! – hallotta még Ryan hangját aztán a férfi bontotta a vonalat.

Nagyon rosszul érezte magát. Lehet nem esett jól Ryannek, hogy nem adott azonnal választ, de nem hitte, hogy annyira megharagszik, hogy egész nap nem fogja keresni, és úgy elutazik egy hétre, hogy el sem köszön tőle.

Még a nappaliban maradt a tv-t bámulta, de fogalma sem volt, mit néz. Csak azon járt az esze, mit kellene tennie. Lehet, fel kellene hívnia Ryant, és igen mondania a tegnapi ajánlatára, ha még egyáltalán akarja – gondolta magában. De tovább gondolta, és az jutott eszébe, mi van, ha megharagszik majd rá valami miatt, ugyan úgy, mint most. Akkor majd költözhet haza a szüleihez?

Nem, nem! Jó lesz ez így! – töprengett. Ennyit tudok nyújtani, ha szeret, akkor így is velem marad, hisz az elmúlt majdnem egy évben is nagyon jól megvoltunk. Ha nem érti meg, akkor nem is szeret igazán.

Erre a gondolatra összeugrott a gyomra, kellemetlen érzés mardosta az egész testét.

Végül úgy határozott, egy darabig még nem ad választ, ha Ryan megkérdezi, kér egy kis időt és később eldönti mi legyen.

Hajnal egy óra körül szenderedett el, de rövid idő múlva a csengő őrült berregésére ébredt. Ránézett az órára ami háromnegyed kettőt mutatott. Tisztában volt vele, hogy csakis Ryan lehet az. Lement kinyitni az ajtót és valóban ő állt előtte.

Ryan belépett az ajtón, és ugyan olyan hévvel ölelte, mint amikor az amerikai turné után hazajött. Ő pedig nagyon boldog volt, és ugyan olyan hevesen reagált a férfi érintéseire.

Kifulladva feküdtek egymás mellett mikor Ryan megszólalt:

• Ne haragudj rám! – puszilta meg a feje búbját. Tudom, hogy nem várhatom el, hogy azonnal feladj mindent. Én még mindig azt szeretném, hogy költözz hozzám, de türelmes leszek.

Mosolyogva nézett fel rá, és hálás volt a szavaiért. Megcsókolta, majd szorosan összebújva aludtak el.

Ryan másnap elutazott, és csak egy hét múlva láthatták ismét egymást. Sokat gondolkodott míg a férfi távol volt, de egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy ilyen drasztikusan megváltoztassa az életét.

Úgy döntött kevesebb munkát fog vállalni, de nem adhat fel mindent.

Ryan hazaérkezése után minden ugyan úgy ment, mint a kis nézeteltérésük előtt, egészen addig, míg a férfi ismét arra kérte, utazzon el vele és ő ismét visszautasította.

• Még most sem kaptam választ! – mondta a férfi.
• Most mondtam, hogy nem tudok napokra elutazni.
• Nem erre gondoltam! Hanem arra, hogy feladod-e ezt az egészet, és hozzám költözöl.
• Látod, kevesebbet dolgozom, és amikor csak tudok, veled vagyok!
• Tudod te is, hogy én nem ezt szeretném. Nekem ez kevés!
• Sajnálom, én nem tudok többet adni! – mondta Ryan szemébe nézve.
• Értem! – válaszolta Ryan és elfordult tőle. Akkor én megyek, majd beszélünk.
• Rendben!

A férfi után bezáródott az ajtó és ő csak ült, mozdulatlanul, maga elé bámulva. Mit tettem? Mindent elrontottam! Látom még? Visszajön még valaha? – csapongtak a gondolatai.

Már több mint negyed óra is eltelt, mire felállt és a konyhába ment. Engedett magának egy pohár vizet, de meg sem itta, csak letette a pultra és elment lezuhanyozni. Kétségbeesett volt, nem tudta mit gondolhat most Ryan, de meg kell őt értenie. Próbált változtatni, de nem tudott otthagyni mindent még Ryanért sem, bármennyire is szerette.

Az elkövetkező egy hétben nem beszéltek. Minden percben rá gondolt, nagyon hiányzott neki a férfi. Többször is fel akarta hívni, de mikor már a kezében volt a telefon az jutott eszébe, hogy nem tud mást mondani, mint amit legutoljára mondott. Ha Ryannek ez nem felel meg, akkor nem tud mit tenni.

Szombat volt, és tudta, hogy Ryan ezen a napon érkezik vissza. Nagyon izgatott volt, egész nap egy falat étel sem ment le a torkán. Abban bízott, hogy elmegy hozzá, kibékülnek, és minden megy tovább, úgy mint az elmúlt egy évben, de Ryan nem jelentkezett egész nap.

Már éjfél volt, de nem jött álom a szemére, még mindig reménykedett. Ekkor nem bírta tovább, felhívta a férfit.

• Tessék! – hallotta Ryan hideg hangját.
• Szia! Sajnálom, hogy ilyen későn zavarlak, csak tudni akartam, hogy minden rendben van-e veled?
• Igen, köszi, teljesen jól vagyok.
• Rendben, akkor jó pihenést!
• Neked is! –  és Ryan letette a telefont.

Ő csak ült az ágyában, fogta a készüléket a kezében és tudta, hogy vége. Tudta, hogy mindent elrontott.

Vasárnap reggel átment Ellihez és a napot együtt töltötték. Elli nem értette miért döntött úgy, hogy nem költözik Ryanhez, de nem erősködött azon, hogy változtassa meg a véleményét.

Ladyvel együtt nagyot sétáltak a parkban, és Cassy egész jól is érezte magát, de az este ismét gyötrelmes volt számára Ryan nélkül.

A telefont újra a kezében tartotta, de mégsem hívta fel. Arra gondolt, ha Ryan igazán szeretné, hiányozna neki, akkor megkeresné, de nem tette.

A következő napok is hasonlóképen teltek. Várta Ryan jelentkezését, reménykedett, de semmi nem történt.

Ismét hétvége volt, és egyszerűen nem bírta tovább. Felhívta a férfit, idegesen hallgatta a búgó hangot, ami azt jelentette, hogy kicsöngött a készülék, de nem vette fel senki.

Egészen addig tartotta a vonalat, míg szét nem kapcsolták. Próbált mindenféle magyarázatot találni miért nem vette fel Ryan a telefont és bízott benne, hogy néhány percen belül visszahívja, de csalódnia kellett. Ryan nem kereste sem szombaton, sem vasárnap, és az elkövetkezendő héten sem.

Benne a szomorúságot felváltotta a harag, és azt mondogatta a maga megnyugtatására, hogy milyen jól tette, hogy nem adott fel mindent. Ryan nem is szerette annyira, különben nem bírta volna ki, hogy három hétig ne találkozzon vele.

Próbálta minden idejét lekötni, megint rengeteg munkát vállalt, most már napi 12 órákat is képes volt dolgozni, csakhogy elterelje a figyelmét.

Eltelt még két hét, és az érzelmei napról napra, sőt inkább percről percre változtak. Egyik pillanatban szomorú volt, aztán hülyének tartotta magát, amiért még mindig itt lakaik, és hajat szárít egész nap, aztán Ryanre volt mérges. Végül mikor már öt hete nem látta és nem hallotta a férfit ismét felhívta. A készülék ismét kicsengett, de nem vette fel senki. Könnyek mardosták a szemét, és már tudta, hogy mindent elrontott. Szereti Ryant, hiányzik neki és vissza akarja kapni. Ismét tárcsázta a számát, de megint nem vette fel.

Nem gondolkodott tovább, felöltözött és elment a férfi lakásához.

Látta, hogy valaki épp most megy be, így odaszaladt és ő is bement a házba, nem akarta használni a kaputelefont.

Felliftezett a harmincharmadik emeletre, közben a szíve olyan gyorsan vert, azt hitte kiugrik a mellkasából.

Megmondom neki, hogy szeretem, és hogy bolond voltam, és ha még érez irántam valamit folytassuk. Nem akarok már függetlenséget meg önállóságot csak őt akarom – röpködtek a gondolatok a fejében.

Mikor a lakás ajtajához ért, hangos zenét és beszélgetést hallott. Kis csalódottságot érzett, hogy nem egyedül találja otthon Ryant. Becsengetett és egy idegen férfi nyitott ajtót neki, akin ránézésre látszott, hogy részeg.

• Szia Cica! Gyere be, jó a buli!

Beljebb lépett, és megdöbbenéssel látta, hogy a lakás tele van félig vagy teljesen részeg emberekkel, férfiakkal és nőkkel egyaránt. Utat tört magának köztük Ryant keresve. Meg is látta a nappaliban, bár ebben a pillanatban azt kívánta, bárcsak ne találta volna meg.

Ryan egy nővel csókolózott.

Néhány pillanatig mozdulni sem tudott, csak nézte őket. Aztán Ryan felemelte a fejét és ránézett.

Ebben a minutumban megfordult, és kirohant a lakásból. Megnyomta a lift hívógombját, de nem jött, így a lépcsőházban indult meg lefelé kettesével szedve a lépcsőfokokat. Hallotta, hogy Ryan a nevét kiabálja. Az következő emeleten bement a folyosóra és szerencséjére ott volt a lift. Beszállt, és megnyomta a földszint gombot. A könnyei folytak, hiába törölte le őket, azok csak patakzottak a szeméből.

Mikor megállt a lift és kinyílt az ajtaja, úgy rohant kifelé, mintha az épületben nem kapna levegőt. Csak azt érezte, hogy minél távolabb akar kerülni ettől a háztól, ezért átrohant az úttesten és ….