Feladom (6. fejezet)

6. fejezet

Délután három óra is elmúlt, mire hazaért. Fáradtan dőlt be az ágyába és mindent átpörgetett az agyában, ami azóta történt vele, hogy tegnap délután elindult otthonról. Akkor még nem gondolta, hogy „igazi” nőként fog hazatérni, és egy olyan férfival lehet együtt, akibe tényleg szerelmes. Szerelmes, szerelmes, szerelmes – mondogatta magában a szavakat. Még soha nem érezte ezt, még csak megközelítőleg sem. Akkor érzett hasonlót, mikor Ryant meglátta a színpadon, de akkor abban a helyzetben annyira butaságnak tűnt, hogy elnyomta magában, igaz nem nagy sikerrel. De most már valóban ismeri, és tudja, kit szeret. Persze korán sem biztos, hogy most szabadjára szabadna engednie az érzelmeit, mert nem tudhatja, hogy mit fog viszonzásul kapni – töprengett.

Gondolataiból a telefonja csörgése zökkentette ki.

• Szia! – mondta a telefonba Ellinek.
• Szia! Milyen volt tegnap a koncert? – kérdezte tőle a barátnője.
• Gyere inkább át, majd személyesen elmesélem.
• Ennyire jó volt, vagy ennyire rossz?
• Ha idejössz, megtudod! – válaszolta és nevetve tette le a telefont.

Tudta, hogy tíz percen belül Elli ott lesz nála. Ez pontosan így is történt, tíz perc múlva már egymással szemben ültek a nappalija kanapéján és belekezdett elmesélni az elmúlt huszonnégy óráját, a legfontosabb mozzanattal kezdve.

• Lefeküdtem vele! – mondta egyszerűen.
• Komolyan?! – kerekedett el Ellie szeme. Végre, azt hittem már apácaként fogod leélni az életed. És milyen volt?
• Csodálatos! Annyira gyengéd és kedves volt velem!
• Nem bántad meg?
• Nem! Elképesztően jó volt vele lenni. Erre vártam, egy ilyen férfira, mint ő!
• Kezdj mindent az elején! Hogy jutottál el vele az ágyig.
• Egy biztonsági őrt küldött értem, gondolhatod, hogy megijedtem, mikor a koncert végén megyek kifelé és egy nagy marcona feketeruhás őr megszólít, hogy kövessem. A szívbaj jött rám, rögtön az jutott eszembe, hogy én semmi rosszat nem csináltam. Aztán kiderült, hogy Ryan kéri, hogy menjek az öltözőjébe, de hogy honnan tudta, hogy ott vagyok azt nem volt hajlandó elárulni.
• Hátha majd egyszer elmondja – suhant át egy mosoly Elli arcán, amit nem értett, de most nem foglalkozott ezzel.
• Aztán az öltözőjében találkoztunk, ahol kiderült, hogy nincs is barátnője. Ha jól hámoztam ki abból, amit mondott, azért beszélt kétértelműen a múltkor, mert az hitte hogy én és Scott együtt vagyunk, és talán azt akarta, hogy én is legyek kicsit féltékeny rá. A lényeg hogy megcsókolt, utána elvitt egy étterembe, ahol megvacsoráztunk, aztán a szállodai szobájában kötöttünk ki – vigyorgott Elli szemébe nézve.
• Nem kellett volna ezzel ilyen sokáig várni.
• De, megérte. Örülök, hogy vele lehettem először.
• És miben maradtatok? Lesz folytatás?
• Azt mondta hiányozni fogok neki, és hív majd minden nap.
• Ez tök jó! – lelkendezett Elli. Ez azt jelenti, komolyan gondolja.
• Nem tudom hihetek-e neki. Még alig ismerjük egymást, és két hónap nagyon hosszú idő.
• Már hónapok óta hajt rád, ez a két hónap már nem tántorítja el attól, hogy veled legyen.
• Nem is hajt rám hónapok óta.
• Dehogyis nem.
• Most megkapta, amit akart, és lehet soha többé nem fog keresni.
• Biztos, hogy nem így lesz! – mondta mindent tudóan Elli.
• Nem tudhatod.
• De én tudom! – hallotta Elli válaszát, amit sunyi kis mosoly követett. Akkor most nagyon boldog vagy? – kérdezte.
• Igen, őrülten. Tudod, ha soha többé nem láthatom, akkor sem akarnám visszacsinálni a dolgokat. Az hogy vele lehettem életem legnagyobb élménye volt.
• Örülök, hogy így érzed! – mondta Elli és átölelte Cassyt. Most viszont mennem kell, pihenj te is, mert jönnek a szürke hétköznapok – mosolygott.
• Ok! Köszi hogy átjöttél!

Cassy kikísérte Ellit utána lezuhanyozott és már pizsamát vett fel, nem akart csinálni semmit, csak feküdni és az éjszaka történtekre gondolni.

El is aludt és a telefonja csörgésére ébredt. Gondolta biztos Elli az és álmosan nyúlt a mobilja után, még a szemét sem nyitotta ki, csak felvette.

• Na, mire vagy még kíváncsi? – kérdezte álmos hangon.
• Például arra, hogy mi van most rajtad – hallotta meg Ryan hangját.

Ebben a pillanatban kiment az álom a szeméből, és úgy ült fel az ágyban, mintha rugó lett volna benne.

• Bocsi, azt hittem Elli az – dadogta zavarában.
• Semmi baj, de azt azért még megmondhatod, mi van rajtad!
• Pizsama! – válaszolta.
• Az a kis cicalányos?
• Emlékszel mi volt rajta? – mosolyodott el.
• Mindenre emlékszem, ami veled kapcsolatos. Sajnálom, hogy most kellett eljönnöm, annyira szívesen maradtam volna veled!
• Én is szeretnék veled lenni! – válaszolta halkan.
• Remélem nem bántad meg, ami történt!
• Nem! Megtenném újra és újra!
• Örülök, hogy ezt hallom! Sajnos most mennem kell, de rövidesen újra hívlak!
• Rendben! Szia!
• Szia!

Csak nézte a telefonját, és az az egy szó járt az agyában, mintha a tű megakadt volna a lemezen, hogy: felhívott, felhívott, felhívott.

Aztán kiugrott az ágyából és ugrándozott, mint egy három éves és már hangosan kiabálta:

• Felhívott!

Néhány perc múlva kifulladva vetette rá magát az ágyára és felhívta Ellit.

• Felhívott, felhívott, felhívott! – kiáltotta neki is lihegve.
• Hé, hé lassabban! Ki hívott fel, és hová rohantál?
• Ryan! Felhívott! Érted?
• Igen értem én akkor is, ha nem kiabálsz.
• Ok! – vett egy nagy levegőt, és próbált ismét felnőtt nő módjára viselkedni. Felhívott és azt mondta, hogy hiányzom neki, és hogy rövidesen újra hívni fog!
• Számomra ez nem volt kérdés – hallotta Elli „én megmondtam” hangsúlyát.
• Csak ennyit akartam! Szia! – tette le a telefont.

Boldog volt, boldog! A következő napok ebben az euforikus állapotban teltek, különös képen, hogy jöttek a telefonok az sms-ek és az e-mailek Ryantől.

Rengeteget gondolt a férfira. Szerette volna megtapasztalni, milyen az, ha naponta találkozhat vele, együtt lehetnek, együtt tölthetik az éjszakákat.

Már négy hét telt el mióta a férfi Amerikában volt, és még ugyan ennyi idő mire hazajön. Épp azon az estén is vele beszélt telefonon, és épp hogy letette csengettek.

Lement, és azon gondolkodott ki lehet az ilyen későn, nem várt senkit. Kikulcsolta az ajtót és a lélegzete is elállta, mikor meglátta, hogy Ryan áll ott. A férfi belépett a házba, bezárta maga mögött az ajtót, ledobta a földre a kabátját, kibújt a cipőjéből, köszönés nélkül átölelte és mohón csókolta. Ő is azonnal a nyaka köré fonta a karjait olyan erősen, hogy abban sem volt biztos nem okozott-e fájdalmat, és csókolta ő is a szomjas ajkakat.

Ryan felemelte a földről, ő a lábait a férfi dereka köré fonta és a férfi így vitte fel a hálószobába és fektette az ágyra. Csókuk csak most szakadt meg, de most is csak annyi időre, hogy kibújjanak a ruháikból.

Ryan türelmetlenül vette birtokba a testét, csókolta, simogatta mindenhol és a vágy pillanatok alatt elöntötte az egész testét.

Hangos nyögést hallatott, mikor Ryan beléhatolt és felvéve a férfi ritmusát együtt mozogtak, gyorsan, mohón hajtva egymást a kielégülés felé, ami utol is érte őket, hangos sóhajokat csalva a szájukra.

Zihálva, kimerülten, de még mindig szorosan ölelve egymást feküdtek. Néhány perc múlva kibontakozott Ryan öleléséből és a férfira nézett:

• Szia! – adott egy puszit a szájára.
• Szia! – mosolygott Ryan.
• Hogy-hogy itt vagy? – kérdezte a férfit.
• Hiányzott ez a különleges szempár! – mondta és megsimogatta az arcát, ő pedig lehunyta a szemeit, hogy még jobban kiélvezhesse ezt a mozdulatot.
• Mikor kell visszamenned?
• Sajnos reggel hétre a reptéren kell lennem. Nem tudtam több időre megszökni.
• Nem számít, csak az, hogy most itt vagy! – túrt bele a férfi izzadságtól nedves hajába.
• Hiányoztál! – vonta ismét szoros ölelésébe Ryan Cassyt.
• Te is nekem! – suttogta, és tökéletesen boldognak érezte magát.

Így feküdtek és beszélgettek egy darabig. Aztán a vágy újra fellángolt mindkettőjükben és most is csillapították, de már sokkal türelmesebben és lassabban, mint előző alkalommal.

Egész éjszaka egy percet sem aludtak, nem akarták pazarolni azt a kevés időt, amit együtttölthettek.

• Kiviszlek a reptérre! – mondta Ryannak, miután korán reggel lezuhanyoztak.
• Rendben, legalább addig is veled lehetek! – ölelte meg a férfi.

Kézen fogva sétáltak be a terminálba, ott megálltak, még volt néhány perc a beszállásig. Ryan szembefordult vele és megsimogatta az arcát, ami annyira bensőséges mozdulat volt, tele volt érzésekkel. Nem mondta neki, hogy szereti, de nem is volt rá szükség. Tudta, hogy mit érez Ryan iránta, és az ő szívét is épp úgy betöltötte a szerelem.

Még egyszer átölelték, megcsókolták egymás és Ryan elment. Egészen addig a váróteremben maradt, míg a gép fel nem szállt. Utána sem indult el azonnal, leült egy székre és próbálta feldolgozni azt sok mindent, amit most érzett.

Szerelmes volt életében először, és viszont szerették. Ettől felemelőbb, magasztosabb, tökéletesebb érzéssel sohasem szembesült.

Meg akarta osztani a boldogságát valakivel, és ki más is lehetett volna ez a személy, mint a legjobb barátnője Elli.

Mielőtt hazament még beugrott hozzá, aki azt hitte valami baj van, amiért ilyen korán ment át. De mikor megtudta mi történt őszintén együtt örült Cassyvel.

Cassy úgy érezte a napok vánszorognak Ryan nélkül. Nem bírt enni, nem tudott másra gondolni, csak a férfira. Készült a hazatérése estéjére, főzött, új ruhát vett magának és szexi fehérneműt is vásárolt.

Úgy beszélték meg, hogy Ryan nyolc körül ér oda hozzá. Tűkön ült, és számolta a másodperceket nyolc óráig és végre az óramutató a megfelelő helyre ért, de Ryan nem volt sehol.

Nyugtatta magát, hogy a nyolc óra egy körülbelüli időpont és néhány percen belül biztos megérkezik. De nem jött, sem fél kilenckor, sem fél tízkor, sem fél tizenegykor. Hívta a mobilját, de nem vette fel, hiába csörgött ki.

Bekapcsolta a laptopját, kikereste a reptér telefonszámát, és felhívta, hogy rendben megérkezett-e a repülő és válaszul azt kapta minden rendben volt, igaz néhány perc késéssel, de megérkezett.

Vadul kutatott valami elfogadható válasz után, miért nem érkezett még meg Ryan. Szomorú volt és csalódott. Leszedte a terítéket az asztalról, és épp át akart öltözni, mikor megszólalt a csengő.

Kettesével szedve a lépcsőt rohant lefelé és szinte feltépte az ajtót. Mikor meglátta Ryant könny szökött a szemébe, a férfi nyakába ugrott és már nem csak egy könnycseppről volt szó. Zokogott, mint egy kisgyerek, és igazából maga sem tudta volna megmondani miért.

• SSS – vigasztalta Ryan. Itt vagyok, gyere, menjünk be!
• Ne haragudj! – engedte el Ryant és bementek a házba. Csak nem tudtam miért nem jössz, nem vetted fel a telefonod és azt hittem, hogy …
• Mit hittél?
• Hogy… talán nem is akarsz…
• Nem érzed, hogy mennyire szeretlek? – kérdezte Ryan, miközben a keze a derekára fonódott és egészen közel húzta magához. Alig vártam, hogy itt lehessek, de közbe jött valami, de majd elmesélem – és megcsókolta Cassyt.

Ryan a kabátját a földre dobta és kibújt a cipőjéből ugyan úgy, mint utoljára.

• Van fogas! – mormogta két csók között.
• Tudom – jött a rövid válasz.

Ryan ismét az ölében vitte a hálóba és ugyan olyan türelmetlenül vette birtokba a testét, mint az utolsó alkalommal.

Feküdtek egymás mellett összebújva, és azon gondolkodott, hogy hogy is kételkedhetett egy pillanatra is Ryanban.

• Azért jöttem később, mert… – szólalt meg Ryan.
• Nem, nem fontos, csak az számít, hogy itt vagy – tette a szájára a kezét.
• Szerencsére most néhány nyugodtabb hónap következik, ami azt jelenti, sok időt tölthetek vele – mosolygott Ryan.
• Örülök neki! Minden pillanatban csak rád gondoltam, nehezen telt az idő nélküled! – mondta halkan, közben a férfit nézte, cirógatta az arcát és érezte, hogy újra elönti a vágy, amit most már kevésbé mohón csillapítottak is.

Reggel Cassy fáradtan ébredt, de muszáj volt felkelnie, mert le kellett mennie az üzletbe dolgozni. Most bánta, hogy nem olyan munkahelye van, a hová beszólhat, hogy kér egy nap szabadságot.

• Hová mész? – kérdezte tőle Ryan.
• Dolgozni! – válaszolta.
• Most, itt akarsz hagyni?
• Nem tehetek mást, tele van a naptáram.
• Rendben, de előtte búj még ide egy kicsit.

Cassy az órájára pillantott és gyorsan visszabújt Ryan mellé az ágyba. Szorosan összeölelkeztek, így feküdtek még néhány percet. Aztán ismét kimászott az ágyból, ami még inkább nehezére esett, mint első alkalommal.

Lezuhanyozott, felöltözött miközben végig magán érezte Ryan tekinteté, és ez jó érzéssel töltötte el.

Az ágy szélére ült és megcsókolta a férfit utána lement az üzletbe és kezdődött a napja.

Két vendég között felszalad megnézni, mit csinál Ryan. Bement a hálóba és látta, hogy alszik. Egy darabig nézte a férfi fel-lesüllyedő mellkasát, borostás arcát, kócos haját és lehunyt szemeit.

Épp indulni akart kifelé, mikor Ryan megszólalt mély, álmos hangon.

- De jó hogy végeztél, gyere ide hozzám.

Nem szólt semmit csak odalépett az ágy mellé, letérdelt és átkarolta a férfit. Ryan felült és felhúzta az ölébe, úgy csókolta és simogatta.

• Mennem kell - bontakozott ki ismét az öleléséből. Csak két vendég között szaladtam fel, hogy megnézzelek.
• Maradj itt velem! – suttogta neki a férfi.
• Nem tehetem! – erre a szóra megszólalt a csengő. Már itt is vannak.

Ryan egy fél óra múlva zuhanyozástól nedves hajjal megjelent az üzletben. Odament hozzá, nem törődve, hogy többen is voltak, hátulról megölelte és a nyakára adott egy puszit, amitől az egész teste megborzongott, a hajszárítót is majdnem kiejtette a kezéből.

• Megyek, hívj, ha végeztél! – súgta a fülébe.
• Rendben!

Ryan kiment, ő pedig álmodozó tekintettel nézett utána, csak a vendége szisszenésére tért vissza a valóságba, szegénynek jól megsütötte a fejbőrét.

Alig várta, hogy elteljen a nap és hívhassa Ryant. Fogalma sem volt, hogy mi dolga lehet a férfinak, igazából nem sokat beszélgettek az éjszaka folyamán.

• Szia! – hallotta meg a telefon túlsó végéről a férfi hangját. Végeztél?
• Szia! Igen!
• Fáradt vagy?
• Hazudnék, ha azt mondanám nem.
• Akkor ma este inkább hagylak pihenni!
• Ne! – mondta hangosan, és kicsit bele is pirult. Nem kellett volna ilyen egyértelműen reagálnia.
• Akkor mit szeretnél? – hallotta Ryan mosolygós hangját.
• Látni téged – válaszolta sokkal halkabban.
• Mikor menjek át hozzád?
• Azonnal!
• Rendben, indulok!

A vonal megszakadt és ő izgatottan várta a férfit, de fogalma sem volt mennyi időbe kerül neki idejönni, hisz azt sem tudja, hol lakik.

Gyorsan lezuhanyozott és felvett egy csinos ruhát, igaz teljesen tisztában volt vele, ahogy Ryan megérkezik, azonnal lekerül róla.

Ez pontosan így is történt. Most még a hálószobáig sem jutottak el, a nappaliban lettek egymáséi.

Később mentek be a hálóba, Ryan próbálta rávenni, hogy aludjon, de még sokáig képtelen volt lecsukni a szemét a férfi mellett.

Kérdezgette Ryant a családjáról, ő is elmondta hogy nincs testvére, a testvér szerepét az ő életében Elli tölti be. Elli nevének említésére a férfi arcán egy mosoly suhant át, amit Cassy nem értett.

• Emlékszel Ellire, a kutyakiállításról?
• Igen, persze hogy emlékszem – válaszolta Ryan.

Nem szólt rá semmit, csak összeráncolta a szemöldökét és az futott át rajta, hogy ez az elnyomott mosoly nem jelent semmit és nem is foglalkozott vele tovább.

Az éjszaka még egyszer szerelmeskedtek, aztán álomba merült, és úgy érezte még épp csak elaludt és már szólt is az ébresztője.

• Szombat van! – hallotta Ryan hangját, és érezte ölelő karjait.
• Tudom, de én szombaton is dolgozom!
• Ne menj! – kérte a férfi, de nem volt más választása.
• Mennem kell! – simogatta meg a férfi kócos haját. Gyere le, téged is megnyírlak.
• Ok!

Ryan tíz óra körül meg is jelent az üzletben és ugyan úgy, mint tegnap most sem foglalkozott azzal, hogy nem csak ketten vannak, átölelte és röviden meg is csókolta.

• Azonnal végzek, ülj le a te hajadat is megcsinálom.
• Rendben! – ült le a vendégek számára fenntartott kanapéra.

Cassy megint érezte, hogy Ryan követi minden mozdulatát és ettől kellemesen érezte magát, szerette, ha a férfi a közelében van és nézi.

Mikor végzett a vágással, a vendég elment és Ryan ült a székbe.

• Rám bízod? – kérdezte tőle mosolyogva.
• Igen, ahogy csak akarod!
• Ok! – mondta, de mielőtt belekezdett megcsókolta a férfit.
• Kész vagy! – mondta negyed óra múlva és meg egyszer megigazította a haját, pedig erre a mozdulatra már nem volt szükség.

Erről az jutott eszébe, mikor még gipszes lábbal, mérgesen vágta a haját és akkor is ugyan ezt tette, még utoljára megigazította csak hogy hozzáérhessen.

• Mivel tartozom? – kérdezte Ryan komolyan.
• Mondjuk, meghívshatsz vacsorázni – ült a férfi ölébe.
• Jól hangzik! Hová szeretnél menni?
• Rád bízom!
• Ok! – akkor hat körül érted jövök.
• Rendben!
• Addig aludj egy kicsit – adott puszit az orra hegyére.
• Még lesz egy vágás, szárításom, utána viszont tényleg lefekszem – állt fel.
• Ok, pihenj, mert bírnod kell az éjszakát – kacsintott rá pajkosan Ryan és megcsókolta. Akkor hatra itt leszek érted.
• Várlak! – simogatta meg az arcát.

Ahogy Ryan elment, két perc sem telt bele jött az újabb vendége, és ő fáradtan kezdett neki elkészíteni a frizuráját.

Mire végzett dél volt, felment a hálóba, és úgy ahogy volt ruhástól lefeküdt, és mély álomba is merült. Gyakorlatilag két éjszakányi alvást hagyott ki, és mindkét éjszaka nagyon intenzíven telt.

A csengő hangjára ébredt fel. Zavarodottan emelte fel a fejét, hirtelen nem tudta milyen nap van, reggel vagy este. Ránézett az órára ami tizennyolc órát mutatott, és ebben a pillanatban kitisztultak a gondolatai.

Leszaladt a lépcsőn és kinyitotta az ajtót.

• Szia! Felébresztettelek? – ült ki vigyor Ryan arcára.
• Ne haragudj, már kész kéne lennem.
• Semmi gond – lépett be a házba Ryan, majd levette a kabátját és látványos mozdulattal a fogasra akasztotta.

Cassy ezen csak nevetett.

Megfogták egymás kezét és felsétáltak a lépcsőn.

• Megyek lezuhanyozok, addig ülj le, kapcsold be a tv-t, vagy keress valami zenét.
• Ok – mondta Ryan, de nem maradt a nappaliban, hanem követte a fürdőbe.
• Itt nincs se tv, se hifi – nézett rá értetlenül.
• Én inkább téged nézlek – válaszolta és egy tapodtat sem mozdult mellőle.
• Jó, úgy is szeretem ha nézel.
• Valóban? – ölelte át és húzta magához.
• Igen!
• Akkor végignézem, hogy zuhanyozol.
• Az jó lesz! – súgta a fülébe, majd kibújt az öleléséből, és elkezdett vetkőzni, lassan, érzékien.

Ryan nem szólt egy szót sem, csak nézte, járatta a tekintetét rajta, és Cassy tudta, hogy az őrületbe kergeti a férfit azzal, amit csinál.

Megnyitotta a vizet és beállt alá, elővette a tusfürdőt és lemosta vele az egész testét. A nyakánál kezdte, folytatta a karjain aztán a mellei következtek.

Ekkor látta, hogy Ryan nem bírja tovább, ledobálja magáról a ruhákat és egy percen belül bent termett mellette a zuhanykabinban. Ő is tusfürdőt tölt a kezébe és bejárja ugyan azt az utat, amit ő az előbb. A melleinél elidőzött, majd lejjebb haladt a hasán át a nőiességéig.

Halkan nyögdécselt annak hatására, amit Ryan tett vele és rövidesen az ágyban kötöttek ki.

Már majdnem nyolc óra volt mikor Cassy megszólalt.

• Van kedved vacsorázni menni?
• Igen!
• Akkor felveszek valamit.
• Mindenképp! Nem szeretném ha a gyönyörű testedet más is láthatná – vigyorgott Ryan.

Ő válaszul csak rányújtotta a nyelvét és a ruhásszekrényhez ment, hogy válasszon valami ruhát.

• Hová megyünk? Mit vegyek fel!
• Meglepetés! Bármit felvehetsz, rajtad minden jól áll!
• Hát szívem, ez nagy segítség volt! – ennek a mondatnak a végén felkapta a fejét, és ijedten nézett Ryanre. Ez volt az első eset, hogy becézte a férfit, és fogalma sem volt, hogy jött ez a szó a szájára.

Ryan mosolygott, de nem szólt semmit, ő pedig tovább keresgélt. Húsz percbe telt, mire elkészült, ez idő alatt Ryan is felöltözött.

• Indulhatunk? – kérdezte tőle.
• Igen.

Az autóban szinte végig csendben voltak, csak érezte a combján a férfi kezét és a sajátját pedig a férfi kezére tette. Annyira kellemes volt, ülni az autóban csendben, az oldalán a férfival akit szeret, látni a város fényeit. Azt kívánta bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat.

Körülbelül negyed órányi autókázás után megálltak egy legalább negyven emeletes ház előtt. Kereste, hogy milyen étterem lehet az épületben, de nem látott semmit kiírva, de még most sem kérdezett semmit.

Beszálltak a liftbe, és egyre kíváncsibb volt hová mehetnek, nem igazán jellemző, hogy felsőbb emeleteken alakítsanak ki éttermet, de úgy gondolta nem rontja el a meglepetést és nem kérdezősködik.

A harmincharmadik emeleten szálltak ki, Ryan a zsebébe nyúlt és egy kulcscsomót vett elő. Ekkor esett le neki, hogy a saját lakásába hozza. Már gondolhatta volna, mikor a ház előtt leparkolt.

Ryan kinyitotta az ajtót, felkapcsolta a villanyt és előre engedte. Kíváncsian lépett be, érdeklődéssel nézett körbe, jól esett látnia hol lakik a férfi.

Már az előtérben látszott, hogy nagyon igényesen, elegáns stílusban van a lakás berendezve. Levette a kabátját, amit Ryan elvett tőle és a sajátjával együtt egy szekrénybe tette.

A nappalin is átvonult az előtérben megkezdett stílus, ami folytatódott az étkezőben is. Az étkező asztalon két főnek meg volt terítve, és egy hatalmas gyertya állt az asztalon.

Igazán szép volt, igaz Cassy ízlésének túlságosan is férfias. Hisz egy legénylakásban járok – gondolta mosolyogva.

• Min mosolyogsz? – lépett mögé Ryan és átölelte, félrehúzta a haját hátul a nyakán és elkezdte puszilgatni, amitől Cassy testét mintha apró villámok futották volna át, és a teste szinte ívben hajlott meg. Egyértelmű volt, hogy a férfi az egyik erogén zónájára talált rá.
• Ne csináld! – mondta Ryannek.
• Miért is?
• Meg szeretném nézni a lakásod többi részét is, de ha ezt csinálod a nappalinál nem fogunk tovább jutni.
• Az nekem tökéletesen megfelel! – mondta Ryan, majd magával szembe fordította, és csókolta, de kibontakozott az öleléséből, és tovább sétált a lakásban.

Megnézett minden helyiséget, és megállapította, hogy ez a modern férfiasság mindenhol végigvonult.

• Igazán nagyon szép, egy igazi legénylakás.
• Ha itt élnél nem így nézne ki?
• Nem tudom – válaszolta, és inkább nem is akart ara gondolni, mi lenne, ha itt lakna.
• Gyere együnk! – mondta Ryan. Igaz minden elhűlt, hisz hatra készültem, de megmelegítem.
• Segítek! – ment Ryan után a konyhába.
• Köszönöm boldogulok, ülj nyugodtan az asztalhoz.
• Ne küldj magadtól olyan messze – bújt oda Ryanhez.
• Ok, akkor maradj itt – nevetett Ryan.

Megmelegítették az ételt és leültek az étkezőasztalhoz egymás mellé, Ryan meggyújtotta a gyertyát és elkezdetek enni. Vagyis inkább csak Ryan, neki most sem igazán ment az evés.

• Miért nem eszel? – sokkal vékonyabb vagy, mint mikor megismertelek.
• Nem bírok, szerelmes vagyok – mondta és érezte, hogy megint elpirul.
• Hú, az baj! – mondta Ryan komolyan.

Felkapta a fejét, és érezte, hogy még vörösebb lett az arca.

• Baj? – kérdezte bizonytalan hangon.
• Igen, mert abban bízom, hogy sokáig szerelmes leszel, de akkor viszont éhen fogsz halni.

Úgy érezte egy hatalmas, mázsás kő gurul le a mellkasáról, és ennek hatására fel is sóhajtott.

• Még mindig nem hiszed el, hogy szeretlek, és azt szeretném, hogy te is ezt érezd irántam? – kérdezte tőle Ryan, mikor meglátta a reakcióját.
• Még mindig hihetetlen, hogy veled lehetek – mondta lesütött szemekkel.

Ryan felállt a székről, odament hozzá, és szorosan átölelte.

Olyan gyengéd pillanat volt ez köztük, amilyet még soha nem élt át.