Anna (7. fejezet)

7. fejezet

Másnap délután háromra Ben már ott volt. Ő kint várta a ház előtt, és mikor a férfi kiszállt az autóból öleléssel és csókkal köszöntötték egymást.

A délután kellemesen telt, Ben kedves volt a családjával. Látta az édesanyja nézéséből, hogy elégedett Bennel, tetszett neki a férfi.

Még a délelőtt folyamán lefoglalt Ben számára egy szobát a település egyik panziójában. Volt egy vendégszobájuk, ott is aludhatott volna, de nem akarta, hogy náluk töltse az éjszakát.

Vacsora után felmentek a szobájába és ahogy belépett ismét az jutott eszébe, mi történt, mikor Robert volt ott.

Bezárta maguk mögött az ajtó, átölelte a férfit és csókra nyújtotta a száját. Ben magához szorította és megcsókolta, ami kellemes volt számára, de nem olyan, mint Roberttel.

Erre a gondolatra mérges lett magára, amiért ilyenkor is rá gondol. Próbálta kiűzni a fejéből a férfit és csak Benre koncentrálni.

Szorosabbra fonta karjait a férfi nyaka körül, és próbálta élvezni a csókot. Ben simogatni kezdte a testét, és ő válaszul a hajába túrt. A férfi apró, gyöngéd csókokkal borította az arcát a szájától a füléig, aztán lefelé haladt a nyakán át a másik oldalra, aztán vissza a szájához. Anna nem tagadhatta, hogy jól esett neki amit Ben csinált vele.

• Menjünk át a szállodába – kérte a férfi.
• Rendben – vágta rá tétovázás nélkül.

Erre van most szükségem – mondta magában.

Beszólt az édesanyjának, hogy elmegy és csak másnap ér vissza, aztán beültek Ben autójába, és húsz percen belül már a panzió szobájában voltak.

Ideges volt, már nem volt benne annyira biztos, hogy ezt kell tennie, mint otthon.

Ben átölelte és megcsókolta, ő pedig próbálta elfelejteni mindent. Arra gondolt, hogy felnőtt nő, Bennek sincs ellenére a dolog. Nem örök hűséget akar neki fogadni, csak egy éjszakát töltenek együtt.

Innentől kiürítette a fejét, és csak a testi örömökre figyelt. Lassan vetkőztek le, és Ben ügyes szeretőnek bizonyult. Eljuttatta a csúcsra, és látszott, hogy ő is élvezi az együttlétüket. Végig nagyon gyengéd és figyelmes volt vele.

Éjfél után mindketten álomba merültek és reggel későn ébredtek.

• Jó reggelt! – ébredt Ben hangjára.
• Szia! – mondta, és kicsit kényelmetlenül érezte magát.

Annak ellenére, hogy lefeküdt Bennel az éjszaka most mégis idegennek érezte magától, és nem akarta, hogy a férfi meztelenül lássa. Ezért gyorsan felkelt maga köré tekert egy törölközőt, amit még az éjszaka hagyott az ágy mellet, és indult a fürdőbe hogy zuhanyozzon és öltözzön.

• Miért nem maradsz még? – kérdezte Ben és megfogta a kezét.
• Ne haragudj, de haza kell mennem. A fiúknak megígértem, hogy elviszem őket moziba. Későn ébredtünk, indulnom kell, ha nem akarok elkésni.
• Ok, akkor visszaviszlek – kelt fel az ágyból Ben.

Anna végignézett a meztelen testén és egy izmos, szép férfitestet látott. Ben odalépett hozzá és egy puszit adott neki, amit viszonzott. Aztán kapott még egy puszit, majd még egyet, aztán egy rövid csókot, aztán egy hosszabbat, aztán egy még hosszabbat. Közben Ben átölelte és magához húzta. Kis idő múlva kibontakozott a férfi öleléséből és a mozira hivatkozva a fürdőbe ment.

Miután mindketten felöltöztek kézen fogva léptek ki a szobából, és épp csak néhány métert mentek, mikor Anna észrevette, hogy Robert jön velük szemben a folyosón. Hírtelen úgy érezte meghűl benne a vér. Hírtelen ólomsúlyúnak érezte a testét, alig bírt lépkedni.

Úgy látta Robert is meglepődött, mikor meglátta őket, de mire közelebb értek hozzá már mosoly volt az arcán.

• Sziasztok! – köszöntötte őket.

Ő csak morgott valamit köszönés helyett és bólintott egyet. Ben viszont széles mosollyal az arcán lendületesen fogott kezet vele.

• Mikor jöttél? – kérdezte tőle Robert.
• Tegnap – válaszolta Ben.
• És meddig maradsz?

Erre a válaszra Anna is kíváncsi volt, mert nem beszélték meg, hogy meddig marad, még azt sem mondta neki, hogy egy jó darabig nem fog visszamenni New York-ba.

• Sajnos nem tudok sokáig maradni – mondta Ben és közben rá nézett. Az üzleti ügyek visszaszólítanak.
• Ok, akkor nem is zavarlak benneteket tovább, megyek lepakolok. Sziasztok!

Ők is köszöntek Robertnek és továbbmentek.

• Anna! – hallotta Robert hangját, amire azonnal visszakapta a fejét és a férfi tekintetében egy pillanatra szomorúságot vélt felfedezni.
• Tessék? – kérdezte.
• Majd később felhívlak.
• Rendben! – mondta és kisietett a szabad levegőre.

Ben hazavitte, bement köszönt a szüleinek és a testvéreinek aztán elbúcsúzott tőle, mert vissza kellett mennie, aminek igazából örült.

A fiúkat elvitte a moziba, majd ebédeltek és bevonult a szobájába. Azon rágódott, hogy jól tette-e amit tett. Még soha nem volt szerelem nélkül együtt senkivel, ez volt az első alkalom. Igaz úgy gondolta Ben sem szerelmes belé. Azt tudja, hogy tetszik neki, kedveli, de még nem tudott túllépni Carolynon.

Elmélyedt gondolataiból a telefonjának a csörgése szakította ki. Izgatottan kereste a készüléket, abban reménykedve, vagy attól félve, hogy Robert az. Még maga sem tudta, melyik az igaz.

A férfi nevét látta a kijelzőn és idegesen szólt bele a telefonba, arra törekedve, hogy ezt Robert véletlenül se vegye észre.

• Szia! – csiripelte a telefonba.
• Szia! Nem zavarlak?
• Nem, mond nyugodtan.
• Ha Ben még ott van, akkor majd hívlak később – hallotta a férfi szavait.
• Nem már nincs itt. Mit szeretnél?
• Össze kellene ülnünk a terveket megbeszélni és egy körülbelüli költségszámítást csinálni.
• Rendben, találkozzunk a tóparton a házaknál. Húsz perc múlva ott vagyok.
• Ok!

Olyan ideges volt, hogy alig bírt vezetni, reszketett a keze a kormánykeréken. Már messziről látta Robert autóját az egyik ház előtt. Közvetlenül mellette parkolt le, de mielőtt kiszállt volna vett egy nagy levegőt, behunyta a szemeit néhány pillanatra, és próbálta lenyugtatni magát.

Látta, hogy az egyik ház ajtaja nyitva van, így ő is bement, de nem látott senkit.

• Robert! – kiáltotta a férfi nevét.
• Itt vagyok! – hallotta a hangját, amitől akkorát dobbant a szíve, hogy még a lába is beleremegett.

A hang irányába ment és Robertet az hátsó teraszon találta, amint a hatalmas tavat figyeli.

• Szia!
• Szia! – fordult felé a féri mosolyogva. Nos, készen állsz a munkára?
• Igen!
• Akkor járjunk körbe mindent, mondd el hogyan képzeled a dolgokat.
• Ok, de még semmi részletes nincs, és még azt sem tudom, te mit szeretnél.

Robert felvázolta az ötleteit, amit ő is nagyon jónak talált. Mindent megnéztek, felmértek, átbeszélték milyen szerkezeti átalakításokra van szükség és próbáltak megsaccolni körülbelül mennyi pénzre lesz szükség a felújításhoz.

Észrevette, hogy nincs Robert ujján a gyűrűje. Biztos letette valami miatt, és elfelejtette visszahúzni, vagy beadta az ékszerészhez, hogy felpolíroztassa, vagy szakítottak – gondolkodott a lehetőségeken.

• Valamelyik házban alakíts ki magadnak egy ideiglenes irodát. Nem akarlak otthon zavarni, és a munkálatokat is fel kell vigyáznod.
• Tessék? – nézett Robertre, mert annyira belemerült a találgatásba a gyűrű kapcsán, hogy nem hallotta mit is mond neki a férfi.
• Azt gondoltam, hogy kialakíthatnál itt magadnak egy irodát.
• Ok, ez jó ötlet nyugodtabban fogok tudni dolgozni, ha a fiúk nincsenek folyton a sarkamban.
• Jól vannak? – lépett hozzá közelebb Robert.
• Igen! Moziba vittem ma őket, nagyon élvezték.
• Bennek is tetszett?
• Biztos tetszett volna, ha látja – válaszolta még mindig férfi szemeibe nézve.
• Nem volt kedve elkísérni benneteket?
• De volt kedve, csak vissza kellett mennie.
• Jó szerető?

Erre a kérdésre olyan dühös lett, hogy legszívesebben lekevert volna most is egyet Robertnek, és a dühét nem is rejtette véka alá.

• Mi közöd van hozzá? Felnőtt, független nő vagyok, azt csinálok, amit akarok, és azzal, akivel akarok!
• Tudom! – lett halkabb Robert hangja és kiment a házból.

Anna még néhány percig a házban maradt, majd Robert után ment.

• Ne haragudj! Valóban semmi közöm hozzá!
• Lehet mégsem közösen kéne ebbe az egészbe belevágni. Nem hiszem, hogy ez menni fog nekünk.
• De menni fog! Megígértem, hogy távol tartom magam tőled, és meg is teszem! Nagyon nehéz, de megteszem!
• Ok! – csak ennyit mondott Robertnek, majd beült az autójába és elhajtott.

Még haza sem ért, mikor csörgött a mobilja. Ben volt az, csak közölni akarta vele, hogy hazaérkezett, és hogy mennyire jól érezte vele magát.

Épp hogy letette ismét csörgött.

• Szia Cami! Hogy vagy?
• Szia! Kíváncsian! Mesélj mi történt? Robert nincs ott?
• Semmi különös nem történt. Robert nincs itt! Miért keresed?
• Semmi különös nem történt? – ismételte el a szavait megdöbbenéssel.
• Minek kellett volna?
• Valaminek mindenképp!
• Beszélj már érthetően!
• Szakított Carolynnal!
• Mit csinált? Várj félreállok!

Leparkolt az út szélén az autójával és így beszélt tovább a lánnyal.

• Most mondd! Mit csinált?
• Mikor tegnap visszajött megkereste Carolynt és felbontotta vele a jegyességet. Persze Carolyn teljesen kikészült, és azt hitte miattad tette, és én is ezt hiszem. Összejöttetek?
• Dehogyis! Én Bennel vagyok!
• Bennel?
• Igen! Azt hiszem – mondta bizonytalan hangon.
• Akkor nem értem. Szentül meg voltam róla győződve, hogy Robert fülig szerelmes beléd.
• Tévedtél! Csak munkakapcsolat van köztünk, semmi más!
• Nem hiszem!
• Ne haragudj, most le kell tennem, félúton vagyok hazafelé. Majd később beszélünk.
• Rendben! – mondta Camila.

Felbontotta a jegyességet – ismételgette magában a szavakat hazafelé.

Szóval ezért nem volt rajta a gyűrűje, talán tényleg miattam szakított, de mire visszajött egy másik férfi karjai között talált. Jajj, nehogy nekem legyen már lelkiismeret furdalásom! – mondta magának.

Otthon igyekezett minél hamarabb visszahúzódni a szobájába, magányra volt szüksége, hogy átgondolja azt, amit megtudott. Végül arra a következtetésre jutott, ha Robert valóban miatta szakított volna, és akarna tőle valamit megmondhatta volna még akkor is, ha együtt látta Bennel, így valószínű neki semmi köze a szakításhoz.

Az éjszakája ismét nyomasztó álmokkal telt, amitől reggel ismét fáradtnak érezte magát.

Átgondolta mit is kell tennie a mai napon és nekilátott a feladatainak.

Első dolga volt, hogy meglátogassa Karent. A nő örült neki, beszélgettek, és Karen elújságolta, hogy valóban jó ötlet volt a kirakat és az üzlet átalakítása. Anna megígérte, hogy átrendezi a kirakatot, ha megjött az őszi kollekció, ami néhány napon belül várható volt.

Karentől a tóparti házakhoz ment és kiválasztotta melyik helyiséget használja majd irodaként. Aztán ismét a házakat járta körbe, és az egyik ház hátsó teraszán ült le a laptopjával, élvezve a nap kellemes melegét. Próbálta kidolgozni a konkrét terveket, Robert ötleteit is figyelembe véve. Addig ült a teraszon belemerülve a munkába, míg azt vette észre, hogy fázik. Már kora ősz volt, és estefelé eléggé lehűlt a levegő. Felállt és megborzongott a hűvös széltől, ami hírtelen feltámadt.

• Fázol?
• Úr isten! Muszáj ijesztgetned? – fakadt ki.
• Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. Tessék itt a pulcsim vedd fel – nyújtotta oda a pulóverét a férfi.
• Köszi, de nem kell, már megyek haza.
• De vedd fel nyugodtan – tartotta a férfi úgy a kardigánt, hogy bele tudjon bújni.

Nem tiltakozott tovább, hátat fordított Robertnek, beledugta először az egyik karját, aztán a másikat. Robert feladta rá, de nem húzta vissza a kezét, hátulról átölelte, és érezte, ahogy beleszagol a hajába, aztán gyorsan hátralép. Csak egy pillanat volt az egész, de Annát ez az egy pillanat is felkavarta.

Igyekezett minél előbb otthagyni a férfit. Így gyorsan elhadarta mennyire haladt előre a tervekkel és már menni is akart.

• Vacsorázzunk együtt! – szólalt meg a férfi.
• Köszi, de már mennék haza.
• Még néhány dolgot meg akarok veled beszélni, de éhes vagyok, tarts velem ok?
• Rendben – mondta, miközben egy nagyot sóhajtott.

Rövidesen az egyik helyi vendéglőben ücsörögtek, és a szállodáról beszélgettek, valóban munkavacsora volt.

Megszólalt a telefonja és látta, hogy Ben hívja. Felvette és kedves hangon beszélt vele, s közben röpke pillantásokat vetett Robertre, hogy lássa a reakcióját. Robert feszülten figyelte a beszélgetésüket, egy pillanatra sem vette le róla a szemét.

• Hogy van Ben? – kérdezte tőle, mikor befejezték a beszélgetést.
• Köszi, nagyon jól.
• Mikor jön legközelebb?
• Még nem tudom biztosan.
• Gondolom rövidesen! Ha nekem ilyen szép barátnőm lenne, én folyton vele akarnék lenni.

Erre a mondatra az egész arca lángba borult, és tudta, hogy az arca még a vörös hajától is vörösebb. Robert látva a reakcióját a szavaira elmosolyodott, és úgy látszott elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy az este folyamán már ne is nyerje vissza eredeti arcszínét.

• Ugye tudod, hogy a rozsdavörös hajad, a hófehér bőröd, és a szeplőid különlegessé tesznek.
• A szeplőim mindig is zavartak – mondta lesütött szemekkel.
• Pedig annyira aranyosak – mosolygott Robert, és megsimogatta az arcát.

Ő nem húzódott el, hagyta, hogy a férfi ujjai érintsék az arcát, és egy pillanatra még a szemeit is lehunyta. Aztán mikor rájött mit is tett, hogy ezzel elárulta, hogy jól esett Robert érintése, gyorsan kinyitotta a szemét, elhúzódott és zavartan szólalt meg.

• Hol is tartottunk a tervekkel? – terelte vissza a beszélgetést a hivatalos mederbe.

Robert engedelmesen visszatért a szállodai témára és érezte, hogy lassan megnyugszik és az arca lángolása is alábbhagy.

A következő napokban kialakította magának az ideiglenes irodáját, és sokat haladt a tervekkel. Robert ígéretéhez hűen nem akart közeledni hozzá, csak a munkáról beszéltek.

Viszont Ben egyre sűrűbben hívta, és ismét le akar utazni hozzá, amiről nem tudta lebeszélni.

Robert azóta sem szólt semmit a szakításáról, pedig Cami szerint biztos, hogy így történt. Carolyn őt is felhívta és azt akarta megtudni, hogy mit tud, mi van közte és Robert között, persze Cami semmit nem mondott neki, igaz nem is lett volna mit, hisz semmi nem történt köztük.

A Ben érkezése előtti estén az irodában volt Roberttel, mikor Ben ismét felhívta és megbeszélték hány körül fog érkezni.

• Idejön? – kérdezte Robert.
• Igen!
• És te is szeretnéd, hogy idejöjjön?
• Persze, hogy szeretném! – mondta felháborodást színlelve.
• Biztos vagy benne?
• Miért ne lennék biztos?
• Mert engem szeretsz!
• Hogy lehetsz te ilyen beképzelt hólyag? – pattant fel a székéből, és most már nem kellett a felháborodást színlelnie.

Robert odalépett közvetlenül elé és a mutatóujját az ajkára tette.

• SSS! Ne tiltakozz! Szeretsz, és én is szeretlek téged! Te is tudod!

Hevesen elkezdte rázni a fejét, és meg akart szólalni, de Robert még mindig a száján tartotta az ujját.

• Nem tagadhatod! Izgatott vagy, ha a közeledben vagyok, elvörösödsz minden apró bókomra, és én sem tudom távol tartani magam tőled. Képtelen vagyok csak munkakapcsolatot fenntartani veled. Látod? – mutatta a gyűrűs ujját. Már nem vagyok vőlegény!

Csak bólogatott, mivel a szája még mindig le volt lakatolva. Egy pillanat múlva Robert már hevesen csókolta, várakozástól és vágytól túlfűtötten. A testük egymásnak feszült, és már ő sem bírt parancsolni magának, akarta Robertet. Az ingét végiggombolta és levette róla, miközben Robert is megszabadította a pólójától, és a melltartója is a földre került. Mikor meztelen felsőtestük összeért, úgy érezte mintha mindig is erre az érzésre várt volna. Robert végigjáratta kezét a hátán, vállán, lapos hasán, majd a melleit kezdte el gyengéden simogatni, s közben a csókuk egy pillanatra sem maradt abba. Ő is simogatta a férfit ahol csak érte, és érezte a nadrágján keresztül is ágaskodó férfiasságát, amitől még jobban lázba jött. Robert a melleit már nem csak a kezeivel kényeztette. Nyelvével végigsimította a halmokat, majd mellbimbóját vette a szájába, miközben fenekét simogatta, és keményen az ágyékához szorította. Ő ettől halk sóhajokat hallatott, és önkéntelenül is ringatni kezdte a csípőjét.

A férfi kigombolta a farmerét és lehúzta róla, így már csak egy picike tangában állt előtte. A saját nadrágjától is megszabadult az alsónadrágjával együtt. Először a bugyin keresztül kezdte el simogatni nőiességét, aztán ujjai már a selyem anyag alá is betévedtek. Anna sem bírt tételen maradni, először a férfi fenekét simogatta, majd a férfiasságát vette a kezébe, aminek hatására Robertből is elégedett sóhajok törtek fel.

• Gyere! – súgta a fülébe és leült a székre, de még előtte a pici bugyitól is megszabadította.

Lassan közeledett Roberthez, és a férfiasságát magába vezetve ült az ölébe. A nyakába kapaszkodott, lábait a szék szélére tette és így kezdett el lassan mozogni. Robert a fenekét fogta, így irányítva a mozdulatait, s közben csókolta olyan hevesen, hogy levegőt is alig kaptak.

A lassú mozdulatokból egyre gyorsabb, és erősebb ritmus lett és mindketten egyre közelebb kerültek a kielégüléshez. Ekkor Robert megállította Annát, felállt és az asztal szélére ültette. Egy darabig csak nézte izzadságtól gyöngyöző testét, majd megszólalt.

• Annyira gyönyörű vagy!

Anna nem válaszolt, csak mosolygott és megsimogatta a férfi arcát. Robert odahajolt hozzá, lágy, puha csókot adott neki, majd végigcsókolta egész testét és a nőiességénél állt meg. Amit ott csinált, az egészen új élményként érte. Egyszerre volt kellemes, és fájdalmasan gyötrő érzés számára, majd néhány perc múlva olyan gyönyörhullám vonult végig a testén, amilyenben még soha nem volt része. Ettől a gyönyörtől majdhogy nem sikoltott, amitől kicsit zavarba is jött, ezt Robert észre is vette.

• Ne szégyenlősködj! Csinálj mindent, ami jól esik! – súgta neki.

Magához húzta Robertet csókolta és ismét érezni akarta a férfiasságát magában, amire nem is kellett sokat várnia. Robert lassan, gyengéden kezdett el mozogni benne, amitől ismét felcsapott benne a vágy, annak ellenére, hogy néhány perccel ezelőtt volt a csúcson. Minden mozdulat hihetetlenül kellemes volt számára, és már minden gátlás nélkül adta át magát az élvezeteknek. A mozdulataik felgyorsultak, a feszültség egyre jobban nőtt mindkettőjükben, míg őt ismét elérték a gyönyör hullámai, aztán Robert teste is megremegett és hangos, hosszú sóhajok hagyták el a száját.

Még jó néhány percig maradtak mozdulatlanok, csak ölelték egymást szorosan, kielégülve.

• Öltözzünk fel, nehogy megfázz! – mondta Robert, majd összeszedte a ruhákat és mindketten felöltöztek.
• Haza kéne mennem! – mondta Robertnek.
• Haza? – nézett rá csalódottan a férfi.
• Igen, késő van.
• Azt hittem velem töltöd az éjszakát – fonta a dereka köré a kezét a férfi és magához húzta.
• Szeretnéd?
• Igen, erre vágyom, mióta megláttalak. Gyere, menjünk el a szállodai szobámba!
• Ok, csak írok anyának egy sms-t hogy ne aggódjon értem.
• Rendben! – csókolta meg Robert.

Elővette a mobilját és megírta az üzenetet. Igaz, hogy felnőtt nő volt, de mindig jelezte, ha nem ment haza éjszakára, nem akarta, hogy feleslegesen aggódjanak miatta a szülei.

Bezárták a házat és Robert autójával a szállodába mentek. Az úton nem beszélgettek, Robert végig a combját simogatta és vágyakozó pillantásokat vetett rá.

A szobába érve azonnal hosszú csókban forrtak össze és a ruhadarabok ugyan úgy hullottak le róluk, mint nem sokkal azelőtt az irodában. Robert óvatosan az ágyra fektette és lassan, érzékien vette a testét birtokba.

Ő reagált a férfi minden érintésére, és ő is kényeztette Robertet. Sokáig szerelmeskedtek, és olyan érzéseket élt át ezen az éjszakán többször is, aminek a létezéséről sem tudott eddig. Volt már férfiakkal, de ilyen gyönyört soha nem érzett.

Mindketten fáradtan, és izzadtan feküdtek, átölelve egymást. Anna úgy érezte, hogy muszáj megszólalnia, muszáj elmondania azt, amit az együttlétük okozott neki.

• Tudod, még soha nem éreztem ilyesmit.
• Mit? – kérdezte Robert, mintha nem tudná, mit akar mondani neki Anna.
• Tudod, amit az éjszaka okoztál nekem.
• Mit is?
• Jajj, tudod miről beszélek!
• Nem, nem tudom! – tette az ártatlan továbbra is Robert.
• Olyan gyönyört okoztál, amilyenben még sosem volt részem. Hihetetlenül élveztem!
• Ez azért van, mert nagyon szeretlek, és megőrülök érted!
• Én is szeretlek! – válaszolta és megcsókolta Robertet.
• Biztos nem fogod megbánni, hogy miattam szakítottál? – hozta fel a témát.
• Már rég meg kellett volna tennem, sőt el sem kellett volna jegyeznem.
• Akkor miért tetted, ha nem szeretted?
• Nem is tudom, csak úgy sodródtam. Az apja vitt bele az ingatlanos munkába, elvárták tőlem, hogy ezt tegyem, én pedig meg akartam felelni.
• Fájdalmat okoztál neki.
• Jobb, ha most teszem, tudom már így is késő, de még mindig jobb, mint egy válás, mert az biztos, hogy nem tudtam volna leélni vele az életemet. Különösen, hogy téged megismertelek. Már az első pillanatban megtetszettél, de próbáltam magam lebeszélni rólad. Azt gondoltam, hogy majd elmúlik, ez csak egy fellángolás részemről, de minél jobban megismertelek, annál jobban beléd szerettem. El sem hiszed mennyire nehéz volt nem hozzád érnem, nem elmondanom, hogy mit érzek.
• Azért néha megcsókoltál – emlékeztette Robertet.
• Igen – nevetett a férfi. Meg is kaptam érte a magamét minden egyes alkalommal.
• Iszonyú lelkiismeret furdalásom volt minden csók után, és minden egyes rólad szóló gondolat után.
• Ezért kezdtél ki Bennel?
• Igen – sóhajtott egyet. Azért akartam vele lenni, mert azt reméltem szerelmes tudok belé lenni, és akkor téged ki tudlak verni a fejemből.
• Ezért feküdtél le vele?
• Ne is említsd – húzódott el Roberttől.
• Ne húzódj el tőlem. Megértem miért tetted. Persze mikor megláttalak benneteket kéz a kézben kijönni abból a szobából, földbe gyökerezett a lábam, és azt hittem örökre elveszítettelek. Legszívesebben bemostam volna egyet annak az alaknak, de nem tehettem. Szabad voltál, mostanáig! – adott puszit Annának.
• Biztos vagy benne, hogy okos dolog az egyik kapcsolatból azonnal a másikba menni?
• Ez a legokosabb dolog a világon, amit tehetek!

Megcsókolták egymást és egymás karjai közt aludtak el.