Anna (5. fejezet)

5. fejezet

Miután Robert elment jó néhány percig csak ült a konyhában és azon gondolkodott, hogy történhetett meg az, ami az előbb. Nem érti, hogy tehette ezt, hisz az ilyesmi soha nem fért bele az értékrendjébe, most pedig ölelkezik egy foglalt férfival. Tiltakozhatott volna, csak egy szavába, vagy egy mozdulatába került volna, de nem tette, csak várta, hogy ismét megtörténjen, hogy ismét megcsókolja. Képtelen volt bármit is tenni, sőt valójában akarta is hogy megtörténjen.

Vajon mit jelentett ez a csók Robertnek? – morfondírozott. Egy kalandnál biztosan nem többet. Mit jelentett nekem ez a csók? – folytatta gondolatban az események kielemzését. Erre viszont nem talált választ. Tetszett neki a férfi külseje, az hogy mindig pontosan érkezik mindenhová, az ahogy viselkedett mikor náluk volt, az hogy milyen jó kapcsolatban van a testvérével. Viszont az esetek nagy részében idegesítette és feszült volt, ha a közelében kellett lennie, ennek ellenére mégsem húzódott el tőle, csak bénultan várta, hogy megcsókolja.

Az elkövetkező hetek során rengeteget dolgozott, túl volt még két ház berendezésén, amiben Camila ismét sokat segített neki. A kapcsolata Roberttel feszültségektől terhes volt számára. Nem tudott úgy ránézni, hogy ne jusson eszébe, ami történt köztük, és erőfeszítést igényelt tőle, hogy lazaságot mutasson vele szemben. Észrevette, hogy Robert néha rajta felejti a tekintetét és talán az is előfordult, hogy ugyan ez megesett vele is.

Roberttel reggel nyolckor találkoztak egy modern felhőkarcoló előtt. Az egyik lakást kellett berendeznie, ez volt a soron következő munkája.

• Ezt nem lehet eladni? – kérdezte meglepetten, mikor bementek és szétnézett.
• El lehetne adni, de ha berendezed, sokkal nagyobb haszonnal tudok túladni rajta.
• Aha, értem – mondta, s közben lassan végigsétált a lakáson. Mekkora lesz a költségvetésem, mert ide egyértelműen high-tech lakberendezés kellene.
• Nem gondoltam, hogy neked az tetszik.
• Tőlem távol áll az a szigorú elegancia, a kevés anyaghasználat, a fehér és a szürke árnyalatainak túlzott megjelenése, a túlméretezett ragyogás, de ez a hely ezért kiált. Persze egy-két régebbi tárgyat be fogok csempészni.
• Számold ki, hogy mennyire lenne szükséged, aztán megbeszéljük.
• Ok, akkor én nekikezdek és holnap reggelre kész vagyok a tervekkel.

Robert elment, ő pedig mindent megmért, lefényképezett, majd szétnézett a raktárban, hogy mit talál, de ahogy gondolta nem járt túl sok sikerrel, viszont Bennel találkozott. A közös reggelijük óta beszéltek néhányszor telefonon, de ő annyira elfoglalt állandóan, hogy azóta csak itt a raktárban futottak össze néhányszor.

• Szia! Ismét új munka? – kérdezte tőle a férfi.
• Igen, méghozzá high-tech stílusban szeretnék dolgozni életemben először. Tudnál javasolni valamit, hol találnék megfelelő bútorokat és kiegészítőket, neked nem túl sok mindened van.
• Persze, hogy tudok segíteni. Van egy üzletem, ahol sok minden megtalálható.
• Ott csak eladsz, vagy esetleg bérbe is lehet venni dolgokat.
• Az attól függ – lépett Ben egészen közel hozzá.
• Mitől?
• Hogy végre rám szánsz-e egy kis időt, és velem vacsorázol-e?
• Ha gyorsan megnézhetem azt az üzletet és ki tudom számolni mekkora költségvetésre lesz szükségem, akkor akár ma este is megejthetjük azt a vacsorát – mosolygott a férfira, igaz kis lelkiismeret furdalása volt, mert egyáltalán nem volt biztos benne, hogy ha nem kecsegteti Ben azzal, hogy a szükséges bútorokat bérbe veheti akkor is elment volna vele.

Az üzlet ahová mentek tökéletes volt, rengeteg mindent talált, ötleteket kapott és Ben egész kedvező áron bérbe adott neki szinte mindent, amire szüksége volt.

Még visszament a lakásba és próbálta elképzelni, hogy fognak kinézni a kiválasztott bútorok, majd leült az egyik szoba hatalmas ablaka elé, és a kilátásban gyönyörködött. Elképzelte milyen érzés lehet minden reggel úgy ébredni, hogy ez a kilátás tárul a szeme elé. Merengésében az ajtó csapódása zavarta meg. Hátrafordult, és látta, hogy Robert jött be a szobába.

• Te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte tőle.
• Láttam az autódat, gondoltam megnézem, hogy haladsz.
• Jól, egész jól. Kiszámoltam körülbelül mennyi pénzre lesz szükségem – és egy papírlapot nyújtott át Robertnek.

A férfi áttanulmányozta, miközben leült mellé a földre.

• Hogy tudod ennyiből kihozni? – kérdezte tőle, miközben ránézett.
• Nem ment volna Ben segítsége nélkül.
• Aha Ben! – mondta kis utálattal a hangjában. És vár tőled valamit cserébe a segítségéért?
• Meg kell dolgoznom érte – mondta komolyan, és közben határozottan Robert szemébe nézett.
• Meg kell dolgoznod érte?
• Igen!
• Mit kell tenned? Remélem semmi olyat, amit nem szeretnél.
• Hidd el, nagyon fogom szeretni azt, amit ma este tenni fogok vele – mondta még mindig halálos komolyan, direkt úgy hangsúlyozva a szavakat, hogy az félreérthető legyen.

Robert erre nem mondott semmit, csak állta a tekintetét, és szinte bárgyún nézett rá vissza. Ettől az ábrázattól elnevette magát, és a kilátásról kezdett el beszélni Robertnek.

• Gyönyörű ez a kilátás, talán még azt a berendezést is elviselném ezért cserébe, amit most ide terveztem.
• Én ezt láttam eddig minden reggel.
• Tényleg? – nézett a férfira meglepetten.
• Igen tényleg.
• Ebben a házban laksz?
• Igen, így is lehet mondani.
• Hogy érted ezt? Úgy, hogy ebben a lakásban, ez a te lakásod?
• Igen, az enyém, de miért lepődtél így meg?
• Nem is tudom, igazából gondolhattam volna.
• Miket gondolsz még rólam – hajolt picikét közelebb hozzá Robert.

Erre a kérdésre nem akart válaszolni, de Robert nem mozdult, mereven bámulta és várta a választ.

• Semmi különöset.
• Akkor mond el a nem különöseket.
• Azt gondolom, hogy valami miatt mindig feszültséget érzek benned. Egyszer láttalak olyannak, amilyen szerintem valójában vagy.
• Mikor?
• Akkor, amikor nálunk voltál Fairport Harbor-ben.
• És még? – hajolt még közelebb hozzá és az arcukat már csak néhány centi választotta el egymástól.
• És még azt, hogy a munkaadóm vagy, és sokszor az idegeimre mész! – mondta, majd hírtelen felpattant a földről, összeszedte a cuccait, elindult a kijárat felé, de még visszaszólt Robertnek, aki még mindig a padlón ült. – Sietnem kell, mert Ben nemsokára jön értem, jó éjt!

Ekkor a férfi is felállt és néhány hosszú lépéssel mellette termett.

• Emelhetünk a költségvetésen, ezért nem kell Bennel találkoznod – mondta, miközben megfogta a kezét.
• Nem azért találkozom vele.
• Akkor miért?
• Mert vele akarok lenni.
• Tetszik neked?
• Igen, miért is ne tetszene. Jóképű, kedves és a jelek szerint én sem hagyom hidegen.
• Értem! – mondta Robert és még mindig fogta a kezét.
• Ja, és még van egy nagyon-nagyon előnyös tulajdonsága! Független! – húzta ki a kezét a férfiéból, és kiment a lakásból.

Miközben beszállt a liftbe óriási megelégedettséget érzett a szavai nyomán. Úgy érezte, most visszavágott Robertnek. Tetszett neki, hogy féltékenységet látott a férfi szemeiben.

Bennel az este igazán kellemesen telt és egy rövid csókkal ért véget a lakása ajtajában. A férfi egész este kedves és figyelmes volt vele, igaz ez az együttlétük sem telt el úgy, hogy valamilyen formában ne került volna köztük szóba Carolyn.

Másnap reggel felhívta Camit és megbeszélték, hogy felveszi.

• Szia! – köszöntötte a lányt, mikor az beült mellé.
• Szia! Most milyen lepukkant házat kell rendbe hoznunk? – kérdezte tőle Cami.
• Nem tudod?
• Mit kéne tudnom? – nézett rá érdeklődve Camila.
• A bátyád lakását kell berendeznem, mert el akarja adni.
• Eladja? Eddig annyira imádta, és vajon miért nem mondta meg nekem? Most hol lakik?
• Gondolom a menyasszonyánál.
• Azt nem hiszem!
• Lehet vett egy szép nagy házat, ahová majd az esküvő után Carolyn is beköltözik.
• Azt sem hiszem!
• Akkor kérdezd meg tőle.
• Fel is hívom azonnal, nem értem, miért nem tudok arról, hogy eladja a lakását, és hogy most hol lakik.

Cami fogta a telefonját és mérgesen tárcsázta a testvére számát.

• Szia! Te meg eladod a lakásod én meg nem is tudok róla?

Anna nem hallotta Robert mit válaszol, csak azt, hogy Cami bólogat és helyesel arra, amit a férfi mondott neki a telefonba.

• Ok, akkor majd találkozunk!

Mikor letette a telefont Cami, legszívesebben azonnal megkérdezte volna, hogy mit tudott meg, de nem akart különösebb érdeklődést mutatni, bármilyen nehezére esett is.

• Vett magának egy kertes házat New York kertvárosi részén.
• Gondolom az lesz majd a családi fészek – mondta, és valamiért kellemetlen érzés töltötte el, ahogy elképzelte, hogy ott fog élni a feleségével és a gyermekeivel együtt.
• Ha nem Carolyint veszi el, akkor lehetséges, ugyanis Carolyn utálja a kertvárost. Ő Robert lakását szerette, a belvárosban, menő helyen, menő berendezéssel.
• Akkor miért vett Robert kertes házat?
• Fogalmam sincs – rántott egyet a vállán Cami.

A lakásban mindent elmagyarázott a lánynak, mit hogy képzelt el és rövidesen a bútorok is megérkeztek és nekiláttak a munkának.

Camila kora délután elment, mert programja volt, így egyedül folytatta a munkát. Estére egész sokat haladt, és éppen azzal foglalatoskodott, hogy összeírja, milyen kiegészítőket szerezzen még be, mikor Robert megjelent a lakásban.

• Szia! Mit csinálsz? – kérdezte tőle.
• Szia! Csak próbálom kitalálni milyen kiegészítőket vegyek. Nem is olyan egyszerű ez, mint gondoltam.
• Segítsek? – lépett mellé a férfi.
• Minden ötlet jól jön – mondta neki.

Egy darabig az interneten keresgéltek és igazán jó ötleteik támadtak. Aztán bejárták együtt az egész lakást és próbálták kitalálni, mivel lehetne még különlegesebbé tenni.

Anna meglepődve tapasztalta, hogy szinte mindenben egyet értettek és nagyon kreatívak voltak így együtt.

• Milyen volt az este Bennel? – kérdezte váratlanul Robert.
• Igazán jó! – mosolygott a férfira.
• Hol voltatok?
• Vacsoráztunk, sétáltunk, nagyon kellemes volt.
• És nálad töltötte az éjszakát?

Erre a kérdésre nagyon ideges lett. Mégis mi köze hozzá, hogy együtt töltötték-e az éjszakát vagy nem – dühöngött magában.

• Nem hiszem, hogy erre válaszolnom kéne!
• Igen, igazad van semmi közöm hozzá – mondta Robert.

Még egy mérges pillantást vetett a férfira és kiviharzott a szobából, ahol éppen tartózkodtak. Ezután tette tovább a dolgát, mintha Robert ott sem lett volna. A férfi téblábolt még egy ideig a lakásban, majd elköszönt tőle, és elment.

Mikor hallotta, hogy az ajtó bezáródott mögötte megkönnyebbülést érzett. Viszont még egy perc sem telt el mikor a férfi visszajött, és egyenes odament hozzá.

• Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de tudnom kell, hogy érzel iránta!
• Ki iránt? – nézett Robertre megdöbbenve.
• Hát Ben iránt.
• Miért kell azt neked tudni?
• Mert…mert… nem tudom elmagyarázni – mondta izgatott hangon.
• Nem, mivel TE vőlegény vagy, így nem kell tudnod mit érzek Ben, vagy bárki más iránt – mondta határozott hangon.

Robert csak nézett rá néhány pillanatig, aztán hírtelen mozdulattal átfogta a derekát, magához húzta és megcsókolta. Ő feszesen tartotta a száját, nem engedett a férfi támadásának, körülbelül öt másodpercig. Aztán ajkai megnyíltak és a férfi nyelve már a szájában is volt, ő pedig néhány pillanatra kiürítette az agyát, és csak élvezte azt a kellemes érzést, amit a csók okozott neki. Majd hírtelen hátralépett egyet, és akkora pofont kevert le Robertnek, hogy megfájdult a keze.

• Ne haragudj – mondta Robert.
• Ne haragudjak? Megmondanád, mégis mi a fenét akarsz te tőlem? Egy utolsó kalandot az esküvő előtt?
• Nem…
• Akkor mit? Nagyon azt akarod, hogy elmenjek? Tudod mit, rendezd be magadnak a lakásodat úgy, ahogy akarod.

Felkapta a táskáját kirohant a lakásból le a lépcsőn. Nem is tudta pontosan hány emeletet tett meg lefelé, mire teljesen kifulladt és beszállt a liftbe.

Azon gondolkodott, hogy vajon ő ad e olyan jeleket Robertnek, amiből arra következhet, hogy lehet köztük valami? Tetszett neki a férfi, de ezt próbálta a legmélyebbre elrejteni, még magának sem igazán bevallani.

Egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludt, azon gondolkodott mit tegyen. Haza kellene mennie, hogy minél távolabb legyen Roberttől. Nagyon szerette ezt a munkát, de így nem tud együtt dolgozni a férfival.

Reggel iszonyú fáradtan mászott ki az ágyából abban bízva, hogy egy zuhany felfrissíti. Felöltözött és készített magának egy kávét. Olya gyomoridege volt, hogy reggelizni sem bírt és a legnagyobb problémája az volt, hogy még most sem tudta, hogy mit csináljon. Menjen és folytassa a munkáját, vagy pakoljon és menjen haza.

Megcsörrent a mobilja és ő ijedten rezzent össze. Nem tudta mit fog mondani, ha Robert hívja, de nem ő volt az hanem Cami.

• Szia! Valami baj van? Már itt kellene lenned – mondta aggódva a lány.

Ránézett az órájára és látta, hogy már fél kilenc is elmúlt.

• Jajj ne haragudj elaludtam, azonnal indulok – válaszolta minden gondolkodás nélkül és elindult dolgozni.

A munka elterelte a figyelmét, elmentek megvenni azokat a dolgokat, amiket az este még Roberttel néztek ki.

Délután a férfi is megjelent, és szerencsének érezte, hogy nem volt egyedül a lakásban. Igyekezett kerülni a férfit, a köszönésen kívül nem is szólt hozzá.

Mikor elment Camila furcsán nézett rá, és megkérdezte tőle

• Köztetek meg mi történt?
• Semmi – mondta, miközben próbált könnyednek tűnni.
• Nem úgy nézett ki! Megint tologatta a bútorokat?
• Igen, kis szakmai vitánk támadt – hazudta.
• Nem lehetett annyira kicsi – mondta a lány, és szerencséjére nem faggatózott tovább.

Nem akarta elmondani mi történt köztük, szégyellte magát, amiért nem állt ellen a csóknak, és ez már nem az első eset volt.

Tudta, ha hosszú távon Roberttel akar dolgozni, valami megoldást kell találnia. Szerelmesnek kell lennem – villant át rajta. Ha találok egy férfit, akkor Robert végre megérti, hogy békén kell hagynia és én sem gondok rá többet.

Gyorsan elővette a telefonját és felhívta Bent, szándékosan úgy, hogy Cami is hallja. Arra gondolt, talán véletlenül elmondja Robertnek, hogy hallotta amint beszélgettek. Bennel megbeszélte, hogy ismét találkoznak és elmennek együtt valahová.

Estére nagyon elfáradt, mivel egy teljes éjszakai alvást kihagyott, úgyhogy alig várta, hogy hazaérjen. Evett pár falatot, zuhanyozott és ment lefeküdni, néhány percen belül el is aludt.

Éles hangra ébredt fel mély álmából, hírtelen azt sem tudta mi lehet az. Kellett egy perc is, hogy rájöjjön, valaki csenget.

El sem tudta képzelni ki lehet az ilyen későn, hírtelen az fordult meg a fejében, hogy valamelyik szomszéd bajban van.

Álmosan kiszállt az ágyból, az ajtóhoz ment és kikukucskált. Legnagyobb meglepetésére Robertet látta az ajtó előtt.

Kinyitotta az ajtót és a férfi belépett.

• Ne haragudj, hogy ilyen későn.
• Nem haragszom, de mondd gyorsan mit akarsz, nagyon fáradt vagyok.
• Felébresztettelek?
• Igen!
• Csak a tegnap estéről akarok beszélni.
• Nem hiszem, hogy…
• De meg kell beszélnünk – mondta határozottan Robert. Nem tagadhatjuk, hogy vonzódunk egymáshoz.

Erre a szóra lesütötte a szemét, amiért nem tudta a férfi elől elrejteni azt, ami benne zajlott. Aztán úgy gondolta a legjobb védekezés a támadás.

• Nem vonzódunk egymáshoz – tagadta a férfi előtt. Csak te hozzám, pedig te nem is vagy független. Ha nem tudsz úgy mellettem dolgozni, hogy békén hagysz akkor jobb, ha most megszakítjuk a kapcsolatot minden téren. Egyébként, ha tudni akarod én Benhez vonzódom!
• Értem! – mondta Robert. Megígérem, hogy többé nem zaklatlak, és sajnálom ami tegnap történt.
• Ok!
• Jó éjt és még egyszer elnézést!
• Jó éjt! – mondta és becsukta a férfi mögött az ajtót.