Anna (6. fejezet)

6. fejezet

Feldúltan feküdt vissza az ágyába és a lezajlott beszélgetést idézte vissza, de még most sem értette mit akart Robert azzal, hogy most idejött. Talán abban bízott, hogy másképp reagálok és ágyba vihet – gondolta.

Nehezen aludt el és reggel ismét fáradtan ébredt. Nehezére esett végigdolgoznia a napot, de annak kifejezetten örült, hogy Robert nem jelent meg.

Este Ben felhívta és megbeszélték, hogy másnap moziba mennek, utána pedig vacsorázni.

A mozi előterében álldogáltak arra várva, hogy bemehessenek, mikor meglátta Robertet és a menyasszonyát, aki valóban nagyon szép nő volt. Gyorsan úgy fordult, hogy kikerüljenek a látószögéből, és úgy tett, mintha észre sem vette volna őket.

De nem volt szerencséje, mert pár másodperc múlva Robert hangját hallotta amint köszönti őket.

Bemutatta a menyasszonyának és mint kiderült Bent már ismerte és természetesen Carolyn is ismerte Bent, hiszen valamikor együtt jártak.

• Örülök, hogy megismerlek – mondta Carolyn neki. Sokat hallottam arról, hogy milyen kreatív vagy.
• Én is örülök – válaszolta, de azt már csak gondolatban tette hozzá, hogy ő viszont semmi jót nem hallott Carolynról eddig.

Látta Benen a feszültséget, amit kétségtelenül Carolyn jelenléte okozott. Tudta, hogy még most sem lépett túl a lányon, de ez nem igazán zavarta.

Végre bemehettek a nézőtérre, és abban bízott, hogy az édes négyesnek ezzel vége, de nem most sem volt szerencséje, a jegyeik ugyanis úgy szóltak, hogy ők éppen Roberték mögött ültek. Egyáltalán nem örült neki, hogy majd nagy valószínűség szerint látni fogja, hogyan csókolják meg egymást. Míg a film el nem kezdődött nyájas beszélgetésbe kezdtek, ami többnyire a mozi várható minőségéről szólt. Aztán lekapcsolódtak a villanyok és elindult a vetítés. Egy romantikus filmet néztek, ami valóban nagyon jó volt, de nem igazán tudta élvezni. Pillantása folyamatosan az előtte ülőkre esett, ahogy Robert átkarolja a nőt, ahogy az a vállára hajtja a fejét. Néha elkalandoztak a gondolatai, és elképzelte milyen érzés lenne, ha most ő ülne Carolyn helyén és ő bújhatna Roberthez.

Az volt a terve, hogy a film végén azonnal felpattan és gyorsan kislisszolnak Bennel, hogy ne kelljen megint csevegésbe elegyedniük a párocskával. Viszont Ben egész másképp gondolta. Megvárta őket és addig beszélgettek, míg végül egy pubban kötöttek ki.

Ő nagyon figyelmes volt Bennel, próbálta kimutatni mennyire tetszik neki a férfi, de kicsit utálta is magát ezért, hisz csak Robertet akarta ezzel féltékennyé tenni. Valóban tetszett neki Ben, de nem hitte, hogy valamikor is szerelmet tudna iránta érezni.

Ben is kedves volt vele, de nem kerülte el a figyelmét milyen pillantást vetett néha Carolynra. Azt is figyelte, hogy Robert hogy viselkedik a menyasszonyával. Igazából szép párnak látta őket, bár azt nem mondaná, hogy őrült módon lángol köztük a szerelem, de biztosan szeretik egymást, ha össze akarják kötni az életüket – gondolta.

Tizenegy óra körül arra hivatkozott, hogy nagyon fáradt, így asztalt bontottak és Ben hazavitte. Az ajtó előtt csókkal búcsúztak, ami kellemes volt, de ez sem mozdított meg benne semmit, amit nagyon sajnált. Ben kedves volt, és jóképű, igaz még nem gyógyult ki teljesen Carolynból, de úgy gondolta biztosan el tudná vele feledtetni.

Másnap este Robert megnézte, hogy alakul a lakása és nagyon meg volt elégedve. Már három napja nem látta, és azóta igazán sokat haladtak. A lakás kezdte elnyerni azt a formát, amit megálmodott.

• Bocsi el kell mennem – tette le a telefonját Cami.
• Hová mész? Elviszlek! – ajánlotta fel azonnal, mert nem akart Roberttel kettesben maradni.
• Köszi, de értem jön a barátnőm – és már ki is ment a lakásból, csak azt látta, ahogy becsukódik mögötte az ajtó.

Attól is ideges volt, hogy Robert megjelent a lakásban, de most hogy csak ketten voltak még feszültebbnek érezte magát.

• Örülök, hogy összefutottunk az este – szólalt meg a férfi.
• Ok – mondta, és ezzel lezártnak tartotta a beszélgetést.

A konyhába ment, és még néhány dolgot a helyére akart rakni, mikor hallotta, hogy a férfi követte, de nem törődött vele.

• Láttam jól megértitek egymást Bennel.
• Igen, valóban – mosolygott.
• Akkor ti most együtt vagytok?
• Igen! – hazudta könnyedén, és ebben a pillanatban megszólalt a telefonja, Ben hívta.

Ez jobbkor nem is jöhetett volna – örvendezett magában.

• Bocsi, de Ben hív – mondta negédesen a férfinak.

Bennel váltott néhány kedves szót, aztán megkereste a táskáját és elindult kifelé.

• Maradsz még, mert én megyek, mára befejeztem.
• Maradok, menj nyugodtan!
• Ok!
• Vagyis nem, inkább megyek én is.
• Ok! – mondta ismét.

A liftben ketten voltak, nem szóltak egy szót sem, és Anna kínosnak találtak a csendet, ami közéjük telepedett. Mikor a lift megállt, és kinyílt az ajtaja, olyan gyorsan szállt ki belőle, mintha puskagolyóból lőtték volna ki. Mikor már a házból is kimentek csak egy „Jó éjt”-et vetett oda Robertnek és az autójához sietett, de közben érezte, hogy a férfi figyeli minden mozdulatát. Mikor beült hátranézett, hogy Robert valóban nézte-e, vagy csak ő érezte úgy, de nem tévedett.

Másnap délután felhívta Ben és azt mondta összefutott Roberttel. Megbeszélték, hogy négyesben elmennek ismét valahová, s reméli, hogy ez ellen neki nincs kifogása.

Ben tudtára adta, hogy nem nagyon örül a dolognak.

• Már megígértem, és ciki lenne visszamondani – mondta neki a férfi.
• Ok, de tedd meg a kedvemért, hogy több ilyen randit nem szervezel.
• Rendben! – válaszolta a férfi.

A négyes randi nem is váratott sokat magára, már a következő este együtt görkoriztak. Carolyn most is kifogástalanul, a legelső divatnak megfelelően volt felöltözve. Nagyon csinos volt, és nagyon szép. Egy ideig Roberttel kézen fogva rótták a köröket, ő pedig a Ben kezét fogva gurult a pályán. Egy pillanatra most is eltöprengett azon, hogy milyen lenne, ha Carolyn helyett ő foghatná Robert kezét, de gyorsan el is felejtette ezt, és inkább Benre koncentrált.

A férfi jól korcsolyázott és igazán kellemesen érezte magát a társaságában.

Néhány kör után Carolynék odamentek hozzájuk és Carolyn cicababához méltóan elnyávogta, hogy elfáradt, és szomjas lemegy a pályáról. Ahogy látta Robertnek viszont esze ágában sem volt lekísérni a szíve választottját, de Ben csatlakozott Carolynhoz.

Így a köröket Roberttel rótta tovább.

• Miért szervezted meg ezt a randit? – kérdezte a férfitól.
• Tessék?
• Miért jó neked, hogy mi így négyesben találkozunk? – tette fel a kérdést másképp.
• Nem érzed jól magad?
• Jobban érezném magam, ha csak Ben lenne itt.
• Úgy láttam a múltkor te is jól szórakoztál, úgy gondoltam miért ne ismételhetnénk meg.
• Látszik, hogy nem ismersz, mert akkor tudnád, hogy nem éreztem jól magam.
• Miért nem hagyod, hogy jobban megismerjelek? – fogta meg a kezét Robert.

Idegesen rántotta vissza és legszívesebben kiabált volna vele, de nem tehette.

• Minek nézel engem? – nézett a férfira ingerülten.
• Ezt meg hogy érted?
• Nem értem miért akarsz az ágyadba cipelni. Ha meg akarod csalni a menyasszonyodat megteheted. Ezer meg egy nő van New Yorkban, aki szívesen ágyba bújna veled, de én nem vagyok köztük.
• Nem akarlak az ágyamba cipelni.
• Akkor mégis mit akarsz tőlem?
• Nem tudom! – mondta Robert, és Anna úgy hallotta a hangja szomorú lett és ugyan ezt látta az arcán is.

Nem szólt többet a férfihoz, otthagyta a pályán, kiment Benhez és Carolynhoz. Néhány perc múlva Robert is csatlakozott hozzájuk, egy ideig beszélgettek és iszogattak, majd ismét visszamentek korcsolyázni. Ugyan az megismétlődött, mint első alkalommal. Carolyn néhány kör után elfáradt és Ben kísért le, ő pedig Roberttel folytatta a korizást.

• Azzal is beérném, ha nem akarnál folyton felnyársalni a szemeiddel – szólalt meg Robert.
• Tessék? – nézett rá értetlenül, fogalma sem volt mit akart ezzel mondani.
• Azt kérdezted mit akarok tőled. Kezdetnek már azzal is beérném, ha nem vennéd fel a támadó állást azonnal, ahogy meglátsz?
• Én semmiféle támadó állást nem veszek fel, csak nem akarok annál többet, mint hogy te munkát adsz nekem, és ha elvégeztem kifizetsz.
• És ha nem lennék vőlegény?
• Mivel vőlegény vagy, így nem tudom, mi lenne akkor!

Tettek még néhány kört, aztán lementek mindketten a pályáról és Anna haza akart menni. Ben ismét felkísérte, és ismét csókkal búcsúztak, de ettől többet egyikük sem akart.

Robert lakásában az utolsó simításokat végezte, sajnos már egyedül, mivel Caminak iskolába kellett menni, így csak délutánonként és hétvégén fog tudni neki ezután segíteni.

Robertet egy óra múlva várta, hogy átadja neki a lakást, aztán holnap végre ismét hazamehet. Már több mint egy hónapja nem volt otthon, és nagyon hiányzott a családja. A telefonbeszélgetések nem pótolták a személyes találkozást.

Minden a helyére került, még egyszer végigsétált a lakáson és úgy találta igazán szépet alkotott.

A hatalmas ablak előtt álldogált, és a gyönyörű kilátást csodálta. Már több mint egy hete dolgozott a lakásban, de ezzel a látvánnyal, ami innen nyílt a városra nem tudott betelni.

Annyira elmerült a gondolataiban, észre sem vette, hogy Robert bejött a lakásba, így mikor közvetlen közelről meghallotta a hangját majdnem összeesett ijedtében.

• Ó, istenem, hogy tudtál így bejönni, hogy nem hallottam? Majdnem szívrohamot kaptam miattad – kapott a szívéhez és zihálva vette a levegőt.
• Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! – ölelte át a férfi védelmezőleg a derekát.

Ekkor a karjai önálló életre keltek, a férfi vállai köré fonódtak, és fejét a férfi vállgödrébe fektette.

Robert simogatni kezdte a hátát, amitől magához tért és ellépett mellőle, kibontakozva az ölelésből, ami miatt nagyon mérges volt magára. Még csak le sem szidhatta a férfit, hisz ő bújt hozzá, így inkább úgy tett, mintha nem történt volna semmi.

• Nézd meg a lakást – mondta a munkára terelve a szót. Mindennel kész vagyok!

Roberttel végigjárták a lakást, és a férfi csak akkor szólalt meg, mikor mindent megnézett.

• Igazán remek munkát végeztél, és valóban igazad volt. Ez a lakás a high-tech berendezésért kiáltott – ismételte mosolyogva a néhány nappal azelőtti szavait.
• Rendben, akkor holnap hazautazom, ahogy megbeszéltük, majd egy hét múlva jövök vissza.
• Add át üdvözletem a családodnak.
• Rendben átadom.

Összeszedte a dolgait, és Robertet a lakásban hagyva hazament. Az éjszaka folyamán Roberttel álmodott, ahogy a lakásban a modern bútorok között ölelkeznek, vadul csókolják egymást, majd megjelenik a semmiből Carolyn ő pedig elbújik, nehogy észrevegye, majd Ben is megjelenik aki Carolynnal teszi ugyan azt, amit azelőtt ő Roberttel. Izzadságban úszva ébredt, ész az álmában átéltek miatt még mindig görcsben volt a gyomra. Már túl volt a zuhanyzáson és a reggelin, mire képes volt megnyugodni.

Épp indulni akart, mikor valaki csengetett. Kinézett a kukucskálón és Robertet látta meg. Fogalma sem volt mit akarhat, csak remélte, hogy nem valami sürgős munka, nem szerette volna elhalasztani a hazautazását.

• Szia! – köszöntötte a férfit, miután kinyitotta az ajtót. Valami baj van? – kérdezte tőle.
• Nem nincs semmi baj, csak azért jöttem, hogy elvigyelek.
• Hova?
• Fairport Harobrbe.
• Nehogy azt mondd, hogy ott van dolgod.
• Pedig így van.
• Megkérdezhetem, hogy mi?
• Természetesen! Adtam-vettem néhány ingatlant. A következő munkánk ott lesz.
• Tényleg? – derült jókedvre. Mit kell csinálni?
• A tóparton vettem néhány ingatlant, amit szállodává akarok alakítani a segítségeddel.
• Melyik házat vetted meg?
• Az úton elmondok mindent.

Anna olyan jókedvű lett a hallottaktól, hogy elfelejtett azon bosszankodni, hogy megint egy nyolc órás út vár rá Roberttel együtt.

Robert részletesen elmesélte, hogy milyen ingatlanokat vett meg, és hogyan képzelte el az egész szállodát. Anna annyira lelkes lett ettől az egésztől, öntötte magából az ötleteket, csak úgy sziporkázott. Robertnek szemmel láthatóan tetszett, hogy ilyennek látja. Az út úgy elrepült, hogy szinte észre sem vette. Robert kitette a házuk előtt, és megbeszélték, hogy másnap délután találkoznak, és megnézik a házakat.

Nagyon jó volt újra látni a szüleit és természetesen a testvéreit. Nagyon későn feküdtek le, kivételesen a fiúk is sokáig fent maradhattak.

A fejében már a szállodával kapcsolatos tervek sorakoztak, ami miatt csak néhány órát tudott aludni, reggel mégis kipihenten és vidáman ébredt. A délelőttöt ismét együtt töltötte a család, délután mikor a fiúk elaludtak elment a tópartra, ahol Robert már várta és megnézték a házakat, amiket megvett.

• Itt nagyon sok munka lesz, és nagyon sokba fog kerülni – mondta Robertnek.
• Igen tudom! – válaszolta az mosolyogva.
• Biztos vagy benne, hogy meg fogja érni a befektetés?
• Igen, jó érzékem van az ilyesmihez.
• És hogy tervezed? Felújítod, és tovább adsz rajta?
• Milyen más lehetőségem lenne még?
• Mondjuk a saját tulajdonodban hagyod, és te üzemelteted.
• Ezen még nem gondolkodtam, de ez is lehet egy megoldás, igaz a szállodaiparban nem vagyok otthon.
• Én sem, de szerintem nem okozna problémát megtanulni.
• Majd meglátjuk! Először is csináljunk ezekből a különálló ingatlanokból egy szállodát.
• Ok, dolgozom a terveken, amihez kell jó néhány nap, alaposan át kell gondolni. Egy olyan koncepciót kell kitalálni, ami végigvonul minden épületen, beleillik a környezetbe, de mégis megmaradnak a házak sajátosságai is.
• Látom nem lesz itt probléma – mosolygott Robert.
• Tudnom kell mekkora költségvetésből kell dolgoznom, és mi lesz a határidő.
• Mindent meg fogsz kapni időben, most egy kicsit lazíts, pihenni jöttél haza.
• Igaz, csak ez úgy beindította a fantáziámat – mondta vidáman Anna.
• Igen azt látom, de gyere igyunk meg valahol egy kávét.
• Rendben, van itt nem messze egy jó kis hely, el is sétálhatunk.

Sokáig beszélgettek, felvázolta azokat a dolgokat, amiket az éjszaka alvás helyett kigondolt, elmondta, hogy ismeri a helyi kisiparosokat, kivel mit érdemes megcsináltatni és ehhez hasonlókat. Folyt belőle megállíthatatlanul a szó.

• Mi az? – nézett kérdőn Robertre, mert látta, hogy csak néz rá szótlanul és mosolyog.
• Semmi, csak még soha nem láttalak ennyire elemedben.
• Az itthoni környezet teszi – mondta és kiitta az utolsó korty kávéját is. Most viszont mennem kell, a fiúknak megígértem, ha felkelnek kimegyünk a világítótoronyhoz.
• Jöhetek?
• Persze! – válaszolta.

Egy órán belül már a tóparton sétált a fiúkkal, és Roberttel. A gyerekek teljesen kisajátították Robertet, aki nagyon jól eljátszott velük.

A fiúk természetesen vacsorára is meginvitálták a férfit, így ismét vendégeskedett náluk és Anna ismét látta rajta azt a felszabadultságot és könnyedséget, mint az első alkalommal.

Vacsora utána fiúk kikönyörögték Roberttől hogy menjen fel velük a szobájukba játszani. Egy ideig négyesben voltak, majd megjelent Anna édesanyja elvitte Stephent és Johnt fürdeni, bármennyire is tiltakoztak.

Mikor kettesben maradtak Robert Annához fordult és megkérdezte tőle:

• Melyik volt a szobád? Megnézhetem?
• Még mindig a szobám! – mondta sértődött képet vágva. Még mindig ez az otthonom!
• Ok, ok! – emelte védekezőleg a kezeit maga elé Robert. Megnézhetem a szobádat, ahol még most is élsz?
• Igen – mosolygott.

Kinyitotta a szobája ajtaját és ő is végignézett a vidékiesen kialakított helyiségen, ahol eltöltötte az eddigi életét. A falakat csonthéj színűre festette, ugyan ilyen színű volt a falburkolat is, tört fehér faragott bútorokat választott, és rózsaszín kockás textilt használt mindenhol, kicsi fodorral habosítva a látványt.

Kíváncsian nézett a férfira, és próbálta az arcáról leolvasni, hogy mit gondolhat.

• Meglepődtél? – kérdezte Robertet.
• Kicsit! Valahogy másképp képzeltem el.
• Miért?
• Nem is tudom.
• Szerinted ez nem illik hozzám?
• De, nagyon is – lépett beljebb Robert, és még mindig a szoba berendezését szemrevételezte.
• Ülj le! – kínálta hellyel Robertet.
• Olyan üde, tiszta, kedves ez a szoba, mint te vagy!

Anna elpirult ezeknek a szavaknak a hallatán, ezért úgy fordult, hogy a férfi ne lássa az arcát.

• Mi lenne, ha az egyik házat ebben a stílusban rendeznéd be?
• Annyira tetszik? – fordult hírtelen Robert felé, megfeledkezve arról, hogy az arca még nem nyerte vissza eredeti színét, ami természetesen a férfi figyelmét sem kerülte el.
• Ugye nem hoztalak zavarba? – kérdezte tőle, majd felállt a székről és odalépett mellé.
• Nem, dehogy is! – mondta és közben próbált könnyed hangnemet megütni, de nem nézett Robertre.

Robert a mutatóujjával megérintette az állát és úgy fordította a fejét, hogy a szemeibe kelljen néznie.

• Elpirultál!
• Csak mert nem vagyok hozzászokva a bókokhoz, már ha bóknak szántad, amit mondtál – dadogta, és érzete hogy még pirosabb lesz.
• Bóknak szántam bizony, de azt kifelejtettem, hogy gyönyörű vagy!

Anna néhány pillanatig még mozdulatlanul nézett a férfi szemeibe, aztán ellépett mellőle, az ablakhoz sétált és kibámult rajta, miközben érzett valamit, amit nem érezhetett volna, gondolt valamit, amit nem gondolhatott volna.

Feszülten figyelte Robert minden mozdulatát. Hallotta, ahogy a férfi mögé lép és érezte amint a kezét a vállára teszi, és maga felé fordítja. Ő mint egy rongybaba engedelmeskedett az akaratának. Robert átölelte a derekát és lassan magához húzta. A szíve hatalmasakat dobbant, alig kapott levegőt. Tudta, hogy nem helyes, amit tesz, de képtelen volt ellenállni. Csak várta, hogy mi fog történni, mintha neki nem lenne beleszólása.

Robert lassan hajolt le hozzá, szinte már fájdalmasan lassan. Érezte a férfias illatát, ami mindig körbelengte Robertet, és az ajkait figyelte, amint egyre közelebb került hozzá, majd kissé szétnyíltak mielőtt találkozott az övével. Válaszul az ő ajkai is szétnyíltak, és nyelveik könnyeden simogatni kezdték egymást.

Nem ez volt az első csókjuk, de ebbe a csókba már érzések is keveredtek, amitől édes és mámorító volt.

Fogalma sem volt, hogy kerültek a kezei a férfi tarkójára, csak arra lett figyelmes, hogy az ujjai a haját szántják és a teste hozzá préselődik. A józan esze valahová az agya leghátuljára szorult, és csak az érzések tomboltak benne.

Robert kezei megindultak a testén, a hátát simogatták és egyre erősebb lett az ölelése. A gyengéd érzelmes csók észrevétlenül vált szenvedélyessé. Csípőjét Robertéhoz szorította, aki erre a mozdulatára azzal válaszolt, hogy megfogta a fenekét és még erősebben húzta magához.

Néhány lépéssel, amit összeölelkezve tettek meg az ágynál voltak, aztán már ott feküdtek, és érezte magán a férfi súlyát. Vadul csókolták egymást majd Robert keze bekalandozott a pólója alá, és a tenyere szinte égette a bőrét, aminek nyomán bizsergő érzés futott át a testén. A férfi csípője beékelődött a lábai közé, és óvatosan elkezdett mozogni, amitől feltört benne a vágy, de a józan esze is.

Eltolta magától Robertet és felpattant az ágyról. Zavartan igazgatta a ruháját és megszólalt.

• Sajnálom! Nem tudom mi van velem, ha a közelemben vagy! – hajtotta le a fejét, és a padlóra szegezte a tekintetét, mint egy gyerek, aki rosszat tett.
• Vonzódunk egymáshoz! Ez ellen nem lehet mit tenni – állt fel Robert is az ágyról és fogta meg a kezét.

Ekkor megérezte a karikagyűrűje, hideg keménységét, felemelte a férfi kezét és a gyűrűjére mutatott.

• Emiatt jobb, ha soha többé nem találkozunk! Felmondok, nem csinálom meg a szállodádat sem. Menj el, és ne keress soha többet!
• Anna, ne mondj ilyet! Nem mondhatsz fel! Szükségem van rád!
• Sajnálom, nem tudok melletted dolgozni!
• Ne, kérlek! Megígérem, hogy soha többé nem csókollak meg! Szigorúan tartom magam a munkakapcsolathoz, csak ne hagyj el!
• Hogy hagynálak el? – kérdezte mérgesen. Soha nem voltam veled és nem is leszek! Csak egyszerűen felmondok.
• Mihez fogsz kezdeni?
• Visszamegyek a boltba, de ne is érdekeljen ez téged! Menj vissza New Yorkba a menyasszonyodhoz, engem meg hagyj békén örökre.
• Ne csináld ezt, szereted ezt a munkát!
• Igen nagyon szeretem, de be kell látnod, hogy képtelenek vagyunk együtt dolgozni.
• Dehogy is, mi nagyon jó kis párost alkotunk.
• Talán jobbat is, mint kéne! – mondta és az ajtóhoz ment, kinyitotta és várta, hogy Robert kimenjen a szobájából.

A férfi odalépett mellé, de ahelyett hogy kiment volna becsukta az ajtót és megfogta a vállát olyan szorosan, hogy szinte már fájt neki.

• Figyelj ide! – hallotta Robert halk, de határozott hangját. Nem mondhatsz fel! Megértetted? Velem fogsz dolgozni, és én őszintén megígérem neked, hogy ez soha többé nem fog előfordulni! Ok?
• Nem is tudom – válaszolta a férfinak határozatlanul, és az járt a fejében, még ha a férfiban meg is bízna, magában viszont teljesen bizonytalan.
• Igazad van, nem tehetem ezt veled, és ezt szem előtt fogom tartani. Mondd, hogy velem fogsz dolgozni ezután is.

Anna nem válaszolt, és csak tompán bírt gondolkodni. Tudta, hogy nem maradhat Robert közelében, hisz kétségtelen hogy komoly hatással van rá.

• Nem megyek el innen, míg azt nem mondod, hogy munkakapcsolatban maradunk – hallotta a szavakat, és érezte az erős kezeket a vállán, amiket megpróbált magáról lerázni és közben csak annyit mondott:
• Ok, ok! Munkakapcsolat semmi több! – emelte fel mutatóujját is.
• Rendben! – mondta Robert és végre elengedte Annát. Pihenj néhány napot, majd jelentkezem.

Kikísérte a férfit, majd felment a szobájába és átgondolta az este történteket. Nem értette, miért nem bír távol maradni Roberttől. Végre olyan munkája van amilyenről mindig is álmodott és képes tönkretenni mindent azzal, hogy belehabarodik a gyűrűs vőlegény főnökébe – mérgelődött magában.

Éjszaka rosszul aludt, mindenféle nyugtalanító álom gyötörte, amit reggel már nem tudott felidézni, csak a hatásukat érezte, a görcsöt a gyomrában, és a fáradtságot.

Az édesanyja persze ezt reggel azonnal fel is fedezte.

• Rosszul aludtál?
• Igen, hülyeségeket álmodtam.
• Mikor ment el Robert? Nem is vettem észre.
• Szerintem akkor meséltél a fiúknak.
• Milyen kár, hogy vőlegény – sóhajtott egyet az anyukája.
• Miért baj az?
• Nem lenne rossz parti, jóképű, kedves, szereti a gyerekeket. Kell ettől több?
• Semmi gond, van sok olyan jóképű, kedves, gyerekszerető fickó aki ráadásul független is!
• Egyet találhatnál!
• Találtam.
• Találtál? – kérdezte az édesanyja meglepődve.
• Igen! New Yorkban találkoztunk.
• Miért nem mondtad?
• Most mondom.
• Mikor ismerhetjük meg?
• Szerintem rövidesen.
• Hogy hívják, mivel foglalkozik? – érdeklődött hevesen az édesanyja.

Szép sorban elsorolt Benről mindent, és közben ismét feltört benne a lelkiismeret-furdalás, amiért megint menedékként használja Bent Roberttel szemben.

A napot a családja körében töltötte, délután lementek a tóhoz fürdeni a fiúk nagyon élvezték és nagyon el is fáradtak, így este hamar elaludtak.

Ő bevonult a szobájába és ahogy leült az ágyára ismét eszébe jutott mi történt ott előző este. Elővette a telefonját és Ben számát tárcsázta.

• Szia! – hallotta a férfi vidám hangját. Örülök, hogy felhívtál! Jól vagy?
• Szia! Köszönöm nagyon jól. Azon gondolkodtam, hogy nem lenne kedved lejönni ide Fairport Harborbe?
• Komolyan kérdezed? – hallotta Ben kicsit hitetlenkedő hangját.
• Igen, nagyon komolyan! – adta meg a határozott választ.
• Nagyon szívesen! Reggel indulhatok?
• Igen! Várlak és jó éjt!
• Neked is! Holnap látjuk egymást!

Lenyomta a telefonja gombját, amivel megszakította a vonalat és a készülékkel a kezében ült még az ágyán legalább tíz percet és azon gondolkodott, most mi a fenét csinált. Meghívta Bent azért, hogy elmeneküljön Robert elől.

Robert iránt nem akart érezni semmit, Ben iránt pedig nem tudott. Azt remélte, ha Ben idejön talán közelebb kerülhet hozzá, és ez megváltozik.