Újra látni a szerelmet (4. fejezet)

Ross visszafordult, megnyomta a lift hívógombját és két percen belül ismét Kelly ajtaja előtt állt. Bekopogott, de az ajtó csak percek múlva nyílt ki.

• Tessék, mit akarsz?
• Téged! – mondta és már be is lépett a lakásba, a lábával belökte maga mögött az ajtót, közben átölelte Kellyt és mohón megcsókolta.

A lány ellenkezni próbált, karjait a mellkasának feszítette és el akarta tolni magától. Ő azonban nem engedte, hogy ellökje magától, néhány pillanat múlva Kelly ellenkezése csökkent, és a taszító kezek simogató kezekké váltak.

Szorosan húzta magához, csípőjét Kellyéhez szorította, miközben keze a felsője alatt kalandozott. Megtalálta a melltartóját és gyakorlottan kapcsolta ki. Levette a lány felsőjét és már a melltartó is a földre hullott a blúzzal együtt. Az eléje táruló látvány, a feszes apró mellek gyönyörűséggel töltötték el. Ahogy meglátta szinte azonnal simogatni kezdte, hisz tudta nagyon jól, hogy ez Kellynek is nagy örömöt okoz.

Az agya hátsó részében megint felsejlett a szerződés tartalma, de most is arra gondolt, elsősorban ezt ő élvezi!

Róla is lekerült a pólója miközben Kellyt már a szoknyától és harisnyától is megszabadította. Egyetlen szál tangában állt előtte, és egyszerűen nem bírt betelni a látvánnyal. Simogatta, csókolta a testét mindenhol.

Lerángatta magáról a nadrágját és az alsóját, s olyan erős vágyat érzett, mintha hónapok óta nem szeretkezett volna. Nem bírta megtenni a hálóig vezető utat, már itt a nappali közepén a szőnyegre fektette Kellyt és a picike bugyit is lehúzta róla. Miközben csókolta elhelyezkedett a lábai között, ami ismerősen fonódott köré és sürgősen hatolt belé, ami ismerős és mégis ismeretlen érzéseket keltett benne. Gyors mozdulatokkal hajtotta magát a kielégülés felé, de észrevette, hogy Kelly mást akar.

Lassított és sokkal gyengédebbé, érzékibbé vált szerelmeskedésük. Kelly kis idő múlva felülre került és a csípőjére ült. Láthatta, hogy hullámoznak a keblei minden mozdulatra és nem bírta megállni, hogy ne simogassa őket. Kelly lassan mozgatta csípőjét, előre-hátra, körbe-körbe, amitől a mennyekben érezte magát. Érezte, amint Kelly teste megfeszül, hallotta amint apró sóhajok hagyják el a száját és tudta ebben a pillanatban jutott el a csúcsra. Néhány másodperc múlva ismét mozogni kezdett rajta most már gyorsabban és erősebb mozdulatokkal, amitől ő jutott el a beteljesedésig.

Feküdtek még pár percig összebújva a szőnyegen, aztán átmentek a hálóba és bebújtak a kényelmes ágyba. Az ágynemű átvette Kelly illatát, amit nagyon szeretett. Kényelmesen elhelyezkedtek, átölelte a lányt, aki mint egy kiscica úgy bújt hozzá.

Kezei folyamatosan simogatták, szinte akaratlanul is. Jól esett a selymes bőrét éreznie a tenyere alatt. Ezalatt Kelly az úja hegyével apró köröket rajzolt a mellkasán, ami kellemes érzéseket váltott ki belőle.

Kelly körülbelül fél óra múlva kibújt az öleléséből majd felült, és ránézett.

• Fáradt vagyok, aludni szeretnék.
• Rendben! – mondta.
• De nem tudok aludni, ha itt vagy!
• Értem! – esett le neki, és olyan rossz érzés fogta el, amilyennel még soha életében nem szembesült. Azonnal öltözök és megyek!

Kiszállt az ágyból, a nappaliban magára kapkodta a ruháit és köszönés nélkül elment. Otthon lezuhanyozott és lefeküdt abban a reményben, hogy rövidesen elalszik és nem gyötri tovább ez a kellemetlen érzés. Azonban nem volt szerencséje, egy percet sem tudott aludni. Reggel hatkor felkelt, és lement a garázsba, hogy a motorját bütykölje. Egyszer már nekikezdett, de félbehagyta. Nem érdekelte az addig imádott motorja.

Tizenegy körül csörgött a mobilja az édesanyja hívta, hogy ne feledkezzen meg a közös ebédről. Úgy tett mintha kizárt dolog lenne, hogy ő ilyesmiről megfeledkezzen, pedig ha nem kapja ezt a telefont nem jutott volna eszébe.

Fél egykor már az édesanyjánál volt és Philip is befutott. A nap további része nagyon kellemesen telt, a beszélgetés a szüleivel és a testvérével elfelejtette vele az éjszaka történteket. Úgy érezte, szüksége volt erre, hogy feltöltődjön, és tovább bírja csinálni ezt a kellesz, nem kellesz huzavonát Kellyvel.

Viszont amint hazaért minden visszakerült a régi kerékvágásba. A gondolatait ismét a szerződés, Kelly és az éjszaka történtek kötötték le.

Ekkor jutott eszébe: nem védekeztek! Annyira heves volt és annyira kívánta a lányt, hogy eszébe sem jutott. Sem neki, sem Kellynek. Még soha életében nem fordult vele elő ilyesmi. Arra gondolt, hogy Kelly talán pontosan tudta, hogy akkor sem lesz gond, ha nem használnak óvszert.

Minden további gondolkodás nélkül felrohant a lányhoz és bekopogott hozzá. Az ajtó rövidesen kinyílt és ő azonnal feltette a kérdését.

• Tudod, hogy nem védekeztünk?
• Hogy ne tudnám, én is ott voltam! De gyere be, ezt ne itt beszéljük meg!

Ross bement és kíváncsian várta a lány további reakcióját.

• Nem hiszem, hogy gond lenne, persze nem ártott volna.
• Én vagyok a hibás én voltam olyan …
• Nem – szakította félbe Kelly – nekem kellett volna jobban odafigyelnem. De bármi is történjen neked nem lesz gondod belőle.
• Ezt meg hogy érted?
• Sehogy! Ne is beszéljünk erről! Hogy telt a napod? – váltott gyorsan témát.
• A szüleimnél voltam, és neked?
• Én házimunkával foglaltam el magam.
• Mi lenne, ha most úgy szeretkeznénk, hogy óvszert is használunk – lépett közelebb Kellyhez.
• Bocs, de fáradt vagyok!
• Biztos? Megkíméllek, nem kell csinálnod semmit! Szinte! – vigyorgott, és már csókolta és vetkőztette.

Szerelmeskedés közben most is elő-elő bukkant az elméjében a szerződés, de mindig ott volt a kész válasza, hogy csak a testi vágyait elégíti ki, ugyan úgy, mint a régi életében.

Szeretkezés után ismét hazament a saját lakásába, és ez így ment a következő két hónapban is. Heti egy-két alkalommal átment Kellyhez, beszélgettek – persze nem sokat, nem akart kedves lenni vele – szeretkeztek és ő hazament.

Egyik éjszaka megint megjelent álmában – vagy a valóságban, még most sem hitte igazán – a nő és ismét figyelmeztette. Mégpedig arra, hogy igaz, hogy tulajdonképpen csak testi kapcsolatot tart fent Kellyvel, de ez mégsem a régi élete. Már közel egy éve csak ugyan azzal a nővel volt dolga. A régi életében kétszer sem fordult meg ugyan az az ágyában.

Ezért úgy határozott, a haverjaival – akiket alaposan elhanyagolt az utóbbi időben – elmegy hétvégén bulizni és felszed valakit. Végül is, ha Kelly nem tud róla, akkor semmi gond nem történhet.

Szombat este 11-kor ment be a kocsmába, ahol a haverokkal találkozott. Természetesen Roger is köztük volt.

• Végre, hogy itt vagy! Mi történt veled? Már azt hittem szerelemes vagy, hogy így elhanyagolsz minket és a csajokat!
• Nem dehogy is, én meg a szerelem! – mondta, miközben próbált nagyon természetesen viselkedni, és tudta ez a legnagyobb hazugság, amit eddig életében kiejtett a száján.
• Már kinéztem két cicát magunknak. Igyál néhány kört, aztán csapjunk le rájuk, nehogy elvigyék őket az orrunk elől.
• Rendben! – mondta vigyorogva és két whiskyt is lehajtott egymás után, amit rövid idő múlva még kettő követett.

Odamentek a lányokhoz és bevetették magukat. Nem beszélték meg előre ki melyiket akarja, úgy gondolták majd kialakul. Így is volt Roger rekordidő alatt tűnt el az egyikkel, aminek most a legkevésbé örült, mert egyáltalán nem akart egyedül maradni most ezzel a nővel, aki még csak nem is tetszett neki.

Pedig tipikusan olyan nő, aki a zsánerei közé tartozott – valamikor. A lány táncolni hívta és olyan kéjesen mozgott a táncparketten és úgy dörgölődött hozzá, amitől elszégyellte magát. Ez sem fordult még vele elő soha. Próbált erőt venni magán és ezt a kellemetlen érzést lerázni magáról.

Átölelte a lányt és megcsókolta, aki viszonozta a csókját keményen, és érzelemmentesen. A csók után kimentek a szórakozóhelyről, ő taxit hívott és hazavitte a lányt. A taxiban is folytatódott a csók, majd a lakásában is. Megfogta a lány mellét, fenekét, levette róla a blúzát, de a várt hatás elmaradt. Nem kívánta egyáltalán, sem a lányt sem a szexet, csak egy dolgot kívánt, méghozzá azt, hogy elmenjen és egyedül lehessen. Nem akarta, hogy itt legyen, az ágyába feküdjön!

• Bocs, úgy látszik sokat ittam!

A lány erre a lábak közé nyúlt, és megragadva a nadrágján keresztül a péniszét elkezdte masszírozni, de ő hátralépett.

• Bocs nem fog összejönni!
• Ekkora egy seggfejet! – lett dühös a nő, akinek még csak a nevét sem tudta.

Visszavette a blúzát és kiviharzott a lakásából, ő pedig megkönnyebbülve ült le a kanapéra.

Ebben a percben nem hitte, hogy be fogja tudni tartani a szerződés pontjait. Nem érdekelte mi fog vele történni, úgy határozott, innentől úgy éli az életét, ahogy akarja. Ő pedig úgy akarja, hogy megmondja Kellynek, hogy szereti, és mindent megtesz azért, hogy ezt be is bizonyítsai. Ha meghal, vagy megsemmisül, az sem érdekli, de legalább azt tette, amit akart.

Azzal az elhatározással feküdt le, hogy holnap délután átmegy a lányhoz és megmondja neki, hogy szereti és legyenek együtt, azt sem bánja, ha nem éli túl!

Másnap megebédelt és készült, hogy átmegy Kellyhez, mikor kopogtak az ajtaján. Kikukucskált és meglepte, hogy a lány az. Soha nem szokott átmenni hozzá.

• Szia! – nyitotta ki az ajtót és úgy gondolta a meglepettségét Kelly is egyértelműen leolvasta az arcáról.
• Szia! Nem jókor jöttem?
• Nem… vagyis de, gyere be.
• Beszélnünk kell – hallotta a lány feszült hangját.
• Ülj le! Miről van szó? – kérdezte idegesen, attól félt, hogy Kelly nem akarja többé látni.
• Emlékszel arra az éjszakára, mikor nem védekeztünk?
• Igen! – mondta halkan.
• Nos! Az az az éjszaka nem múlt el nyomtalanul…

Kelly nem fejezte be a mondatot, ő pedig csak lebénulva ült ott és várta, hogy szólaljon meg még egyszer és mondja ki azt, amit ő gondolatban sem mer.

• Terhes vagyok! – fejezte be végre a mondatát.

Próbált megszólalni, de nem találta a megfelelő szavakat. Nem tudta mit mondhatna, hogy kellene viselkednie.

Kelly látva, hogy nem szólal meg folytatta.

• Téged semmiféle felelősség nem terhel, megoldom a dolgot egyedül – és felállt.
• Ezt meg hogy érted? – állt fel ő is a kanapéról.
• Úgy ahogy mondtam!

A lány sarkon fordult és kiviharzott a lakásából, ő pedig már csak az ajtó csapódását hallotta.

Letaglózottnak érezte magát. Próbálta feldolgozni a kapott információt. Soha nem gondolt arra, hogy gyereke lesz. Nem készült fel ilyesmire, még akkor sem, ha egy olyan nő hordja a szíve alatt a gyermekét, akibe igazán szerelmes.

Ismét kopogtatást hallott és azonnal felugrott, hogy ajtót nyisson. Mikor meglátta ki áll az ajtajában ugyan úgy meglepődött, mint mikor Kelly jött.

• Mi az, rosszkor jöttem? – kérdezte a bátyja vigyorogva.
• Nem dehogy is! – nyitotta ki neki az ajtót.
• Olyan képet vágsz, mintha szellemet láttál volna.
• Nem láttam szellemet.
• Mi a bajod? – kérdezte tőle Philip.

Jól esett volna neki, hogy elmondjon mindent, mindazt ami történik vele, de mégsem tette. Annyira hihetetlennek tűnt neki is, hangosan kimondani nem is merte volna.

• Semmi bajom, csak bulizni voltam és még nem pihentem ki magam.
• Ok!
• Mi járatban?
• Csak erre jártam és gondoltam beugrok, hogy megbeszéljük mivel lepjük meg anyát a szüli napjára.
• Fogalmam sincs, vegyél valamit, én meg kifizetem az árát!
• Na azt már nem! Minden évben én gondoskodom mindenről, annyira felnőhetnél, hogy legalább egy évben találj ki valamit és járj utána!
• Rendben!
• Rendben? – kérdezett vissza csodálkozó hanggal Philip.
• Ezt akartad nem?! – válaszolta kissé megemelkedett hangon.
• Ok, ok, el ne nyeljél! Jobb ha megyek! Hello!
• Hello!

Philip elment, de ő ki sem kísérte csak ült a nappaliban és próbált rendet teremteni a fejében. Most az, amit az éjszaka elhatározott kútba esett. Nem kockáztathatja, hogy valóban megsemmisül, és nem láthatja a gyermekét. Ha egyáltalán Kelly megtartja!

Úr isten! – ugrott fel a kanapéról és rohant fel a 23. emeletre. Idegesen kopogott be, és óráknak érezte, mire az ajtó kinyílt.

• Mit akarsz tenni? – kérdezte még a folyosón állva.
• Gyere be! Ne a folyosón beszüljük meg!

Bement, és ahogy becsukódott az ajtó mögötte ismét megkérdezte.

• Mit akarsz tenni?
• Mire gondolsz?
• Mire gondolnék? A gyerekre! – ahogy ezt a szót kimondta kicsit saját magát is mellbe vágta.
• Nem tudom! – fordult el tőle Kelly és a konyhába ment. Kérsz egy italt?
• Én igen, de te nem ihatsz!
• Nehogy azt akard nekem bemesélni, hogy törődsz velem!
• Nem veled, a gyerekkel! – mondta, de nem így gondolta. Törődni akart Kellyvel is, de nem tehette, kötötte a szerződése, de az a gyerekre nem vonatkozott.
• Köszönöm! - hallotta gúnyos válaszát és látta, hogy egy másik pohárba is tölt egy kis bort, igaz kevesebbet, mint az előzőbe.

Felvette a poharakat és odasétált hozzá. Az egyiket, amelyikben a több volt odanyújtotta neki, ő elvette és megfogta a kezét.

• Vigyáznod kell magadra!
• Még nem tudom, mit fogok tenni, nem biztos, hogy megtartom – ült le Kelly az étkezőasztal mellé. Ő is leült egy székre és ismét megfogta a kezét.
• Nem hagylak magadra vele, vállalom az apai kötelezettségeimet.
• Nem biztos, hogy nekem ez elég! – nézett rá Kelly.

Ettől tökéletesebb pillanat nem is lehetett volna arra, hogy elmondja mit is érez valójában. Mégsem mondta ki, hisz most minden más lett, mint az éjszaka volt. Tovább kell játszania a szerepét, amihez semmi kedve nem volt. Tudta nem lesz könnyű úgy Kelly mellett maradnia, hogy ne árulja el neki az érzéseit, de meg kell próbálnia. Nem mer kockáztatni, látni akarja a gyermekét!

Azon gondolkodott mit mondjon, amivel nem bántja meg a lányt, és a szerződést sem szegi meg.

• Igyekezni fogok! – mondta.

Úgy gondolta ez elég semleges dolog, nem kötelezi magát semmire, és Kelly is azt érthet belőle, amit szeretne.

• Még az sem biztos, hogy elég! – válaszolta Kelly és belekortyolt az italába.

Nehezére esett hidegnek, és tartózkodónak lennie, szerette volna magához ölelni, biztosítani a szerelméről, és örömként megélni a gyermekáldást.

Ő is ivott, igaz ő szinte egyszerre húzta le a bort. Kellyhez fordult és érezte, hogy őrülten kívánja. Gondolatban most is azzal védekezett, hogy amit most fog tenni az a saját örömére van.

Magához húzta és lágyan megcsókolta és simogatni kezdte. A lány teste reagált minden érintésére és az ellenkezésnek a legkisebb jelét sem tapasztalta rajta.

Szeretkezés után még az ágyban maradtak, beszélgettek minden féléről, az időjárásról, a munkahelyi dolgokról, de nem érintették a terhességet, és a jövőt.

Már késő este volt mikor felöltözött és indulni akart, pontosabban nem akart, de mennie kellett.

• Vigyázz magadra, és tudnod kell, hogy akarom ezt a gyereket! – mondta még mielőtt elment.
• Meglátom!

Ennyi választ kapott, de nem is hibáztatta Kellyt. Próbálta beleképzelni magát a lány helyébe. Gyermeket vár egy olyan férfitól, akinek látszólag csak testi kapcsolatra kell. Nem számíthat tőle semmire, nem nyújt biztonságot, nem kap tőle sem szeretetet sem támogatást.

Ahogy hazament fogta az íróasztalán lévő szerződést és darabokra szaggatta mérgében. Tudta nem sok értelme van, hisz rövid idő múlva ugyan úgy ott lesz sértetlenül, de le kellett valahol vezetnie a dühét.

A mai nap lehetett volna a legszebb az életében, de csak kétségbeesést és bosszúságot érzett. Mindent megadott volna azért, ha nem írja alá azt az átkozott papírdarabot, vagy ha valahogy vissza tudná csinálni.

Ez az! – gondolta. Biztosan vissza lehet valahogy csinálni, megsemmisíteni, új szerződést írni. Alig aludt, azon töprengett egész éjszaka mi módon változtathatná meg a sorsát. Hogyan vehetné fel a kapcsolatot a nővel. Eddig mindig akkor jelent meg, mikor figyelmeztette. Tehát közelednie kell Kellyhez, valami olyat tennie, vagy mondani, amivel nem lépi át a határt, de súrolja és a nő megjelenik. Mindenkép beszélni akart vele.

Már reggel felhívta Kellyt, és arra kérte, hogy délután menjen át hozzá. Vacsorával várta, ő főzte, amit nagyon ritkán tesz meg. Szépen megterített és mindent eltervezett s idegesen várta, hogy Kelly megérkezzen.

Este hét óra is elmúlt, mire az asztalnál ültek egymással szemben. Kelly szemmel láthatóan nagyon meglepődött és zavarban volt.

• Miért csinálod ezt? – kérdezte tőle.
• Mire gondolsz?
• Erre az egészre, a vacsora a szép teríték!
• Beszélni akarok veled!
• Ahhoz erre nincs szükség.
• Van, fontos dolog és szerettem volna megfelelő hangulatot teremteni hozzá.

Kelly arcára feszült várakozás ült ki. Rajta pedig ismét elhatalmasodott az a kettős érzés, hogy mi az amit most szeretne tenni, és mi az amit tehet.

• Hallgatlak! – mondta Kelly határozott hangon.
• Először együnk! Milyen volt a napod? – próbált könnyed lenni.
• Semmi különös, elviselhető.
• Nekem ma húzós napom volt bent – mondta és folytatta a munkahelyi dolgait részletezni.

Kelly figyelte a mondandóját, rákérdezett dolgokra, hozzáfűzött valamit. Ez nagyon tetszett neki, hogy ennyire figyel rá és érdekli a mondanivalója. Viszont úgy érezte ettől még nehezebb lesz a dolga, még nehezebb lesz a távolságtartása.

A vacsora befejezése után a nappaliba ültek és üdítőt ittak, ezzel is jelezni akarta, hogy a baba miatt alkohol szóba sem jöhet.

• Nos, akkor mit akartál megbeszélni? – kérdezte Kelly tőle.
• Meg kell beszélnünk mi legyen! Tudnod kell, hogy mindenben támogatlak, bármire is legyen szükséged. Szeretném ha megszületne! – nézett a hasára.
• Nem értelek! – nézett rá Kelly értetlenül.
• Mit nem értesz?
• Hogy miért csinálod ezt? Miért akarod, hogy egy olyan nő szüljön neked gyereket, akit még csak nem is szeretsz?

Ez a mondat olyan mértékben kavarta fel az érzéseit, hogy fel kellett állnia. Fel-le sétált a szobában, és kereste a megfelelő szavakat. Azokat amiket kimondhatott.

• Ez nem ilyen egyszerű – mondta végül.
• Mi nem egyszerű ebben? Testi kapcsolat van köztünk, ami nagyon jó és én is élvezem, gondolom te is. Ennyi! Egy gyereknek anyára és apára egyaránt szüksége van.
• Mondtam, hogy részt veszek a felnevelésében.
• Nem, te nem ezt mondtad. Te az mondtad, hogy vállalod az apai kötelezettségeidet, ami a férfiaknál annyit jelent, hogy fizeti a gyerektartást.
• Nálam nem ezt jelenti.
• Ugyan mit? Majd kéthetente lehozod magadhoz, hogy szombatéjszaka itt aludjon? Ne álltassuk magunkat. Ha úgy döntök megtartom, akkor csak az alapján fogok dönteni, hogy egymagam fel tudom-e nevelni. Rád nem számítok!

Ross visszaült Kelly mellé a kanapéra és megfogta a kezét.

• Bízhatsz bennem, és számíthatsz rám nem csak anyagilag! – miközben ezeket a szavakat mondta egész közel hajolt hozzá, a szája szinte súrolta az övét.

Meg akarta csókolni, de Kelly felpattant, felvette a székről a táskáját és köszönés nélkül otthagyta.

Nem tudta mi játszódhatott le benne, ami miatt ideges volt. Tudta, hogy nagyon a határon mozgott, hisz az utolsó szavai, amit Kellyhez intézett nagyon meghittek voltak.

Másrészről viszont élt, tehát nem szegte meg a szerződés feltételeit. Összepakolta a konyhát, próbált kicsit tv-zni, abban a reményben, hogy elvonja a figyelmét és végre kikapcsolhat egy kicsit. Szerencséjére egy izgalmas meccs ment, így sikerült százszázalékban csak arra koncentrálnia.

Tíz óra is elmúlt, mire lefeküdt és hamar el is aludt. Várakozásainak megfelelően ismét a palotában találta magát, és néhány perc várakozás után a nő is megjelent.

• Minek ez a körítés? – kérdezte, ahogy meglátta.

A nő úgy tett, mintha meg sem hallaná a szavait, zavartalanul siklott az asztal felé. Mikor odaért ránézett és a következő pillanatban a hálószobájában voltak. Ő az ágya mellett állt, ugyan úgy mint előző alkalommal, a nő pedig ugyan ott a szobája sarkában.

• Mit tehetnék, hogy semmissé váljon a szerződésünk? – kérdezte Ross reménykedve.
• Semmit! – válaszolta a nő színtelen hangon.
• Mi lett volna, ha nem írom alá?
• Már nem élne!
• Értem! – mondta halkan, miközben maga elé bámult. Csak van valami megoldás, hogy úgy szerethessem Kellyt, hogy ő is érezze, különösen most, hogy gyermeket vár.
• Nincs! – jött is ismét a rövid, határozott válasz.
• A gyermekre nem vonatkozik a szerződés, ezért míg meg nem születik az anyjával kell kedvesnek lennem, vigyáznom kell rá a baba érdekében.
• Egy bizonyos határig!
• Rendben! – mondta ő is határozott hangon, jelezve, hogy megértette a nő mondanivalóját.

Ennyi volt, a nő eltűnt ő pedig kicsit csalódottan feküdt vissza az ágyába. Úgy látszik azért kapta ezt a büntetést, mert rosszul bánt eddigi életében a nőkkel, csak használta őket. Most, mikor végre találkozott egy olyannal, aki valóban tudott volna szeretni, nem teheti.

Úgy érezte, hogy a terhesség idejére kapott egy kis engedményt, és többet törődhet Kellyvel, természetesen a baba miatt. Ettől a gondolattól jobb kedvre derült, és elkezdte tervezgetni, hogy hogy is fognak telni a következő hónapok. Közben arról teljesen megfeledkezett, hogy Kelly még most sem döntött. Számára már egyértelmű tény volt, hogy nemsokára apuka lesz.

A következő néhány napban nem kereste a lányt. Úgy gondolta időt hagy neki, hogy átgondolja a dolgokat. Hét vége felé csörgött a telefonja és Kelly nevét látta kiírva. A szíve hatalmasat dobbant, és tudta a további életét az fogja meghatározni, amit most hallani fog.

• Szia!
• Szia! – köszönt ő is.
• Döntöttem!
• És hogyan? – kérdezte, miközben a torkában dobogott a szíve.
• Megtartom!
• Nagyon örülök – mondta vidám hangon. Gyere át este, meg kell beszélnünk néhány dolgot.
• Ok, munka után benézek.
• Várni foglak!

Izgatottan tette le a telefont, és alig várta, hogy este legyen, és újra láthassa Kellyt. Sietett haza, út közben gyümölcsöt vett meg süteményt arra gondolva a gyümölcs egészséges, a süteményt meg lehet megkívánja, hisz a kismamák kívánósak ha jól hallotta.

Hét óra volt, mikor Kelly becsengetett hozzá. Beinvitálta megkínálta, de semmit nem evett. Leültek a nappaliban és a lányhoz fordult.

• Szóval meg kell beszélnünk, hogy alakítsuk az életünket a továbbiakban.
• Neked nagy változás nem lesz!
• Miért ne lenne, nemsokára gyerekem fog születni.
• Igen, de tudnod kell, hogy úgy hoztam meg a döntésemet, hogy csak magamra számítok. Ha te segítesz valamiben azt megköszönöm, de nem építek erre.
• Mondtam, hogy segíteni fogok mindenben.
• Igen mondtad, de nem hiszek neked. A mi kapcsolatunk csak a testiségen alapul, nem több nem kevesebb. Nem is értem még most sem miért akarod a gyereket tőlem.

Ross szívét marták az elhangzott szavak. Annyira kívánta bárcsak megmondhatná mennyire szereti, de nem tehette. Ehelyett odahajolt hozzá, megcsókolta és szorosan magához húzta. A csókuk elmélyült, a vágy kezdett benne feltörni. Kigombolta Kelly blúzát és úgy simogatta a meztelen bőrét.

Ekkor megszólalt a csengő, ami visszarántotta a valóságba és kelletlenül állt fel mellőle. Kinézett és Philipet látta meg. Kinyitotta az ajtót és még kelletlenebbül szólt hozzá.

• Te meg mit keresel itt?
• Csak beugrottam, hogy megnézzem mit vettél anyának. Rosszkor? – lépett beljebb.
• Igen rosszkor!
• Bemutatsz a fiatal hölgynek?– hallotta Philip hangját.

De az nem várt arra, hogy ő bármit is válaszoljon odament a lányhoz és bemutatkozott neki. Kelly zavartan igazgatta még mindig a blúzát, majd kezet nyújtott Philipnek.

• Kelly vagyok! – mondta halkan és felállt a kanapéról. Jobb ha én most megyek, nem zavarok.
• Ne menj! – mondta sürgősen, amivel kiérdemelte Philip figyelmét. A bátyám nem sokáig marad.
• Nem sietek – vágta az rá, s közben végigmérte Kellyt.

A lány nem maradt, gyorsan elköszönt és elment. Mielőtt kilépett az ajtón utána szólt, hogy még később felhívja.

• Hogy létezik, hogy nem csak éjszaka van nő a lakásodban?
• Semmi közöd hozzá! – válaszolta mérgesen.
• Csak nem tetszik neked, vagy netán szerelmes vagy? – kérdezte gúnyosan a bátyja.

De az vagyok, őrülten szerelmes, és most én lennék a világ legboldogabb embere, de mégsem lehetek az – gondolta, de nem mondott Philipnek semmit, úgy sem értené meg.

• A hallgatás is válasz! – húzta tovább Philip. Igaz kicsit meg is értelek, hisz igazán bűbájos kis nőcske.
• Fogd be a szád! – emelte meg a hangját.
• Ó, hát úgy látszik beletrafáltam.
• Ha csak ennyit akartál akár mehetsz is!
• Ha megmutattad mit vettél, már megyek is.
• Semmit, nem vettem még semmit!
• Gondolhattam volna! Akkor majd én veszek! Ha ilyen figyelmes leszel nem sokáig lesz barátnőd! – mondta még mindig gúnyos hangnemben a bátyja, és mérgesen elment.

Miután becsukódott az ajtó dühösen ment a konyhába és töltött magának egy pohár colát, miközben azon gondolkodott, hogy Philipnek talán igaza van. Sokkal felelősségteljesebbnek kell lennie, hisz hogyan is számíthatna rá Kelly, ha még annyira sem volt képes, hogy ajándékot vegyen az édesanyjának.