Újra látni a szerelmet (2. fejezet) 

2. fejezet

• Kedves Kelly! Meginnál velem egy kávét? – nézett a lány szemébe.
• Igen, nagyon szívesen!
• Mikor lenne megfelelő?
• Még van két betegem, körülbelül egy óra múlva végzek.
• Rendben akkor megvárlak.
• Ok – mosolygott rá a lány.

Ezután elkezdték a gyakorlatokat, és szinte szó nélkül csinálták végig az egészet. Most nem próbálta felvenni a csábító szerepét, csak figyelte Kelly kecses mozdulatait, és örült annak, hogy a kórházon kívül is láthatja majd.

Míg Kellyre várt azon gondolkodott hová is menjenek. Olyan helyre szerette volna vinni, ami kifejezetten kedves hangulatú, és illik Kelly finom egyéniségéhez. A telefonján keresgélt, és talált is egy kis cukrászdát, amiről úgy gondolta meg fog felelni.

Olyan idegesen várta, hogy a lány végezzen, mintha élete első randevúja lenne. Mikor végre megjelent a folyosón idegesen ugrott fel a székről, végignézett a lányon, akin egy egyrészes sötétbarna ruha volt, ami rásimult és kiadta a formás alakját, drapp színű magas sarkút viselt hozzá, és ugyan olyan színű táskát.

• Nagyon csinos vagy! Eddig mindig csak fehér ruhában láttalak!
• Köszönöm, de nem csak fehér ruhában láttál. Legelősször…
• Inkább ne beszéljünk arról – mondta, és úgy érezte szégyellnie kell akkori viselkedését.

Azt nem tudta pontosan miért érez szégyent, és most nem is próbált erre rájönni, inkább Kellyre koncentrált.

• Van valami kívánságod hová vigyelek?
• Nem nincs!
• Van itt nem messze egy kellemes kis cukrászda, remélem tetszeni fog neked!
• Biztosan!

Lementek a lifttel a földszintre, beültek az autójába és tizenöt perc múlva már a kávézóban üldögéltek egy kávé és süti mellett.

• Mesélj magadról! – kérte Kellyt. Alig tudok rólad valamit.
• Mire vagy kíváncsi?
• Mindenre!
• Hol is kezdjem?
• Kezdd a gyermekkorodnál. Hol nőttél fel?
• Itt születtem Londonban, mindig itt éltem, és nem is szeretnék elköltözni innen.
• Mesélj valamit a családodról, a szüleidről, a testvéreidről.
• A szüleim nagyon egyszerű, rendes emberek, nagy szeretetben neveltek engem és a nővéremet. Három év van köztünk, ő Amerikába költözött a férjéhez, de tartjuk a kapcsolatot rendszeresen beszélgetünk és ha tud mindig hazajön, vagy mi megyünk hozzájuk. Nehéz volt az első időszak mikor elment, közel álltunk egymáshoz, nagyon hiányzott.

Ross figyelte Kelly arcát miközben beszélt, és látta, hogy szomorúság fut át a szemein mikor arról beszélt, hogy hiányzik a nővére. Most jött rá, hogy ő még soha nem figyelt meg ilyesmit egy nőn sem. Attól tovább soha nem látott, hogy milyen a külseje, és hogy ágyba vihető-e vagy sem.

• Hogy lett belőled gyógytornász?
• Először ápolónő voltam, és az ottani munkám során tetszett meg ez a foglalkozás.
• Szereted?
• Igen nagyon, de rólam elég ennyi. Most rólad szeretnék hallani valamit.

Ross elmondta mit tanult, hold dolgozik, hogy nagy baráti köre van, hogy egyedül él, és élvezte, hogy Kelly figyel minden szavára és igazán beszélgetnek. Úgy érzete önmaga lehet, nem kell semmilyen állarcot felvennie annak érdekében, hogy elcsábítsa egyetlen éjszakára, sem többre, sem kevesebbre. Nem akart Kellytől semmit, csak itt lenni vele és jól érezni magát.

Már vagy két órája beszélgettek, mikor Kelly ránézett az órájára és azt mondta mennie kell.

Ez szinte rosszul esett neki, szívesen maradt volna még.

• Találkozhatunk még? – kérdezte Kellytől.
• Nem tudom – kapta ezt a bizonytalan választ, amitől még rosszabbul érezte magát.
• Nem érezted jól magad?
• De.
• Akkor?
• Majd hívj fel!
• Hazaviszlek! – ajánlotta fel.
• Köszönöm, de inkább fogok egy taxit.
• De szívesen…
• Tudom, de tényleg inkább taxival megyek! Szia! – köszönt el tőle Kelly, és gyors léptekkel kisietett az cukrászdából.

Fizetett és ő is kisétált az utcára, ekkorra Kellyt már sehol nem látta. Hazahajtott otthon elfoglalta kényelmes kanapéját, bekapcsolta a tv-jét és elkezdte nézni az éppen közvetített meccset. A gondolatai viszont folyamatosan Kelly körül forogtak, és fogalma sem volt arról mi is folyik a pályán.

Kicsit elbóbiskolt és álmában megint a palotában járt, ismét várakozott, de már tudta kire vár. Rövidesen meg is jelent a nő, ismét az íróasztalhoz siklott és azonnal magához intette. Ő szó nélkül odament, és megint azon gondolkodott, hogy a nőnek miért nem hallatszanak a léptei, és az övéi miért ilyen hangosak, hogy visszhangzanak ebben a hatalmas teremben.

• Emlékeztetem a szerződésre – szólalt meg a nő és az aláírt papírlapot a magasba emelte.
• Nem kell emlékeztetnie – válaszolta.
• Megint engedély nélkül szólalt meg!

Tényleg – jutott eszébe - nem beszélhetek, ha nem kapok rá engedélyt.

• A szerződés szerint nem mutathatja ki az érzéseit! Nem szeretném többször figyelmeztetni. Most elmondhatja, amit akar.
• Rendben! Emlékszem a szerződésre, és eszemben sem volt senki iránt kimutatni az érzéseimet. Kellyt az ágyamba akarom vinni, ugyan úgy, mint bárki mást, csak nála ilyen út vezet el addig.

A nő végighallgatta a mondandóját, majd szó nélkül távozott. Ő ott maradt ismét egyedül a teremben és bizonygatta magának, hogy amit az előbb mondott az igaz.

Hírtelen felébredt és kellett egy kis idő, hogy rájöjjön az előbbi dolog bármennyire is valóságosnak tűnt csak álom volt. Felkelt, lezuhanyozott, megvacsorázott kicsit olvasgatott az interneten, váltott néhány szót az ismerőseivel a facebookon, de még mindig az álma hatása alatt volt. Nem érti miért kísérti az az ördögi kinézetű nő, meg az a szerződés. Soha nem volt ilyen problémája, jól aludt, ha néha előfordult is hogy rosszat álmodott, akkor sem volt rá ilyen nyomasztó hatással.

A következő héten rászánta magát, hogy megbütykölje a motorját. Közben a baleset körülményeit akarta magában felidézni, de most sem ment neki. Arra emlékezett, hogy őrült sebességgel suhant, nem is kellett mennie sehová csak úgy motorozhatnékja támadt. Legközelebbi emléke a palota.

Jajj nem, az nem emlék, az csak egy álom – javította ki magát. A legközelebbi emlékem a kórházi ébredése. Azzal hogy eszébe jutott a kórház, már semmi nem választotta el attól, hogy újra Kellyre gondoljon.

Azt mondtam a nőnek, hogy Kellynél ilyen út vezet az ágyig – töprengett, és győzködte magát, hogy természetesen semmi más szándéka vele. Ha megtörténik a dolog nem fog többet rá gondolni, ugyan úgy, mint azokra sem, akik eddig megfordultak az ágyában.

Átnézte a motorját, szétszedte amit kellett, felírta mit kell megrendelnie hozzá és bízott benne, hogy meg fogja tudni javítani, hisz Kellyt el kell vinnie motorozni.

Hét közepén felhívta a lányt abban a reményben, hogy újra találkozhat vele.

• Szia! – vette fel Kelly a telefont.
• Szia! Hogy vagy?
• Köszönöm jól! És te? – hallotta a kedves hangját.
• Én is jól vagyok. Elkezdtem rendbe tenni a motoromat, sajnos még nem mondhatom, hogy el tudlak vele vinni egy körre, de szeretnélek elhívni vacsorázni.
• Jajj, ne haragudj, de nagyon elfoglalt vagyok mostanában.
• Csak egy este, egy pár óra.
• Tényleg nem érek rá, sajnálom – hallott a lány szavait, amitől csalódottságot érzett.
• Ok, de rövidesen újra hívlak akkor már nem bújhatsz ki azzal, hogy elfoglalt vagy.
• Rendben! Szia!
• Szia! – köszönt el ő is és csak nézte a telefonja kijelzőjét, amint megszakadt a kapcsolat.

Próbált nem gondolni semmire, nem érezni a csalódottságot, amit ez a beszélgetés okozott neki. Felhívta Rogert és megbeszélték, hogy beülnek valahová kicsit iszogatni, beszélgetni. Nem akart most egyedül lenni és olyasmire gondolni, amire nem akart.

A pub-ban ahová mentek rövid idő múlva megjelent négy nő, nagy hanggal kihívó viselkedéssel. Mikor meglátta őket tudta, most arra van szüksége, hogy ne egyedül menjen haza. Nem érdekelte a négy közül melyik lesz az.

Másnap reggel ismét egyedül ébredt, de ez nem azt jelentette, hogy egész éjszaka egyedül volt az ágyában. Az aranyszabályt most is betartotta, de megint hatalmába kerítette az az érzés, hogy egy idegen nő feküdt az ágyában és nem akar abban az ágyneműben feküdni tovább egy pillanatig sem.

Ismét rohant, mindent bepakolt a mosógépbe, és megijedt magától. Nem értette miért csinálja ezt, csak arra tudott gondolni, hogy ez lett a fejsérülése következménye. Kicsit nevetségesnek találta ezt a magyarázatot, de magyarázat volt!

Az elkövetkezendő napok fárasztóan teltek számára, a munkahelyen rengeteg munka volt, sokat túlórázott és még haza is kellett munkát vinnie. Esténként fáradtan dőlt az ágyba egy kis tv-zés után és szinte azonnal el is aludt. Minden nap többször is eszébe jutott Kelly, és szívesen felhívta volna, de mindannyiszor lebeszélte magát róla.

Hétvégén a szüleihez ment látogatóba, ahol a bátyjával is találkozott. Kicsi korukban nagyon jó testvérek voltak, most is nagyon szerették egymást, de ritkán találkoztak. Philip nagyon elfoglalt volt, építkezési vállalkozást vezetett, sok munkát vállalt fel, sok emberrel foglalkozott.

Az édesanyja mindig nagy lakomákat varázsolt ilyenkor az asztalra, ha mindketten hazamentek, mert ez egyre ritkábban fordult elő. Most is volt az asztalon rengeteg minden, hiába mondták az édesanyjuknak, hogy ne fárassza ezzel magát.

Az ebéd kellemesen telt, jóllaktak a sok finomságból, aztán átmentek a nappaliba kávézni. Beszélgetés közben szóba jött az a téma, amit a testvérével együtt inkább kerültek volna. Ez pedig természetesen az volt, hogy mikor nősülnek már meg, és mikor produkálnak unokát.

• Philip te vagy az idősebb, neked kell először a tettek mezejére lépni – mondta a testvérének nevetve.
• Már te is benne vagy a korban öcskös, és a te munkahelyed fele annyi időt igényel, mint az enyém, rengeteget jársz szórakozni, bulizni, van alkalmad ismerkedni. Lassan el kéne jutnod oda, hogy egy lányt megtartasz egy éjszakánál több időre is. Kezdetnek az is elég lenne, ha mondjuk kettőre – nevetett Philip.

Vett egy nagy levegőt és mondani akarta, hogy megismerte Kellyt, aki nagyon aranyos kedves lány, de elharapta a szót. Eszébe jutott a nő, és a szerződés. Fogalma sem volt az elméjének melyik zugából tört most a felszínre ez az álom, de valami miatt jobbnak látta, ha csendben marad.

• Igen? Akarsz mondani valamit? – kérdezte még mindig vigyorogva tőle Philip. Talán előfordult, hogy ugyan az a lány az ágyadban kétszer megfordult?
• Neked meg oda kellene eljutnod, hogy legalább néha-néha forduljon meg valaki az ágyadban, még ha egy éjszakára is.
• Elég fiúk! – szólt az anyjuk kedves, de határozott hangon. A lényeg, hogy mielőbbi esküvőket és unokákat akarok!

Ezzel ez a téma be is fejeződött köztük, és egész másról folyt a beszélgetés. Már besötétedett mire elmentek a szüleiktől. Miután hazament gondolkodás nélkül elővette a telefonját és felhívta Kellyt.

• Szia! – hallotta a lány vidám hangját.
• Szia! Arra gondoltam talán már nem vagy olyan elfoglalt és találkozhatunk.
• És mit csinálnánk?
• Amit csak szeretnél! Mehetünk vacsorázni, vagy beülhetünk egy teázóba, vagy kávézóba, vagy csak sétálhatunk egyet, vagy moziba is mehetünk.
• Akkor a teázót választom!
• Rendben, akkor teázóba megyünk. Holnap hányra mehetek érted?
• Holnap sehányra, de holnapután hatkor végzek a kórházban.
• Ok, akkor holnapután ott vagyok érted. Addig is vigyázz magadra!

Elbúcsúztak és elégedetten tette le a telefont. Gondolatban máris az előtte álló randevút tervezgette és azon is eltöprengett néhány pillanatra, hogy mit vegyen fel.

Megőrültem? Megőrültem! – adta is meg saját magának a választ. Úgy csinálok, mintha egy kis liba lennék, és azon gondolkodom, mit vegyek fel. Mi történik velem? Mit tett velem ez a lány? – kérdezte magától. A választ viszont nem találta meg, hiszen szerelmes nem lehet, hisz alig ismeri és egyébként sem az a típus. Neki nem kell barátnő, feleség, gyerek. Ő kialakította magának a tökéletes életet, ahol csak csajok vannak, meg szórakozás, meg bulizás, meg motorozás, meg haverok. Soha nem akarta, hogy ez másképp legyen, sőt most sem akarja.

Két nap múlva már fél hat után néhány perccel a kórház előtt parkolt. Egy darabig csak ücsörgött az autójában és próbálta lenyugtatni magát, azt a kis görcsöt eltüntetni a gyomrából. Hat előtt tíz perccel szállt csak ki, felment az emeletre, ahol Kelly dolgozott és a folyosón fel-alá sétálva várta.

Mikor meglátta kilépni az egyik ajtó mögül az a kis görcs a gyomrában egyre nagyobb lett. Vett egy mély levegőt, és a legtermészetesebb mosolyát felvéve a lány elé sietett.

• Szia! Örülök, hogy látlak.
• Szia! – köszönt vissza Kelly is.
• Akkor indulhatunk a teázóba?
• Igen – jelent meg mosoly Kelly arcán.

Az úton a teázóig Kelly a munkájáról beszélt ő pedig nagy odafigyeléssel hallgatta. A teázóban már kortyolgatták z teájukat és eszegették a sütijüket, mikor megkérdezte Kellytől:

• Miért nem akartál a múltkor eljönni velem?
• Mondtam, hogy nem érek rá, nagyon elfoglalt voltam.
• Én úgy éreztem, hogy inkább le akarsz rázni.
• Ok, tagadhatnám, de valóban így volt.
• Miért?
• Miért? – kérdezett vissza Kelly. Azért, mert ilyen vagy amilyen.
• Milyen? – kérdezte, és kíváncsian várta a választ.
• Egy csajozós kamugép, akitől jobb lenne, ha távol tartanám magam.
• Komolyan így gondolod?
• Igen, de ezt te magad is tudod!
• De valami miatt mégis itt ülsz velem.
• Igen! – sóhajtott egy nagyon Kelly. Valami miatt most itt ülök veled.
• És megkérdezhetem, hogy mi az?
• Meg, de az koránt sem biztos, hogy választ is fogsz rá kapni.
• Azért megpróbálom! Szóval miért ülsz most itt velem annak ellenére, hogy egy csajozós kamugép vagyok?
• Hm, nem is tudom pontosan, de ha tudnám sem biztos, hogy megosztanám veled – hangzott a válasz.

Eközben kis magabiztosságot érzett, úgy érezte ez a beszélgetés bebizonyította neki, hogy ugyan olyan ellenállhatatlan mint volt, és talán ezután valóban minden ugyan olyan lesz az életében mint a balesete előtt volt.

A beszélgetésük elterelődött erről a témáról és szóba jött minden féle, amikről jókedvvel cseverésztek.

Már majdnem éjfél volt, mikor indulni készültek. Kíváncsi volt, hogy vajon Kelly most megengedi-e neki, hogy hazavigye, vagy megint elrohan.

• Hazavihetlek?
• Igen! – válaszolta kis gondolkodás után a lány.

Ross fizetett, majd mikor beültek az autóba megkérdezte hová viheti. Kelly megmondta a címét és ő csak nézett és nem értette mit akart ezzel, hisz a cím amit hallott, az a saját címe volt. Az első gondolata az volt, honnan tudhatja, de aztán rájött, hogy az orvosi papírjain rajta volt a címe. A második gondolata, hogy ez azt jelenti, amire ő gondol? Azt, hogy Kelly nem csak egy teát akart vele inni, hanem fel akar menni hozzá a lakására?

Nem kérdezett semmit, beindította a motort és hazahajtott. Mikor leparkolt és mindketten kiszálltak az autóból megfogta Kelly kezét, aki ezt hagyta, bementek a házba, beszálltak a liftbe, ő megnyomta a 18-as gombot és a lift halk zajt kiadva elindult felfelé. A 18. emeleten megállt és ő kilépett a folyosóra, de Kelly mozdulatlan maradt, kezét kihúzta az övéből és megszólalt.

• Jó éjt!
• Ezt meg hogy érted? – nézett rá értetlenül.
• Köszönöm, hogy hazahoztál, jól éreztem magam.

Most már aztán igazán semmit nem értett. Néhány másodperc múlva Kelly hangos nevetését hallotta, de ő még most sem értette a helyzetet. Gyorsan visszalépett a liftbe, mert attól félt, hogy becsukódik, és a lány eltűnik a szemei elől.

• Megmagyaráznád, hogy érted azt, hogy köszönöd, hogy hazahoztalak? Itt én lakom.
• Ha jól tudom ez egy negyvenemeletes ház, ahol legalább 240 lakás van. Nos ebből a 240 lakásból – ekkor megnyomta a liftek gombjai közül a 23-ast – egy az enyém.

Rossnak leesett az álla, meg sem tudott szólalni. Csak nézte, ahogy a kijelzőn sorban felvillannak a számok, majd mikor kiírta a 23-ast rázkódva megállt a lift és kinyílt az ajtaja. Kelly kilépett ő pedig követte. Látta, ahogy a lány kihalássza a táskájából a kulcsát, miközben a lifthez legközelebbi ajtóhoz megy.

Még most sikerült csak felfognia, amit megtudott.

• Azt mondod egy házban lakunk?
• Mégis mit gondoltál, miért ezt a címet mondtam, mikor megkérdezted hová vigyél?
• Egészen másra gondoltam, de miért nem mondtad? – kérdezte még mindig hihetetlenkedve.
• Nem tartottam lényegesnek.
• Nem tartottad lényegesnek, hogy néhány méterrel felettem laksz?
• Nem! Ez semmin nem változtat.
• Mióta laksz itt?
• Már majdnem két éve.
• Hogy-hogy egyszer sem találkoztunk még?
• Nem tudom, alig találkozom valakivel.
• Ezután jobban meg kell néznem, kikkel lakom egy házban! – lépett közelebb Kellyhez, és fogta meg a lány kezét.

Kelly ismét kihúzta kezeiből az övét, ugyan úgy mint a liftben tette, a kulcsot beledugta a zárba és jó éjt kívánva neki már csak azt látta, hogy az ajtó bezáródik a lány mögött.

Ő még mindig le volt döbbenve az információtól. Lassan fordult meg és nem is a lifthez ment, hanem a lépcsőhöz. Szépen lassan lépdelt lefelé a lépcsőfokokon és közben azon agyalt, hogy alapjában igaza volt Kellynek, és az hogy egy lakcímen élnek, nem változtat semmin. Azért mégis furcsa volt a tudat számára, hogy ha látni szeretné, csak felmegy öt emeletet és bekopoghat a lakásába.

Én meg azt hittem, hogy annyira nem bír nekem ellenállni, hogy nem csak egy teát akar velem meginni, hanem fel akar jönni hozzám – jutott eszébe, és ettől kevésbé érezte jól magát.

Ezután a randi után rendszeresen beszélgettek telefonon, és a következő hétvégén arra készült, hogy felmegy Kelly lakásához egy üveg borral és két pohárral.

Mielőtt elindult még dolgozott egy kicsit, most is hozott haza munkát. Ahogy a papírokat nézegette egy irat akadt a kezébe, aminek láttán a lélegzete is elakadt. Nem akart hinni a szemének, többször is elolvasta egymás után.

Az a szerződés volt, amit álmában aláírt. Vadul cikáztak a fejében a gondolatok, hogy valami elfogadható magyarázatot találjon rá. Végiggondolta kinek mondta el, mit álmodott, de nem emlékezett rá, hogy bárkinek is elmesélte volna ezt a különös álmát, sőt ő maga is el akarta felejteni.

Talán még a balesetem előtt viccből készült, csak nem emlékszem rá? – töprengett. Mindenre emlékszem, erre is emlékeznem kéne!

Még jó néhány percig nézegette a szerződést, ami tintával, nagyon szép kézírással volt megírva, rajta az ő saját összetéveszthetetlen aláírásával.

Nem értette, hogy kerülhet elő egy ilyen papír, amiről álmodott, és ez nyugtalanította. Egy hírtelen mozdulattal összetépte, a darabokat összegyűrte és a papírkosárba dobta.

Nem akart rá többet gondolni, el akarta felejteni ugyan úgy, mint azt az álmot. Megfogta a bort és a poharakat, majd felment Kelly lakásához. A liftben csak abban reménykedett, hogy Kelly otthon van és beengedi. Nem akart most hazamenni, és a szerződésen gondolkodni, el kellett hogy terelje a figyelmét.

Szerencséjére Kelly szívesen fogadta, igaz meglepődött mikor meglátta az ajtajában a borral. Az este kellemesen telt, iszogattak, beszélgettek és ő nagyon kedves volt. Alig akart magára ismerni. Semmit nem alkalmazott azokból a betanult technikákból, amiket eddig a csábításhoz alkalmazott. Egyszerűen csak jól érezte magát, és nem akarta kényszeresen az ágyába csábítani Kellyt.

Már majdnem éjfél volt, mikor Kelly azt mondta fáradt.

• Rendben, megyek! – mondta és felállt.

Kelly kikísérte és egy sima jó éjttel elbúcsúztak egymástól, az ajtó bezáródott mögötte és elindult a lift felé.

Néhány lépés után visszafordult, bekopogott az ajtón, ami szinte azonnal kinyílt és ő egy szó nélkül átkarolta Kellyt és megcsókolta. A lány nem tiltakozott, mohón viszonozta a csókját.

• Jó éjt! – mondta ismét és még egy röpke csókot adott Kellynek.
• Neked is! – mosolygott a lány.

Visszaérve a lakásában még mindig azon gondolkodott, hogy létezik az, hogy egyetlen csók ennyire fel tudja kavarni az érzelmeit. Annyi nőt csókolt már, de még csak ehhez hasonlót sem érzett.

Egy darabig a kanapján ücsörgött a tv-t bámulva, aztán zuhanyozni ment és lefeküdt aludni. Az éjszakája a nő miatt ismét nyugtalan volt, így fáradtan ébredt. Annak ellenére, hogy vasárnap volt és ilyenkor majdnem délben szokott felkelni, most nem volt kedve tovább feküdni. Ivott egy kávét és leült az íróasztalához, hogy dolgozzon egy kicsit. Amint felkattintotta a kislámpáját az, ami a szemei elé tárult szinte megijesztette.

Megint ott volt a szerződés a szépen ívelt betűkkel és az ő aláírásával. Lassan felvette a papírdarabot, alaposan megnézte majd a papírkosarának a tartalmát is átvizsgálta.

Az összetépett darabokat nem találta benne, a kezében lévő szerződés pedig teljesen ép volt. Nem értette mi történik, ki játszhat vele.

Szorongatta a lapot a kezében, miközben megpróbált higgadt maradni, és ésszerűen átgondolni mi is történik körülötte.

Sorba vette a tényeket: A szerződés pontosan olyan, amit álmában aláírt. Azok között a papírok között találta, amit a munkahelyéről hozott haza. Az este mielőtt elment eltépte és a papírkosarába dobta. Reggelre a kosárból eltűnt, és teljes épségben az íróasztalán feküdt.

Ennek egy magyarázata lehet, hogy valakinek elmesélte mit álmodott, aki most meg akarja tréfálni.

A legtöbbet Rogerrel beszélgetett, talán olyankor mesélt neki a szerződésről, mikor már többet ivott ezért lehetséges, hogy nem emlékszik rá. Rogernek van a lakásához kulcsa, így nyugodtan bejöhetett és letehette az asztalára.

De a munkahelyi dolgok között találtam! – jutott eszébe. Most arra próbált rájönni, volt-e alkalma Rogernek, hogy ezek közé a papírok közé rejtse. Arra a következtetésre jutott, hogy csak úgy tehette meg, ha segítséget kér valamelyik kollegájától. Azt este míg ő Kellynél volt letehetett egy másik példányt az asztalára, a széttépettet pedig elvihette.

Igaz arra nem talált magyarázatot honnan tudta, hogy összetépte, és másikat kell hoznia, de ha igazi átverést akar a barátja talán képes volt bejönni és szétnézni. Említette neki, hogy elmegy estére.

Elégedetten állt fel az asztala mellől, úgy érezte megtalálta a választ erre az elsőre kicsit bizarr dologra. Úgy döntött nem szól Rogernek arról, hogy rájött miben mesterkedik, kivárja a megfelelő pillanatot a leleplezéshez.

A szerződés még mindig a kezében volt, és egy hirtelen ötlettől vezérelve fogott egy tollat és az egyik sarkába egy alig látható kis pöttyöt tett, arra gondolva, hogy innentől kezdve Roger nem csereberélheti csak úgy a példányokat. Gondolkodott hová is tegye, de úgy határozott az asztalon hagyja.

Megéhezett a rejtély megoldása közben, így a konyhába ment és egy hatalmas szendvicset készített magának, amit jóízűen, gondtalanul fogyasztott el.

A nap további része szokásosan telt, eltekintve attól a kis furcsa vibrálástól a gyomrában, amit azóta érzett, hogy az este megcsókolta Kellyt.

Délután felhívta a lányt és megbeszélték, hogy egyik este moziba mennek és utána talán vacsorázni is beülnek valahová.

Rogert is felhívta és beszélgetésük közben vigyázott, hogy a szerződésről véletlenül se ejtsen egyetlen szót sem.