Újra látni a szerelmet (3. fejezet)

Izgatottan várta, hogy eljöjjön az este, mikor Kellyvel találkozhat. Szíve szerint minden nap felhívta volna addig, akár többször is, vagy átment volna hozzá, de mégsem tette. Kivárt a megbeszélt időpontot és csak ekkor ment fel hozzá.

Mielőtt elindult odalépett az íróasztalához, és a még mindig ott lévő szerződést nézegette. Egy határozott mozdulattal összetépte, sokkal több darabba, mint néhány nappal előtte és vigyorogva dobta a papírkosarába.

Kelly szinte azonnal ajtót nyitott, amiből tudta, hogy várta, sőt türelmetlenül várta és ez kellemes érzéssel töltötte el.

• Szia! – hallotta a hangját és látta, hogy zavarban van, amit nagyon aranyosnak talált.

Eddig nem volt olyan lánnyal dolga, aki zavarban legyen. Mindig olyan nőkkel létesített kapcsolatot, akik pontosan tudták mit akar tőlük és a zavarnak, a szemérmeskedésnek még csak a legapróbb jeleit sem látta soha.

• Szia! – mondta ő is és odahajolt, hogy lágyan megcsókolhassa.
• Gyere be, azonnal indulhatunk – hívta be Kelly a lakásba.

Követte a lányt, aki eltűnt a fürdőben ő padig alaposan megnézte a lakást, ami tulajdonképpen merőben az övének az ellentéte volt. Tipikus lánylakás, már ha van ilyen szó – töprengett. Itt minden arról árulkodott, hogy itt egy szingli nő lakik. Makulátlanul tiszta volt, rengeteg kiegészítővel, nőies színekkel és bútorokkal. Kelly rövidesen kijött a fürdőszobából és elindultak.

Az autóban sokszor ránézett, amivel kicsit talán zavarba is hozta, mert Kelly elkezdett mocorogni az ülésen. Ezért igyekezett kevesebbet pillantgatni felé, de a mélyen dekoltált felsőrész, a rövid szoknya, a szép arca, a selymes haja úgy vonzotta a tekintetét, mint a mágnes.

Egy bevásárlóközpont mélygarázsában parkolt, és miután kiszálltak kéz- a kézben mentek fel a legfelső emeletre, ahol a mozi volt található. A film közben sokkal több időt töltöttek csókokkal, mint a film figyelésével. Mozi után beültek kínait enni, aztán visszatértek a házukhoz. Felkísérte Kellyt a lakásába, de itt nem ért véget az estéjük.

Ahogy bezáródott mögöttük az ajtó finom csókot váltottal, majd Kelly a hálóba húzta. Itt olyan élményben volt része, amiben még soha. Ez volt életében az első olyan szeretkezés, amikor arra is figyelt, hogy ne csak kapjon, hanem adjon is. Eddig soha nem érdekelte különösebben, hogy a partnerének mi a jó, csak a maga örömét kereste.

Ezen az éjszakán viszont gyengéd volt, figyelmes és nagyon szerette volna, hogy Kelly tökéletesen jól érezze magát.

Egy órával később összebújva feküdtek az ágyon és a fejében káosz volt attól, amit átélt. Ezerszer többnek érezte ezt az együttlétet, mint pusztán szex. Úgy érezte most szerelmeskedett életében először. Jól esett még mindig a karjaiban tartani a lányt, simogatni, apró csókokat adni neki.

Most ha nem Kellyvel lenne, már öltözne és öt perc múlva az atójában ülne és egy jó éjszakaként gondolt volna arra, ami mögötte van.

Még az autóba sem kell beülnöm, hogy hazamenjek – mosolyodott el.

• Min nevetsz? – kérdezte Kelly.
• Semmi, semmi, csak nagyon jól érzem magam – válaszolta rekedtes hangon, majd újra megcsókolta a lányt, és kezei ismét felfedezőútra indultak a testén.

Néhány perc múlva a vágy ismét hatalmába kerítette őket, és lassú, kielégítő szerelmeskedésbe kezdtek.

Éjfél is elmúlt, mire mindketten kimerülve álomba merültek. Álmában ismét a palotában volt, és a nő ismét figyelmeztette a szerződésre. Erre idegesen ébredt fel, és mikor kinyitotta a szemét látta, hogy a nő a fekete és mélyzöld ruhájában a sarokban áll, és szúrósan, szinte már-már ijesztően néz rá. Gyorsan becsukta a szemét, majd újra kinyitotta, de ekkor már csak a falakat látta. Biztos volt benne, hogy az előbbi látomása, az tulajdonképpen még álom volt. A rossz érzése viszont nem múlt el. Valami miatt úgy érezte haza kell mennie, akkor is ha sokkal inkább szeretne itt maradni.

Óvatosan kibújt Kelly öleléséből vigyázva, hogy ne ébressze fel a lányt. Gyorsan felöltözött és lábujjhelyen kiosont a szobából. Kint felhúzta a cipőjét és már a kijárati ajtón volt a keze, mikor meglátta Kellyt a hálószoba ajtajában kócos hajjal, álmos szemekkel. A lány köré volt csavarva a paplan és ez a látvány volt a legszebb, amit eddigi életében látott. Szíve szerint odament volna hozzá, hogy átölelje, de mégsem tette.

• Hová mész? – kérdezte Kelly álmos hangon.
• Haza!
• Miért?
• Ott jobban tudok pihenni, nem szoktam meg, hogy ketten vagyunk egy ágyban.

Idegesen figyelte Kellyből milyen reakciót váltanak ki a szavai, de nem tudott leolvasni semmit az arcáról.

• Szia! – csak ennyit mondott Kelly.
• Szia! – köszönt ő is és gyorsan kiment a folyosóra.

Néhány lépést tett a lift felé, majd megállt és hátrafordult. Még mindig visszahúzta a szíve, de valami megmagyarázhatatlan dolog pedig arra késztette, hogy menjen haza.

A lakásában a villanyt sem kapcsolta fel csak leült a kanapéra és gondolkodott. Kavargott benne a sok érzelem, amit a Kellyvel együtt töltött éjszaka korbácsolt fel benne. Aztán eszébe jutott megint az álom a nővel. Felállt és az íróasztalához sétált, ott felkapcsolta a kislámpát és ebben a pillanatban mozdulatlanná vált.

A szerződés ott volt az asztalán sértetlenül. Bele telt néhány pillanatba, mire képes volt megmozdulni. Felemelte a papírlapot és megkereste a szélén elhelyezett kis tintapöttyöt, ami pontosan ott volt, ahová tette.

Nem értette mi történik. Ha ez az egész vicc, nagyon alaposan meg van szervezve! – gondolta. A konyhába ment, töltött magának egy italt és lehúzta, aztán még egyet, majd azt is megitta. A fürdőszobába ment zuhanyozott aztán lefeküdt, de nem tudott elaludni. A szerződés és azok a furcsa álmok nem hagyták nyugodni.

Hajnalban arra határozott, hogy felhívja Rogert és megmondja neki, hogy rájött az egészre és nyugodtan véget vethet a szórakozásának.

Egy hirtelen mozdulattal kiugrott az ágyból, megkereste azt az átkozott szerződés, amitől nem tudott aludni, fogott egy öngyújtót bevitte mindkettőt a fürdőbe és a mosdókagyló fölött elégette. Addig engedte rá a vizet, míg az utolsó apró hamu is lefolyt és hófehér nem lett a mosdókagyló. Ezután visszafeküdt az ágyába és végre elaludt.

Mikor az ébresztője megszólalt alig volt annyi ereje, hogy lenyomja. Nagyon keveset aludt és azt is nyugtalanul. Aztán eszébe jutottak az éjszak a történtek. Kipattant az ágyából, és az íróasztalához sietett.

Amit ismét ott látott, már több volt, mint ijesztő. Az az átkozott papírlap a szép írással, az ő aláírásával és a tintapöttyel a sarkában megint ott volt. Lassan lépkedett közelebb az asztalhoz és percekig csak állt, anélkül hogy megérintette volna. Talán még gondolkodni is elfelejtett, csak nézte mereven. Majd óvatosan felemelte a kezét, és megfogta a lapot.

Alaposabban megnézte, az ablakhoz tartotta, aztán sürgősen visszatette az asztalra. Próbált újra gondolkodni, de nem talált megfelelő magyarázatot arra, ami most vele történik. Nem tudta elképzelni, hogy Roger egy éjszaka alatt kétszer is visszajöjjön, hogy őt megtréfálja. Egyébként is honnan tudná, éppen mikor mit tesz a szerződéssel, és az aláírását sem tudná ennyire pontosan meghamisítani minden egyes alkalommal.

Az amit eddig gondolt erről az egész dologról, most teljesen értelmetlennek tűnt, viszont semmilyen új elmélettel nem rendelkezett.

Úgy döntött nem gondol erre az egészre, hanem szépen felöltözik, bemegy dolgozni, és napközben felhívja Kellyt.

A lány nevének a felbukkanása az elméjében melegséggel töltötte el az egész testét. Ismét eszébe jutott milyen volt együtt lenni vele, és hogy a ma estét is szeretné vele tölteni.

Szerencséjére rengeteg munkája volt, így nem maradt ideje a szerződésen gondolkodni. Mikor végzett felhívta Kellyt, aki nem vette fel a telefonját. Abban bízott csak azért nem teszi, mert éppen nem ér rá, és majd később visszahívja. Már hazaért, otthon megvacsorázott, de a telefonja még mindig nem csörgött. Ekkor ismét ő hívta a lányt, aki most szinte az első csörgés után beleszólt.

Ross áthívta a lányt, aki beleegyezett és fél óra múlva ott is volt nála. Míg várta gondolatai ismét a szerződés és a furcsa álmok körül forogtak. Egy hirtelen ötlettől vezérelve rácsörgött Rogerre, hogy csak úgy hogy megérdeklődje mi van vele, és a beszélgetés közben megjegyezte milyen fura álmai vannak. Próbálta leszűrni Roger tud-e erről valamit, de a férfi érdeklődéssel hallgatta a mondandóját, semmi jelét nem tapasztalta annak, hogy esetleg már tudna róla.

Kellyvel az este ismét tökéletes volt, zenét hallgattak, beszélgettek és az együttlétüket csodálatosabbnak találta, mint az előző éjszakán.

Mikor a lány haza akart menni marasztalni szerette volna, de mégsem tette. Ismét az a kettős érzés támadt fel benne, ami tegnap este is, mikor eljött tőle.

Ahogy Kelly elment újra az asztalán lévő szerződést nézegette. Egy hírtelen mozdulattal felkapta, összetépte és úgy hajította vissza az asztalra, majd leült a kanapéra, olyan szögben hogy láthassa a papírdarabokat.

Talán már egy óra is eltelt, miközben mereven bámulta a szerződés maradványait, mikor megunta és elment zuhanyozni.

Mielőtt a hálóba ment megint megnézte a papírdarabokat, de azok már nem papírdarabok voltak, hanem ismét egy teljes egész szerződés.

Már nem is idegesítette ezen magát, csak nevetett egyet és lefeküdt aludni. Nagyon fáradt volt, így szinte azonnal elaludt, ahogy letette a fejét. Az álma viszont ismét visszavitte a palota ugyan azon termébe, ahol már többször is járt. A nő megjelent ugyan abban a fekete és mélyzöld ruhájában, amiben eddig is minden alkalommal látta.

• Többször figyelmeztettem, mint eddig bárkit. Nem mutathatja ki érzelmeit a gyengédebb nem iránt.
• Igen tudom!
• Nem adtam engedélyt a beszédre!
• Ige, tudom!
• Ha nem tesz eleget a szerződésben foglaltaknak, a megsemmisülés bekövetkezik és ne higgye, hogy ez csak egy álom.
• Mégis mit kéne tennem, hisz most is álmodom!
• Nem, nem álmodik. A környezet megtévesztő lehet, de maga nagyon is ébren van.

Ekkor a hatalmas terem eltűnt és a saját hálószobájában találta magát, amint áll az ágya mellett, a nő pedig a szobája sarkában. Idegesen nézett szét, és próbálta feldolgozni azt, ami történik vele.

• Azt akarja mondani, hogy mindez valóság, és ha megmondom Kellynek, hogy szeretem, meghalok?
• Pontosan, bár a halál nem tökéletes megfogalmazás arra, ami magával fog történni, és azon is javítanék, hogy mindez nem csak akkor fog megtörténni, ha megmondja, hogy szereti, hanem akkor is, ha úgy viselkedik, hogy ezt kimutatja. Ajánlom, hogy olvassa el a szerződést, amit aláírt még egyszer!
• Rendben! – bólintott egyet.

A nő ekkor egyszerűen csak eltűnt és ő ott állt a szobájában abban a boxerben, amiben lefeküdt és nem értett semmit abból ami néhány pillanattal ezelőtt lejátszódott.

Leült az ágya szélére és azt gondolta, valami nincs rendben vele, nem csak furákat álmodik, hanem már hallucinál is.

Visszafeküdt, de nem bírt tovább aludni, ezért felkelt és kiballagott a nappalijába. Bekapcsolta a tv-t és a távirányítóval a kezében leült a kanapéra. Csak bámulta a képernyőt és váltogatta a csatornákat. Igazából nem is hallotta és nem is látta a műsorokat, csak azon gondolkodott, hogy igaz lehet-e amit a nő állított.

Soha nem hitt sem túlvilági életben, sem túlvilági lényekben. Ezzel szemben, most ha kizárja azt a lehetőséget, hogy megháborodott az elméje hajlik arra, hogy higgyen abban, amit a nő mondott neki.

A balesete után jelent meg először a nő, tehát a balesettel lehet összefüggésben a dolog – töprengett. Talán ha akkor nem írja alá azt a szerződést most halott. Próbált visszaemlékezni, mit is mondott neki a nő az első alkalommal.

- Döntöttem!

Miről döntött? Az életemről vagy a halálomról? – elmélkedett.

Felkelt a kanapéról és lassú léptekkel az íróasztalához ment. Felvette a szerződést, majd visszaült és átolvasta.

Néhány pontból állt az egész, amit semmiség lett volna betartania, ha nem ismerte volna meg Kellyt. Így viszont nem is látta olyan egyszerűnek a helyzetét. Nem akarta elveszíteni a lányt, de ha a szerződésnek eleget akar tenni, semmi esélye arra, hogy Kelly mellette maradjon.

Reggelig azon gondolkodott, hogy tegyen eleget egyszerre a szerződésnek, és hogy viselkedjen, hogy Kellyvel lehessen.

A munkahelyén terelődtek csak el a gondolatai a problémájáról, de amint hazaért ismét a szerződés a nő és Kelly körül fogott minden.

Már hétvége volt, ami azt jelentette, hogy szerda óta, tehát már három napja nem hívta Kellyt és a lány sem kereste. Úgy döntött nem telefonál neki, csak felmegy és bekopog hozzá. Az ajtó csak néhány perc múlva nyílt ki, már azt hitte Kelly nincs otthon, éppen el akart menni.

• Szia! – köszönt jókedvet tetetve.
• Szia! – mosolygott Kelly is.
• Gondoltam megnézem hogy vagy.
• Gyere be, köszi jól vagyok!

Ross belépett a lakásba és szerette volna forró csókkal és öleléssel köszönteni a lányt, de mégsem tette, most már pontosan tudva miért.

• Hogy telt a heted? – kérdezte Kellyt, miközben az hellyel kínálta.
• Jól, sokat dolgoztam, de azért lett volna időm, hogy felvegyem a telefont.

Ross pontosan értette a célzást, de nem akart most erre reagálni, az igazat nem mondhatta, hazudni meg nem akart, így másra terelte a szót.

• A jövő héten elmehetnénk bulizni!
• Rendben, hová gondoltad?
• Oda, ahol megismerkedtünk. Jó kis hely!
• Nem nagyon tetszett, de ha gondolod elmehetünk.

Pontosan tudta, hogy Kellynek nem nagyon jött be az a szórakozóhely, éppen ezért hívta oda. Ha kedves akart volna lenni, megkérdezi hová akar menni, és olyan helyre viszi, ahol jól érzi magát, de úgy gondolta ezzel megtalálta a középutat. Nem szegi meg a szerződést, és mégis Kellyvel lehet.

Még beszélgettek egy darabig, de mikor kezdte úgy érezni, hogy a beszélgetésük meghitté és túlságosan könnyeddé válik annyira, hogy már ő is kezdi jól érezni magát más taktikához folyamodott.

Hírtelen megcsókolta úgy, hogy az a csók nélkülözött minden gyengédséget és érzelmet. Magához húzta a lányt, de a mozdulatai is kemények, már-már durvák voltak. Úgy tervezte ilyen stílusban teszi magáévá, de a teste nem engedelmeskedett neki.

Karjaiban megszűnt a feszesség, simogatása bársonyossá vált. A szája sem volt már merev és követelőző, lágyan simult Kelly ajkaihoz, nyelvével érzékien simogatta a lányét.

Lassan vetkőztette le, kiélvezve minden pillanatot, nem törődve a következményekkel. A szerződésnek eleget tesz, hisz a maga örömét keresi a szexben, és ő így érzi jól magát, ha figyelmes és gyengéd.

Miután kielégülve egymás mellé feküdtek Kelly hozzábújt és ő szorosan ölelte magához. Szeretett volna reggelig így maradni, de rövid idő után eltolta magától és kimászott az ágyból.

• Hová mész? – kérdezte Kelly meglepetten, mikor meglátta, hogy felveszi a ruháit.
• Fáradt vagyok, az ágyamban jobban tudok pihenni.
• Értem! – hallotta a lány szomorú válaszát.

Gyorsan befejezte az öltözködést és kisietett a szobából, nem akart több kérdésre válaszolni, úgy érezte jobb, ha mielőbb átmegy a saját lakásába.

Otthon lefeküdt és olyan érzés kerítette hatalmába amilyet még soha nem érzett. Keveredett benne Kelly hiánya, a lelkiismeret furdalás és a szerelem.

Abban már most biztos volt, hogy nem fogja megszegni a szerződés szabályait, de Kellyt sem akarta elveszíteni.

Úgy döntött laza kapcsolatot ápol majd a lánnyal, ami azt jelenti, hogy rendszeresen találkozik vele, de nem fogja kimutatni, hogy mit érez iránta. Ha Kelly azt hiszi csak testi kapcsolatra kell neki és ezt elfogadja, akkor már nyert ügye lesz.

A következő héten csak csütörtökön hívta Kellyt, hogy megbeszélje vele a pénteki találkozót.

Természetesen az lett volna a normális dolog, ha együtt mennek oda, különösen mivel egy házban laknak, de mégis azt kérte tőle, hogy ott találkozzanak.

Kelly először nem értette miért, ezért ő azt hazudta nem otthonról megy, de szerencsére Kelly így is beleegyezett a dologba.

Azt beszélték meg, hogy este 10-kor a szórakozóhelyen találkoznak. Szeretett volna időben ott lenni, de nem tűnhetett kedves, aranyos, szerelmes férfinak, így egy órás késéssel érkezett.

Mikor belépett a helyiségbe rögtön kiszúrta a lány formás alakját és azonnal odament hozzá.

• Szia! Jól szórakozol?
• Szia! Nem igazán, nem tetszik ez a zene, már épp indulni akartam haza.
• Miért nem tetszik, pedig nagyon jó! Gyere táncoljunk.

Kelly követte, de látta rajta, hogy valóban nem érzi itt jól magát. Körülbelül tíz perc múlva visszamentek a bárpulthoz és kikért maguknak egy italt, de mire kihozták ő elment, mert meglátott egy haverját és köszönt neki. Közben látta, hogy az italokat Kelly kifizeti. Ettől iszonyúan érezte magát, de tudta ezt kell tennie.

Már a lány az italát majdnem bekortyolgatta, mire nagy jókedvet tetetve visszament hozzá. Ő is megitta az italát és ismét táncolni mentek, majd egy asztaltársasághoz ültek, ahol ő mindenkit ismert. Leültek, de egyszerűen elfelejtette bemutatni Kellyt. A lány csak ült mellette, egy szót sem szólt sokáig.

Ő próbált úgy tenni, mintha nem érdekelné mit csinál, de nagyon nehezére esett. Aztán Kelly egyszer csak felállt mellőle és elindult valahová. Ő azonnal felpattant és megfogta a karját.

• Hová mész?
• Haza!

• Miért, nem érzed jól magad?
• Szerinted? Na szia!

Ezzel kihúzta a karját a kezéből és határozott léptekkel elindult a kijárat felé. Ő kétségbe esetten követte, és azon idegeskedett, hogy túljátszotta a szerepét, ami miatt Kelly soha többé nem fog hozzá szólni.

Mikor kiértek az utcára majdnem bocsánatot kért, de tudta jól, hogy nem teheti, viszont valamit mégis tennie kell

Hívott egy taxit és együtt hazamentek. Az úton nem beszélgettek, és Kelly még csak rá sem nézett.

A liftbe szállva csak a saját emeletének számát ütötte be. Kelly mérgesen megnyomta a 23-as számot is.

• Nincs kedved átjönni hozzám? – kérdezte tőle.
• Köszi de egyáltalán nincs!
• Haragszol rám?
• Dehogy haragszom! Miért is haragudnék? Azért mert elmentem veled, sőt nem is veled, csak elmentem egy olyan szórakozóhelyre ahol te is ott voltál, és levegőnek néztél? Nem, igazán nem haragszom!
• Ne haragudj, nem ez volt a szándékom!
• Ok!

A lift közben megállt a 18. emeleten de Rossnak esze ágában sem volt kiszállni. Kelly mérgesen nézett rá, miközben a liftajtó bezáródott és 5 másodperc múlva a 23. emeleten nyílt ki ismét.

Mindketten kiszálltak és a lány lakásához mentek. Kelly kinyitotta az ajtót, de csak annyira, hogy ő beférjen rajta és becsapta az ajtót.

Ott állt a bezárt ajtót bámulva és azon gondoldott, hogy fogja ezt úgy rendbe hozni, hogy a szerződést is betartsa.

Lekullogott a lépcsősorokon a 18. emeletre és az ajtajához sétált. Elővette a zsebéből a kulcsokat, de mégsem használta. Úgy érezte, ha most nem tesz valamit, bemegy a lakásába helyrehozhatatlanul elromlik minden. Ezután csak olyan életet élhet, mint a balesete előtt, és azt az életet, amit néhány hónapja még tökéletesnek hitt, már egyáltalán nem akarja.