Szerelem karácsonyra - 4. fejezet
4. fejezet
- Te meg mit keresel itt? – kérdezte teljes elképedéssel a hangjában.
- Virginia ide szeretett volna jönni!
- Virginia? – ismételte meg a nevet, mintha nem tudta volna ki a viselője, de ettől a névről mindig a virgács jutott eszébe, és ahogy elnézte a lányt illett is hozzá a virgács elnevezés, hisz annyira vékonyak voltak a lábai, mint két virgács. Mosolygott egyet a megállapításán, aztán ismét visszarendezte arcvonásait a meglepett és a dühös közé.
- Virginia Tonkyn – nyújtotta a lány kezet felé, és neki ez a magas hangtartomány szinte felhasította a dobhártyáját.
- Robin – rázta meg a lány csontos kezét határozottan.
- Van ott a sarokban egy hely nektek – mutatott a terem másik végébe, miközben Ryanre nézett.
- Igen látom, de itt is van, a szomszéd asztaltól épp most mennek el.
- Üljetek ide – szólalt meg Brian.
Ő olyan mérgesen nézett rá, amit a férfi sem tudott nem észrevenni és valami bocsánatféleséget súgott neki.
- Köszi! – mondta Ryan és azonnal odahúzott két széket és lelültek Virginiával együtt az asztalukhoz.
- Miről beszélgettetek? – kérdezte minden kertelés nélkül Ryan.
- Ismerkedtünk – mondta, és most ugyan azt a szúrós tekintetet kapta meg Ryan amit néhány másodperccel hamarabb Brian.
Innentől kezdve a beszélgetésben csak felületesen vett részt. A gondolatai egész máshol jártak. Próbálta megfejteni miért jelent meg ott Ryan a virgácsával, és milyen kapcsolatban lehet vele. Figyelte, hogy egymáshoz érnek-e, de semmi intimitás jelét nem vélte felfedezni.
- Robin! – hallotta a nevét.
- Tessék?
- Van kedved menni?
- Hová?
- Hát táncolni.
- Persze! – mondta és fel is pattant a székéről.
Mikor már a kabátját vette fel akkor gondolta csak, hogy mekkora hülye. Azt kellett volna mondania, hogy nincs kedve táncolni, de úgy érezte ezzel már elkésett.
Kint nagyon hideg volt és valahogy ösztönösen belekarolt Brianba és fázósan húzódott mellé. Esze ágában sem volt ezzel a mozdulattal féltékennyé tenni Ryant, de a pillantásából ítélve ezt tette. De nem bánta, sőt határozottan elégedettséget érzett. Ha ő idejött ezzel a kis virgáccsal – nézett végig ismét a lehetetlenül vékony lábakon – akkor ő miért ne karolhatna bele Brianba, hisz randizik vele.
Körülbelül tizenöt percig gyalogolhattak, de neki egy örökkévalóságnak tűnt a hideg miatt. Dideregve mentek be a meleg, és iszonyúan hangos helyiségbe. Letették a kabátjaikat és a pulthoz mentek. Úgy döntött kér egy kis töményet, hátha felmelegíti. Lehajtotta a pálinkát, és néhány perc múlva érezte is a hatását, ami nem az volt, amire számított. Iszonyúan megszédült, és úgy érezte azonnal le kell ülnie.
- Mit keresel? – kérdezte tőle Ryan.
- Egy széket, le kell ülnöm.
- Gyere – fogta meg Ryan a kezét és átvágva a tömegen egy sarokkanapéhoz vitte.
- Köszi – mondta mikor végre leül.
Nevetségesnek érezte magát, hogy egy ital szinte kiütötte. De nagyon ritkán ivott pálinkát, ráadásul egész nap nem evett szinte semmit.
- Ettél ma valamit? – kérdezte Ryan, mintha látná a gondolatait.
Nem szólt semmit, csak rázta a fejét, miközben becsukta a szemét.
- Rendelek neked egy pizzát!
- Ok, csak ne legyen…
- Tudom, ne legyen erős!
- Igen – mondta, miközben elmosolyodott.
Ryan ugyan úgy ismerte őt, mint ő a férfit. Eszébe jutott az az éjszaka, amit együtt töltöttek és nem is értette miért nem ők vannak itt egy pár ként. Neki miért Briannal kell beszélgetnie, aki már ott is ült mellette, Ryan pedig miért a kis virgácsot hozta magával. De ezeket a gondolatokat kiverte a fejéből, és igyekezett összeszedni magát, és Briannal foglalkozni.
Rövidesen megérkezett a pizza evett pár falatot és jobban is lett.
- Jól vagy? – kérdezte Brian.
- Igen, köszönöm! Minden rendben! Ha van kedved akár táncolhatunk is.
Miközben ezt mondta látta a szeme sarkából, hogy Ryan fel akar állni, de gyorsan vissza is ült. Fogalma sem volt, hogy ezt miért tette, de mindent megadott volna érte, hogy megtudja.
Brian nagyon jó táncosnak bizonyult. Kifejezetten jól érezte magát vele a tánctéren. Ő is felszabadultabban táncolt, mint szokott. A forgatagban a sok ember között meglátta Ryan a kis barátnőjével. A lány kéjes vonaglott Ryan előtt, akinek ez láthatóan nagyon tetszett. Úgy fordult, hogy ne is lássa őket. Nem engedte, hogy Ryan elrontsa a jókedvét. Sokáig táncoltak és mire visszamentek a kanapéhoz Ryanék már ott ültek. Az első gondolata az volt, hogy a vonaglást nem lehet hosszú ideig bírni.
- Látom jól éreztétek magatokat – szólalt meg Ryan.
- Igen, Brian nagyon jó táncos – mosolygott Brianra.
- Te sem panaszkodhatsz – nézett rá kedvesen a férfi. – Mit hozhatok neked?
- Valami alkoholmenteset!
- Rendben! Nektek? – kérdezte Ryant és a virgácsot.
Ők nem vonakodtak az alkoholtól és jó párszor meg is fordultak a pultnál a későbbiekben.
Ő még sokat táncolt Briannal és a férfi egyre szimpatikusabb lett neki az idő előrehaladtával.
- Nagyon szép vagy – mondta neki Ryan, miután visszamentek a táncolásból Briannal.
- Ryan! Te berúgtál.
- Én? Dehogy! – nevetett Ryan.
- Dehogy nem!
- Azért mert azt mondtam, hogy szép vagy?
- Szerintem a pálinkától, amit megittál.
Virgács kisasszony ezen elnevette magát, ami meglepte. Ha az ő barátja mondaná egy másik lánynak, hogy szép közel sem lenne ilyen vidám.
- Ha iszom pálinkát, ha nem, akkor is szép vagy.
- Köszönöm a bókot, de azt hiszem, elbúcsúzom tőletek. Késő van, elfáradtam.
- Maradj még! – fogta meg Ryan a kezét.
Ettől már kényelmetlenül érezte magát, és elrántotta a kezét.
A ruhatárhoz ment és Brian követte.
- Sajnálom – mondta neki. – Berúgott, még soha nem láttam részegen.
- Nincs semmi baj! Nem csoda, hogy tetszel neki, valóban nagyon szép vagy!
- Köszönöm! - mondta és érezte, hogy elpirul.
Brian hívott egy taxit először az ő házához mentek.
- Köszönöm szépen az estét, igazán jól érezte magam.
- Remélhetem, hogy megismételjük?
- Igen, mindenképp!
Kiszállt az autóból és felsietett a lakásába. Kellemes meleg fogadta és tetőtől talpig jó érzés töltötte el attól, hogy ismét az otthonában lehet. Ismét az a szó jutott eszébe, ami nagyon sokszor olyankor, ha fáradtan, vagy hosszabb távollét után ment haza. „Mindenütt jó, de legjobb otthon!”
Ledobta a kabátját, gyorsan lezuhanyozott és fogat mosott, majd bebújt az ágyba és bekapcsolta a tv-t, mivel a zuhanyzás alatt elillant a fáradtsága.
Kapcsolgatta egy darabig, végül egy természetfilmnél állította meg. Érezte, hogy egyre súlyosabbak a szempillái, és gondolta, hogy megkeresi a távkapcsolót és kikapcsolja a tv-t, de ekkor valaki csengetett.
Ijedten kelt ki az ágyból el sem tudta képzelni, hogy ki lehet az. Odaszaladt a kaputelefonhoz, és beleszólt.
- Ki az?
- Én vagyok? – mondta egy férfihang.
- Ki az az én?
- Én!
- Ok, ne szórakozzon!
- Én, Ryan!
- Ryan?
- Igen, beengednél?
- Most? Miért?
- Beszélnünk kell!
- Nem, hiszem. Amúgy is hová tetted a barátnődet? Nem is vagy józan! Szerintem jobb, ha most hazamész, lefekszel, és ha úgy érzed holnap is beszélni akarsz velem, akkor…Úristen! – kiáltotta, mikor megszólalt a lakás ajtaján lévő csengő.
Kinézett a kukucskálón és látta, hogy Ryan ott áll az ajtóban, így úgy érezte nem tud mást tenni, kinyitotta.
- Bejöhetek?
Félreállt az ajtóból és Ryan már bent is volt a lakásban. Ledobta a kabátját egy székre és megállt.
- Beszélnünk kell!
- Neked meg milyen a hangod?
- Tessék?
- Milyen a hangod? Egy oktávval magasabb, mint szokott, ezért nem ismertem meg.
Ryan értetlenül nézett rá.
- Biztos az italtól.
- Nem is magasabb!
- De, az! Szóval mit akarsz ilyen későn?
- Csak meg akartam kérdezni, hogy mennyire tetszett neked Brian?
- Ezért jöttél ide, hogy ezt megkérdezd?
- Igen!
- Miért ilyen fontos ez neked? Megkérdezhetted volna hétfőn is.
- Az túlságosan soká van.
- Nem értelek.
- Azt hittem itt találom.
- Felnőtt nő vagyok, akár itt is lehetne.
- Igen, ez igaz, egy gyönyörű felnőtt nő vagy!
- Megint az ital beszél belőled.
Ryan egy pillanat alatt ott állt előtte és már csókolta is. Annyi ideje sem volt, hogy ellenkezzen. Persze később megtehette volna, de jól esett éreznie Ryan ajkait.
- Akarlak! – súgta Ryan a fülébe.
- Menj el! – mondta neki.
- Miért?
- Mert ittas vagy!
- Annyira azért nem!
- Mennyire nem?
- Hogy ne tudjam, mit teszek.
- Nem akarom! – mondta és két lépésre eltávolodott Ryantől.
- Miért?
- Mert lehet, a kis virgácsoddal kellene lenned – mondta, és érezte, ahogy a harag elhatalmasodik rajta.
- A kimmel?
- A kis virgács lábú barátnőddel.
- Hát igazad van, tényleg nagyon vékonyak a lábai.
- De ahogy láttam neked bejött. Úgyhogy köszi hogy itt voltál, jó éjt! – az ajtóhoz ment és kinyitotta, de legnagyobb meglepetésére Ryan az ellenkező irányba indult el, és kinyitotta a hűtője ajtaját.
- Csukd be az ajtót, kimegy a meleg!
Nem akart hinni a fülének, de nem tudott mit tenni, becsukta az ajtót.
- Zárd is be, nehogy bejöjjenek, ha már alszunk.
Mérgesen ráfordította a zárat, és határozott léptekkel Ryan után ment a konyhába, aki még mindig a hűtő tartalmát vizsgálta.
- Ásványvized nincs?
- A csapvíz nem felel meg?
- De! – csukta be a hűtőajtót és elvett a pultról egy poharat és engedett magának egy pohár vizet és ki is itta az utolsó cseppig.
- Szóval, ha nem akarsz hazamenni, akkor aludhatsz a kanapén, hozok neked párnát meg plédet.
- Kanapén? Ne már! – lépett megint hozzá és megsimogatta a vállát.
- Sajnálom, vagy ez vagy itt ácsorogsz, amíg meg nem unod!
Ezzel elment, majd egy párnával és egy pléddel tért vissza a nappaliba.
- Tessék – tette le az ágyra, majd bevonult a szobájába és becsukta maga mögött az ajtót.
Lefeküdt azzal a szándékkal, hogy aludni fog, de az a tudat, hogy egy ajtó választja el Ryantől annyira izgalomban tartotta, hogy nem is remélhette, hogy egy percre is elaludjon. Csak forgolódott, vagy éppen feszülten figyelt, hogy milyen hangokat hall a nappaliból beszűrődni.
Reggel 6-kor még megnézte hány óra, de azután álomba merült. Álmában Ryan feküdt mellette és megsimogatta a haját, majd az arcát végül az ujjai az ajkát simogatták. Később az ujjait az ajka váltotta fel. Lágyan csókolta, hol az száját, hol az arcát, a füle tövét, amitől megborzongott az egész teste.
Felébredt és arra gondolt, hogy ennyire valóságos álma még soha nem volt, de a következő pillanatban ismét érezte a csókokat az ajkán. Kinyitotta a szemét és rájött, hogy ez nem álom. Ez a valóság. Ryan ott feküdt mellette és gyengéden csókolgatta. Visszacsukta a szemét és viszonozta a csókokat, gyengéden, ráérősen, kiélvezve minden mozdulatot. Érezte, ahogy Ryan keze az atlétája alá siklik. és gyengéden simogatni kezdi a mellet, miközben nyelve egyre mélyebben hatolt a szájába. Ettől felforrósodott a teste, lábát a férfi dereka köré fonta és szorosan az ágyékának nyomta az ölét. apró sóhaj tört fel belőle, mikor megérezte a kemény férfiasságot. Lassan ringatta a csípőjét, és Ryan követte a mozdulatait. Szorosan összefonódva mozogtak, járták kéjes táncukat.
Egy furcsa hang furakodott bódító köddel takart elméjébe. Nehezen ismerte fel, hogy a telefonja csörgését hallja. Nem foglalkozott vele, de ismét elkezdett csörögni, és kitartóan csörgött.
- Felveszem!
- Ne!
De ekkor már nyúlt a készülékért és látta, hogy Ruby hívja.
- Szia! Tessék – szólt bele a készülékbe rekedtes hangon.
- Azt hittem már sosem veszed fel. Öt perc múlva ott vagyunk érted.
- Öt perc múlva?
- Elfelejtetted?
- Óh!
- Na, azonnal ott vagyunk.
- Várj! – de ezt már a süket telefonnak mondta.
- Öltöznünk kell, azonnal! – kászálódott ki Ryan alól.
- Miért?
- Öt perc múlva itt a tesóm, a sógorom és a négy R betűs.
Felöltözött, de még melltartót sem vett. Egy bugyit, egy melegítőalsót és egy pólót húzott gyorsan magára. A kanapéról a párnát és a plédet bedobta az ágyra.
- Gyere! Kapcsold be, azért vagy itt mert ezt szereled! – ültette le Ryant a kanapéra, és odadobta az ölébe a laptopját.
Ekkor megszólalt a kaputelefon. Bele sem szólt, csak beengedte a testvérééket. Két perc múlva már az ajtóban állt az egész család.
- Sziasztok! Gyertek be!
- Te még aludtál? – nézett rá kérdőn Ruby.
- Nem!
Ruby lépett be elsőnek a lakásba, és rögtön meglátta Ryant.
- Egész mást csináltál ugye? – nézett rá, és nem is tagadhatta, hogy mire gondolt.
- Fogalmam sincs, mire gondolsz – bámult testvére arcába.
Ahogy belépett a sógora az is ugyan olyan arckifejezést vett fel, mint a felesége, de ő nem szólt semmit.
- Szia Ryan! – köszönt a tesója.
- Szia!
- Hogy-hogy itt?
- Csak átjöttem, hogy megjavítsam ezt! – emelte fel az előbb szinte hozzávágott laptopot.
- Éééérteeeem! – húzta el a szót Ruby.
Látta, hogy a testvére a hálószoba felé nézeget, és gyorsan odaszaladt és becsukta az ajtót, de ettől rosszabbat nem is tehetett volna. Ezzel, ha eddig voltak is kétségeik afelől, hogy mit zavartak meg, most eloszlatta az utolsó cseppig.
- Akkor nem is zavarok, majd befejezem máskor – mondta Ryan.
- Oké – vágta rá azonnal, szinte megkönnyebbülve.
- Miattunk ne menj! – mondta azonnal Ruby.
De Ryan felvette a kabátját megkereste a cipőjét, ami nem is volt könnyű, hiszen fogalma sem volt hol is vehette le az este. Végül a konyhából került elő, és a keresgélést Ruby roppant viccesnek találta, ő meg legszívesebben lecsapta volna szeretett testvérkéjét.
Ahogy becsukódott Ryan mögött az ajtó Ruby rögtön letámadta.
- Na, mesélj!
- Mire vagy kíváncsi?
- Mi történt?
- Átjött, hogy megnézze, mi van a gépemmel.
- Ezért volt a konyhában a cipője, ezért van feltúrva az ágyad, ezért nézel ki így?
- Hogy?
- Mint aki nem aludt az éjszaka, hanem egész mást csinált!
- Ok, tényleg itt aludt – adta meg magát.
- Tudtam, részleteket kérek? Mióta tart?
- Nem tart semmi!
- Na, ne szórakozz már! – mondta miközben segített Raymondnak levetkőztetni a gyerekeket.
- Majd elmesélem, ha ketten leszünk!
- Olyan soha nem lesz! Gyere! – és berángatta magával a fürdőszobába.
- Csak annyi az egész, hogy két napja lefeküdtem vele.
- Ugye! Tudtam!
- De nem vagyunk együtt.
- Hogy-hogy nem?
- Reggel elment és nem esett szó a dologról.
- Akkor mit keresett itt ma reggel?
- Tegnap randiztam egy betegemmel, vagyis már nem a betegem. Ryan tudta, hogy randim lesz, és ugyan ott megjelent egy virgácsal.
- Mivel?
- Egy virgács lábú lánnyal. Én hajnalban eljöttem ő meg nemsokára idejött. De nem akartam tőle semmit, kicsit be is volt csípve. A kanapén aludt.
- Tényleg???
- Igen, de reggel, vagy nem is tudom mikor. Hány óra?
- Mit érdekel, mondd tovább!!!
- Szóval arra ébredtem, hogy mellettem fekszik és csókolgat.
- És nem rúgtad ki az ágyadból mi?
- Csak akkor mikor telefonáltál.
- Jajj, bocsi! – próbált sajnálkozó képet vágni. – Szerelmes beléd, ugye tudod?!
- Dehogy, csak szexet akart!
- Jajj, ne már…
- Kijöttök még ma? Itt lassan kezd vészhelyzet lenni – kopogott az ajtó Raymond.
- Megyünk! – mondták egyszerre.
Raymond nem túlzott. A gyerekek tényleg katasztrófa súlytotta területté kezdték változtatni a lakást.
Miután kicsit lecsitították a gyerekeket gyorsan lezuhanyozott, rendbe szedte magát és elmentek a szüleikhez, ugyan is ezt beszélték meg, hogy érte jönnek, és együtt mennek majd. Érthető módon, ő erről teljesen megfeledkezett.
Nagyon szeretett a családja körében lenni, de most alig várta, hogy hazaérjen. Szörnyen fáradt volt, és folyton Ryan és a köztük történt dolgok jártak a fejében. De igyekezett most nem gondolni erre, lefeküdt és rövidesen, mély, pihentető álomba merült.
Másnap 9 óra is elmúlt mikor felébredt. Ébredés után ismét Ryan volt az első gondolata és az, hogy szerelmes belé. Tagadhatná, gondolhatna minden félét, hogy nem teheti, meg nem akarja, de ez ellen nem tud tenni, és lehet nem is akar. Szereti! Ennyi az egész, ennyire egyszerű.
Csörgött a telefonja és biztos volt benne, hogy Ruby hívja.
- Tegnap mindent elmondtam, azóta nem történt semmi.
- Igen, éppen ezért hívlak, mert tegnap nem történt semmi.
- Óóó, azt hittem hogy Ruby az!
- Azért kereslek, mert szeretnélek meghívni ebédelni.
- Engem? – lepődött meg.
- Igen, ezért hívtalak téged!
- Hát, nem is tudom…
- De tudod! 2-re érted megyek!
- Ok!
A gyomrába hatalmas görcs költözött. 2-re ott lesz, elmennek ebédelni és beszélgetni fognak. Mit akar neki mondani? Talán azt mondja majd, hogy tévedés volt, felejtsék el ami történt köztük, vagy azt, hogy szereti? Ettől a gondolattól édes, meleg érzés járta át tetőtől talpig, de egy másodperc törtrészéig tartott csak az egész. A kellemes érzés helyét feszültség és kíváncsiság váltotta fel.
Sokáig válogatott a ruhái között, de végül úgy döntött nem öltözik ki túlságosan. Egy farmert választott ki egy lila felsővel. Színes nyakláncot tett fel, a hozzá illő fülbevalóval. Halványlila szemhéjpúdert használt, szemceruzát és szempillaspirált. Felvette a magas sarkú bokacsizmáját, fekete kabátot felkapta a táskáját és pontban 2-re lement a ház elé. Ahogy leért Ryan már a ház előtt állt.
Egy kellemes, nem túl puccos étterembe mentek. Ryan tökéletesen eltalálta az ízlését, de nem is csodálkozott, hisz pontosan tudta mi az, amit szeret, és mi az, amit nem. Adventi koszorú volt az asztalukon és mind a négy szál gyertya égett rajta.
Rendeltek és mindenféle semmiségekről beszélgettek. Egyszer Ryan megfogta a kezét, és úgy érezte az idő megállt, a levegő megfagyott körülötte. Úgy érezte most fogja megtudni, miért is hívta ide a férfi. Most tudja meg hogy szerelemet, vagy elutasítást kap ezen szép, adventi vasárnapon.
Mindene reszketett, és tudta, hogy ezt Ryan is észrevette.
- Azért hívtalak ide, mert el kell mondanom, mit érzek irántad. Már évek óta.
- Évek óta? – ismételte meg a szavakat, de inkább csak magának.
- Emlékszem rá, mikor megtudtam, hogy egy fiatal nő veszi meg a rendelőt, azt gondoltam, hogy otthagyom az egészet, és csak a programozással fogok foglalkozni. A doktornő beszélt rá, hogy legalább néhány hónapig maradjak, hisz úgy jöttél, hogy nem volt asszisztensed.
Mikor először megláttalak szinte szólni sem bírtam, annyira gyönyörű voltál. A zöld felsőd volt rajtad, amit azóta is sokszor viselsz, és egy fekete nadrág. Ugyan ez a lánc volt rajtad, ugyan ezzel a fülbevalóval – érintette meg a láncot a nyakában. A vállalkozásomban egyre több volt a munka, és inkább éjszakáztam, de képtelen voltam elszakadni tőled. Beléd szerettem, visszavonhatatlanul.
- Miért nem mondtál soha semmit?
- Mert nem láttam, hogy tetszenék neked, soha semmi jelét nem adtad. Nem akartam elrontani a dolgot. Azt gondoltam, ha megvallom mit érzek, és nem viszonzod akkor a rendelőben sem maradhatok veled. Így csak vártam a megfelelő pillanatot, és reménykedtem, hogy egyszer eljön.
- És mit tettem, hogy…hogy most itt ülünk?
- Te is belém szerettél! – nevetett Ryan.
- Honnan tudtad? – sütötte le a szemét szégyenlősen, és érzete, hogy lángba borult az arca.
- Egyszerűen éreztem. Az elmúlt három év alatt annyira megismertelek, hogy szavak nélkül is tudom, mire gondolsz.
- Tudom! Én is így vagyok vele.
Ryan odahajolt hozzá, és érzékien, lágyan megcsókolta, és ez a csók többet árult el az érzelmeiről, mint bármelyik szó.
Az étteremből kéz a kézben mentek ki. Nem beszélték meg hová fognak menni, hisz mindketten tudták. Az ő lakása volt a cél. Ahogy becsukódott mögöttük az ajtó megölelték egymást és percekig álltak összeölelkezve, mozdulatlanul. Majd a hálószobába mentek és befejezték azt, amit előző nap félbehagytak. Az első együttlétüket is nagyon élvezte, de a szerelem érzésével a szívében különleges élményben volt része. Ryan csodálatosan figyelmes volt vele, és érezte minden porcikájában, hogy Ryan szereti, akarja őt.
- Felhívom Rubyt! – mondta este Ryannak.
- Miért?
- Majd megtudod.
Megkereste a telefonját és tárcsázta a testvérét.
- Szia! – hallotta nővére vidám hangját.
- Szia! Csak szólok, hogy a karácsonyi ebédnél egy fővel többre számolj.
- Ryan?
- Igen!
- Mi tartott ilyen sokáig?
- Csak meg kellett küzdenem az R betűvel a neve elején.
- Nekem bevált az R betű, neked is befog!
- Remélem!
- Örülök nektek!
- Köszönjük!
- A legszebb karácsonyi ajándék számomra, hogy boldog vagy!
- Igen, ez egy karácsonyi szerelem! – mondta mosolyogva és közben egy csókot nyomott Ryan ajkára.