Szerelem karácsonyra - 3. fejezet

Ryan letette a kabátját és amint meglátta a fekete nadrágban, a szürke, karcsúsított fazonú ingben, ami kiadta a férfi izmos karját, széles hátát, belőle is kibukott ugyan az a bók, amit a előbb ő kapott.

• Te is nagyon csinos vagy! – mondta és mosolygott mellé, s csak reménykedett benne, hogy nem látszott zavara.
• Nagyon szép a lakásod – nézett körbe Ryan.
• Köszi!
• Hát igen, a díszítésed nagyon…
• Milyen? – nézett rá mérgesen.
• Nagyon …gazdag.
• Nem tetszik?
• De, de nagyon tetszik. Csak arra gondoltam, hogy látszik, hogy te nem néhány perc alatt vetted meg a díszeidet.
• Gyere, foglalj helyet – invitálta az étkezőbe.
• Hú, de szép! – mondta Ryan,ahogy meglátta az asztalt.
• Ugye? Szerintem is! – örvendezett.
• Ezek után bármilyet főzöl ízleni fog!
• Ó, köszi. Nem gondolod, hogy ehetőt főztem?
• De, én nem vagyok olyan, mint te.
• Ezt meg hogy érted?
• Csak úgy, hogy te nem feltételezted rólam, hogy ki tudok cserélni egy kereket, ellentétben én nem feltételezem rólad, hogy nem tudsz egy vacsorát elkészíteni.
• Na hogy ne csak feltételezz, be is bizonyítom, hogy tudok.

Feltálalta a levest, ami igazán jól sikerült szerinte, és most izgatottan várta hogyan fog reagálni Ryan.

• Hm, jó ízű!

Örömmel nyugtázta, hogy ízlett neki, és mikor látta, hogy második adagot is szed még jobban megnyugodott, hogy nem csak azért mondja, hogy ízlik, hogy ne sértse meg.

Evés közben beszélgettek, de a rendelőbeli dolgok kerültek terítékre.

Mikor látta, hogy Ryan végzett a második tányér levessel is összeszedte a mélytányérokat, és kiment a második fogásért.

A tepsiből egy gyönyörű szép porcelán tálba szedte a májat és a krumplit, friss zöldséget tett mellé. Mikor elkészült igazán jól mutatott, meg volt elégedve magával.

• Fűszeres csirkemáj, krumplival – tette az asztal közepére az ételt.
• Nagyon guszta!

Ryan nem kérette magát teleszedte a tányérját és jóízűen falatozni kezdett. Ő egy mini adagot tett maga elé és azt kezdte el eszegetni. Egyébként tökéletesen jó étvággyal rendelkezett, de ez a helyzet, hogy itt vacsorázik Ryannel, az asztalon lobogó gyertyafénnyel, a lakásának a meghitt hangulatával párosulva gombócot képezett a gyomrában.

Ryan ebből a fogásból is repetázott, majd elégedetten dőlt hátra.

• Férjez mehetsz!
• Mennék én, de sajnos nincs aki elvegyen! – viccelődött.
• Hát egye-fene, feláldozom magam, elveszlek!
• Vigyázz miket ígérsz, mert még behajtom rajtad! – mondta, s felállt, hogy elvigye a maradékot és behozza a sültalmát.

Kistányérokra raktat, Ryannek rögtön kettőt. Nem is tűnt fel neki eddig, hogy ilyen jó étvágya van.

• Tessék! – tette a férfi elé a tányért.
• Mi ez?
• Karamellás sült alma.
• Nem biztos, hogy szeretem.
• Ha nem biztos, akkor szerintem szereted, de ha megkóstolod biztosat fogunk tudni.
• Igazad van – ezzel vette a villát és nekilátott az almáknak.
• Nos?
• Neked volt igazad, ez nagyon finom!
• Tudom! – mosolygott és ős is nekikezdett az almának, de ő a feléig sem jutott.
• Azt már nem kéred?
• Nem – tette Ryan elé a megmaradt fél almáját, ami fél perc alatt el is tűnt.
• Húúú, iszonyúan jól laktam.
• Örülök!
• Mit iszol? Van bor, sör, pezsgő.
• Pezsgő? Ünneplünk is valamit?
• Akár ünnepelhetünk is. Mi legyen az? – kiabálta vissza a konyhából, miközben kivette a hűtőből a pezsgőt.
• Hm, várj gondolkodom.
• Ok, addig én meg birkózok egyet a dugóval – és nekiállt a pezsgő kibontásának, de ekkor Ryan jelent meg és kivette a kezéből az üveget és könnyedén kibontotta.
• Látom gyakorlott vagy!
• Ez így van!
• Szóval akkor mit ünneplünk? – kérdezte, miközben kitöltötte a pezsgőt mindkettőjüknek.
• A szépségedet! – emelte magasra a poharát Ryan.
• Nagyon vicces! – mormogta.
• Igyunk inkább a közelgő karácsonyra, a szeretetre, és a békére.
• Én még mindig azt mondom, hogy igyunk a szépségedre, ami annyira vakító, hogy alig tudok dolgozni.
• Jajj, de hülyéskedj már! – mondta kicsit hangosabban is, mint ahogy azt akarta.
• Mérges vagy? – kérdezte Ryan sokkal halkabban, mint ahogy eddig beszélt, s közben közelebb lépett hozzá.
• Nem, csak…
• Csak?
• Hagyjuk a szépségemet!
• Miért? Te nem tudod, hogy egy gyönyörű nő vagy? A szépséget betölti a teret, bárhol is vagy!

Értetlenül nézett Ryanre, és próbálta eldönteni, hogy most ugratja, vagy komolyan beszél.

• Igyunk arra, hogy még sokáig együtt dolgozzunk, te vagy a legjobb asszisztens, akivel eddig együtt dolgoztam.
• Nem én vagyok az egyetlen?
• Ööö…. nem!
• Szerintem meg igen!
• Akkor meg pláne, hogy igazam van, hogy te vagy a legjobb akivel eddig együtt dolgoztam! – nevetett, bár a nevetés kicsit kényszeredettre sikerült, amit ő maga is észrevett.

Gyorsan hozzáérintette poharát Ryenéhez és ivott a pezsgőjéből. Ryen is ugyan így tett, de nem vette le a szemét egy pillanatra sem róla.

• Megyek, kapcsolok valami zenét - és gyorsan megkerülte, és kislisszant a konyhából.

A nappaliban elszántan kereste a karácsonyi CD-jét, közben hallotta, hogy Ryan is besétál de nem nézett rá. Idegesen matatott, és próbálta összeszedni magát. Végre a kezébe akadt, és betette a lejátszóba.

• Itt a pezsgőd! – adta a férfi a kezébe a poharat.
• Köszi, vette el – és nem is emlékezett arra, hogy hová tette le, és hogy mikor.
• Van kedved játszani?
• Mit?
• Szeretsz puzzlezni?
• Valamikor gyerekkoromban játszottam vele utoljára.
• Mondanám, hogy kártyázhatunk is, de én nem szeretek kártyázni és társasjátékozni sem igazán, úgyhogy marad a puzzle, bocsi! – mondta mosolyogva és már elő is vett egy dobozt.
• Egy karácsonyfát kell kirakni?
• Igen, és előre figyelmeztetlek, hogy nem könnyű, nem is fogunk ma a végére érni.
• Akkor ezt vehetem egy meghívásnak a befejezéshez?
• Szerintem egyedül is be tudom fejezni – mondta, miközben nem is nézett Ryanre csak lepakolta a dohányzóasztalt és ráborította a doboz tartalmát.
• Ha együtt kezdjük el, együtt is kell befejeznünk.
• Rendben - mondta, s letelepedett az asztal mellé a szőnyegre, s Ryan követte a példáját.

Rakosgatták a puzzle darabokat és ismét kellemes beszélgetésbe keveredtek, rendelőről, betegekről, az unoka húgokról, unoka öccsökről. Egyszer váratlanul Ryan Briannal való randijáról kérdezte.

• Nagyon várod már a pénteket?
• Miért kéne várnom? – kérdezte, de mire kimondta már tudta, hogy mire céloz. – Ja, a találka miatt kérdezed? Hát, annyira nem vagyok stresszben miatta – a mai este miatt sokkal nagyobb izgalomban voltam, gondolta magában.
• Nem szimpatikus neked Brian?
• Hát annyira nem ismerem, csak azt tudom, hogy a bal 2-e kicsit ferdén áll, de a többi foga tökéletes.
• Jól tetted, hogy elmész vele!
• Gondolod? -  nézett Ryan szemébe, és valami rossz érzés támadt benne.
• Igen! Gyönyörű szép nő vagy, nem szabadna egyedül lenned!
• És úgy gondolod pont Brian a nekem való?
• Csak azt mondom, hogy a helyében én is randira hívtalak volna.
• Miért?
• Mert a szépséged mellett egy nagyon intelligens, kedves, okos nő vagy.
• Így szoktad a lányokat meghódítani?
• Hogy?
• Ezekkel a szép szavakkal?
• Nem, a lányokkal másképp bánok.
• Másképp?
• Tőlük nem akarok semmit.
• Csak ágyba vinni őket?
• Igen, többnyire csak annyit.
• Ezek szerint én biztonságban vagyok melletted – mondta, és most ismét az a rossz érzés erősödött fel benni, mint néhány pillanattal ezelőtt.
• Attól függ, mit értesz biztonság alatt.
• Hozok neked pezsgőt – állt fel, hogy megszakítsa ezt a beszélgetést.
• Rendben – nézett utána Ryan, és elkezdett ismét a kirakóval foglalatoskodni.

Bevitte az egész üveget és már a második pohárral is kiürítette és harmadjára is töltött magának, pedig érzete, hogy mosolyra húzódik a szája akkor is, ha nem akarja.

• Reggel be fogsz tudni jönni? – nézett rá Ryan.
• Fogalmam sincs – mondta, de nem ivott bele a harmadik pohár pezsgőjébe.
• Nagyon jól áll, hogy így mosolyogsz. Ezt váltja ki belőled az ital?
• Ezek szerint ezt.
• Nem kellett hozzá nagy mennyiség.
• Igen, mert piszkos sokat iszok.
• Ha Briannal leszel vigyáznod kell az itallal.
• Miért? Azt mondtad jól áll nekem ha mosolygok, talán belém is szeret.
• Az nem kétséges.
• Miből gondolod? Te sem szerettél belém!
• Honnan tudod?– nézett rá Ryan, és most nem mosolygott.

Közelebb húzódott hozzá, és ujjait az ajkára tette, majd odahajolt és lágyan megcsókolta. Ő behunyta a szemét és élvezte az ajkakat az övéin. Azután Ryan behatoló nyelvét, ami lágyan megsimogatta az övét azután vége is lett ennek a kellemes érzésnek.

Kinyitotta a szemét és Ryan ott ült vele szemben, mozdulatlanul. Nem szólt, nem csinált semmit. Ez a mozdulatlanság néhány másodperc után kínos volt, úgy döntött feláll, de mikor megmozdult Ryan ajkai újra lecsaptak rá. De most koránt sem olyan lágyan mint az előbb. Hosszú csókolózásba kezdtek, Ryan szorosan magához húzta. Érezte, ahogy a mellei a férfi erős mellkasához préselődtek. Csók közben keze bejárta Ryan hátát, izmos karjait.

Ryan felállt és őt is felhúzta a szőnyegről. Néhány másodpercig csak nézték egymást, azután ott folytatták, ahol az előbb abbahagyták. Érezte Ryan kezeit a hátán, a fenekén, a combjain, és a mellein is. Majd a férfi apró csókokkal borította el a nyakát, amitől felébredt régen szunnyadó nőiessége és lángra gyúlt egész teste. Tudta ez az a pont, ahonnan nem érdekli mi lesz ezután. Elkezdte lassan kigombolni az ingét és mikor megsimogatta meztelen mellkasát az eddig érzett vágya még magasabbra tört. Ryan megszabadította ruhájától és a melltartójának kapcsa is gyorsan pattant, és ez a ruhadarab is a másik mellett landolt. Ekkor, hogy ott állt fedetlen felsőtesttel szégyenlősség bújt elő belőle. Nagyon rég volt, hogy így látta valaki. Fogalma sem volt mit tett, de Ryan is észrevette ezt.

• Ne takard el magad, gyönyörű vagy! – és melleihez hajolt, és lágyan csókolgatni kezdte őket.

A szégyenlősség érzését elnyomta benne a vágy, és a mellei kényeztetése apró sóhajokat csalt elő belőle.

• Gyere – mondta Ryannek és a hálóba vezette.

Levette az ágyterítőt majd lassan levette magáról a harisnyáját és bebújt a paplan alá. Ryan is lelökte a nadrágját, zokniját és csak a boxere maradt rajta úgy bújt mellé. Ráfeküdt és élvezetes, mély csókolózásba kezdtek. Érezte, ahogy a férfiasság az ölének feszül a vékony textilen keresztül. Ryan lassan ringatta a csípőjét, és ő vele együtt mozgott, mintha valami hallhatatlan zene szólna s ők így táncolnának rá együtt, tökéletes összhangban. Ryan ajkával bejárta a nyakát, a vállgödrét, a melleit, ahol sok időt töltött, a hasát, majd lehúzta róla a bugyit, s szeméremdombját is csókokkal halmozta el, miközben ujjai legérzékenyebb pontját simogatták. Ezután ledobta magáról a boxerét és a hátára feküdt s tudta, hogy most ő következik. Ő ismerkedhet meg a testével s nem is maradt tétlen. A combjaira ült és először csak a szemét legeltette a szép férfitesten, az izgalomtól megduzzadt férfiasságon, majd lehajolt és megcsókolta Ryant, majd ugyan úgy bebarangolta a testét, mint a férfi az övét. Végül ő is a hátára feküdt, és várta, hogy Ryan a magáévá tegye. Nem is kellett egy pillanatot sem várnia. Ryan lassan, de határozottan hatolt belé, amitől az egész testét bizsergés járta át. A ritmus egyre gyorsabb lett és ő egyre közelebb jutott a csúcshoz, majd hatalmas erővel robbant ki a kéj hulláma az öléből, és bejárta a lábujjától a feje búbjáig. El is felejtette milyen érzés ez, de Ryan tökéletesen eszébe juttatta. Ő még egyszer eljutott a csúcsra, Ryan csak utána élte át azt, amit ő.

Ilyen hosszan még soha életében nem szeretkezett, és még olyan sem volt, hogy egy együttlét során kétszer jusson el a csúcsra. Így kellemesen elfáradva és tökéletesen kielégülve feküdt Ryan mellett. Még kellett jó pár perc annak, hogy kitisztuljon a vágy mámorából a feje és értelmes gondolatok álljanak össze az elméjében.

De jobban örült volna neki, ha a mámor még tart, mert a gondolatok, amik eszébe jutottak nem tetszettek neki. Azon kezdett el rögtön kombinálni, mi lesz ezután, lesz- e folytatása, hogy fognak tudni együtt dolgozni, és hogy érthette azt Ryan, hogy nem tudhatja, hogy beleszeretett-e.

• Szomjas vagyok! Neked hozzak egy pohár vizet?
• Ö, nem köszönöm! – válaszolt meglepetten.

Ryan kipattant az ágyból és ő figyelte, ahogy meztelenül kivonul a szobájából. Gyorsan bebújt a paplanja alá és úgy várta, hogy visszatérjen.

• Már mindent láttam, nem kell eltakarnod magad.
• Nem, csak fáztam – hazudta, de látta Ryan arcán, hogy egyetlen szavát sem hiszi.

Bebújt mellé a paplan alá és átölelte ő pedig készségesen bújt a karjai közé.

• Pihenjünk egy kicsit, reggel dolgoznom kell, és a főnököm morcos lesz ha elkések – nevetett Ryan.
• Rendben! – mondta, s azon gondolkodott, hogy ez azt jelenti, hogy itt akar aludni, de nem kérdezett semmit.

Igyekezett nem gondolni a jövőre és azzal foglalkozni, hogy mi lesz holnap, csak élvezni akarta, a pillanatot.

Reggel a telefonján beállított andalító zenére ébredt. Utálta, ha éles, pörgős hang ébresztette. Az első dolga az volt, hogy Ryant keresse az ágyban, de nem volt ott. Maga köré tekerte a paplant és szétnézett a lakásban, de nem volt sehol, a kabátja is eltűnt.

• Hazament! – mondta hangosan és csalódott volt.

Lezuhanyozott és idegesen ment be a rendelőbe. Nem tudta, hogy kell ezután viselkednie. Fogalma sem volt, hogy Ryannek mit jelentett ez az éjszaka. Azzal az eggyel volt tisztában, hogy az ő életét fenekestől felforgatta. Eddig is tetszett neki Ryan, de ez a fergeteges együttlét felszínre hozta benne, hogy amit érez sokkal több mint az, hogy egy jó képű pasit lát benne.

• Szia! – köszönt Ryannek és egy pillanatra megállt az ajtóban.

Arra várt, hogy történjen valami, pontosabban hogy az történjen Ryan ahogy meglátja szaladjon oda hozzá és puszilj meg, és mondja azt, hogy csodálatos volt az éjszaka és akar még sok-sok ilyet vele, és nem csak a testét akarja, hanem a lelkét is. De nem történt semmi ilyesmi.

• Késtél! – mondta Ryan neki anélkül, hogy hátat fordított volna.
• Én vagyok a főnök, megtehetem! – mondta, és igyekezet ezeket a szavakat vidám hangsúllyal kiejteni, pedig legszívesebben mérgesen vágta volna a fejéhez.

Átöltözött és kicsit még piszmogott az öltözőben, és csak akkor ment vissza a rendelőbe, mikor már látta, hogy az első betege megérkezett, és ahogy ment be, már hívta is magával.

A nap gyorsan eltelt, egyik beteg jött a másik után, még ha akartak volna sem tudtak volna magánügyekről beszélni.

Mikor az utolsó betege ült a székben, szinte érezte, ahogy a gyomra egyre kisebbre húzódik össze és egyre keményebbé válik. Azon gondolkodott, hogy vajon ugyan olyan hideg lesz az elbúcsúzásuk, mint amilyen a reggelük volt.

• Elfáradtam! – mondta mikor bezárult az ajtó a páciens mögött.
• Nem is csoda! – kacsintott rá Ryen.

Kicsit még ült a székén, de koránt sem azért, mert fáradt volt, hanem azért, hogy időt adjon a férfinak, és lehetőséget, ha akar menjen oda hozzá és csókolja meg, vagy tegye a magáévá, vagy mondja meg neki, hogy szereti, vagy hogy ennyi volt, nem akar tőle soha többé semmit, csak végre csináljon már valamit. De nem történt semmi, Ryan az eszközöket fertőtlenítette és pakolta a helyére.

• Sietnem kell, nemsokára tárgyalásom lesz és még át is kell öltöznöm – hallotta végül a férfi szavait.
• Ok, menj nyugodtan, majd én befejezem.
• Nem-nem, annyi időm még van.
• Ok, akkor megyek átöltözök, majd zárj be – mondta, és olyan csalódottságot érzett, mint még soha.

Otthon szomorúan feküdt végig az ágyán és akaratlanul is  az éjszaka történtek jutottak az eszébe. Élesen emlékezett Ryan izmos testére, édes csókjaira és arra, hogy milyen szuper volt vele lenni.

Mély álomból ébredt, és hírtelen átvillant az agyán, hogy neki ma este Briannal van találkozója. Megnézte hány óra, és ekkor látta, hogy még bőven van ideje elkészülődni. Még egy kicsit feküdt, és igyekezett Ryant és az együtt töltött éjszakát kiűzni a fejéből. Arra koncentrált inkább, hogy mit is fog felvenni. Kis idő múlva felkelt, kikészítette a ruháját és elment, hogy vegyen egy forró, pihentető fürdőt. Felhívta közben Rubyt is, és beszélgettek egy kicsit, de nem szól egy szót sem arról, mi történt az éjszaka.

Miután megfürdött felöltözött, megigazította a haját, elkészítette a sminkjét, kiválasztotta a ruhájához a legjobban illő ékszereit, majd elégedetten nézett bele a tükörbe.

Ryan szerint szép vagyok – nézegette magát, de nem volt benne biztos, hogy valóban így is gondolta a férfi. Lehet csak azért mondta, hogy az agyába, pontosabban az én ágyamba csaljon – gondolta, és mérgesen fordult el a tükörtől. De elhatározta, hogy nem fogja felbosszantani magát, nyugodt és kedves lesz Briannal. Úgy fog elindulni, hogy teljesen nyitott lesz Brian közeledése felé, hisz lehet ő a lelki társa.

Hideg volt és igencsak fázott, de szerencsére nem sokat kellett gyalogolnia és már ott is volt a bár előtt. Ahogy belépett Brian rögtön ott termett mellette és az asztalhoz invitálta, ahol helyet foglalt.

Ő most figyelte meg alaposabban a férfit. A rendelőben nem igazán ezzel volt elfoglalva. Magas volt, világos rövid barna haja, nem volt szakállas, de volt borostája, ami igazán férfiassá tette az arcát. Szép kék szemei voltak, olyanok, amik vonzották a tekintetet. Farmerban és egy apró, kék kockás ing volt rajta, ami még jobban kiemelte szemének kékjét.

• Mit iszol? – kérdezte tőle
• Egy limonádét kérek!
• Rendben! Hozom4

Eltűnt és két percen belül egy gyönyörű gyümölcsökkel megrakott limonádéval tért vissza.

• Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat!
• Ó, én köszönöm, hogy meghívtál. Éppen ideje volt, hogy kimozduljak otthonról.
• Nem vagy bulizós típus?
• Nem, egyáltalán nem!
• Nem szereted?
• Imádok otthon lenni, engem mindig ki kell rángatni. Ha elmegyek általában jól érzem magam, és fel is tudok szabadulni, de addig el kell jutnom, hogy elmenjek.
• Nincs nagy baráti köröd.
• Nem, nem igazán. Én úgy gondolom, nem az a lényeg, hogy az embernek sok barátja legyen, hanem az, hogy milyenek a barátai.
• Igazad van!
• Mesélj magadról valamit, te tudod, hogy én fogorvos vagyok. Te mivel foglalkozol?
• Kórházban dolgozom.
• Orvos vagy?
• Nem, a röntgengépek karbantartásáért felelek.
• Az jó!
• Igen, nagyon szeretem.
• Az jó, ha olyasmivel foglalkozhatunk, amit szeretünk, el sem tudnám képzelni, hogy úgy menjek be nap, mint nap dolgozni, hogy utálom a munkámat.
• Ez bizony szerencse. Eleinte a kórházi környezettel volt egy kis gondom, de hamar megszoktam.
• Hát bizony az egy külön világ. Én is az egyik nagy klinikára jártam gyakorlatra. Nem is tudom hanyadjára voltam ott, mikor azt mondta, hogy na biztonsággal eltalálok a rendelőig.
• Az is egy bonyolult klinika volt ugye?

Azt hitte nem jól hall, hátrafordult és meggyőződhetett arról, hogy nagyon is jól hall. Ryan állt mögötte, egy cicababával a jobboldalán.