Újra látni a szerelmet (8. fejezet)

8. fejezet

Már több mint fél órája volt kint, mikor Philip két pohár forró teával a kezében jelent meg. Az egyiket felé nyújtotta és leült a szokásos helyére.

• Sajnálom! – mondta Philip.
• Költözzek vissza?
• Ennyire kellemetlen volt a közeledésem?
• Nem!
• Akkor miért akarsz elköltözni?
• Nem akarok, csak …
• Csak?
• Ross bátyja vagy.
• Tudom!
• Akkor azt is tudod, hogy furcsán jönne ki, ha bármi is lenne köztünk.
• Vannak ettől furcsább dolgok is a világban, és egyébként is tudod, hogy minden csoda három napig tart.
• Igen, ez igaz, de mégsem hiszem, hogy ez jó ötlet.
• Értem! – mondta Philip és egy nagyot sóhajtott. Mehetne úgy minden tovább, mintha ma este semmi nem történt volna?
• Igen, azt hiszem igen!
• Köszönöm!

Philip felállt és bement. Néhány perc múlva ő is követte a példáját, majd zuhanyozás után lefeküdt, de az álom messze elkerülte. A férfira gondolt, és arra mit érzett mikor egy másik nővel látta. Csak egy autóban ültek, mégis annyira felzaklatta a látvány, hogy napokig nem tudott megnyugodni. Fogalma sincs mit érezne, ha Philip hazajönne egy nővel, és együtt töltenék az éjszakát.

Ekkor kipattant az ágyból és átment Philip hálószobájába. Nem gondolkodott azon mit tesz, az ösztönei irányították és ő engedett ezeknek az ösztönöknek.

A szoba ajtaja nyitva állt, Philip az ágy szélén ült, egy boxer és egy póló volt rajta.

• Szia! – mondta meglepetten mikor meglátta.
• Szia! – ment oda a férfihoz.

Többet nem is szólt, csak átölelte a nyakát és megcsókolta. Philip azonnal magához szorította és hevesen csókolta vissza. Jól esett neki a férfi karjaiban lennie, törékeny nőnek érezhette magát. Philip keze elkezdett vándorolni a testén, ami kellemes érzéssel töltötte el. Levette a férfiról a pólót és az elé táruló izmos férfitest teljesen megőrjítette. Simogatta mindenhol, csókolta ahol csak érte. Rövidesen róla is lekerült a pizsamafelsője, és meztelen teste a férfiéhoz ért, ami olyan meleg és hívogató volt. Philip az ágyba fektette és megcsókolta, majd elindult lefelé a testén. Körbejárta a nyakát, a vállgödrein keresztül eljutott a melléig. Mikor odaért felötlött benne, hogy már nem olyan feszesek, mint szülés előtt voltak, de ettől többet nem törődött velük, hisz látható volt, hogy Philipnek így is nagyon tetszettek. Mikor befejezte mellei kényeztetését visszatért az ajkaihoz. Csípőjük egyre nagyobb erővel feszült egymásnak, s lágy ringatózásba kezdtek. Érezte a duzzadó férfiasságot, amitől még jobban beindult. Lábait a dereka köré fonta és így irányította a csípőjét.

• Nem bírom tovább! – hallotta Philip mély hangját.

A férfi lerángatta magáról a boxerét róla pedig a pizsamaalsót, majd ismét elhelyezkedett a lábai között. Férfiasságával behatolt, aminek nyomán hatalmas sóhaj hagyta el mindkettőjük száját. Philip lassan és nyugodtan kezdett el mozogni benne, élvezve minden pillanatot. Ezektől a nyugodt, férfias mozdulatoktól még nőiesebbnek érzete magát. Aztán ezek a lassú mozdulatok egyre gyorsabbak és gyorsabbak lettek, egészen addig, míg elért a beteljesedésig, Philippel egyszerre. Ilyesmit még soha nem élt át. A férfi gyönyöre láttán saját élvezete még magasabbra csapott.

Testében kellemes bizsergés maradt még percekig, s hatalmas megkönnyebbülést és nyugalmat érzett. Philiphez bújt, aki szorosan ölelte magához. Egy darabig szótlanul feküdtek, majd ő szólalt meg először.

• Nagyon jó volt! – mondta halkan.
• Nekem is! – adott rövid csókot neki a férfi.
• Csodálom azt a nyugalmat, ami körülvesz téged! Még a heves együttlétünk alatt is áradt belőled. Hogy csinálod? – kérdezte.
• Nyugodtnak tűntem? – nevetett a férfi. Pedig az izgalmam a tetőfokán volt!
• Igen, de annyira megnyugtató a közeledben lenni.
• Pedig legkevésbé sem az volt a szándékom, hogy megnyugtassalak – simogatta meg a fenekét a férfi.
• Jaj, tudod mire gondolok! – mondta neki, miközben ujjait végigfuttatta izmos mellkasán.

Ekkor meghallotta Klaus sírását.

• Mennem kell! Jó éjt! – megpuszilta Philip arcát, felkelt, felvette a pizsamáját és már ott sem volt.

Bement Klaushoz és az ölébe vette.

• Mi a baj? – kérdezte tőle.

Beleült a hintaszékbe és így ringatta a kicsit, aki rövidesen visszaaludt a karjaiban. Ahogy nézte az arcocskáját, Ross jutott eszébe, és kicsit olyan érzése volt, mintha megcsalta volna, ráadásul a testvérével.

Lelkiismeret furdalás tört rá, és ez igen csak kellemetlen érzés volt számára. Próbálta megnyugtatni magát, hogy nem tett semmi rosszat, hisz egyedülálló nő, még csak nem is özvegy, és egyébként is Ross már több mint egy éve elment, de nem érezte jobban magát.

Klaust óvatosan visszatette a kiságyba és a szobájába ment lefeküdni. Nehezen jött álom a szemére, és akkor is nyugtalanul aludt, így reggel fáradtan ébredt.

Délelőtt felhívta Agnest, és elmesélte mi történt vele az éjszaka.

• Én tudtam, hogy lesz köztetek valami! – mondta Agnes mindentudó hangsúllyal. Örülök, hogy újra találtál valakit.
• Nem is tudom!
• Mit nem tudsz?
• Tudod Ross testvére, és talán illetlen, vagy nem is tudom, olyan furcsa ez az egész.
• Illetlen? Mit érdekel téged mi az illem. Szeret téged, szereti Klaust, te is őt. Egyszerű a képlet.
• Azért ez nem ennyire egyszerű. Az hogy együtt töltöttünk egy éjszakát, még nem jelenti azt, hogy szeret.
• Hidd el nekem, ha nem így lenne nem laknál a házában.
• Nem, nem ezért hívott ide.
• Azért hidd el megfordult a fejében már akkor is, hogy lehet majd köztetek valami.
• Nem tudom, de kínos lesz, ha este hazajön a szemébe nézni.
• Ne variáld túl, csak hagyd, hogy alakuljanak a dolgok, és örülj, hogy egy olyan férfit találtál, aki így szereti a gyermekedet, mint ő.
• Igen, igazad van! Köszi hogy beszélhettünk, jobban érzem magam!
• Ó, szívesen! Hívj bármikor! – mondta a barátnője anyáskodó hangon.

Ebben a percben valóban jobban is érezte magát, de ahogy telt a nap és egyre közelebb került ahhoz, hogy Philip hazaér, a feszültség egyre jobban nőtt benne. Fogalma sem volt, hogy viselkedjen majd vele.

Philip a szokásos időben jött meg, ő éppen az asztalt terítette, Klaus pedig a székében ült és egy csörgőt rázott hatalmas energiával.

• Sziasztok! – lépett be Philip szokásos jókedvével és nyugodtságával.

Kalushoz ment, megpuszilta, majd hozzá lépett, kezét a derekára tette és egy röpke csókot adott neki. Próbált ő is természetesen viselkedni, de a természetességnek még csak a közelében sem járt.

• Mi a baj?
• Nincs semmi! – mondta, de kerülte a férfi tekintetét és kifordult az öleléséből.

Philip maga felé fordította és arra kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.

• Látom, hogy feszült vagy! Van ennek köze a tegnap estéhez?
• Igen – mondta némi csend után.
• Megbántad?
• Nem, csak…
• Csak?
• Tudod Ross testvére vagy, és annyira jól megvoltunk eddig együtt, nem akarom elrontani.
• Ha nem a testvére lennék, akkor nem lenne semmi gond?
• Nem tudom! Talán még nem telt el elég idő, még nem hevertem ki.
• Értem! – mondta Philip szomorú szemekkel. Akkor tegyünk úgy, mintha semmi nem történt volna köztünk?
• Talán az lenne a legjobb!
• Rendben.

Az este további részében megpróbált felszabadultan és vidáman viselkedni, de nem ment neki. Feszengett a férfi előtt, és kínosnak érezte a helyzetet. Vacsora után Philip ott maradt a fürdetésre és a meseolvasásra, de ahogy vége lett rögtön visszahúzódott a saját lakrészébe. Valahogy most egyikőjüknek sem jutott eszébe, hogy kiüljenek a teraszra.

A következő napokban Philip minden este ugyan úgy ott volt velük, de már nem volt olyan a kapcsolatuk, mint az együtt töltött éjszaka előtt. Az addig könnyed, vidám, nyugodt estéket kellemetlenek váltották fel. Legalább is ő így érzete, de próbált türelmes lenni, és abban bízott, hogy egy-két hét múlva elmúlnak ezek az érzelmek belőle és ismét olyan lehet minden, mint volt.

Igaz ez csak rajta múlt, hisz Philip azóta még csak véletlenül sem hozta fel ezt a témát, de ő ahányszor ránézett a férfira mindig az jutott eszébe, hogy milyen volt a karjaiban lenni. Ettől pedig ismét fellángolt benne a lelkiismeret-furdalás, amiért éppen Ross testvérével bújt össze.

Hét végére valami programot igyekezett kitalálni magának, hogy ne kelljen Philippel töltenie az időt. Úgy döntött elutazik valahová, ha szerencséje lesz sikerül még valahol szombat éjszakára szállást foglalnia. Nem is számított neki hogy hol, csak el akart szabadulni a férfitól egy kicsit.

Péntek este vacsorázás közben mondta el a férfinak, hogy a hétvégére elmegy Klaussal.

• Miért? – nézett rá megdöbbenéssel Philip.
• Szükségem van egy kis levegőváltozásra.
• Tőlem akarsz megszabadulni!
• Nem, dehogy is!
• Látom milyen feszült vagy azóta az éjszaka óta. Ennyire kellemetlen ez számodra?
• Nem, egyáltalán nem jól látod!
• Akkor magyarázd meg miért?
• Csak ki kell lépnem ebből a monotonitásból. Szinte alig mozdulok ki ebből a házból, nem vagyok emberek között, szükségem van rá, hogy elmenjek egy kicsit.
• Eddig ez nem volt probléma.
• Már gondolkodtam ezen egy ideje.
• Akkor, ha nem miattam van, veletek megyek!

Ennek a mondatnak a hallatán mozdulatlanná vált, és megszólalni sem bírt.

• Jó ötlet nem? Míg Klaussal foglalkozom te legalább egy kicsit kikapcsolódhatsz, pihenhetsz, elmehetsz úszni!
• IIIgen, jó ötlet! – mondta miután nyelt egy nagyot.
• Akkor hánykor indulunk reggel? – vigyorgott Philip.
• Nyolc körül!
• Ok!

Vacsora után következett a szokásos fürdetés fektetés, és most Philip indítványozta a teraszra való kiülést két pohár bor kíséretében.

• Hiányzott! – hallotta a férfi mély, megnyugtató hangját.
• Micsoda?
• Az hogy itt ülhessek veled!
• Nem hívtál már napok óta.
• Mert láttam, hogy zavarban vagy a közelemben.
• Nem is vagyok zavarban.
• De! Nézd meg, most is a lehető legmesszebb ültél le tőlem, pedig mindig itt szoktál ülni a mellettem lévő székben.
• Ez teljesen véletlen!
• Igen persze! Hidd el, megértettem amit mondtál, igaz nem értek egyet veled, de elfogadom.
• Köszönöm! – mondta, miközben a borral tele pohárral játszott a kezében, s gondolatban hozzátette, hogy a saját álláspontját saját magának a legnehezebb elfogadnia.
• Akkor hová is megyünk holnap? – váltott témát Philip.

Megbeszélték az utazással kapcsolatos részleteket, majd mindketten nyugovóra tértek. Neki még hosszú órákig nem jött álom a szemére, és azon gondolkodott, hogy is jutott el oda, hogy Philippel menjen el egy hétvégére, mikor épp előle akart megszökni.

A szálloda gyönyörű volt, nem nélkülözött semmilyen luxust. Lepakoltak a szobában, Klausnak felállította az utazó ágyát, viszont a franciaágyat éjszaka meg kell osztania Philippel. Úgy gondolta felnőtt emberek, és meg tudják magukat tartóztatni, nem fog mos itt elkezdeni hisztizni, hogy a férfi nem kapott másik szobát. Igaz sokkal jobban félt magától, mint Philip viselkedésétől. A napot kellemesen töltötték és kezdett benne oldódni az a feszültség, amit egész héten érzett. Kirándultak a környéken, délután lement úszni egyet és vacsora után Klaust letette aludni.

Philip egy üveg pezsgőt kért fel és azt iszogatták, miközben beszélgettek. Többnyire Klausról folyt a szó, hogy milyen aranyosan viselkedette egész nap, hogyan próbálja a szavakat kiejteni.

Már majdnem éjfél volt, mikor fáradtság tört rá, és úgy érezte a pezsgőtől is megszédült kicsit, így elment zuhanyozni és pizsamában tért vissza a szobába. Bebújt a paplan alá, jó éjt kívánt Philipnek és becsukta a szemét.

Hallotta amint a férfi bemegy a fürdőszobába, ahogy csobog a víz a zuhanyzóban, majd rövid idő múlva nyílik a fürdő ajtaja és pár másodperc múlva érezte, ahogy a férfi az ágy másik oldalára fekszik.

Ő meg sem mozdult, szemeit még mindig csukva tartotta. Figyelte a férfi mély lélegzetvételeit, és azon gondolkodott, hogy az a hihetetlen nyugalom, ami mindig körülveszi, még ezekből a lélegzetvételekből is árad.

Próbált mozdulatlanul feküdni, de néhány perc múlva ellenállhatatlan kényszert érzett arra, hogy megforduljon. Lassan mozdult meg, és óvatosan fordult a másik oldalára. Látta, hogy Philip egy pólóban fekszik mellette, derékig betakarózva.

• Fent vagy? – kérdezte a férfi.
• Igen!

Philip felé fordult, s megsimogatta az arcát.

• Olyan szép vagy! – mondta halkan.

Ezektől a szavaktól, és a lágy érintéstől teljesen átmelegedett a teste. Innentől kezdve nem gondolkodott, csak tette, ami jól esett neki.

Közelebb húzódott Philiphez, egészen addig, míg hozzá nem ért. Fölé hajolt és megcsókolta, nagyon gyengéden, ajka épp hogy hozzáért. Aztán a szemeibe nézett és érezte, hogy elveszett, semmit nem akart csak együtt lenni vele.

Hajnal volt, mire mindketten szorosan egymás karjaiba bújva elaludtak. Reggel mikor felébredt kellett egy kis idő, hogy rájöjjön hol is van, és az is eszébe jutott mit tett az éjszaka.

• Felébredtél? – hallotta Philip suttogó hangját.
• Igen! – nézett rá.

A férfi gyengéd csókot adott neki és magához ölelte. Nem ellenkezett szorosan bújt hozzá, és élvezte a testéből áradó meleget. Philip simogatta a hátát és közben az arcát puszilgatta, ő pedig ismét törékeny nőnek érezte magát a karjaiban, és ő szerette ezt érezni. A pillanatot Klaus gőgicsélése törte meg.

Mozdult, hogy a kicsiért menjen, de Philip gyorsabb volt, és már kis is vette az ágyából és megpuszilgatta, amit Klaus hatalmas mosollyal jutalmazott.

Kelly szívéig hatolt ez a jelenet. Tudta, hogy Klausnak jobb apja soha nem lenne, mint Philip. Születésétől fogva mellette van, nagyon szereti, és a kicsi is imádja, már akkor felragyog a szeme, ha meglátja.

Ebben a pillanatban minden annyira egyszerűnek és egyértelműnek tűnt. Ők egy család!

A napjuk nagyon kellemesen telt, már nem feszengett Philip mellett, és az utóbbi napokban érzett lelkiismert furdalása is csökkent. Igaz nem múlt el teljesen, de kezdett megnyugodni, és úgy gondolta Ross sem kívánhatna jobb férfit a gyermeke mellé.

Este fáradtan mentek haza, Klaus is nagyon hamar elaludt.

• Kiülünk egy kicsit a teraszra? – kérdezte Philip.
• Igen!

Kint leültek és percekig csendben voltak, csak nézték a kertet a félhomályban, de ez a csend nem volt kínos, sem feszültségtől terhes. Kellemes volt, megnyugtató és boldog. Aztán könnyed beszélgetésbe kezdtek, többnyire a nap történéseit beszélték át és megegyeztek abban, hogy többször el fognak utazni kikapcsolódni. Fura módon nem érezték szükségét annak, hogy megbeszéljék hogyan tovább, együtt lesznek-e, felvállalják-e egymást mások előtt, ez mindkettőjük számára nyilvánvaló volt.

Az ő hálószobájában feküdtek le, mert az a babaszoba mellett helyezkedett el. Philip korán kelt és munkába indult, de előtte búcsúcsókot adott neki, és megígérte, hogy siet hozzájuk haza.

Sokszor mondta már ezt mióta nála laktak, de most egészen másként hangzott ez a pár szó. A nap hamar eltelt, és Philip ígéretéhez híven valóban sietett haza. Az estét kialakult szokásrendjüknek megfelelően töltötték annyi különbséggel, hogy most is, mint az előző éjszaka az ő hálójában aludtak. A következő nap kedd volt, így reggel Klaussal együtt elment otthonról. Már hónapok óta nem látta Ritát és ezen a napon sem akart összefutni vele. A délelőttöt Agnesnél töltötte, és elmesélte neki, hogy milyen boldog és milyen nyugodt. Úgy érezte Philip természetéből rá is ragadt valami, vagy talán azért van, mert már hagyja, hogy az történjen, aminek történnie kell.

Egy óra után ment haza, azzal a gondolattal, hogy megebédelteti Klaust majd lefekteti aludni, és nekilát vacsorát főzni.

Ahogy bement a házba rögtön a konyhába indult. A kicsit betette az etetőszékbe és elővette a hűtőből az ebédjét. Mikor megfordult a vér is meghűlt benne.

Rita állt mögötte, Klaussal a kezében, és gyűlölettel a szemében.

• Te még itt vagy? – kérdezte, és odalépett mellé, hogy a kisfiát elvegye tőle, de Rita hátrébb ment.
• Téged vártalak!
• Visszaadod Klaust? Meg akarom etetni.
• Nem! Soha többé nem kapod vissza!

Ebben a pillanatban mintha éles kést vágtak volna a szívébe, de meg kellett őriznie a lélekjelenlétét a fia miatt.

• Miért nem kapom vissza?
• Mondtam, hogy hagyd békén Philipet, de te nem fogadtál szót nekem.
• Nincs köztünk semmi, nyugodt lehetsz és visszaadhatod a kisfiamat.
• Nem, ha ő nincs, te soha nem költözöl ide, és soha nem fekszik le veled! El kell tűnnie a föld színéről ennek a kölyöknek.

Kelly fejében a villámnál is gyorsabban csapongtak a gondolatok, és próbálta megtalálni köztük azt, amelyik segítségével visszaszerezheti imádott gyermekét. Nem veszítheti el, azt a csapást nem bírná elviselni.

• Nem feküdtem le vele!
• Ne hazudj! Láttam!
• Mit láttál? – kérdezte, s közben lassan benyúlt a zsebébe, ahol a mobilja volt.

Philip számához gyorsgombot rendelt, ami azt jelentette, csak a billentyűzárat kellett feloldania, és megnyomni a 2-es gombot. Most örült annak, hogy ragaszkodott a hagyományos gombos készülékhez.

• Mindent, bekameráztam az egész házat, és láttam, hogy milyen nagy kurva vagy! – üvöltötte Rita.

Ezt kihasználva gyorsan megnyomkodta a megfelelő gombokat és hallotta a csörgést jelző búgó hangokat, így ő is megemelve a hangját válaszolt Ritának.

• Sajnálom! Elmegyünk Klaussal és a tiéd lehet Philip. Sőt segíteni is fogok neked Rita, hogy megszerezhesd őt, csak add vissza a kisfiamat.

Mire ezt elmondta már a búgó hangok megszűntek, és hallotta Philip hallózását, és abban bízott a férfi felfigyel a házban zajló beszélgetésre és idejön.

• Már késő! Nem hallgattál rám, hanem rámásztál Philipre, pedig figyelmeztettelek, hogy ő az enyém. A kölyöknek el kell tűnnie – ezzel Rita hátat fordított neki és futólépésben megindult kifelé.

Ő követte, de mikor utolérte volna Rita hirtelen megállt, egy pisztolyt húzott elő és felé tartotta.

Ebben a pillanatban annyira megijedt, hogy megmozdulni sem mert. Nem a saját életét féltette, hanem a gyermekéét. Fogalma sem volt mit tehetne, őrült módon kétségbe volt esve.

• Maradj ott te kurva!
• Ok, ok itt maradok, de ne menj még, beszéljük meg! Én tudok segíteni neked! Gondold át! – mondta, ami eszébe jutott.

Csak annyit tudott, hogy valahogy a házban kell tartania, meg kell nyugtatnia, és a fiát vissza kell szereznie.

• Szakítok vele és feléd fordítom a figyelmét. Elmondom neki, hogy megismertelek mióta itt lakok és szerintem te hozzá való vagy!
• Nem etetsz meg engem ezzel a szöveggel. Ha ezt akartad volna tenni, nem mész be a szobájába, és nem mászol rá! Ismerem én a fajtádat!
• Nem, nem! Engem csak a fiam érdekel! Ha baja esik Philip soha nem fog rád nézni, de ha most visszaadod és hagysz elmenni bennünket ígérem, hogy együtt lehetsz vele.

Ebben a pillanatban látta, hogy Rita elgondolkodik, így közelebb lépett hozzá.

• Állj! – kiáltott Rita magasabbra tartva a fegyvert.
• Ok, nem akarok semmi rosszat, de gondold át, amit mondtam! Ha visszaadod Klaust, újra együtt lehetsz azzal a férfival, akit annyira szeretsz!

Miközben beszélt araszolt Rita felé, és mikor úgy gondolta elég közel van az egyik kezével elkapta tőle Klaust, a másikkal pedig a pisztolyt próbálta meg elvenni Ritától. Ekkor egy hatalmas dördülést hallott, és Klaus sírását.

Érezte, ahogy a golyó behatol a testébe, felszakítva a bőrt, majd a húst és mélyen a hasába fúródik.

Ebben a pillanatban Rita teste megmerevedett, majd néhány pillanat múlva kirohant az ajtón.

Kelly összegörnyedt a fájdalomtól, de a gyermekének semmi baja nem volt, ez volt számára a legfontosabb.

Próbálta a telefonját kivenni a zsebéből, de ekkor nyílt az ajtó. Nagyon megijedt és Klaust még szorosabban ölelte magához, de Philpet látta meg belépni.

A férfi azonnal odaszaladt hozzájuk.

• Uram Isten! Mi történt? Meglőtt?
• Igen! Mondta utolsó erejével.

Egy hatalmas helyiségben állt. Fogalma sem volt hol lehet, leginkább egy palota belsejét képzelte ilyennek. Nem tudta mióta van ott, és azt sem, hogy miért, csak azt tudta várnia kell itt valakit. Várakozás közben alaposabban szétnézett és a látvány magával ragadta. A hatalmas csillárok, az arannyal futtatott díszítések a falon és a mennyezeten, a festmények, a korabeli bútorok. A gyönyörködésben egy ajtónyílás zavarta meg. Arra kapta a fejét, ahonnan a hangot hallotta. Egy nő jelent meg.

Gyönyörű volt, hibátlan, talán nem is igazi. Fekete volt a haja, fekete sminket viselt, szemöldöke nagyon ívesen egész magasra szaladt, szája is fekete rúzzsal volt kifestve. A ruhája fekete és méregzöld színekben díszelgett, a vállánál fekete csipkeberakással.

A nő hangtalanul egy asztal mellé siklott és ránézett.

- Jöjjön ide! – hallotta a nő hideg, kemény hangját.

Szó nélkül az asztalhoz ment és várt a további utasítást.

• Döntöttem! – szólalt meg ismét a nő.
• Miről? – kérdezte tőle.
• Philip Walkhamnnal kell leélnie az élete hátralévő részét. Ha nem így tesz, megszűnik létezni. Kérdezhet!

• Mit jelent az, hogy megszűnök létezni?
• Szó szerint megszűnik, megsemmisül a teste és a lelke egyaránt.
• Meghalok?
• Annál rosszabb! Megszűnik a léte minden dimenzióban!
• Nem szakíthatok vele?
• Nem! Vele kell leélnie az egész életét.
• Akkor örökké fogok élni! – mondta mosolyogva.
• Írja alá! – nyújtott a nő felé egy papírlapot, amire sűrű szöveg volt írva.

Kelly átfutotta a szöveget, és mosolyogva írta alá.

Hirtelen elsötétedett minden, a nő eltűnt a teremmel együtt és ő egy ágyon feküdt, kábának érezte magát. Próbálta átgondolni hol is lehet, és mi is történt vele. Ekkor eszébe jutott Rita, a lövés és Klaus.

Kipattantak a szemei és azonnal a kisfia nevét kiáltotta. Ekkor Philip hajolt fölé.

• Semmi baj, jól van, anyukád vigyáz rá – mondta azon a mély, megnyugtató hangján, amit Kelly annyira szeretett.
• Rita?
• Őt letartóztatták, nem fog többet zaklatni. Annyira sajnálom, ami történt. Tudnom kellett volna, hogy az a nő nem komplett.
• Mi lett velem, meg fogok gyógyulni?
• Igen, rendbe jössz!

A gyógyulása lassú volt és fájdalmas, de ennek ellenére is boldog volt.

A teraszon egy hosszú asztalon terítettek meg, és mind körbeülték. Az asztalon egy hatalmas torta volt amint a 25-ös szám díszelgett.

Klaus felállt, és minden szempár rá szegeződött. A kezében egy papírlapot tartott és elkezdte olvasni:

Azért gyűltünk ma itt össze, hogy megünnepeljük a szüleink 25. házassági évfordulóját! Először is szeretnénk a húgommal Carolinával együtt megköszönni, hogy életet adtatok nekünk. Köszönjük a sok szeretetet és gondoskodást, amit kaptunk tőletek.

Jó volt látni, hogyan szeretitek, támogatjátok egymást a mindennapokban. Érhetett benneteket öröm, vagy bánat, mindenben osztoztatok. Édesapám a mérhetetlen nyugodtságod, édesanyám a végtelen kedvességed áthatja az életünket. Remélem a testvérem és én is találunk ilyen társat, akit ilyen feltétel nélkül tudunk majd szeretni, mint ti egymást!

 VÉGE