Keresztül az államon - 4. fejezet

Néhány perccel később már az ágyban feküdtek, és ott folytatták ahol az este abbahagyták. Evaldo keze az atlétája alatt simogatta meztelen bőrét ő eközben lehúzta róla a pólót és  élvezte, hogy újra érintheti izmos, forró testét. A férfi ujjai már a mellbimbójánál jártak és hihetetlen gyengéden cirógatta őket, azok pedig feleletként megkeményedtek. Kis idő múlva már nem csak a kezei jártak ott, hanem a szájával és a nyelvével is ingerelte érzékeny testrészét. Szájába vette a mellbimbóját és kicsit megszívta, majd nyelvével cirógatta körbe, azután megismételte az egészet. Ismét szájába vette a kemény bimbót kicsit szívott rajta, majd ismét körbesimította a nyelvével. Ő válaszul csak kéjes sóhajokat hallatott, miközben a férfi hajába túrt.

Aztán Evaldo szája elindult a két melle között lefelé a köldökén át egészen hasa aljáig. Megfogta a rövidnadrágja derekát, ő felemelkedett és Evaldo lehúzta róla, így egyetlen pici bugyiban feküdt előtte. De azt kívánta bárcsak már az sem lenne rajta. Olyan erős vágyat érzett, amilyet még soha életében. Viszont Evaldo nem siette el a dolgot. Először gyengéden simogatta a bugyiján keresztül, majd combjait halmozta el apró csókokkal, s csak ezután szabadította meg a bugyijától is. Azután az ujjaival simogatta nagyon lassan, és ő már ettől is őrült izgalomba jött. Aztán az ujjait felváltotta a szája és a nyelve. Ekkor már az izgalma elérte a tetőfokát és hatalmas hullámokban terjedt szét a testében a kielégülés. Mikor kissé megnyugodott Evaldo ugyan úgy folytatta az izgatását, és ő mély sóhajokat hallatott az eddig még soha át nem élt izgalmaktól.

Evaldo ugyan olyan lassan indult el felfelé a testén, ahogy nemrég lefelé haladt, majd hosszú csókban forrtak össze. Közben érezte, ahogy a férfi kemény pénisze a nőiességének feszül. Ő ritmusosan mozgatta csípőjét, és alig várta, hogy magában érezhesse. De Evaldo most is kínzóan lassú volt, csak simogatta, csókolta mindenhol, szinte kiéheztetve őt. Mikor végre beléhatolt, mindketten kéjesen nyögtek fel. Ahogy mozogtak a vibrálás a lábai között egyre erősödött, és egyre gyorsabb és erősebb ritmust próbált diktálni, de a férfi lassú és gyengéd maradt, csak akkor lettek kemények a mozdulatai, mikor már majdnem a csúcsra jutott. Viszont az a beteljesülés, amit ekkor átélt hihetetlen volt számára. Bizsergő, meleg, kellemes, gyönyörű érzés terjedt szét az egész testében a lábujjától a feje búbjáig. Soha nem hitte, hogy ilyesmi létezik.

Mikor a teste megnyugodott Evaldo mellé feküdt és magára húzta. Ő nem ellenkezett, felülre került, és először csak simogatta a férfiasságot, ami élvezetet nyújtott az ő számára is, majd lejjebb csúszott és a szájába vette. Még soha nem csinált ilyet, és eddig azt gondolta soha nem is fog, de most annyira természetesnek tűnt neki, hogy ezt teszi. Élvezte, ahogy apró nyögésekre készteti a cselekedete a férfit, és ösztönösen tudta mit kell tennie ahhoz, hogy Evaldo még jobban élvezze. Aztán lassan beleült és kéjesen forgatta körbe-körbe a csípőjét, közben a férfi mellizmait simogatta és a szemébe nézett. Nem érezte, hogy be kellene csuknia a szemé, nem zavarta, hogy világos van. Jól esett, hogy nézheti Evaldot, az izzadtságtól csillogó bronzbarna bőrét, izmos testét, gyönyörű fekete szemeit.

A lassú körözgetés helyett egy idő után előre-hátra mozdulatokba kezdett, ekkor a férfi erősen megragadta a csípőjét és még gyorsabban mozgatta, majd érezte, ahogy megvonaglik alatta, és légzése szakadozottá válik. Közben figyelte az arcát, és tetszett neki, ahogy szemöldökét összehúzta, és szemét összeszorította szinte ugyan abban a ritmusban, ahogy az ölében érezte a lüktetést. Hosszan csókolóztak, majd melléfeküdt és szorosan bújt hozzá.

Még mindig az átélt élmények hatása alatt volt. Most jött rá, hogy az, amit eddig érzett a szexuális együttlétei alatt semmi nem volt, igaz akkor azt hitte átélte azt, amit beteljesülésnek mondanak.

Ebben az eufórikus, ellazult állapotban elaludt, és álmában is érezte azt a felszabadult, kellemes érzést, amit az Evaldoval való együttlét hozott számára.

Mikor felébredt fogalma sem volt mennyi idő telhetett el, de még mindig a férfi ölelésében feküdt.

Érezte, ahogy Evaoldo megmozdul és kibontakozik a karjaiból. Nem nyitotta ki a szemét, úgy tett, mintha még mindig aludna. Hallotta a neszekből, hogy felöltözik, majd kimegy a házból. Csak ekkor nyitotta ki a szemét és ezzel úgy érezte, mintha visszatérne a valóságba, és mindaz, ami történt köztük csak álom lett volna. Még néhány percig feküdt az ágyban, aztán ő is felöltözött és kiugrált. Érdekes módon az együttlétük alatt sem az égett háta, sem a bokája nem fájt.

Kint szétnézett, de a férfit sehol nem látta. Nagyon meleg volt, így visszament a házba és olvasással próbálta elfoglalni magát, de sokszor eszébe jutott az, ami nemrég az ágyban történt. Fogalma sem volt, hogy viselkedjen ezután. Abban biztos volt, hogy nem szerelmes, hogy is lehetne, hisz igazából nem is ismeri ezt a férfit. Viszont mégsem gondolta azt, hogy helytelenül cselekedett. Az amit Evaldoval átélt megérte, hogy most feszélyezve érezze magát előtte.

A férfi késő délután ért vissza, ő addig ebédet készített és befejezte a könyv olvasását. Mikor hallotta, hogy nyílik az ajtó ideges lett és feszülten várta, hogyan fog viselkedni.

Étellel kínálta Evaldott, aki kezet mosott és leült enni.

• Nagyon finom! – dicsérte.
• Köszönöm! – mondta.
• Hogy van a bokád?
• Valamivel jobban. Remélem holnapután már tudok vezetni. Hová megyünk tovább?
• Lemegyünk a tengerhez Lompocba.
• Ok! Biztosan gyönyörű hely.
• Igen az!

Evaldo befejezte az evést, aztán felállt az asztaltól és elmosta a tányérját, majd mellé lépett.

• Megnézhetem a hátad?

Nem szólt semmit, csak felállt, hátat fordított neki, és felhúzta a pólóját.

• Még mindig csúnya, hol van a spray, amit adtam?
• Ott van az ágy mellett.
• Gyere, befújom!

Átölelte a derekát és segített neki, hogy ne kelljen ugrálnia.

• Feküdj hasra és vedd le a pólódat.

Tette, amit kért tőle, egy mozdulattal megszabadult a felsőjétől és hasra feküdt. Érezte, ahogy a hideg folyadékot a hátára permetezi, majd végig a lábára is. Fel akart kelni, ekkor Evaldo megszólalt.

• Ne mozdulj! Hadd szívódjon fel!
• Ok! – mondta, s visszafeküdt a párnára.

Arra számított, hogy feláll mellőle, de  mozdulatlanul ült. Néhány másodperc múlva érezte, hogy a haját simogatja, majd félrehúzza a nyakát szabaddá téve és elkezdte csókolgatni, amitől az egész teste jólesően megborzongott. Majd a kezei a fenekét simogatták, markolászták, ezután rövid idő múlva a rövidnadrág és a bugyi is lekerült róla. Hallotta, ahogy Evaldo ledobálja magáról a ruháit, majd visszaül az ágy szélére. Ismét a nyakát kezdte csókolgatni, amit ő becsukott szemmel élvezett. Lassan ráfeküdt, miközben nem csak a fenekét simogatta, hanem az ujjai a nőiességét is birtokba vették, aminek hatására halk sóhajokat hallatott. Az izgalom egyre nőtt benne, kívánta a férfit. Evaldo most sem siette el a dolgot, addig izgatta, váratta, míg halkan azt nem mondta neki:

• Kérlek!

Ekkor a férfi megfogta a csípőjét, kicsit megemelte és hátulról beléhatolt, majd lassan kezdett el mozogni benne, közben a nyakát csókolgatva. Rövid idő kellett hozzá, hogy ismét eljusson a csúcsra és rekordideig ott is maradjon. Rövid idő múlva Evaldo is követte, s ezután összeölelkezve feküdtek egymás mellett.

• Merre jártál? – kérdezte annyira váratlanul, ami saját magát is meglepte. Meglepte, hogy meghallotta a saját hangját, nem is akart kérdezni semmit.
• A környéken bóklásztam, lementem a tóhoz is, úsztam egyet.
• Kérdezném, hogy sikerült-e döntened, de gondolom, ha ilyen egyszerű lenne nem több hetes utat szerveztél volna.
• Így van! – mosolyodott el a férfi.
• Megyek megmosakszom – mondta és felkelt az ágyból, s magára kapkodta a ruháit.

Evaldo vitt neki vizet és segített kimenni neki, aztán bejönni is. Az éjszakát egymás mellett töltötték az ágyban, hisz ezek után semmi értelmét nem látta, hogy ahhoz ragaszkodjon, hogy a földön alszik a hálózsákokban.

Szinte ugyan úgy feküdtek egymás mellett, mint az első éjszaka, alig egymáshoz érve. Legalább is, mikor ébren voltak. Reggel viszont szorosan egymás karjaiba bújva ébredtek ismét. Már nem akart elhúzódni Evaldotól, jól esett a karjaiban feküdnie.

• Jó reggelt! – hallotta a férfi hangját.
• Neked is! – nézett rá.
• Hogy vagy ma reggel?

Megmozgatta egy kicsit a befáslizott lábát és úgy érezte jobb, már nem fáj neki annyira. Fel is ült, kitekerte és elégedve látta, hogy a duzzanat is kisebb lett. Gyorsan felállt, hogy ellenőrizze, rá tud-e állni. Végre egy kicsit terhelhette, bicegve már képes volt járni, és ennek nagyon örült.

• Egy-két nap és mehetünk! – örvendezett. – Már nagyon meguntam ezt a faházat.
• Elhiszem! De tudod mit? Ma elviszlek, de csak akkor, ha megígéred, hogy egész nap az árnyékban maradsz.
• Mivel viszel el, és hová?
• Autóval, egy gyönyörű helyre!
• Tudsz vezetni? Akkor én mire kellettem?
• Persze, hogy tudok vezetni, csak jogosítványom nem lehet.
• Miért?
• Farkasvakságban szenvedek.
• Óh! Szürkületkor nem látsz ugye?
• Igen!
• Örökölted?
• Igen, kiderült, hogy a nagyapámnak is ugyan ez volt a baja.
• Mikor indulunk? – kérdezte vidáman.
• Reggelizünk, összepakolunk pár dolgot és mehetünk!
• Ok!

Egy óra múlva már messze a faháztól autóztak, szűk erdei utakon, egyetlen embert, egyetlen járművet sem láttak sehol.

• Te jártál már erre?
• Igen, egyszer anyámmal végigjártunk mindent, ahová most el akarok menni.
• És ennyire jól emlékszel, merre kell menni?
• Igen!
• Jó neked!
• Tudom! – mondta mosolyogva Evaldo, miközben rákacsintott.

Egy tisztás szélén megállt és kiszálltak. A tisztás egy domb tövében terült el, ami nem volt túl magas, de ha jól sejtette eddig is felfelé jöttek, és azt gyanította a domb tetejéről gyönyörű kilátás fogadná, ha fel tudna mászni.

• Gyere, megyünk!
• Menj nyugodtan, nem hiszem, hogy én fel tudnék mászni!
• Nem is kell! Majd viszlek – s már Evaldo karjaiban találta magát.
• Nem, ne cipelj! – próbált az erős karokból kiszabadulni.
• Ne kalimpálj, akkor leszel nehéz, inkább kapaszkodj!
• De tényleg nem szükséges, menj egyedül, itt megvárlak – mondta, miközben szorosan átölelte a nyakát.
• Azt ígértem, hogy egy gyönyörű helyre viszlek!

Tizenöt perc múlva a domb tetején voltak, és a kilátás ami a szeme elé tárult valóban páratlan volt. Percekig szótlanul állt, és csak a tájat csodálta.

• Ez valóban gyönyörű! És ezt soha nem láttam volna, ha egy őrült pillanatomban nem jelentkezem sofőrnek.
• Igazából miért jelentkeztél?
• Igazából miért vettél fel? – kérdezett vissza a válaszadás helyett.
• Hm, jó kérdés!
• Azért megpróbálnál válaszolni?
• Igen, de előtte ott a hűvösben leterítek egy plédet, üljünk oda, meg igyunk is valamit.

Egy nagy fa tövében kényelmesen elhelyezkedtek, vizet ittak és ő kérdőn nézett a férfira. Valóban nagyon kíváncsi volt a válaszra.

• Igazából fogalmam sincs. Mikor meghallottam a hangodat a telefonban, kíváncsi lettem milyen nő jelentkezik erre az állásra. Aztán mikor megláttalak, kíváncsi voltam, miért jelentkezel. Aztán fogalmam sincs mivel győztél meg. Talán a jó kedélyed, a sok mosolygás volt az, amitől úgy éreztem jó társaság lennél heteken keresztül. Most pedig te jössz a válasszal. Miért jelentkeztél?
• Már hónapok óta nem találtam megfelelő munkát. Feléltem minden tartalékomat, vissza kellett költöznöm a szüleimhez, amit nagy visszalépésként éltem meg. Végül azt mondtam elég, már nem érdekelt milyen munkát kell végeznem, csak dolgozhassak, pénzt kereshessek, és kapjam vissza az önállóságomat. Most meg mióta eljöttem otthonról, egy rakás szerencsétlenség vagyok. El sem hiszed mennyire bánt, hogy csak a baj van velem. Még ha nem is hiszed, eddig mindenhol megálltam a helyem!
• Nyugi, itt is megállod a helyed – hajolt oda hozzá Evaldo és megcsókolta.

Most az jutott eszébe, hogy eddig it, amit jól csinált az fekve tette, de hangosan persze nem mondta ki.

A csókuk kezdett elmélyülni, a férfi közelebb húzódott hozzá, elkezdte simogatni a testét, és tudta, rövidesen átéli ismét azt a gyönyört, amit már többször is együttléteik alatt.

Késő délután indultak vissza, még mielőtt elkezdett volna lemenni a nap, hogy ne legyen gond Evaldo látásával.

Egész úton beszélgettek, mindenféle történeteket meséltek el magukról, a gyermekkorukról,és  sokat nevettek.

Ez volt az első igazi, feszültségektől mentes beszélgetésük, ő nagyon jól érezte magát, és ahogy látta Evaldo is.

A következő nap összepakoltak mindent és délután elindultak. A lába sokat javult, úgy érezte néhány órát képes lesz vezetni.

A hely ahol letáboroztak lélegzetelállítóan szép volt. Mindenhol hegyek, fák, nem messziről egy vízesés hangjait hallották. Mivel kezdett sötétedni felállították a sátrat, és már nem mentek sehovál. Megvacsoráztak, majd egy darabig a sátor előtt üldögéltek, és a csillagos égboltot figyelték.

• Még soha életemben nem láttam ilyen szép csillagokat – szólalt meg.
• Los Angeles fölött is vannak csillagok.
• Lehet, de azok nem ilyen szépek! Köszi, hogy itt lehetek!
• Igazán nincs mit! – válaszolta Evaldo.

Még egy darabig csendben üldögéltek az eget kémlelve, majd bebújtak a sátorba aludni. Csak most figyelte meg, hogy ezek nem azok a hálózsákok, amikben a faházban próbált meg aludni.

• Milyen hálózsákok ezek?
• Speciálisak! Ezekben biztos, hogy nem fogsz fázni.
• Akkor miért nem adtad ide, már az első éjszaka?
• A csomagtartó legmélyén volt.
• Lett volna idő kipakolni.
• Végül is így sem fáztál – ölelte át.
• Nem, valóban nem fáztam – válaszolta, és többet nem is mondhatott volna, mert szenvedélyesen csókolták meg egymást.

Ennyi is elég volt neki ahhoz, hogy ismét lázba boruljon a teste. Evaldo pedig gondoskodott arról, hogy lehűtse ezt a forróságot.

A következő napokban kisebb távolságokra elkísérte a férfit, gyönyörű tájakat láthatott, élvezte a friss levegőt, a természet szépségeit. A lába még mindig fájdogált, de sokkal jobb lett.

Rengeteget szeretkeztek, naponta többször is, képtelenek voltak betelni egymással. Elég volt egy érintés, egy pillantás ahhoz, hogy izgalomba jöjjenek. Nem számított merre járnak, ha megkívánták egymást azonnal csillapították a szomjukat.

Pár nap múlva tovább indultak, és ugyan úgy teltek a napjaik, mint eddig. Beszélgettek, túráztak, szeretkeztek.

Több mint három hét telt el, mikor egy város széli kis motelben szálltak meg, és egy üzletben feltöltötték a készleteiket. Addig csak kettesben voltak, és senki mással nem beszéltek. Ő, ha olyan helyen jártak ahol volt térerő hazatelefonált, de Evaldo soha nem hívott senkit.

A motelbe érve az első dolga volt, hogy hosszú fürdőt vegyen. Már hetek óta csak lavórban, folyók, vagy tavak vizében fürdött. Jól esett neki a meleg víz alatt állnia. Miután letusolt, a nála lévő ruhák közül felvette a legszebbet, mert megbeszélték Evaldoval, hogy átmennek a szemben lévő étterembe. Mikor a férfi meglátta végig nézett rajta, de nem szólt semmit, nem dicsérte meg, hogy csinos, vagy hogy jól néz ki.

Egymás mellett sétáltak át az étterembe, és ő feszülten várta, hogy a férfi megfogja a kezét, vagy átkarolja, de egyik sem történt meg.

Most nagyon tudta értékelni, hogy elé teszik a finomabbnál, finomabb ételeket és italokat, amiket kényelmes széken ülve, asztalról ehet meg.

A vacsora alatt nem sokat szóltak egymáshoz, de ő figyelte Evaldo viselkedését. Ez volt az első eset, mióta lefeküdt vele, hogy emberek között vannak. Titkon arra számított, hogy ki fogja nyilvánítani, hogy együtt vannak. Igaz soha nem beszéltek arról, hogy mi lesz a továbbiakban, hogy van-e köztük valami a szexen kívül. Maga sem tudta mit érez iránta, de az biztos a teste úgy vonzotta, mint a mágnes. Még soha nem tapasztalt ilyesmit. Minél többet kapott belőle annál többet akart.

Vacsora után visszasétáltak a motelbe és végre kényelmes ágyba fekhetett. Egy nagy franciaágy volt, hisz felesleges lett volna két külön ágyas szobát kérni, hisz mindketten pontosan tudták egy ágyban fognak kikötni.

Ahogy beléptek Evaldo azonnal átölelte és csókolni kezdte, miközben keze simogatta mindenhol. Most nem siettek el semmit, lassan vetkőztették le egymást és a fél éjszakát végigszeretkezték. Hajnali két óra is elmúlt, mikor teljesen kifáradva aludtak el.

Reggel későn ébredtek és egy órán belül indultak is a következő táborhelyükre. Két hetet töltöttek ismét a természetben, kettesben. A szexualitás még mindig izzot köztük. Nem telet el nap, hogy ne lettek volna együtt, akár többször is.

Az utolsó állomás a rezervátum volt, Evaldo nagyszüleit látogatták meg. Míg odafelé autóztak feltette azt a kérdést, ami már napok óta izgatta.

• Döntöttél? – kérdezte a férfit, és nagyon kíváncsian várta a választ.

Abban reménykedett a válasz nem lesz, hisz az azt jelentené, hogy még néhány hetet a férfival tölthet. Nem tudta pontosan mit érez iránta, csak azt tudta, hogy még vele akar maradni.

• Még nem! – jött néhány perc után a válasz.

Megkönnyebbült, mikor ezt meghallotta. S csak abban bízott, hogy a feszültség, a kérdés és a válasz között, és a válasz utáni megkönnyebbülése nem volt látható rajta.

A következő pillanatban a combján érezte Evaldo simogató kezét, majd a keze combjáról a nőiességére csúszott. Ennyi is elég volt neki ahhoz, hogy felforrósodjon a vére, és őrült módon kívánja a férfit. Ő sem maradt tétlen, a férfiasságát kezdte el simogatni, és érezte, ahogy az megkeményedik a nadrágban. Még néhány percig így vezetett, de érezte már nem bírja tovább. Leállt az út szélére – szerencséjére még a vadonban jártak – ledobálta magáról a ruháit, és átmászott Evaldo ölébe. Ekkora már rajta sem volt semmi. Magába vezette a megduzzadt férfiasságot és lassan, érzékien elkezdett mozogni, miközben Evaldo a melleit csókolgatta, s a fenekét markolászta. Gyorsabb ritmusra akarta bírni, de ő nem engedett. Fájdalmas lassúsággal kezdett el körözni a csípőjével, s közben a melleit egyre erősebben dörgölte a férfi szájához, aki a mellbimbóit mohón szívta, nyalogatta.

Aztán ezt a lassú körözést is abbahagyta és felemelkedett.

• Ne, kérlek, ne hagyd abba! Gyere vissza! – nézett rá kérlelőn Evaldo.

Ő ezt akarta, hallani, hogy a férfi akarja őt, hogy könyörög neki. Lassan visszaült és mindent megtett azért, hogy minél nagyobb élvezetben részesítse a férfit.

Még legalább hat órát vezetett, mire elértek Evaldo nagyszüleihez. Ideges volt, mikor be kellett mutatkoznia, pedig nem barátnőként lett bemutatva, hisz nem az volt.

A nagyszülők nagyon kedvesek voltak, sokáig beszélgettek, és éjszakára is ott maradtak. Külön szobában szállásolták el őket, aminek hallatán alig tudta nevetését elfojtani. Persze a nagyszülők honnan is tudhatnák, hogy már több mint egy hónapja szinte folyamatosan szeretkeznek.

Miután lefeküdt feszülten várta, hogy Evaldo átmenjen hozzá és közben azon gondolkodott, hogyan fog folytatódni a kettőjük dolga. Mi lesz, ha nem akar még egy útra elmenni, találkoznak e még valaha. Fogalma sem volt mit érezhet iránta a férfi, de a saját érzéseivel sem volt tisztában. Csak azt az egyet tudta, hogy őrülten számított arra, hogy az éjszaka folyamán átoson hozzá a férfi, de nem tette, hiába várta.

Reggel az étkezőben látta újra.

• Szia! – mondta, és szívesen folytatta volna a mondatot azzal, hogy megkérdezze miért nem ment át hozzá az éjszaka, de mégsem tette.
• Jó reggelt? Hogy aludtál?
• Köszönöm szépen! Nagyon jól! – hazudta.
• És te?
• Én is igazán jól.

Ahha, igazán jól aludtál, én meg hajnalig virrasztottam abban reménykedve, hogy átjössz hozzám! – gondoltam mérgesen.

• Meddig maradunk?
• Holnap reggel indulunk haza.
• Már holnap? – kérdezte meglepődve.

Valahogy arra számított, még egy pár napot együtt tölthet vele.

• Nem örülsz, hogy végre civilizált környezetben élhetsz megint?
• De, nagyon örülök! – mondta, és igyekezett, hogy a hanghordozásán véletlenül se lehessen meghallani, mennyire csalódott most. – És mire számítsak?
• Mire gondolsz?
• Igénybe fogod még venni a szolgálataimat?

Mikor ezt kimondta elvörösödött, hisz akaratlanul is eszébe jutott, hogy Evaldo talán nem a vezetésre fog gondolni, hanem valami egész másra.

• Mármint el akarsz menni egy következő körútra is? – pontosította a kérdését.
• Még nem tudom!
• Ok! – mondta, és otthagyta a férfit.

Átment a konyhába és segített a nagymamájának a reggeli elkészítésében.

Nap közben sok helyre elmentek a rezervátumon belül, sok emberrel találkoztak. Késő délután volt már, mikor egy közösségi ház félébe is betértek. Többen voltak ott, férfiak és nők. Evaldo mindenkinek bemutatta és elkezdett beszélgetni. Ő leült a nagy teremben egy székre és onnan figyelte. Most egész más szemmel látta, mint mikor először megpillantotta az íróasztala mögött. Pontosan tudta, milyen izmos mellkast és hasat rejt az ing, ami rajta van, hogy tudja mozgatni a csípőjét szex közben, hogy tud rá nézni a fekete szemeivel, milyen színű a bőre, mikor megcsillan rajta az izzadság.

Egyszer egy nő jelent meg az ajtóban, és ő látta, hogy Evaldot bámulja. Mikor a férfi észrevette az ajtóban álló nőt, szinte megmerevedett, mozdulni sem bírt. Majd lassan elindult felé majd hosszan megölelték egymást és elkezdtek beszélgetni, mélyen egymás szemébe nézve.

Fogalma sem volt ki lehet ez a nő, csak azt látta, hogy nagyon szép, és hogy komoly hatással van Evaldora. Az, hogy Evaldo ilyen elbűvölten beszélget az ismeretlennel, rá volt komoly hatással.